Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-06-23 / 960. szám

í> XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. 1929 évfolyam. 960. sz. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. junius 23. r Óbuda művészeti központ a középkorban A művészet központja is hajdan Óbuda volt, az Arpádházi királyok, de különösen az Anjouk idejében. Művészi himzések, ragyogó ötvös­munkák, az építészet remekei mind itt készültek. Ebből az időből fennmaradt egy gyönyörű ezüst szárnyas oltár, mely Óbudán készült és amiről azt hitték sokáig, hogy Szent Margité Tolt. Erről azonban kimutatta Czobor Béla akadémikus, hogy Erzsébet ki­rálynéé, Nagy Lajos anyjáé, illetve ennek hagyományából az óbudai Cla- rissáké volt, akiknek leltárában a XVII. század második felében is a királyné ezüst oltáraként szerepel. A Clarissák eltörlésekor 1784-ben a fel­vett leltár az oltárról a következőket mondja: egy kis házikápolnába való oltár, két szárnnyal, melynek középső részében áll a boldogságos Szűz alakja, amint emlőjét a csecsemő Jé­zusnak nyújtja és kétoldalt szüzek környékezik. Az 1866-ban külföldre vándorolt és a párisi Rotschild Al­fonz báró tulajdonába került oltár aranyozott ezüstből készült. Szekré­nyében három szobrocska van elhe­lyezve, három ormú és lóhereíves nyí­lásrí csúcsíves stílű mennyezettel van betetőzve. Az egyenkint három-há- romszögletes orommal betetőzött két szárnyát zománeos képek díszítik. A zománc áttetsző és ilyen munkát 1290-ben Duccio da Siena készített először. Az áttetsző zománcot Fran­ciaországba a XIV. század elején ül­tették át és így Óbudán előbb készí­tettek ilyen munkáikat, mint Francia- országban. Róbert Károly felesége, Erzsébet királyné maga is hímzett, ami a kró­nikás ama panaszából is nyilvánvaló, lrogy Zách Felicián a visegrádi tra­gédiakor éppen azokat az ujjakat vágta le kezéről, amelyekkel miseru­hákat varrt és díszített. Az óbudai Clarissa-kolostorban a királyné fel­ügyelete alatt készültek azok a mű­vészi kárpitok és miseruhák, amelye­ket Erzsébet, Rómába való zarándok- lásakor a Szent Péter templomnak ajándékozott. Ezeknek leírása egy 1361. évi leltárban maradt fenn, ame­lyet Fralinói ismertetett. Eszerint drágaművű ötvösmunkákon kívül volt az ajándékok között egy violaszínű, oltár mögé függeszthető kárpit, amelynek közepén a Patrona Hun­gária, az egyik oldalán pedig Szent Pál, Szent István király, Szent Imre herceg és Szent Lajos, a másik olda­lán pedig Szent Péter, Szent László, magyarországi Szent Erzsébet és bol­dog Margit király leány alakja van kihimezve. A szentek alakját egymás­tól kettős, búzakalászt ábrázoló díszí­tés választotta el és az egész képcso- portozat kerete vörös vászonra varrt szőlővesszőkből és aranyrózsákból al­kotott füzér volt. Ugyancsak ekkor került Óbudáról külföldre egy másik hímzett munka., amelyet a leltár „a magyar királyné oltárterítő je” néven nevez. Lecsüngő szegélyzetén vörös vastag selyemből készült, rajta a Piéta képe s két oldalán még két-két nagyobb s ezek között négy-négy ki­sebb hímzett^ képpel volt díszítve. De a festőművészet terén is első­rangút alkottak a magyarok itt Óbudán, amint azt Etienne de Hon- grie (Magyar István) példája mu­tatja, aki a Nagy Lajos halála utáni zavaros időkben vándorolt ki Pá- risba, ahol a francia király műhim- zője, festőművésze és kitüntetéské­pen kamarása lett. Ha^ ilyen kiváló művész termett hazánkban, akit még a középkor - művészetében ve­zető szerepet játszó Franciaország­ban is oly igen nagyon megbecsültek, nincs okunk feltenni, hogy pont Magyarországon, akkor külföldi ^mes­terek jártak volna, hogy a tömérdek művészi épület, a művészi kincsek sokasága, amellyel a király, a ki­rályné, a főurak, sőt a magyar nép is az egyházakat, templomokat el­halmozta, külföldi mesterek keze alól került volna ki. Magyar ész termelte, magyar lélek fényesítette, magyar kéz alkotta akkor a remek­műveket és ezeknek főállomása a ma annyira lehanyatlott, régi dicső­ségét egyáltalán nem tiikrözteto Óbuda volt. Ennek szabályozása most áll közvetlenül a küszöbön, a Hungária-híd megépítésével kapcso­latban. A városrendező ötleteknek itt abban kellene kicsúcsosodniok, hogy valamiképen visszavarázsolják a középkornak ezt a kiváltságos nagy városát, megteremtsék építé­szeti styljében, elrendezésében azt a hangulatot, amelyért az idegen is szívesen ellátogatna Óbudára, hogy ezenkívül még az ősibb, kétezer éves Akvinkumban is gyönyörködhessék. R. Réw Sándor. Budán, IQ2Q. június 22 Olvasó leányok — lesz Budá­nak a legújabb művészi szobra. Stróbl Alajos, a nagynevű szob­rászművész mintázta ezt a szob­rot, mely mint mellékalak lett volna hivatva díszíteni a Jókai szobrát, de maga a Jókai-szobor más megoldást nyert, s most a vá­ros megszerezte ezt a pompás szobrot és Budán állítja föl, vagy a Döbrentei-téren, vagy a Bat- thyányi-téren. A sivár Margit- rakpartra és a beléje torkoló te­rekre igazán ráfér az ilyen mű­vészi dísz, mely egyúttal a fürdő­város dísze lesz. Lehetetlennek tartjuk, hogy a főváros a mostani sivárságban tartaná fenn a Mar- git-rakpartot és valószínű, hogy a közeljövőben ezt az aszfaltsivata­got parkká alakítják át és ennek szépségét fogja növelni a vele kapcsolatos parkok díszítésére szánt szobrok. Meztelen kirándulók lepték el a budai hegyvidéket, akik nem törődve ízléssel, erkölccsel, szeméremmel, a többi kirándulót, akik a természetet akarták élvezni, a legnagyobb mér­tékben megbotránkoztatták. Ezek el­len végre most a főkapitány erélyes napiparancsot adott ki, amelyben megtiltotta, hogy nyilvános kirán­dulóhelyeken hiányos öltözékben, úszónadrágban, vagy fiirdőtrikóban járkálni, napozni lehessen. A Gellért-tér rendezését sür­gette Becsey Antal, kiemelve a Szt. Gellért-téri autóbusz végállomás szerencsétlen elhelyezését, amely már több halálesetet okozott. Pe­dig a megoldás nagyon egyszerű, ezt meg is írta az autóbuszüzem vezetőségének hat hét előtt, de vá­laszul sem írást, sem intézkedést nem kapott. Az autóbuszok állja­nak meg a villamos járdasziget mellett is, ott úgyis mindig meg­állítja a közlekedési rendőr a for­galmat úgy, hogy ne kelljen a kö­zönségnek a forgalmas kocsiúton át járnia. De különben is nagy, rendezésre van ott szükség, ahol minden idegen megfordul és a tér mégis olyan, mint egy kisvárosi piac: bódésor, vicinális végállo­más, életveszélyes villamossín-go- molyag, ahol nem elég tehát a hepe­hupás régi burkolatot kicserélni, — amely abból az időből maradt ott, amikor nem volt még Gellért- szálló, nem állott a Műegyetem és nem lüktetett egy palotákkal be­ültetett előkelő városrész szíve azon a helyen, hanem egyéb te­kintetben is sürgős rendezésre van szükség. Nem elég a kövezet fel­újítása, hanem a tér közepén ki­sebb parkot kell létesíteni, leg­alább is egy kis gyepszőnyeget vi­rágdísszel, de rendezni kell a für­dő főbejáratával szemben emelke­dő sziklafalat is. Lux Ede műépí­tész gyönyörű terve mellett a für­dő igazgatósága is készített egy olcsóbb megoldási tervet, amely szerint az újonnan fúrt rádiumos kénes-meleg forrás fölé ívó-kúrá- zás céljára kellemes külsejű gyógy csarnokot emelnének s ezzel kapcsolatban bástyaszerücn lezár­nák a mostani rendezetlen sziklás részt s ebben helyeznék el a villa­mos várócsarnokot is. Az óbudai hurokvágány a Ta­vasz-utcán és Flórián-téren, Kórház- utcán át elkészült és ezzel remélhető­leg Óbuda villamosközlekedése is meggyorsul. Az „ötös“ és „ötven- egyes“ kocsik végállomása a Fő-téren megmaradt, de a Lajos-utcán a Fő­térre csak gyalogosan, vagy nagy ke­rülővel juthat az ember. A Külső-BécsLűti villamos a jelek szerint sohasem fog meg­épülni, mert az állam a jelenlegi utat nem adja át a Beszkártnak, hanem azt kívánja, hogy a vasút­társaság a saját költségén tömje be az ott levő árkot s az így ki­szélesített úton fektesse le a sín- párat. Ez természetesen kisajátí­tásokkal is jár s igen nagy ösz- szegbe kerül, amic pedig a Besz- kárt nem hajlamú megcsinálni. Ellenben sínfekte rés és villamos­vezetés helyett autóbuszt szívesen járatna s akkor á zálló jegyet lép­tetne életbe a villamosról a ren­des 24 filléres áron. Ezt azonban az autóbuszüzem nem engedi s így a Bécsi-úti közlekedés hoppon ma­rad. Ebben az ügyben dr. Botzen- hardt János az egész III. ke­rület nevében felszólalt a fővárosi közlekedési bizottság legutóbbi ülésén, amire Csilléry Dezső, a Beszkárt igazgatója kijelentette, hogy a bejárás során kitűnt, mi­szerint a 4 év előtt készített ter­vek nem felelnek meg az állam- építészeti hivatal újabb útépítési terveinek. Másrészt az Államépí­tészeti Hivatal és a székesfőváros között tárgyalások folynak a Bé- csi-út átvétele tárgyában; a mi­niszter kiküldöttje arra hívta fel a bejáráson az Államépítészeti Hi­vatalt, a fővárost és a Beszkártot, hogy együttesen állapítsák meg azt a tervet, mely szerint a vas­utat meglehet építeni. Ennek azonban akadálya volt, hogjr az Államépítészeti Hivataltól nem tudták megkapni ezt a tervet. A taxihatárok kitolása megtörtént a főváros legutóbbi közlekedési bi­zottsági ülésén, mégpedig a Dobsinai- út, Tamás-út, Mártonhegyi-út, Or- módá-utca, Bürök-utca és Farkasrét körül — a Uidegkúti-úton a BSzKRT hűvösvölgyi állomásáig és a mellette lévő Völgy-utcáig az Istenhegyi.-úton végig a svábhegyi főállomásig és visszafelé a Mártonhegyi-úton a köz­beeső Tamási-úti szanatóriumig és a Szarvastól a Fácánig — a Márton- hegyi-útig, az Akos-utcáig a Puszta­szeri-útón, egészen a Zöldmáli-utcáig, mely magában foglalja az egész Tö­rökvészt, Rókushegyet és Szemlőhe- gyet. De nem fogadta el a bizottság a Hármashatárhegyig terjedő határt, amely a Nagykörúttól nyolc és egy negyed percnyire van (?) s kitűnő autóút vezet oda. A Koronázó főtemplom kincsei­ről nemrég számolt be a Budai Napló, rámutatván arra, hogy ide­genforgalmi szempontból milyen fon­tos lenne ezeknek közhirré tétele. De épen olyan fontos e szempontból a templomban, vagy a külső falán megörökíteni mindazokat a templom­hoz fűződő nagy történelmi esemé­nyeket, amelyek itt játszódtak le. E templomban volt az 1279-iki nemzeti zsinat, itt kiáltották ki magyar ki­rállyá a cseh Vencelt, itt koronázták meg 1309-ben Róbert Károlyt. Fé­nyes esküvőnek volt színtere a Koro­názó templom, midőn Mária király­nőt a luxenburgi Zsigmond, a ké­sőbbi német császár vezette oltárhoz. I. Ulászló Budára jövet először e templomba megy „Te Deum“-ra, itt vett részt a török veszedelem elhárí­tása végett tartott könyörgő isten­tiszteleteken. Itt helyezte el 1444-ben a győzedelmesen hazatérő király és Hunyadi János a töröktől elvett zászlókat és diadal jelvényeket, az ünnepélyes hálaadó istentisztelet al­kalmával a falakat a vezérek nevé­vel és címerével s a király és Hu­nyadi János hőstetteit ábrázoló élet­nagyságú festményekkel ékesítették. 1454-ben ebben a templomban mond lángoló szónoklatot Kapisztrán Já­nos a török ellen hirdetett keresztes hadjárat érdekében. Emlékezetes volt Hunyadi János nándorfehérvári nagy győzelmének emlékére tartott istentisztelet, melyen kihirdették a pápa rendeletét, hogy a győzelem emlékére minden keresztény temp­lomban naponkint délben harangozni kell egész Európában. Mátyás ki­rályt Budára való bevonulása alkal­mával először ide vezették, ahol ün- nepies Te Deum után a király foga­dalmat tett a törvények megtartá­sára. Három év múlva e templomban esküdött örök hűséget Katalinnak, Podjebrád cseh király korán el­hunyt leányának. A király különben különös kegyelmében részesítette e főtemplomot, építkezésekkel bőví­tette, díszítette. 1476-ban pazar ün­nepségnek volt színhelye az egyház, amikor Mátyás király arragóniai Beatrix-szel lépett házasságra. Es utoljára akkor fogadta be nagylelkű új j áépítőj ét ez a templom, midőn hamvait Becsből Fehérvárra való szállításkor ott felravatalozták. Az országos eseményeket a Jagellók alatt is a budai Nagyboldogasszony temp­lomban fejezték be ünneplő isten- tisztelettel. A forgalom biztonsága és jobb lebonyolítása érdekében az I. kerületi Pálya- és Győző-utcák sarkát a fő­városi Közmunkák Tanácsának hoz­zájárulásával a főváros letompította. Uj ipartestület alakult Budán, a Budai Gépkocsifuvarozók Ipartestü- lete, amelynek alapszabályait most hagyta jóvá a belügyminiszter. A Budapest-környéki autóbu­szok rövidesen megindulnak az Autóbuszüzem elgondolása szerint, az ú. n. Békeffy-kocsikkal. Ezzel a fővárosi autóbuszüzem le akarja törni a magánvállakozás szolgála­tában lévő autóbuszokat. Azt hisszük s velünk együtt a józanul gondolkozó közönség is úgy tud­ja, hogy a fővárosnak nem hiva­tása a magántőke kíméletlen le- gázolása, ha van fölösleges autó­busza, azt ne a környékre küldje, hanem Budapest belső területén használja fél, ahol fontos szükség­letet elégít ki, vagy idegenforgalmi hasznot eredményez. Ha a fővá­ros minden autóbuszérdeket ki­elégített — s itt utalunk az e té­ren is nagyon elhanyagolt Budá­ra, ahol sem a Várnak, sem a Ró­zsadombnak, Tabánnak s iüjlak- óbuda kilátásos, sűrűn beépített hegyvidékének autóbusza nincsen — akkor ám menjen a főváros autóbusza vidékre. De csak akkor! Addig nem fognak tönkremenni a vidékre utazók az 5—15 filléres differenciákban. Sajnos, csak két budai vállalkozó kapott munkát a speciálisan budai nagy közmunkából: — a Krisztina- kö.rúti zárt piac építésénél. A hatszáz- ötvenezer pengős költséggel épülő piac Buda iparának Gál Lajos üveges cég révén 404 pengő és a Nagybá- tony—Újlaki Iparművek révén 1372 pengő értékű munkát juttatott. — Nem ugrunk vele messzire! Az új központi kórház tehermen­tesítése érdekében a főváros Kclon- földön kétszázágyas szülőkórházat fog építeni. Angol-magyar elemi iskola is mű­ködik Budán a Pala-utcában, mely­nek jún. 12-én volt a záróvizsgája gazdag műsor keretében. Utcaelnevezés. A Közmunkák Ta­nácsa a II. kerületi Páfrány-útnak a Kondor-úton túl haladó külső részét a Ilidegkuti-útig Patak-utcának ne­vezte el. Baracs Károly Emlékbeszéd, elmondotta a BUDAI KLUB választmányi ülésén dr. BEKE MANÓ egyetemi tanár. Szomorú kötelességet kell teljesíte­nem, midőn szeretett alelnökiársamnak váratlan haláláról emlékezem meg. Különösen fájdalmas ez nekem, mert lelkem egy részét vitte magával az én hűséges, drága barátom. Hogy mégis vállalkozom erre, azért teszem, mert jól tudom, hogyha a természet nor­mális rendje szerint én mentem volna előbb, Baracs Károly éppen olyan mélységes fájdalommal szólott volna rólam, mint aminő fájdalom tölti el szívemet, amikor az ő halálát kell be­jelentenem. Baracs Károlyt egyetlen szóval jel­lemezhetjük: életmüvész volt. Ügy, mint a művész alakítja, gyúrja az anyagot, vési a kemény márványt, hogy abba belevigye egész lelkét és széppé idomítsa, úgy alakította Baracs Károly a saját életét, hogy acélos leikével kicsiholja belőle mindazt a nemeset, jót és szépet, amit az élet a nemes, a jó, a széplelkű embernek nyújthat. És ha azt kérdezzük, ho­gyan sikerült neki ezt az életet, amely annyi embernek teher és gyöt­relem, oly művészi módon átformálnia, nagyon hamar megtaláljuk a fele­letet. Érdeklődési körét messze, igen messze kitágította, tudásra szomjas lelke folytonosan megújult, kiaknázta mindazt a szépet, mindazt a feleme­lőt és ragyogót, amivel Goethének, az ő imádott Goethéjének szelleme az emberi életet gazdagította, bclehatolt abba az erkölcsi világba, amelyet Kant lángelméje alkotott. Az egyik szellemének gazdag kin­csesházát növelte, a másik nemes lel­kének egész cselekvési irányát mu­tatta meg. Igazi belső élete mindig a nagy szellemek társaságában folyt le, abban a világban volt ő otthon, amelyet az emberiség nagyjai, a köl­tők, a tudósok, a művészek alkottak. Ezekben a mélységekben! gyökerezett, hogy mint egy mélygyökerű, erős tölgy, annál inkább emelkcdhessék a magasba. Mert ő mindig a magassá­gokat kereste, egész életfelfogását a haladás, az emelkedés, a progresszió szelleme hatotta át. Szellemének mindenre kiterjedő, so­ha nem lankadó, mindig meg-meg- újuló érdeklődése, progresszív életfel­fogása, a haladás, a mindig maga­sabb szellemi és erkölcsi régiókba emelkedés vágya, ezek tették az ő életét széppé, nemessé, ezek voltak az ő életművészetének titkai. És ahogyan a saját életét formálta, úgy szerette volna széppé, öröm­teljessé formálni embertársainak éle­tét. Ezért szerette a mi szerény budai klubunkat is, mert tudta, hogy mi is az érdeklődés körének kitágításá­val, az összetartozás érzetének ápolá­sával akarjuk az életet (szebbé- va­rázsolni, és a haladás szellemét min­den téren fejleszteni. Baracs Károly élete szép élet, ta­nulságos élet volt. Már közel volt a végső pillanathoz, mikor azt mondta környezetének: Nem érzem magamat szerencsétlennek. Kevés ember mond­hatja ezt abban a végső leszámolás pillanatában. Baracs Károly mond­hatta, mert ő az élet sivárságai elől képes volt a múltba menekülni, az élet-csúfságai elől a nagy szellemek ideális világába tért, mások gonosz­ságait saját jó cselekedeteivel ellen­súlyozta, gyűlöletet nem ismert, sze- retetet árasztott maga körül, az éle­tet művészien tudta élni a maga gyö- nyörűsegére és embertársai hasznára. Legyen áldott az emléke!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom