Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-06-09 / 958. szám

XXVI. évfolyam, 958. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre i 2 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 junius 9. Kozma Jenő dr. beszámoló beszéde a mellékleten Ez aztán a fordított város... Nem valami falrengető dolgok­ról van szó. Jelentéktelen apró­ságok, de roppant jellemzők. Me­gint csak igazam van, amikor azt mondom, hogy ebből a korból tel­jesen hiányzik a más munkáján segíteni való akarás és még egy. Mindenki féltékeny a maga kis dolgára, nehogy az elismerésből másnak is jusson és azért minden dolog suttyomban készül, megle­petésképen, de — fordítva! Mondom, hogy nem valami fal­rengető esetek ezek, mert hisz tu­lajdonképen egészen mindegy, hogy a Bem apó emlékét meg­örökítő tábla a régi Angol királyné szálló falán van-e kiszegezve, vagy a volt Gundel-féle István szálloda falán, az Akadémia-utca sarkán, a mostani GyOSz házon. A fordított dolog ebben az, hogy miért kellett ezt a táblát minden szakértő bevonása nélkül, a hiva­tott tudósok mellőzésével, előbb a Deák Ferenc-utca sarkán felszö­gezni a mostani Pénzintézeti Köz­pont, régebben az Angol királyné szálloda falára, holott Bem tábor­nok ott sohasem lakott és miért kellett azután egy szép éjszakán a táblát leszedni és áthelyezni az Akadémia-utca sarkára, mert hisz minden történelmi kútfő azt bizo­nyítja, hogy Bem tábornok ott lakott. Ha az az úr, vagy az a bi­zottság nem féltette volna any- nyira a maga dicsőségét, vala­mely hivatott tudóstól, akkor ez a blamage nem érte volna az ügy­buzgó fővárost, ahol minden kí­vülről jövő törekvést mestersége­sen elgáncsolnak. Nem csakhogy elgáncsolnak, de még figyelemre sem érdemesítik. Bem hamvait most készülnek haza.hozni Aleppóból, úgyszintén Guyon Richárd hamvait Scutari- ból és akkor megint egy kedves meglepetésben lesz részünk, mert ki fog derülni, hogy a Bem em­léktáblájára ugyanazt a fölirást véstük, mint amilyen a Guyon Richárd síremlékén van, és kide­rül, hogy Magyarországon nem akadt ember, aki egy félórát szentelt volna Bem emlékének, hanem a tisztelt emlékműbizott­ság egyszerűen lemásolta Guyonét. Attól tartunk, hogy .a Bem emléktábla sorsára jut Türr Ist­ván tábornok emléktáblája is, aki talán mégsem lakott a Kishid- utca, illetve a róla elnevezett Türr István-utcának abban a há­zában, ahol az emléktáblát elhe- lyezték és igazán sajnálnánk azt az áldozatkész gavallér úriembert, Horváth Nándort, aki ilyen téve­désnek esett áldozatul. *= . Ennél valamivel nehezebb eset a Millenniumi emlékmű esete, amely tudvalevőleg közvetlen kö­zelében épült az artézi forrás kút­jának, amely Európának legfor­róbb gyógyvizét szolgáltatja. Ár­pád apánk lova beláthatna a kútba, amely kút addig, amíg az emlékoszlop talapzatán egyedül állott a honfoglaló fejedelem, va­lahogy csak bírta a ránehezedő súlyt — most, hogy mind a hét vezér súlya nyomja a talapzatot, már veszélyesen befolyásolja a forrást, amelynek túlsó oldalán, szintén közvetlen közel áll — a Névtelen Hős sírját jelző — óriási szikladarab. Földtanhoz értő em­berek aggódva szemlélik .ezt és at­tól tartanak, hogy vagy az emlék­oszlop billen oldalt, vagy a for­rás dől be, hirdetvén ezzel a város kulturfölényét és gondosságát. Felhasználjuk a jó alkalmat, hogy hódolattal meghajtsuk lobo­gónkat, mert tény, ami tény, sehol a világon olyan kertészet nincs, mint Budapesten, aliol föld nél­kül, víz nélkül, sőt napsugár nél­kül is tudnak parkot építeni. Ez aztán valóságos csoda. Itt van ez a szerencsétlen Város­major, ahova kávéskanalanként hordják a földet és csak épp annyi vizük van, amennyi eső után a mé­lyebb helyeken megáll. Ott pos- had, rothad, penészedbe, amíg az agyagos föld kínnal beissza, mert fölszáradni nem tud. A sok fától szellő se járja, napsugár se éri a földet. Ha ezt az őserdőt meg nem ritkítják, akkor kár ott a parkot felépíteni, mert örök tenyésztője marad a maláriának és a szülők í félve engedik oda gyermekeiket. Különben is a Városmajor szol- j gáltatja a legtöbb okot a házi per- j patvarokhoz, minden gyerek nya- j kig sárosán jön onnan haza és ! még az öregje is, annyi agyagos sarat hoz a talpán, sarkán, hogy örökösen kefélni kell a padlót, az ilyen városma jpr-járta ember után. Hogy aztán a gondos házi­asszonyok mennyi áldást monda­nak a kertészekre és városi urakra, azt fölösleges az újságban kinyo­matni. Tehát park épül föld nélkül, víz nélkül és napsugár nélkül, sőt — sokan azt mondják, ész nélkül is. Én ezt nem mondom. Dubonai Pál. Budán, IQ2Q. június 8 Hol van a királyi Vár?... Az idegenforgalom és a várbeli lakók érdekében autóbuszforgalmat ter­veznek a Várban, mely a JIu- nyady János-úton vezetne fel és végigfutva a Váron, a Bécsikapu- nál jönne le. Valószínűleg és be­látható időn belül ez az autóbusz közlekedni is fog és annyira- amennyiré kielégíti a várbeli la­kók igényeit. De mi lesz az idege­nekkel? A gyorsan járó autóbusz hirtelen befordul a Hunyady-út- ról a Dísz-térre és ... itt egy szo­bor ... ott a koronázótemplom. .. amott a levéltár . . . (majdnem azt írtuk, hogy itt meg az Abdurra- man elestét jelző emléktábla) és máris fordul ki a Bécsi-kapun, hogy valahol leszaladjon a „szél­fogó“ térre és így tovább. Mire az idegen fölocsudik, már lent is lesz a Várból és hiába kérdi, hogy tulajdonképen — hol is van hát a királyi palota? Pedig a Várban sok mindenféle érdekelte volna, nemcsak a külföldieket, hanem a I vidékről feljövő magyarokat is, ' de a száguldó autóbusz 4—5 perc alatt végigfut a Váron és az ide­gen csak veszedelmes nyakforga­tással vethet néhány pillantást mindarra, ami érdekelné és végül csodálkozva megkérdezheti, hogy hát tulajdonképen, hol van a ki­rályi Vár? Mély tisztelettel kér­dezzük az autóbuszüzem nagyte­kintetű igazgatóságától, hogy a Várba vivő autóbuszokon adnak-e majd ki olyan jegyeket, mint pél­dául a Siklón, hogy az idegen le­száll va az autóbuszról, kényelme­sen körülnézhessen a Várban és aznap bármikor újból beszállhas­son az autóbuszba és folytathassa útját tovább. Nekünk itt Budán és elsősorban a Várban, csak így volna tulajdonképen hasznunk az idegenforgalom révén, de lehetsé­ges, hogy ez Pesten nem számít. Arra is szükség volna, hogy a nagy nehezen Pestről Budára ho­zott s a Nándor-laktanyában el­helyezett Hadimúzeumra már az autóbusz külső feliratában felhív­juk az idegen figyelmét, úgy ahogy a villamoskocsikon jelzik a Néprajzi Múzeumot. A keresztény ellenzék I. kerületi szervezete június 3-án rendezte ala­kuló közgyűlését a Várkert-kioszkban. Sármezey Endre kormányfőtanácsos, P erezel Béla kormány főtanácsos, Friedrich István v. miniszterelnök beszéltek. Az utóbbit elnökké, az előbbi két szónokot alelnökivé válasz­tották. Emléktábla-alapot kell létesí­teni Budán, mert végre is meg kell jelölnünk mindazokat a he­lyeket, amelyek történelmileg ne­vezetesek. A budai vár bevételé­nek most volt 80-adik évfordu­lója és mindezideig, még azokat a helyeket sem tudtuk méltóan megörökíteni, amelyek ezzel kap­csolatosan, még friss emlékezet­ben élnek. Csak éppen az Ost­rom-utca jelzi, hogy hol folyt a legerősebb ostrom a Vár ellen. Nines emléke Kleinheinz Oszkár vezérkari alezredesnek, aki az akkori „Barátság-közben“, a mai Sarló-utcában esett el május 20- án hajnalban, az ostrom előkészí­tése közben. Sajnos, maga a Sarló­utca is éppen olyan rendezetlen, mint a Hadur-utca. Mind a kettő a Váralja-utcába vezet, a korona­őrség épületéhez, ahova így csak nehezen jutnak el az öreg hon­védek, a bénák, a megtört özve­gyek, mert ott van a honvédelmi minisztérium nyugdíj osztálya és mind a két odavezető utca sáros, piszkos, kövezetlen. De kinek is volna gondja ilyesmire Budapes­ten, ha Budáról van szó. A homokhegyek eltűnnek a Mar- git-híd és Láne-híd közötti dumaparti szakaszon, mert a főváros közgyűlése megtiltotta ott a kavics, homok és egyéb építőanyagok kirakását. De mi lesz a Margit-hídtól északra, a fürdők dumaparti korzójával? Ha az egészsé­ges embereket mentik az ilyen portól és lármától, — miért nem mentik a betegeket is? Vigadóból mozit szeretne csi­nálni a város, ami. betetézné azt a lehetetlen helyzetet, hogy Bu­dán alig van valamirevaló nagy­terem s ha a budai Vigadó nagy­termét mozivá alakítják át, akkor elesünk az egyetlen teremtől, ahol méltó környezetben tarthatók gyű­lések, bálok, hangversenyek és nagyobb arányú ünnepségek. A budai Vigadó nem sok hasznot hoz és így a város tárgyalást kez­dett egy vállalkozóval, aki mozit csinálna a nagyteremből. A bu­daiak azzal védekeznek a terv el­len, hogy a Vigadó tűzveszélyes: Ez a feltevés téves, mert a tűz­veszély ott kizártnak mondható. Egyelőre a terv függőben van. De ha már kiadják a termet, ak­kor vegyék elő Komjáthy János volt szinigazgató ajánlatát, aki néhány év előtt Ivamara-szinházat tervezett a budai Vigadó nagy­termébe. Ez mégis csak külömb, mint egy mozi! A Svábhegy mint klimatikus fürdőhely csak úgy érvényesül­het, ha az ott nyaraló és üdülő közönség kulturális igényeit is ki­elégíti a város, aminek megol- dásaképen egy kérvényében azt ajánlja a Svábhegyi Egyesület elnöksége, hogy a fogaskerekű vasút állomása előtti téren a nyári hónapokban térzenét enge­délyezzen. A dunaparti korzón a főkapitányság engedélyével a rendőrzenekar rendez térzenét s \ nem járna nehézséggel, ha ez a zenekar a forró július és augusz­tus hónapokban látná el a sváb- > hegyi térzenét is. A fürdőváros gondolata követeli ezt, mert végre is hozzá kell szoknunk, hogy a . nagy gondolatok megvalósításá- sához nemcsak szónoklatokra, ha­nem cselekedetekre is szükség van. Se híd — se hajó nem visz most Óbudáról Újpestre. Pedig a hajó megindítása életkérdése Óbudának, ahonnan sokan járnak túlra ^ vásá­rolni. De a borárostéri hajó járat is fontos közérdeke Óbudának, _ mert a központi vásárcsarnokba is igen so­kan járnak, mivel a villamoson^ na­gyobb csomagot nem lehet szállítani, de a hajón igen. Az idegenforgalom szempontjait sem lehet a hajó járat megindításánál figyelmen kívül hagyni. A „parlagon” heverő Dunán, Buda­pest csodálatos szépségű övén az ide­gen feltétlenül sétahajózni szeretno s ha nem tud, bizonyára kikürtöli vé­leményét a mi oktalanságunkról és gyámoltalanságunkról. A Villányi-úti villamos vonal kiépítése két kilométeres hosszú­ságban julius havában megkezdő­dik, úgy hogy még ez évben meg­indulhat a vilamosforgalom. Botrányos lakásviszonyok van­nak az óbudai Pacsirtamező-, Ti- már- és Föld-utcában, ahol egyes háztulajdonosok a fürdőszobák és az illemhelyek tartalmát egy kis udvarba öntik. Mindezeket szóvátették a főváros legutóbbi közgyűlésén. A Föld-utca külső részén 5—6 család is lakik kü­lönböző pincékben. Ugyanez a helyzet a Kenyeres- és a Selmeci- utcákban. Rettenetes a lakás­hiány a III. kerületben, ahol a lakosság 70%-a a Goldberger, Kar­tonnyomó, Filatori textil, Magyar textil, Hajógyár, Dohánygyár stb. gyárakban dolgozik, a heti kereset 14—27—30 pengő. Miből fizessen a lakosság 2 P-t naponta i lakbér címén, mert ennyit kell fizetnie az odúért. A Rácfürdő megvételének ügye előrehaladt. A fürdő tulajdonosai haj­landóak engedményekre, sőt azt is ki­jelentették, hogy a város ráér 4—5 év alatt törleszteni az üzem vételárát. Ilyen körülményék közt az anyagi kérdés lebonyolítása nem ütközhetik nagy nehézségekbe és a főváros szá­mára nem jelent nagyobb gondot a vételár előteremtése. Az üzem termé­szetesen közös igazgatás alá kerülne a Gellért- és a Rudasfürdőkkel és ad­minisztrálása alig kerülne valamibe. A város a Rácfürdőt csinosan helyre­állíttatná és egyik legmodernebb für­dővé alakítaná át. Pia a vételárban még e héten meg tudnának egyezni, a nyári szünet előtti utolsó közgyűlés le is tárgyalhatná a Rácfürdő meg­vételét. Buda ostromának főhadiszállása Az „Óra-villa“ története A svábhegyi „Óra-villa” Budavár nyolcvan év előtti ostromakor Gör­gey főhadiszállása volt. Első tulaj­donosa nemes Heidúch Ferenc pesti esokoládé-„gyárnok“ volt, aki a fo­gaskerekű eszméjét is felvetette. A villa alkalmasint Pollák Mihály épí­tész alkotása. Finom arányú^ csar­noka hét oszlopának fejei rómaias „ökörszemes“ koszorú alatt akanthus- leveles koszorút mutatnak. Az oroni- háromszögön, a „tympanon“-on zengő hangú ütőóra foglalt helyet s ott van ma is. Zengő quartba hangolt ha­rangjai most is megvannak. Az órát hangos ütése miatt régóta nem járat­ják. Egynegyed egyet mutat... A két villát az akkor divatos láncos kerítés választotta el egymástól, pin­céjük viszont földalatti folyosóval van egybekötve. A szabadságharc kritikus idején az „óra-villa” a ma­gyar élet központja lett. Ismeretes, hogy Görgey első főhadiszállása a mai városmajoruteai „A Remetéhez“ cégérezett korcsmában működött az ostrom első napjaiban: 1849 május 4-től 6-ig. Mivel a várbeli császári tüzérség golyói ide is lecsaptak, 6-án Görgey a zugligeti Laszlovszky ma­jorba tette át főhadiszállását. Az előbbi korcsma helyén ma a János- szanatórium áll, az utóbbi épület — régimódi kúria — ma az Angol kisasszonyoké. Mindkét helyen emlék­tábla mondja el a főhadiszállások történetét. A Zugligetből május 10-én költözött fel a főhadiszállás az „Óra- villába“. Görgey Arthur tábornok néhány tisztje kíséretében maga kérte fel Heidrichot a két villának a főhadiszállás céljaira való átengedé­sére. A gyáros szívesen tett eleget a kívánságnak, bár felesége épen anyai örömök elé nézett. Leányuk, Katalin, monoszlói Csekő Ágoston zalamegyei birtokos felesége 1849 július 19-én született. A tábornok a Pest felé tekintő alsó villában lakott, néhány bútor — egy teásasztalka s egy mosdó — még egykorúak. A felső villa könyvtárszobájában a főhadiszállás tisztjei helyezkedtek el, míg a csa­lád a felső villa többi szobájában vonta meg magát. A felső villa istál­lóiban állottak a tisztek lovai. A családi közlés szerint Görgey az ostrom alatt a villa ámbitusán és a kerítés melletti filagóriáb&n tartózko­dott. Ileidrich ugyanis 28 ölnyi mély kutat ásatott, az ásás földtömegéből sáncszerű kerítést rakatott, ennek a város felé eső végén volt a kilátó- filagória. A sánc máig áll. Innen ve­zette a tábornok az ostromot, mely lényegében az úgynevezett „angol rendszerű gyorsostrom volt“, amilyet régi rendszerű spanyol várak ellen alkalmaztak az angolok a napóleoni hadjáratok idején. A villa tornácáról látható volt az egész ostromvonal, az abban részt vett tábornokok hadi­szállásai. és a Vár ellen működő üte­gek is. r ■ ; Néhai Erzsébet Idrályasszonyunk is megfordult a régi villában, sétája közben ide tért be a kiváncsiak elől. Bevűaqua-Borsody Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom