Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-02-19 / 903. szám

XXV. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 filiér. 20 mm. 1928 évfolyam. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. február 903. sz. y ' Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; 1., Éors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K. 502—96. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 19. Budát kell szeretnünk! Elmondotta dr. TÚRY ZOLTÁN közigazgatási bíró a vízivárosi iskolaszék új elnöke, székfoglaló beiktatása alkalmából az iskolaszék és a tantestület által a tiszteletére rendezett társasvacsorán Túl az életnek a szebbik felén, amikor a nyári napok után kö­zeledik az őszi alkony és rövi- debb lesz a nap és hosszabbak és sötétebbek lesznek az erdő árnyékai, akkor látja, akkor érzi az ember, mi hiányzott abban a hosszú, végigtaposott életben, Én éreztem és megéreztem ezt a hiányt és ha volt valaha ambí­cióm és vágyam, hogy irányt szabjak, hogy elveket hirdessek, ez az ambícióm csak az volt, hogy a világ legnagyobb hatal­masságát, azt, amely a jövendő gyerek lelkét idomítja, — a taní­tóságot nyerjem meg magamnak és ő előttük tárjam fel azt a hi­ányt, amelyet életemnek már le­folyt szebbik részében sokszor megkönnyezve, sokszor megdöb­benve tapasztaltam. A vándor, mikor a sivatagban megáll a gúlák előtt és feltekint ezekre a szédületes építkezé­sekre, nem tud szabadulni attól a két gondolattól, amelyeket ezek a gúlák megtestesítenek, az emberi alkotóképesség ás a rabszolgaság felismerésének, a tudatra ébredésének gondolatá­tól. — Ha az ember Rómában megáll a Szent Péter templom­nak nagy csarnokában, szinte fi­zikai fájdalommal nyomja meg a lelkét a kereszténység érzése, Krisztus keresztáldozata és a vértanuk ezreinek emléke. A protestáns ember, ha bemegy az esztergomi bazilikába, önkény- telenül meghajtja fejét a katoli- cismus roppant lelki hatásai és eredményei előtt, — és a kato­likus ember, ha bemegy a debre­ceni ősi templom kapuján és meghallja Rákóczi harangjának kondulását, önkénytelenül fejet hajt a reformáció nagy gondola­tai előtt. Ezekből a történelmi helyekből úgy tódul felénk a fu- valat, mint a kriptából a léghu- zam, vagy a rózsakertből az illat, — és ez a fuvalat, ez érinti meg az ember lelkét, ez hangolja meg azokat a gondolatokat, amelyek a helyhez kapcsolódnak; ez a génius lód, a helynek a szelleme, amely megkapja, amely megköti és amely megláncolja az embert. A génius lóci betölti és átfor­málja az emberi szívet. És ha az emberi szív kiejti magából a gé­nius lócit, a hely és a szív kö­zött meglazul a kapcsolat. Minél erősebb a génius lóci, annál áldo­zatosabbá teszi a lelket, annál ragaszkodóbbá. A génius lóci, amely az embert szülőföldjéhez, szülőházához, ősi birtokához, kis iskolájához, a füzeshez és az er­dőhöz köti, kíséri véges-végig az élet vándor útjain, ez vonzza vissza, ha az utak messze ágaz­tak, ez adja a visszaemlékezés­nek derűs perceit és ez kapcsol egy kettészakíthatatlan láncot az ősi föld és a vándorló ember lel­ke közé. Ez tartja meg az ember­ben a régi szokásokat, ez ad az embernek karaktert, amelynek kapcsán különbözik a többiektől. A háborúban* ez a génius lóci megpattant. Az emberek valahogy eltérí­tődtek az emlékektől; a katonák messze mentek a szülőhatártól, az itthonmaradottak pedig ezer egyéb gonddal voltak lekötve; meggyengült a kapocs, amely a szülőházzal, az anyafölddel a lelkeket összekapcsolta és ennek a meglazulásnak a következmé­nye volt a lelkeknek egy olyan siilyedése, hogy minden ember- feletti hősies áldozat után eler- nyedt, ölhetett kézzel vártuk azt, mit hoz ránk a végzet. Nem ott volt a bukás, hogy az ország te­rületének kétharmad részét el­vették; ez egyszerű csatavesztés volt, amilyen megtörtént a világ- történelemben számtalanszor és megtörtént Magyarországgal is már harmadszor. A csatavesztés­nek ezt a fájdalmas eredményét egy jobb csata, vagy egy jobb politika reparálhatja. A génius lóci meglazulásának sokkal bor­zalmasabb eredménye volt az a hihetetlen lelki depressió, amely ekkor elkövetkezett. Az ember nem tudná elképzelni, az ember kor tűi íéueti rémregenynek gon­dolná azt, hogy ugyanaz a ma­gyar nemzet 'volt az, amely fe­lelt Mátyás király uralkodott és ugyanaz a magyar nemzet az, amely feleit Kun Béla uralkodott. Pedig a nemzet ugyanaz volt, csak 1918-ban megpattant a gé­nius lóci, mint a lanton a húr és az eddigi csengő hangok helyett zűr-zavar és lelki meghasonlások kaosza dübörgőit. Ez az a hiány, amit én az élet alkonyán érzek és látok és látom azt különösen itt­hon, ami legszűkebb hazánkban, Budán. Valamitől, valahogyan meglazult az a kapcsolat, amely a budaiakat Budához kötötte. Megváltozott a gondolat, megvál­tozott a tradíció. Buda a puritán egyszerűség, a kiskereskedelem, a kisipar és a csendes polgári existenciák szépséges termő ta­laja volt. A maga egyszerűségé­ben, a maga konservativ gondol­kozásmódjában élt, szenvedett, küzdött és ernyedetlenül dolgo­zott négy évszázadon át. Török dúlás, császáriak és kurucok küz­delme, viharok és árvizek, négy évszázadon keresztül pusztítot­ták ezt a kis királyvárost, de újra épült, újra fejlődött és újra csak Buda lett. Mátyás király­nak, a hollósnak, szelíd, munkás és alázatos városa. Ahol minden ember a maga kis házának, a' a maga kis szőlőjének, a maga kis céhének, a maga kis boltjának, a maga társadalmának és a maga városának élt. A Biedermeyer szorgalomnak, a puritán, becsü­letes konzervativizmusnak szim­bóluma. Mikor 50 esztendővel ezelőtt Pest városával összekapcsoló­dott, a síkon épült város fölénybe került a hegyen épített várossal szemben. Az természetes is volt, hiszen a sík területen épült vá­rosnak fejlődési lehetőségei lé­nyegesen nagyobbak voltak, mint az erdőkkel és hegyekkel koszo­rúzott és körülzárt telepnek, A pesti oldal szédületes fejlődése sok tekintetben magával ragadta a budai oldalt és ez a konzerva­tív kis városka nem látta azt a nagy különbséget, amely erkölcsi felfogásában, üzleti gondolkodá­sában, a Krisztushoz való ragasz­kodásban és a földhöz való hű­ségben a Duna két partja között mutatkozott. A szólamok elszédí­tették, a paloták lázba ejtették, kezdte felvenni azokat a moder­nebb testi és lelki öltözékeket, amelyeket a túlsó oldalon látott és lassan-lassan, de egy két év­tized alatt majdnem teljesen el­halt a génius lóci, elhaltak az em­lékek, elhalt a négyszázados múltnak szeretete, a régi dal he­lyébe új dal, a rét.i tánc helyébe új tánc került és a budai lélek fel­cifrázta magát pes.i eszmékkel és megpattant a génius lóci húrja. — Hogy ez Budára nézve milyen veszteséget jelent, azt csak azzal akarom jellemezni, hogy Buda, amely királyváros volt, ma Pest­nek másodrendű városa. Mind­azok a jószágfonások, amelyek valamikor Budát naggyá tették, lassacskán megszűntek. Az ipar, a kereskedelem pusztaiéban van és pusztaiéban vau az az erkölcs is, az a tartózkodás, az a házhoz, otthonhoz való ragaszkodás, amely valamikor Budát jelle­mezte. És amit itt látunk Budán, így volt ez az et ísz országban. A szülőhely gémvj/nik a lángja sokat veszített fényéből, melegé­ből, erejéből és evvel legtöbbet vesztett az ország. Minden nem­zetnek meg van a maga faji spe­cialitása, a maga faji kölünleges- sége, a maga faji génius lócija és amely nemzet ezt a fajiságát, ezt a történelmi karakterét levet­kőzi, az a nemzet elveszti a sze­retetnek érzését a földje iránt, el­veszti kötlességtudását nemzete iránt, elveszti reményét és jogo­sultságát az örök élet iránt. Önök előtt; a budai 'tanítók és tanítónők előtt, kellett ezt elmon­danom. Önök a nemzet kertészei, az önök kezében vannak a nem­zet virágai. Önök ápolják és önök nyesik a magyar jövendőt. Egye­dül önök azok, akik visszaadhat­ják azt, ami reánk nézve elve­szett, visszaadhatják a gyereknek a génius lócit, megmutathatják nekik a múltat, beléjük olthatják az otthonnak, az elvnek hitét és szeretetét és önök formálhatják ezeket a kis lelkeket odáig, hogy azok ne világvárosi polgárok, ne világpolgárok, hanem ragyogó szemű kicsi budai gyerekek ' le-i gyenek. Hogy bekövetkezzék egy jobb kor, amikor Buda társadal­mának minden polgára ráébred­jen arra a tudatra, hogy ő első­sorban budai és csak azután bu­dapesti. Mint az iskolaszék elnöke, igen sokszor fel fogom önöket keresni második otthonukban, a gyerekek között, szép és pompás hivatá­suk teljesítése közben. Mindig fi­gyelemmel fogom kísérni a mű­ködésüket, de arra előre Tigyel- ineztetem, hogy az első kérdésem mindig az lesz: mit tanított ma Budáról, mit tanított tegnap Bu­dáról, mit fog tanítani holnap Bu­dáról és mindennap és minden­nap Budáról — a gyerekeknek? A Budai Klub dr. Scitovszky Tibor és neje fővédnökségével február 4-én a Szent Lukács-fürdő fehér termé­ben fényes sikerű bált rendezett. — A klub Margit-köruti helyiségében január 31-én este dr. Imre Sándor „nemzedékek ellentéte“ címen tar­tott nagyértékű s nagy figyelemmel hallgatott előadást. Budán, 1Q2S. február 18 A Tabán fölépítése érdekében megtörtént első lépés. Uj rendszert állapítot­tak meg a Városházán, mely sze­rint fokozatosan kiürítik a diile- dező tabáni házakat még pedig felülről kezdve lefelé, úgy hogy a Gellérthegy oldalán álló házak kerülnek majd elsősorban lebon­tásra. A tabáni házak bérbeadá­sát eddig az elsőkerületi elöljáró­ság intézte és Boldogít Ágoston volt a tabáni szegény bérlők jó­szívű gondozója. Most a tanács úgy határozott, hogy a megüre­sedett lakásokát újból ki nem adja és fölülvizsgáltatja ezeket a ned­ves rozoga viskókat, lakhatás szempontjából. A hegyoldalban lévő egy-kettő-három bérlővel biró rozoga házakat kiüríti és ezeket a bérlőket a völgyben megüresedett lakásokba helyezi át. Ezzel az átcsoportosítással azt éri el a város, hogy a felsőbb ré­giók mielőbb fölszabadulnak. A völgyben megtiresedétt és fenn­tartott lakásokba áttelepített lakók kikölöztetése után a hegyoldalban álló viskókat azon­nal lebontják és lehetőleg még ez év folyamán megkezdik a már megállapított szabályozási te.ry szerint a városrész rendezését, így a szabályozás is megindul, anélkül, hogy a szegénysorsú la­kosokat katasztrófa elé vinné, de átmegy a köztudatba a tabáni ré­szen, hogy onnan mégis csak el kell költözködni rövid időn belül mindenkinek, amihez természete­sen a Székesfővárosnak azzal kell hozzájárulnia, hogy a Tabánon is épít kislakásos bérházakat. Min­denesetre örvendetes, hogy Buda egyik legszebb részét, mely a bel­várossal szomszédos végre be­kapcsoljuk a Székesfőváros belső területébe, ami lehetővé teszi a Belváros lakásínségének enyhíté­sét és — ami fő — újjab lépést tesz előre Buda fejlődése. Andréka Károlynét lepte meg ked­vesen a HL kér. Egyesült Polgári Társaskör, melynek e hó 7-én tar­tott társasvacsoráján Rezső Antal iigyv. elnök a virágdísz és csdkrok megváltása címén gyűjtést rendezett és egymillió koronát gyűjtött a kerü­let szegény gyermekei javára, mely összeget Andréka Károlyné úrnőnek adták át az ez évi karácsonyi gyer- rnekfelruházás céljára. A Klotiíd Estély, mely a budai farsang elite estje már évek óta, ez- idén a Bellevue-száiló termeiben volt e hó 13-án és előkelő közönség vett azon részt. Az udvar részéről meg­jelent azon Auguszta főhercegasszony és Seefried grófnő főhercegnő, báró Thierry és Lucich altengernagy kí­séretével, továbbá gróf Karátsonyi Jenő és neje. dr. Ripka Ferenc fő­polgármester és családja és a budai társadalom számos előkelősége. Az estély műsoros részén részt vettek Baranyi Lili zongoraművésznő, Goda Gizella operaénekesnő, Gróh Klári hegedűmüvésznő és Pilinszky Zsig- mond operaénekes. A közönség nagy elismeréssel, sűrű tapssal jutalmazta a bravúros előadásokat, amelyeket tánc követett, mely reggel 3 óráig tartott: A Klotild-szeretetház javára is szép összeget juttatott a kiválóan sikerült estély. Mátyás király három lustája emlé­kére február 6-án kedélyes estét ren­dezett a Hollós Mátyás Társaság a Császárfürdő vendéglő külön termé­ben. A ^nagyszámban megjelent ta­gok és családtagjaik kedves közvet­lenséggel ültek vacsorához, melyet R. R é w Sándor következő asztal­áldása vezetett be: „Magyarok Is­tene, áldassék szent neved e társa­ság ajakán, amely zengő hanggal — az írott szó, a harmonlás színek, a köbe vésett forma nemes művésze­tének angyalszárnyán s a hatalmas tudomány tündöklő arany híd ián íve- lödik Hozzád! Szenteld meg Uram hív akarásunkat: Hollós Mátyás király csillagzó szellemének lángragyujtá- sát itt. a múltba felejtkezett Budán, amelynek boldogabb jövendőjét a szeretet szépséges veretével ékes szívünkkel építjük. i és vezess bennünket Uraim magunkra vállalt köteless H Neked áldozva, ház-' tiszta győzelmet \ Va­csoraközben dr. y/.ö elnök szíves szó\lv t je­lenvoltakat s rneíég Kezett Janus Pannonius-ról. a király nagy költőjéről. V i r a „ g Ilonka klasszikus művészetéből nyújtott kedves táncszavalati füzért, amelyet sok tapssal honorált figyelmes hall­gatósága. S z á v a y Gyula kormány­főtanácsos, a társaság főtitkára mon­dotta el sok humorral. Rózsadomb minden bájával ékes, napsugár derű­vel hímzett emlékbeszédét a „három lustá“-ról, akiknek kései utódai az ígéretek göngyölgetésében ma is él­nek. Elmondotta a „három rost“ ta­nulságos és kevéssé ismert élettörté­netét, amelyből a tanulságot a mai időkre is Levonta. Hollós Mátyás ki­rály „íródeákjának“ és „naplójának“ az ő szellemében megújhodó Budáért való harcában pedig a már múlt év­ben kilátásba helyezett nyomda mellé beigéi t egy papírgyárat. Az ígéretek terére lépve még egy szobrot és egy ' ú: lóct í. »O Ü jC/ÍL i l l icl |jru£tlí.‘ o‘Z O'i ivCOAf t**j O nek a 25-ik évfolyamot jubiláló al­kalomból. Szerkesztőnk mint modern „Mózest“ köszöntötte Szávayt. aki bevezette őt az ígéretek földjére. Ugyancsak a Budai Napló jubileumá­val foglalkozott szellemes fordulatok- [ ban és szatírában gazdag beszédé­ben Peterdy Sándor is. Kedves tárogató- és zongoraszó mellett so­káig áldozott még a társaság a „3 lusta“ emlékének. (f.) Ä mi jubileumunk Váratlanul és meglepetéssze­rűen sok kedves megbecsülhetet­len és nem remélt megnyilatko­zásban van részünk, abból az al­kalomból, hogy a „Budai Napló“ 25-ik évfolyamába lépett, ahogy azt a legutóbbi számban jelen­tettük. Egyesületek, asztaltársa­ságok, de főképen magánosok hal­moztak el bennünket kedves meg­emlékezésekkel és lapzártakor hozta a posta a budai fürdőügy legfőbb pa'trónusának Dr. JÓZSEF FERENC főherceg úr, a Fürdőváros Egyesület elnöké­nek jóságos szeretettel megírt le­velét. Mindazoknak, akik bennün­ket ez alkalomból fölkerestek, szóval és írásban itt mondunk nyilvános köszönetét, most és a jövőszámban, amikor ezt a mi háziünnepünket a nagy nyilvá­nosság előtt hálás tisztelettel és köszönettel lezárjuk. „Budai Napló“ szerkesztősége. Patikát kér a Farkasrét és Német- völgyi-út környéke, amelyet azon­ban a közegészségügyi bizottság nem javasolt azon a címen, hogy a város­rész még nem épült ki annyira, hogy elbírna egy gyógyszertárt. Az í. kér. elöljárósága most átirattal fordult a közegészségügyi ügyosztályhoz és hivatkozott arra, hogy a környéken az építkezés újabban nagyarányban megindult közegészségügyi szem­pontból szükségesnek tartja a gyógy­szertárnyitási engedély kiadatását. Megkönnyíti az érintkezést a ta­gok és a Svábhegyi Egyesület köz­ponti irodája között a telefon, amelyet a legközelebbi jövőben ren­deznek be a Költő-u. 16. szám alatt lévő irodában Bercsényi Antal igazgató száma: S. 660^11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom