Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-12-09 / 932. szám
XXV. évfolyam. 932. sz. Buda érdekeit a varospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 20 pengd, félévre 10 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 december 9. A főváros törvényhatósági közgyűlésének termében vannak bizottsági tagok, kiknek e hó végén lejáró mandátumát egy évvel meghosszabbították és vannak bizottsági tagok, kiknek mandátuma csak három év múlva járna le, de azt két évvel megrövidítették. Mégis a polgárság némely köreiben a szavazati joggal rendelkezők választójogának csorbításáról beszéltek nyilván azért, mert a politikai propaganda ilyen irányban kívánta kihasználni a helyzetet és a kormányzat nem igyekezett jketlő fölvilágosító tevékenységgel a való jogi felismerését biztosítani. Kétségtelen, hogy az állami rend hatékony biztosításának egyik lényeges eszköze a publikum felvilágosítása, mert ezáltal a demagóg jelszavakkal való izgatás úgy yeszti erejét, miként Mephisto elpárolog a keresztformájú kard láttára. Már most is észlelhetők bizonyos tendenciával nnfgindult véleménynyilvánítások a készülő fővárosi törvénytervezettel kapcsolatban, melyekkel idejekorán kellene szembeszállani, ha nem akarjuk a polgárságot ismét szükség nélkül a jelszavas ámítás ölelő karjainak átengedni. Ismételten elhangzóiul az a kívánság, hogy a munkában lévő új fővárosi törvény elvi kérdései előzetes megvitatás tárgyát képezzék. Nem tudom, hogy ez a kívánság menynyiben fog honoráltatni, de bizonyos, hogy az objektiv megbírálás szempontjából a kontradikció érvényesülése eredményesnek látszik. Az új törvénynek lényegbe vágó intézkedései között figyelemre méltó a választási rendszer módja. A választói jogosultság terjedelmét ezúttal nem vonom elmélkedésem körébe, úgyszintén a szavazás módját sem. A szavazási rendszer azonban, diskutabi- lis és nézetem szerint feltétlenül alapos megfontolásra érdemes abból a szempontból, hogy a szavazó polgárság valódi akaratának valódi felismerésére melyik az alkalmasabb mód: a párt-lajstromos szavazás, vagy pedig az egyénekre történő szavazás? A forradalom utáni választásokon kipróbáltuk a pártok által készített lajstromos választási rendszert és a tapasztalat azt mutatja,, hogy ennek a rendszernek a fenntartása mellett felhozott érvek elenyésznek azokkal szemben, amelyeket fel lehet sorakoztatni az egyéni rendszer mellett. A Budai Napló érdemleges szolgálatot tesz a köznek, ha módot nyújt egy objektiv vita-ankétra ebben a kérdésben. Szóljon hozzá mindenki, aki azzal foglalkozni óhajt, mert az eszmék tisztázása által jutunk el az igazsághoz. Szerény nézetem szerint a lajstromos rendszer nem nyújt biztosítékot amellett, hogy a polgárság valódi akarata megállapít- tassék és nem célszerű abból a szempontból, hogy megfelelő emberek állíttassanak megfelelő helyekre. Lássuk a pártlajstrom születésének útját. A „párt” fogalma mesterséges. Nem mindenki van benne,, aki egy politikai hitvalláson van, csak azok, kik a klubéletben intenzív részt vesznek. Lehet valaki kitűnői politikus* harcos küzdője az elvnek, érdemes tényezője valamely irányzatnak, — ha nincs talaja a klubban, figyelmen kívül marad a jelöltek névsorának összeállításánál. Nem is beszélek arról, hogy apró intrikák, sokszor az Ízlés- és modorbcli differenciálódás hatékonyan nyilvánul valaki mellett és a másik ellen. A kerülctii klub óhajtása sem érvényesül mindig hűségesen n központi pártban. Eltekintve attól, hogy a kerületi klub központi megbízottja néha egy kevés lelki- ismereti tágítással referál a pártvezetőségnek, de a vezetőség (sokszor két—három ember) teljhatalma dönti el majdnem mindig az eredményt,, akár kihagyással, vagy személyi változtatással, akár a sorrendi helyezés eszközlésével. Minderről a polgárságnak, a szavazók ezreinek halvány sejtelme sincs, amiből okszerűleg következik, hogy a megválasztatás nem a szavazók akaratán, nem is a párt- diktatúrán, hanem a párt vezetőinek diktatúráján múlik. Súlyosbítja ezt a tényt az a körülmény, hogy a szavazó polgár a kezébe adott szavazólapon semmiféle változtatást sem a jelöltek személye, sem a helyezési sorrend tekinteté- | ben nem eszközölhet. A párt- lajstrom csak arra jó, hogy egyszerűsítse a skrutinálás technikai munkáját, — kérdés: — ezért szabad-e lemondani az egyetlen | lényeges kívánságról, arról t. i. hogy a szavazás a választói akarat nyilvánítását biztosítsa ?! Ezekkel az érvekkel szemben rá kell mutatni arra az igazságra, hogy az egyénekre történő szavazás rendszerében a szavazó minden korláttól és befolyástól mentesen gyakorolhatja szavazati jogát és listájára azt teheti, akinek világnézete, elvhűsége,, megbízhatósága, tehetsége és érdeme méltóvá teszi a jelöltet a polgárság szemében a megbízással való megtiszteltetésre. Ebből az igazságból következik az az elvitathatatlan előny is, hogy a „több szem többet lát” elvénél fogva minden pártnak legjobbjai jutnak mandátumhoz. Ez ellen pedig nem lehet kifogása sem annak, aki a választás eredményét pártszempontból nézi, sem annak, ki ezen látókörön felülemelkedve jóra és hasznosra törekszik. DR. OROVA ZSIGMOND, székesfővárosi bizottsági tag. Budán, 1928 december 8 A magyar árvák karácsonyfája nagyon szegényes lenne s alatta ,a boldogtalanság '-verne gyökeret a szívekben, ha a jó lelkek nem avatnák jótékony adományaikkal örömünneppé a vár- va-várt napot. A Klotild Szere- tetház Egyesület dr. Ripka Ferenc elnökkel az élén a Szeretet- házban nevelt száz árva fiúnak minden évben boldog karácsonyt készít elő, de ehhez a munkához a társadalom segítségét is kéri. Mindennemű adományt szívesen fogadnak I., Budakcszi-út 8. szám alatt. A Budapesti Gazdálkodók Egyesülete dr. Purébl Győző főv. tanácsnok elnök és März Károly társelnök buzgólkodásából hatalmas munkával szolgálja a közérdeket s gyarapítja híveinek tömegét. Legutóbb a Sashegy-környéki szőllősgazdák és a zugligeti körzet alakult meg. Az utóbbi előkészítő munkáit dr. Zer- lcovitz Imre, a Zugligeti Egyesület kertészeti osztályának vezetője végezte. Újjáalakul a „II. kér. Ált. Közjótékonysági Egyesület” e hó 8-án délelőtt 11 órakor a „Budai Polgári Kör” helyiségében, amikor ez a nagy múltú, de szünetelő intézmény megtartja alakuló közgyűlését. Az előkészítői munkálatokat. a II. kér. elöljáróság fölkérésére Tury Zoltán közigazgatási bíró intézi, aki önzetlenül és önfeláldozó buzgalommal szolgálja a kerület minden érdekét. Uj szerpentin-utat épít ki a főváros, amely a Hidegkúti-útat a Bimbó-utcával összeköti. Ezzel kapcsolatban a környék fejlődése szempontjából szükséges, hogy a többi közlekedési útvonal, amely a völgyet a hegyvidékkel összeköti — kiépüljön enyhe lejtésű, nehéz járművekkel is használható utakkal. A szabályozást a főváros november - 21 -i közgyűlése rendelte el. Jó vagy rossz? Joanovich Pál, a keresztény községi pártnak e nagyképességű, markáns vezéregyénisége azt kérdezte a felsőház ülésén: — „Mondja meg a főpolgármester úr, hogy olyan rossz-e a mai közigazgatás V’ A közigazgatásnak csak egy icike- picike kis részét, de a fővárosi adminisztrációt szigorúan jellemző részletet bátorkodunk itt közölni, ahogy azt 1927 március 26-án már egyszer kuriózumképen közöltük: „ ... Az egyik budai kisiparos régen leszállított, elfogadott, bevált munkája díját -—■ ezer pengőt — nem tudja behajtani a városházán és végül megbízza ezzel az ügyvédjét, aki kellő protekcióval ellátva, reggel 9 órakor beállított a városházára és a következő kálváriát járja, — rövid úton! A bemutatott számlát az illetékes ügyosztályon beiktatta Vargha kisasz- , szony, s azzal azután jelentkezni kel- j lett Springmann igazgató úrnál, aki azt kiosztotta Vossala referens úrnak. Ez szignálta is és most már Flatt mér- j nők urat kellett fölkeresni, aki a szám- i lát felülvizsgálta. Ezt elintézve ismét Vossala referens úrhoz kellett visszatérni, aki viszont Mihalik osztályfőnök úrhoz utasította az ügyvédet könyvelés céljából s így került az eddig sikeresen elintézett turné után ismét Springmann igazgató úrhoz, aki most már a hitel nyilvántartó osztályba küldte az ügyvédet, ahol Farkas kisasszony vette át és az ügyvéddel együtt áttette az aktát Rózsásy főnök úrhoz, aki szintén kedvezően elintézte és visszadirigálta Springmann igazgató úrhoz, hogy innen más utakon eljusson Kubinyi úrhoz, aki szignálta, azután tovább Szve- ! csindol úrhok, aki iktatta, ismét újabb j helyre Reich referens úrhoz, aki szám- j fejtette. Mindez szép rendben meg is történt és eljutott így felsőbb utasí- í tásra Schrey úrhoz, aki megállapí- j tóttá, hogy a követelés nincs letiltva, > ami igen fontos körülmény. így szerencsésen elintézve, kijárva, várakozva, ismét visszakerült az ügy Szve- csindol úrhoz, hogy onnan Kubinyi úrhoz dirigáltassék, aki a számlát aláírta. így jól elrendezve Springmann igazgató úrhoz kerültek vissza a számla és ügyvéd, de most már csak Rózsásy urat kellett fölkeresni újból a hitelnyilvántartóban, hogy egy csekket adjon ki, ezzel átmenni Rikk Ödön úrhoz, aki a csekket kiállította, innen Mihalik úrhoz, aki azt aláírta és Végh úrhoz, aki ellenjegyezte. Ez is rendben volt, vissza tehát Springmann igazgató úrhoz, aki a számlát kivezette, onnan ismét Farkas kisasszonyhoz, aki a számlát kiadta és végül a pénztárhoz, ahol az érdekelt d. u. 2 órakor átvette a pénzt nagy protekcióval, — rövid úton! Itt vannak a nevek, mindenki ellenőrizheti...” Most már mondja meg Joanovich Pál úr Öméltósága őszintén, hogy — olyan nagyon jó-e az a fővárosi köz- igazgatás? Elpocsékolt milliók A polgárság idejével seholsem bánnak oly tékozlóan, mint nálunk. Ha megáll az az angol közmondás, hogy az idő pénz, úgy pénzben kifejezve milliókat tesz ki pengőben is az az időveszteség, ami a polgárságot a túlhajtott bürokrácia és hivatalnoki indolencia következtében éri. Az a szegény mosónő, akinek három délelőttöt kell egymásután eltöl- tenie, míg rríegkap egy szegénységi bizonyitványt, amellyel beteg gyermekét a kórházba felvétetheti, aligha fog az elragadtatás hangján nyilatkozni a „hivatalnok urakról”. Az így felzaklatott lelkűiét hálás terrénuma lesz minden demagógiának, mely a polgári társadalom tehetetlenségét zúgja a tömegek fülébe. Gyors és prompt elintézést, közvetlen és megnyerő modort, az akták és formaságok mellőzését hiába várjuk, ■— nem jött még el a Szabadító, aki a bürokrácia hidrájának gőgös fejét porba terítette volna. Másutt leépítenek, egyszerűsítenek, nálunk „kreálnak”, komplikálnak. Ki törődik itt a közönség érdekeivel? Kinek fáj a feje amiatt, hogy naponta 200 ember gyalogol fel a Várba az elöljárósághoz s elveszít munkaidejéből minimálisan egy órát. Ha egy órai munkaidő ellenértékét csupán 2 pengőre tesszük, úgy Buda közönsége naponta 400 pengőt fecsérel el és évente 120.000 pengővel lesz szegényebb. Az adófelügyelőség, a régi pénzügyminisztérium épületében, a Mátyás-templom tetejének magasságában van elhelyezve, nyilván azért, mert ezeket a helyiségeket másra felhasználni nem tudták. Olyan hivatal, ahol az adózás rendszere miatt minden polgárnak egy évben legalább egyszer dolga akad, kiválasztottal! a legmegközelíthetetlenebb helyre van telepítve. 15.000 adózónak egy évi idővesztesége napi egy órát számítva is 30.000 pengőt tesz ki, valójában azonban sokkal több ennél. Ezzel szemben a kincstár 6—8000 pengő bért takarít meg mindössze, mert ennyiért bárhol a Krisztinavárosban bérelhetne megfelelő helyiséget.. Az elöljáróság pedig az időveszteség tőkésített összegéből bármely centrális helyen luxuspalotát építhetne a maga számára. Megidézik a polgárt valamely hatósághoz 9 órára, s a referens csak 10 órakor jön be. Megidéznek 30 embert ugyanazon időre s mire az utolsóra sor kerül, 4—5 órát várakozott hiába, — holott félórás beosztással minden torlódás könnyen mellőzhető volna. Csak egy kis kalkuláció és méltányosság kellene hozzá. Hasztalan serkentjük az egyest nagyobb agilitásra, ha a hivatalos szervek nem járnak elől jó példával. Hiába sürgetjük a nagyobb produktivitást a magángazdaságban, ha a város és állam háztartása maga sem rendezkedik be az idővel való takarékosságra. Mesterségesen devalválja a polgári munka értékét az a politika, amely a polgárságot így szoktatja hozzá ideje elfecsérléséhez. A polgárság érezze át, hogy munkaidejének megkíméléséhez épúgy joga van, mint a személy- és vagyonbiztonsághoz, a hivatalnok pedig legyen áthatva attól a tudattól, hogy ő van a közönségért és nem megfordítva. Amíg ez nem megy át a köztudatba, addig nem létezik cselekvő közigazgatás. Addig az apparátus működése passiv, mely előbb-utóbb a csőd felé vezet. Mi itt csak Budáról beszélünk, de hogy másutt mi megy,’arról köteteket lehetne írni. Az állami költségvetésben előirányzott adóösszegeket sokszorosan meghaladja az az effektiv kár, amit a polgárságnak a lassú és rossz adminisztráció okoz. 200 százalékos lassúsági pótadót fizetünk, anélkül, hogy erről tudnánk. Az adóáthárításnak olyan neme ez, mely ellen a gyakorlatnak és elméletnek egyaránt tiltakoznia kell. Ez több, mint amennyit ez a gazdaságilag leromlott polgárság kibírhat. Dr. KRIVOSS ÁRPÁD. Zavarok a strand körül Még egyszer az ingyenes Duna-strand ügye a Római parton — Most kell letárgyalni a kérdést, hogy tavaszra föiépüliön A városházán néha ötlet-járvány lesz úrrá. A bizottsági tagok egymástól irigyelik meg a sikereket, a bevált ötletek sikerét és igyekeznek egymásra licitálni. Még a nyár elején jött a hír, hogy Rakovszky Iván, a Közmunkatanács új elnöke a középítési bizottmány ülésén a jószándék és tettkészség nemes lendületében ígéretet tett a Margitsziget belépő-díjának mérséklésére és mielőbbi teljes eltörlésére. Erre az ígéretre nyomban akadt a ,,nép”-nek nagyhangú pártfogója, aki a legközelebbi közgyűlésen már azt az indítványt tette, hogy a Margitszigetre szóló belépő-díjat egészen és azonnal töröljék el, ezzel a megokolással: nem elégedhetünk meg az ígéret-’ tel. Nem elég az, hogy a Közmunkatanács elnöke foglalkozik a belépődíjak mérséklésének, il-. letve eltörlésének problémájával, hanem arra kell törekednie, hogy még ebben a szezonban, amikor a Margitsziget látogatottsága a legforgalmasabb, belépődíj nélkül látogathassa a publikum ezt a nyilvános közkertet. A Margitsziget ugyanis egyformán a szegényeké és a gazdagoké, miért akarják tehát onnan a szegényeket kiszorítani? Erre a demagógiára válaszolt az egyik napilapban Pethes Ernő ezredes és többek között a következőket írja: „ . . . A Margitsziget sohasem lesz és ne is legyen az, amire a tulajdonképpeni „nép” rétegek leginkább rászorultak: az ő pihenő, napozó és für- dőző helyük. A Margitsziget fekvésénél, a rajta lévő szállodák, szanatóriumok, sportpályák, fürdők, éttermek, sétányok és eddigi törzsközönsége nívójánál fogva, mindig meg fogja tartani exkluzív előkelőségét, akárcsak a Muzeum kertje, az Erzsébet-tér, a dunai korzó,, sőt „kurszalon” jellegénél fogva még fokozottabban. A Curia lépcsőcsamoka is nyitva áll mindenki előtt; oda mégis minden ember, ha nem is ünneplőben, de minden esetre ünnepi áhítattal lép be. Ezek a helyek mindig gyöngébb-erősebb feszélyt váltanak ki; már pedig a népnek éppen Budapesten olyan telepek kellenek, ahol elereszkedhet, ahol asszonyával, gyerekével, — akiktől a munka-robot, távoltartja — együtt tölthet egy-egy napon órákat, egy-egy héten egy napot. Ä nép ma még nem díszkertre vágyik, neki ma első sorLajstromos szavazás ?
