Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-10-14 / 925. szám

XXV. évfolyam. 925. sz.

Budn érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 20 pengő, félévre 10 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96.

Felelős szerkesztő:

V1RAÁC BÉLA

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

1928

október

14.

Megvilágítani nem lehet se lámpással, se megértő szóval.

A sötétség Budán benszülött hiba. Nekünk itt Budán nem kell világosság, vakondok természetű nép vagyunk. Talán nem is any- níyu'ra a világosságtól félünk, mint a látástól. Nem tudunk, nem akarunk meglátni semmit. Még a sötétséget sem.

Azt hiszem, hogy a budai ember, aki a ragyogóan kivilágított Lipót-körútról visszatér Budára, örül, hogy ismét sötét sikátorokban mászkál, még ha a körúton jár is. Szeretjük ezeket a félhomályé szűk utcákat és romantika volt számunkra a vendéglőből hazavilágító lámpásos ember.

Ha mi látni akarnánk, ha nem bújnánk el vakondok módon a napfény elől, ha mernénk kiállani, — hej! de másképen volna itt minjden. Nem ülnénk föl minden mesének. Nem hinnénk el, hogy a Gellérthegy citadellája a világ legszebb tájképe és Granada meg a többi elbújhat a citadella mellett, mely mint egy összelapított kalap ül a hegy fején. Nem hinnénk el, hogy a Vérmező így szép, ahogy van. Gyönyörű bársonyos zöld szőnyeg, levegőtisztító rezervoár, amit megrontana valami eszményien szép park, mert az ott viruló virágok és díszfák megfertőznék a levegőt. Azt a levegőt, amiből élünk, de látszik is rajtunk, hogy levegőből élünk.

Ha Budán világosabb volna, akkor fordítva állana az ügy. Akkor a Duna jobbpartja volna a kirakat. Ez volna fényesebb, ragyogóbb, mert itt vannak az életadó kincsek. Pest nekünk köszönhetné, hogy nem kell községi adót fizetnie, mert a mi áldott gyógyforrásaink fizetnék helyette. Ide jönne a világ minden jómódú betege, ide kellene a ragyogó szálloda és a ragyogó bolt. Pest népe ide járna bámulni, nem pedig mi lerongyolt budaiak Pestre.

Mi adtuk Pestnek eddig is az ősiség patináját, mi adtuk neki a történelmi hagyományokat, mi fizetjük fényűzése költségeit és mi fogjuk kirántani az adók özönéből a mi gyógyforrásainkkal, mert jönni fog, jönnie kell annak az időnek, amikor nemcsak egyedül a főpolgármester fog rámutatni ezekre a gyógyforrásokra mint életmentő jövedelem- forrásokra, hanem egy új, a helyzet magaslatán álló tanács első és legfőbb gondja lesz ezeknek a forrásoknak i ápolása és méltó kihasználása.

Ha világosabb volna Buda, akkor hamar meglátná iparos, kereskedő, véndéglős, háztulajdonos, utcai árús és mindönki, hogy Buda bajain szónoklatokkal, határozatokkal és rendeletekkel segíteni nem lehet. Mindnyájunkon csak a nagyobb 'forgalom, a nagyobb kereslet segíthet. A mai viszonyok mellett ezt fokozni nem tudjuk. Ide Budára, sem a pesti, sem az országbeli, sem a külföldi nem jön se vásárolni, sem mást megrendelni. Sőt ellenkezőleg a jó budaiakat is Pestre bolondítják öles reklámokkal. Nekünk magunknak kell megteremtenünk ezt a forga- lomtöbletet, még pedig az egyetlen lehető módon, a jó Isten adta áldás, a mi gyógyforrásaink révén.

Nincs más mód.

Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha a képviselőválasztáskor, akár a városházára, akár a parlamentbe küldjük azokat, — hitvallás-tételt követelünk Budának. Aki módot tud a jelöltek közül arra, hogy várost, kormányt, miképen lehet a budai érdekek szolgálatára kényszeríteni, — aki a kitartást emellett szent esküvel megfogadja, — aki eljárásáról időről-időre becsületesen beszámol, — csak azt választjuk meg és ha fogadalmát megtagadná, könyörtelenül elsöpörjük, — édes budai testvéreim — rögtön világosság volna itt az utcákon, tereken és otthon is a mi sötét odúinkban, amit számunkra jobb időkben élt ősök raktak, akik, ha kellett, ágyúk mellé is álltak a sáncfalakra és életüket-vérüket áldozták Budáért.

Mi csúful cserben hagytuk a vezéreket, akik táborba szálltak helyettünk, hogy megvívják a jólét első bástyáját. Cserben hagytuk azokat, akik a budai gyógyvizeket itt Budán, a Gellérthegyen, ragyogó keretben akarták bemutatni a világnak, — akik vittek volna bennünket a nyomorúságtól megváltó hadak útján a fénybe, ragyogásba, jólétbe. Cserben hagyták őket azok, akiket zászlótartóknak küldöttünk ki, de azok meghajtották a mi lobogónkat a mostoha testvér — Pest — lobogója előtt s mi ismét sötétben maradtunk.

Tettetek azért valamit, hogy ez a világbemutató, ez a ragyogó világvásár a Gellert tetején ne jusson az ebek harmincadjára?

Nem tettetek semmit. Féltetek a fénytől, nem akartok látni és nyomorban sínylődő utódaitok megátkozzák apáikat.

Nem kell a fény tszóró lámpa, — maradjon ez továbbra is: — sötét Buda.

Viraág Béla.

Budán, 1Q28 október 13

Az új fővárosi törvény ügyében megtörtént a döntés és a belügyminisztériumban most készül az egyszakaszos törvényjavaslat végleges szövege, amely az 1928. december 31-én lejáró mandátumok meghosszabbításáról intézkedik. A fővárosi törvényjavaslat későbbi időpontban kerül a Ház elé, nem kétséges azonban, hogy a fővárosi reform a jövő év elején, még az 1929—30. évi állami költségvetés tárgyalása előtt tető alá kerül. A törvény alapján megkezdődik majd a választói névjegyzékek összeállítása, ami előreláthatóan júliusban lesz jogerős. Az új választások terminusa : 1929. s z e p t e m b e r.

Épül, vagy nem épül a Tabán? Wargha László műszaki főtanácsos nyilatkozata szerint a Tabán ma már sem városrendezési, sem pénzügyi problémaként nem kezelhető. A rendezési tervek régóta készek, a telkeket kisajátították. A társasházépítési alapon mind a hazai, mind a külföldi tőke kész a szükséges pénzt

is rendelkezésre adni: a Tabán-ügy ma már csupán egyszerű kilakolta- tási kérdés. Az utolsó lakó kitelepítése után másnap már hozzá lehet fogni a rendezés munkájához. A Tabánban ma már őslakó alig él, műemlékszámba menő épület sincs ott. Már pedig néhány olcsó lakáshoz ragaszkodó ember, néhány jóljövedelmező hangulatos kis korcsma kedvéért nem szabad ezt a gyönyörű városrészt úgyszólván romokban és a 18 millió aranykoronás telekbeíek- tetést gyümölcsözetlenül hagyni. A költségvetés ingó egyensúlya mellett azonban, amikor sem iskolára, sem kórházra, sem útburkolásra nem telik és a legszimplább napi szükségletekre is alig van pénz, alig hihető, hogy a Tabán kertváros a közeljövőben megvalósuljon. — Tehát mégsem épül fel a Tabán. Vagy hogy mégis?

Ritka ember, aki két névünnepet ülhet egy hónapban és ilyen burokban született ember dr. Kozma Jenő, Buda népszerű orsz. képviselője, aki november 16-án üli meg a Jenő napot, de november 1-én, a görög naptár szerint Kozma nap van s így vezetéknevének napját is megülheti, ha épen úgy akarja.

Érdekes adat a mi idegenforgalmi törekvéseinkben az alábbi: — Egy spanyol egyetemi tanár és csillagász, aki hosszabb ideig tartózkodott Bécs- ben, 70 éves édesanyjával együtt egy napra Budapestre rándult, de 'nem tudta, hogy erre az egy napra is vízumot kell váltania s így utólagosan kellett itt a külü ■yminisztériumban vizűmért folyamodnia. Személyen- kint 32 pengő 90 fillért, összesen 65 pengő 85 fillért kellett fizetnie azért, hogy 24 órát töltsön Budapesten és aztán fölháborodottan hírét vigye haza, Hispániába, a mi gyámoltalanságunknak.

Új terheket ró a polgárságra a főváros, ahogy a Községi Polgári Párt értekezletén az elnöklő B e- c s e y Antal bejelentette, amikor ismertette az út- és c sátor naépí- tésii szabályrendelet revízióját és azokat az intézkedéseket, amely- lyel a jövőben az út- és csatornaépítési, valamint útburkolási költségeket a főváros — legalább részben, — az érdekelt ingatlantulajdonosokra akarja áthárítani. A párt egyébként legközelebb újra megvitatás alá veszi ezt a kérdést a háztulajdonosok szempontjából. Az bizonyos, hogy ebbe tönkre menne Budán sok viskó-tulajdonos.

Hivatalosan megszűnt a Budai Hegypálya Társaság és a cég megszűnésének a cégjegyzékben való bevezetése iránt a Budapesti Királyi Törvényszék az eljárást megindította. Ezzel ismét letörött egy darab kő a régi Budáról. Nem sajnáljuk. Elavult, ósdi intézmény volt, amely sehogy sem illett a mai száguldó, repülő korszakba. A Budai Hegypálya vagy ahogy nálunk előszeretettel nevezték: ,,Sikló“ 182.000 forint költséggel épült és két év alatt, 1868-70- ig építette fel gróf Széchenyi Ödön, az akkori új drótkötélrendszer alapján, Vignol-féle síneken. A hegyipályának 30 foknyi lejtése van. Most villamosítják, alul-felül megtoldják egy darabbal, nehogy lennt is, fennt is lépcsőkön kelljen a közönségnek mászkálnia.

A házmesterek parlamentje

legutóbb elhatározta, hogy fölemeli a kapupénzt és a szemétpénzt. Hiába tárgyalt Ripka Ferenc heteken át az érdekelt minisztériumokkal, hiába sikerült kiverekednie azt. hogy a házbéremeléssel ne terheljék meg még jobban a közterhek alatt nyögő polgárságot, — ez a különös parlament valami érthetetlen fölénnyel most egy százalékkal mégis emelné a házbért, illetve a lakók terheit. A válasz erre nem lehet más. mint az, hogy a lakók parlamentje viszont követelni fogja a kapükulcsot és a szeméthordást a saját házi népe révén intézi el. A házmesterek az elmaradt házbéremeléssel járó jövedelem-többletet szeretnék így behozni és lehetséges, hogy némely háztulajdonos maga biztatta erre a saját házmesterét, amit nem szívesen hiszünk el. De akár hogy történt, mégis furcsa, hogy ebben a városban minden az érdekelt polgárság meghallgatása és érdekei ellen történik.

Panasz. Kiss Menyhért szólalt fel a Községi Polgári Párt legutóbbi értekezletén és kérte a párt közbenjárását, hogy a nagymértékben szubvencionált Városi Színház nagyobb súlyt helyezzen magyar színmüvek előadására, redukálja a külföldi vendégszerepléseket, lehetőleg igyekezzék felvirágoztatni a népszínművek pusztuló műfaját és ebben a tekintetben kövesse a régi Népszínház tradícióit. Ha már a Városi ellen is panaszt emelnek, mit szóljunk mi itt Budán?

Elejtették azt a tervet a városházán, hogy üvegtetővel burkolják be a Gellért-fürdő erősen látogatott hullámfürdőjét s így télen át is használhatóvá tegyék. A fedés rontaná a Gellért-fürdő mai szép képét és a fűtés sok költséggel járna. Építeni kellene külön egy ilyen üvegcsarnokkal fedett, buja növényzettel tarkított télikert-uszodát, ahol a fürdő ínyencei pálmák és más délszaki növények társaságában úszkálhatnának a hullámokban, téli napfényben és nyárrá fűtött hőmérsékletben tölthetnék az időt vagy akár mesterséges napfényen is bámulhatnának. Kétségtelenül érdekes és vonzó attrakció lenne az idegenforgalmi propaganda szolgálatában, mert a világon kevés ilyen van.

A budai minarettek. illetve a gyárkéményekből lett minarettek ügyében azzal a hírrel kapcsolatosan, hogy a Lukácsfürdő gyár- kéményét okvetlenül valami ilyesmódon kell maszkírozni, mert sehogy sem illik bele a különben egészen törökös Lukácsfürdőbe, annak Zsigmond-utcai frontjára, mert teljesen eliéktelemíti azt ez a stílustalan, ormótlan gyárkémény, — ezzel a gondolattal kapcsolatosan azt a megjegyzést közli velünk Buda egyik kiváló szaktekintélye, hogy tényleg át kell éipíteni ezt az idétlen kéményt. esetleg minarett módjára. Csakhogy okvetlenül ügyelni kell arra, hogy ezt szakértők nélkül ne bízzák valamely pallérra, mert a minarettieknek meg van a maga ismert stílusa. Elsősorban nem lehet vakolatlan, ami egyik nagy hibája a Rácfürdő minarettjének is. Másodszor hófehérre kell meszelni, mint amilyenek a keleti városok minarettjei mind. A Rácfürdő kéményének is az a hibája, hogy nem fehér és hogy a müezzin számára szolgáló kis erkély nem egy körben futó kő- vagy téglaerkély. ugyancsak fehérre me- szelvey hanem egy négyszögletes alaprajzú vasszerkezet, olyan pesti gangrács-féle. Végül pedig a minarett csúcsos süvegét helyettesítő vasszerkezet, nem egyenes, hanem hajlított bordákkal készült, ami aztán az egész ügyes alapgondolatot csődbe vitte. Panaszolja is a levélíró, hogy ezeket a hibákat korrigálni kellene, mert a mi drága, kedves Budánk történelem- és stíluskedvelő közönségének nagyon szúrják a szemét. A Lukácsfürdő gyárkéményének átépítésénél bizonyára nagyon fognak ügyelni erre, mert olyan helyen, mint a MOKTÁR. mely a fürdőt finanszírozza, ügyelnek a stílusbeli szépségre és annak ióizlésű elnöke inkább lebontatta a félig- kész éttermet, - mint hogy ezzel elcsúfítsa a belső gyógyudvar stílszerűen szép képét.

Házavató ünnepet ült e hó T-én a budai izr. hitközség, amikor a tlióra örömünnepe alkalmából előkelő közönség jelenlétében avatta fel Újlakon a Zsigmond-utca derekán épült díszes, ötemeÜ-eUt’ új bérpalotáját, mely Jakab és Sós építészeti tervei szerint épült, teljes konforttal berendezett, légfütéses lakásokkal. Az ünnepséget Krieszháber Adolf dr. hitközségi elnök nyitotta meg, felolvasva a vidéken tartózkodó dr. Kozma Jenő üdvözlő sürgönyét, amelyben tágplmaradását is kimentette. Az elnök üdvözölte a megjelenteket és átadta a szót dr. Kiss Arnold főrabbinak, aki megható beszéd kíséretében áldotta meg a hitközség papját, dr. Edelstein Bertalant, az elöljáróságot és a hívőket, mire megköszönte az áldást Edelstein dr. és hatásos, tartalmas beszédben buzdította híveit hazafiságra és hithűségre. Utána dr. Gál Jenő orsz. képviselő fejezte ki szellemes beszéd keretében üdvözletét, szeren- csekívánatait, kiemelve azt a határtalan kitartást a hazaszeretetben, amellyel minden zsidó hívő tartozik a magyar hazának. Meleg szavakkal üdvözölték ezenkívül a hitközséget: dr. Csobádi Samu, Fóthi Vilmos, Jakab Dezső, a ház zseniális tervezője, Szűcs József dr. és Kemény Lojos, az óbudai hitközség elnöke, Katona Gyula, özv. Friedmann Gusztávné. Az ünnepet kitűnő étrendű társasvacsora követite, melyet Guttmann Alfréd Zsigmond-utcai vendéglős tálalt.

Valóságos labirintus a főváros adminisztrációja, ami nem is csoda, mert hiszen a fővárosi törvényhatóságnak magának 132 bizottsága van. A sok városatya-bába között így vész el a „Közérdek“ nevű gyerek.

Áz üzemi diktatúrát

semmi sem jellemzi annyira Budapesten. mint a gázdíjak beszedése. Az állam mégis csak valamivel nagyobb úr, a telefonra is van olyan szükség, mint a gázra, mert ez nem is pótolható semmivel, holott a gázt a háztartásban pótolni lehet fával, kokszszal, szénnel és villannyal és mégis a telefondíjak beszedésénél nincsenek semmiféle kellemetlen momentumok: a házat kora reggel felcsengető pénzbeszedők, akik rettenetes felháborodással veszik tudomásul, hogy a szegény lakónak nincs éppen kéznél 30—40 pengője és ajtóról-ajtóra. emeletről- emelctre szidják hangosan a szegényt, hogy azután 24 órán belül egzekucióval, illetve az óra-lezárással fenyegessék meg. A telefon beküldi a számláját és 14 napi időt is ád a számla befizetésére, viszont a gázgyár sok esetben) 24 óra alatt küldi ki az órát elzáró emberét, ami külön díjjal is jár az újbóli megnyitásnál. Amíg magántársaságé volt a gázgyár, kiki a hónapban akkor fizette be a múlt hó gázdíjat, amikor pénze volt. Az óráját pedig újbóli felszólítás után csak a következő hónapban zárták le, de még Ripka Ferenc vezérigazgató idejében is szociális érzékkel kezelték a gáz- díj behajtását, csak éppen most jött divatba a ridegebb elbánás, valami nagyképű üzemi diktátor- ság. amely azonban aligha marad megtorlatlanul, mert értesülésünk szerint a közgyűlésen is szóba fog kerülni ez a könyörtelenség, amely sehogy sern illik mai nagy nyomorúságunkhoz. Budán elsősorban az egyes iparos-egyesületekben tették ezt szóvá, utóbb más egyesületekben is elhangzottak a panaszok és ezek most feliratokban készülnek könyörületet kérni a tanácstól tagjaik számára.

SSÖíét 1195 dl!