Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-10-14 / 925. szám

2 BUDAI NAPLÓ Budapest, 1928 október 14. Szent Gellert Gyógyfürdő Viagyögyintézet és Napfürdő Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzett személyzet. Nőnek a homokhegvek a Mar­githido-n túl, a Lukács- és a Csá­szárfürdő leendő fényes strand­ján, a mélyen tisztelt Tanács minden bölcs határozata dacára. Két éve, esetleg már három, hogy nemes felbuzdulásában ez a tiszteletreméltó testület kimon­dotta. hogy azt a partrészletet, amely a Margithidon túl észak felé vonul a MÁV dunaparti állomá­sáig rendezi, a kavicsrakodást ott beszünteti és e két fürdőhöz méltóan építi föl ott a Dunapar- tot. Budapest mai tanácsa minden egyes tagját tekintve, kedves, előkelő úriemberekből áll, de együttvéve a tanács mégsem tud Budapestnek megfelelő nívóra emelkedni. Minden valószínűség szerint a magát teljesen lejárt autonómia rettenetes adminisz­trációjának a következménye ez, amin nem segíthet más. mint en­nek az avult szerkezetnek az át- reformúlása és teljes felújítása. Mert amíg ezek az urak alkotják a tanácsot és ez a tanács alkotja a határozatokat, addig ezek az undorító homokhegyek, kavics­dombok és bazaltsziklák folyton nőni fognak Buda legszebb Duna- partján a Margithíd budai fejénél a két nagyhírű fürdő háta megett, annak bizonyságául hogy a Vá­rosházán ennek a városnak leg­értékesebb kincseit eddig meg nem látták, meg nem értették és Ripka Ferenc főpolgármesternek kellett jönnie, hogy a mélyen tisztelt tanácsnak megmagya­rázza azt a rettenetes igazságot, hogy ezek a gyógyforrások fize­tik rnajd az adminisztrációk költ­ségeit a lerongyolódott polgár­ság helyett. SZEMÜVEG Zibrinyinéí, I., Atti!a-u. 12 A Magyar Nemzeti Szociális Párt októben 4-én este népes értekezletet tartott és november 10-én este a párt helyiségében (IV., Eskü-tér 8. I. 1.) műsoros estélyt rendez. Óbuda múltjából Bu iapestJegfégibb templomáról Nemzeti királyaink első századá­tól kezdve a mai Óbudát a magya­rok Budának, a német krónikások Attila várának, Etelevárának: Etzöl- burgnak nevezték. Zsigmond király idejéig Budavára alatt mindig Óbuda értendő, ez volt a főhely s 1343-tól hivatalosan Buda Vetus (ős, öreg Buda) is a neve. Azt, hogy a kél várost összetévesztették .s /az 'ős- városnak a sokkal fiatalabb mai Budát tették meg a régebbi írások­ban, annak legfőbb oka az a körül­mény. hogy az óbudai káptalan az alakításaikor ínyeirt nevéhez ragasz­kodva, mindvégig Capitulum Bu- dense-nek nevezi magát s okmányait is Budáról keltezi. Mivel Buda múlt­jára vonatkozó okmányok közül a legtöbbet, mint hites hely ez a káp­talan állította ki, könnyű elképzelni, hogy a két város közti különbségei figyelmen kívül hagyva sok olyan történelmi eseményt hoztak kapcso­latba Budavárával, ameyek azonban Budapest ősében: Óbudán történtek. Hogy milyen Viszontagságokon esett át az Óbudának nevezett első Buda város — ezt nem tudjuk. Egé­szen bizonyos azonban, hogy a többi város fa és favázas épületei­től eltérőlcg az itt talált római épít­kezések, romok köveinek felhaszná­lásával szilárdabb anyagból épült s így pusztulása is feltétlenül kisebb mértékű volt, mint amazoké. A ta­tárjárás után két évre 1243-ban IV. Béla király már visszaadja az óbudai prépostnak azt a jogát, hogy bírót nevezhessen ki s melléje hat polgárból álló tanácsot rendeljen. Ebből nyilvánvaló, hogy a városi élet újra megindult s Óbuda lakói az épen maradt vagy kevésbbé rongált há­zaikban már visszatelepültek, vagy talán cl sem kellett bujdosniok, IV. Bélának Esztergom mellett a tatár­járás előtti második fővárosából, amelyet most a király a káptalan fő­hatósága alá1 rendelt. A stratégiai okok miatt felépített mai Budavárát Székely Vladimír dr. főkapitányhelyettes személyében ro- konszenvös új harcos lép ez év vé­gén Buda küzdőterére, hogy tudását, energiáját érvényesítse Buda érde­kében. Székely Vladimir főkapitány-hely. 1873-ban született Magyarfalván (Po­zsony m.). Jogi tanulmányainak be­fejezte után a rendőrséghez lépett be. Három évig a bűnügyi osztálynál dolgozott, majd a rendőri sajtóiroda vezetését vette át, hol több mint ti­zennyolc évig működött. Általános megelégedésre. A rendőrség és a saj­tó érdekeinek összeegyeztetése nehéz tiszt, mely sok látókört és helyes ér­tékelést kíván. Székely Vladimirnek majd két évtizeden sikerült a sajtó együttműködésének harmonikus alap­jait megteremteni. 1917-ben az ide- genellenörzés fontos tisztét bízták rá. Akkor Magyarországot tömegeivel keresték fel az idegenek, kik élés­kamrájukat látták itt. Másrészt a fe­nyegető orosz invázió folytán a galí­ciai menekültek elárasztották Buda­pestet, ahol uzsora és árdrágítás lett kenyerük. Az idegenellenőrző felállí­tásának célja volt a salak kiküszöbö­lése, általában mindazok eltávolítása, akiknek itt-tartózkodása káros. Köz­bejött a forradalom és bolsevizmus. Ennek letörése után Székely Vladi­mir az emlékezetes augusztusi puccs idején a főkapitányi teendőket vitte. A legnehezebb időkben átvezette a rendőrséget a forradalmi idők káo­szából. Amikor ez megtörtént, szeré­nyen félreállt. A IX. kér. kapitány­ság, majd az I. kér. kapitányság ve­zetését vette át. Több mint négy évig volt Budán, melynek társadalmi éle­tében is élénk részt vett. Amikor 1925-ben áthelyezték a Belváros ka­pitányságára, őszinte sajnálat kö­vette. Most kinevezték főkapitány- helyettessé. A szürke sorból kivált ember Székely Vladimir, akinek nem­csak a rendőrség , fejlesztése körül vannak érdemei, hanem az irodalom­nak is számottevő munkása. A napi­lapok hasábjain sűrűn jelennek meg cikkei, melyek úgyszólván egy új műfajt alapítottak meg. Rendőri no­vellák, a szakember és író szerencsés összeölelkezése. Egy sereg könyv is megjelent tollából. Az Uránia színház­ban öt, érdekesebbnél érdekesebb da­rabja került színre. Amellett a ko­moly szakirodalmat is ápolja, annak is valósággal úttörője lett. Egy sok­oldalú ember, amellett tele szívósság­gal és nagyszerű munkabírással. Ami­lyen sokra van szükség ebben a sze­gény országban, amelyet csak a munka és tehetség tehet ismét azzá, ami volt: naggyá. KIADÓ Városmajornál külön be­járatú bútorozott szoba, villában, egy vagy két személy részére. Alma­utca 9. I. 3. Telefon: Aut, 503—89. IV. Béla 1249-ben alapítja meg a lo­vagok rendje letelepítésével, de ezzel a tényével nem versenytársat akart Óbudának szerezni, amelyben a vá­rosi élet fejlettebb s így a kulturális és művészi tevékenység is fokozot­tabb, mint a katonai jellegű s a ki­rály képében való bírótól kormány­zott Pestujvár, a későbbi Budavárá­ban. Ezt IV. Béla 1255-ben kelt „Cas­trum Novi Montis Pestiensis“ okle­vele népes városnak mondja, amely­nek főtemploma: a mai koronázó (Mátyás) templom azonban csak mint építendő szerepel akkor s azt a margitszigeti Boldogasszony kolos­tor kegyurasága alá helyezi a király. Ellenben Óbuda több templomáról van már ebben az időben tudomásunk s a régi krónikások valóságos elragad­tatással emlékeznek meg róluk, fő­képpen a legöregebbről, a Szent Pé­terről nevezett óbudai székesegy­házról. Hogy ezeknek az ősi templomok­nak a helye hol volt, csak akkor tud­nék megmondani, ha ismernék Ak- vinkum városa templomait, mert Óbudán éppen úgy, mint más római telepeken épült városokban, a római korból fennmaradt keresztény temp­lom helyén, annak falai, kövei kisebb- nagyobb felhasználásával épültek az új templomok, amikor a magyarok keresztényekké lettek. Karácsonyi Já­nos kanonok, a nagy történetíró sok valószínűséggel állítja, hogy az óbu­dai prépostság és káptalan székes- egyházát Péter király, Szent István után következő királyunk alapította. Annyi bizonyos, hogy 1112-ben a templom nagyarányú építkezését még mindig nem fejezték be, mert az ak­kor itt járt lengyel krónikás nagy tisztelettel emlékszik meg róla, mond­ván : „ . . . a megkezdett módon egy király sem fejezte be.“ II. Géza 1148. évi oklevele pedig leszögezi, hogy Szent László király kincstárából 360 pénzt adott az óbudai egyháznak. A templom alapítója védőszeptjének ne­vét megtartva, bizonyára II. Géza korában, eredeti alaptervéhez híven készült cl. Elrendezésében az ő-ke­Érthetetlennek mondja dr. Kozma Jenő — egyik nyilatkozatában — a tanügyi költségvetés körül támadt bonyodalmakat, mert nem tudja meg­érteni azokat a felvilágosításokat, amelyeket a tanügyi osztálytól kap. Mindenfelől hallja a panaszokat, hogy egymásután bocsátja el a köz- oktatásügyi ügyosztály a helyettes, óradíjas és ideiglenes tanerőket. Neki az a felfogása, hogy a tansze­mélyzetet nem szabad redukálni, de miként történhetik meg ez a reduká­lás akkor, amikor az új költségve­tésben hétmillió pengővel nagyobb a közoktatásügyi resszort dotációja? A tanácsnok azt mondja, hogy ezt a többletet kizárólag személyi kiadá­sokra fordítja. Ebből az következ­nék, hogy tejenként legalább ezer pengővel emelték a tanerők fizetését. Ha ugyanis a nyugdíjasokkal együtt hétezerben állapítja meg a tanerők számát, egyenklnt ezer pengős fizetés- javítás hozza csak ki ezt a hétmilliót. Itt a számításban valami hibának kell lennie... (Szegény tanítók.) Az első csésze teát, a budaiak új cukrászszalonjában, amelyet intim polgári ízléssel és dísszel beren­dezve nyitott meg e hó 6-án Krisz- tina-körút 75. szám alatti házában Ravasz László az ismert cukrász- mester, — dr. Ripka Ferenc főpol­gármester itta meg, aki veje, dr. Kri- voss Árpád kíséretében jelent meg már kora délután. Kedves társaság vette körül az elismerést és dícsére­tét kifejező, népszerű főpolgármes­tert, aki élvezettel hallgatta a ked­ves zenét. Ott voltak: Badál Ede elöljáró és Szacsvay András rend főtanácsos kerületi kapitányon kívül Beek Károly dr. táblabíró, Hatch Károly udv. tnácsos, a ház volt tu­lajdonosa, Kerntler Kálmán dr. ál­lamtitkár, Székely Vladimir főkapi­tányhelyettes, Hubert Vilmos fém­nagykereskedő', aki kedves felkö­szöntővel üdvözölte a gazdát, Meré­nyi Richard igazgató, Hauer Rezső, a cukrászipartestület díszelnöke, Spel­ter Henrik elnök és Ravasz László számos barátja és ismerőse. A cuk­rász dalárda! szerenáddal lepte meg a közszeretetben álló tulajdonost és családját és azután a belső nagyte­remben több szép dalt adott elő nagy művészettel. Az óbudai híd ügyében érdekes hírt közöl a mindig jól értesült „Fővárosi Hírlap“, mely szerint e hó 6-án, szombaton, érkezett le a városházára a kereskedelmi mi­niszter leirata, amelyben értesíti a fővárost az előmunkálatok meg­kezdéséről és amely azokat a feltételeket tartalmazza, amelyek az állammal való kooperálás mó­dozataira vonatkoznak. A hato­dik dunahíd az összes meglevők­nél nagyobb és erősebb szerke­ * II. resztény bazilikákra emlékeztető ro­mán stílű templom volt, amelynek négy sarkához egy-egy tornyot épí­tettek. nem annyira az épület erődí­tése kedvéért, hanem, hogy külsejé­nek hatását jelentősebbé tegyék. Maga a káptalan (melynek váráról későbben emlékezünk meg) igen fe- télyes lehetett, mert az árpádházi ki­rályok óbudai várának kapitányai és személyzetükkel együtt alája tartoz­tak s nem csak egyházi tekintetben: II. Endre 1212. évi oklevelében a káp­talan bírói hatalmát' is kiterjeszti reá­juk. A királyok is legszívesebben az óbudai palotában tartózkodnak s így Óbuda fénye III. Béla idejétől mind­inkább emelkedik, elhomályosítja a királykoronázó Székesfehérvárt s ve­tekszik a püspöki székhelyekkel. A székesegyházról a tatárjárás előtt s után nem sokat tudunk az Anjou királyok idejéig. A helvét sem igen ismerjük. Havas történetíró sze­rint a XVIII. században épült Zichy- kastély. majd Mondursdepot, most pedig dohányraktár helyén, a főtéren állhatott, közel a Dunához. Ezt a. fel­tevést egvkori határjárási adatok is támogatják. Másrészt egyéb adatok azt teszik valószínűvé, hogy a Szent Péter bazilika nem messze a világ­hírű klarissza kolostortól a Dunapar- ton, a hajógyár és a Margitsziget felső csúcsával szemben fekvő part­részen, talán éppen a zsidó templom helyén terült el. De nem lehetetlen, hogy a mai templomunk helyén állt s a klarissza kolostor a református templom helyén. A tatárjárás és az utána következő általános leszegé- nyefiés bizonyára nagyon megviselte a székesegyházat is, a polgárok nem tudtak monumentális épületekre ál­dozni. a király pedig (IV. Béla) a Margitszigetre fordította gondját. Legfeljebb csak tatarozást végezte­tett, ha ugvan erre is szükség volt, mert egv 1311-ből eredő okmánv sze­rint Budai János György óbudai ol­vasókanonok Mutulhegyi szőlőié*! és présházát arra a célra hagyományoz­za, hogy a Pétcr-bazilika kriptájában levő Szent Péter és Szent Miklós ol­tárokon bizonyos napokon miséket mondjanak, amely rendelkezése vég­rehajtásával Márton káplánt bízza meg. A két oltár a kriptában tehát azt mutatja, hogy a kripta nagy ter­jedelmű volt s ez arra enged követ­keztetni, hogy a székesegyház két­százéves fennállása alatt nem sokat szenvedett, mert román stíljét meg­tartva nem esett át gyökeres újjá­építésen. Róbert Károly azonban már 1330 körül a XXI. János pápához intézett egyik kérvényében úgv emlékszik meg a Szent Péter székesegyházról, hogy szegénysége miatt a káptalan a tatárjárás óta immár roskadozó templomot nem képes helyreállítani s ő is (a király) csak akkor vállal- kozhatik erre, ha a pápa megengedi, hogy a dömösi szent Margit pré- postságot az óbudaival egyesítse. Le­het, hogy ekkor kitatarozták, de újjá semmiképpen nem építették. Ez a feladat Róbert Károly nejére Er­zsébet királynéra hárult, aki óbudai építkezéseiről 1355-ben ígv emlékezik meg: „ . . . két templomot . . . újo- nan építettünk és szereltünk fel.“ Mint ezek egyikét, az okmány az óbudai prépost és a káptalan székes- egyházát emeli ki, amely oly hatal­mas és pazar fényű volt. hogv 135 év múlva, 1490-ben, Mátyás király halálakor a már faluvá süllyedt Óbu­dán járó Ransanus püspök útleírásá­ban elragadtatással így emlékszik meg: ,.Itt Óbudán, amely ma olyan csendes, mint egy falu. van egy ba­zilika, amely felépítésénél, szerkeze­ténél és művészeténél fogva olyan nagyszerű, hogy nem is illik e jófor­mán elhagyott helyre s úgv hat, mintha valami nagyon híres város­ban emelték volna.“ A büszke s még mindig teljes szépségű, székesegyház e szerint vetekedett püspöki székes- egyházaink legnevezetesebbjeivel. A török uralom 1541. évi kezdetéig még néhány oltárról is maradtak reánk adatok. Ezek az oltárok, -ame­lyeket már a templom átalakítása után kelt okmányok említenek, a kö­vetkezők: 1. a boldogságos Szűz ol­Rudas-fürdő A budai forráscsoport leg- rádioaktivabb hőforrása A török hódoltság idejében épült s teljes eredetiségében fennálló kényelmes gőzfürdő — Kádfürdő, Fedett téli uszócsarnok I» Varrógép, kerékpár, grampohon raktár. Megbízható javítóműhely. Budán, I, Krisztina-korút ifi. ROLTI LÁSZLÓ Kertépítő kertészeti telepei: II., PASARÉTI ÚT 129. Hadapród iskolánál SOLTSZENTIMRB Pestmegye Művészi kertépítés Elsőrendű referenciák Felvilágosítást a BUDAI NAPLÓ szerkesz­tősége ad­'Pasarét legforgalmasabb helyén nyitotta meg H ente s­árúháza fiókját Buáaiceszi-út 1. szám alatt új kertes bér­házban, az l Ij Szent János kórházzal szemben Tímár Krisztina Krt 8—10 KRAMER ADOLF festő- és mázolómesier 1., Lágymányosi-u. 4 Telefon: József 82—57 tára, amelyet Ezeny István óbudai kanonok és bácsi prépost 1484-ben állított s amelynek VIII. Ince pápa búcsút engedélyez; 2. szent András oltára, amelynek 1484-ben Kelemen a rektora; 3. a szent Kereszt oltára, amelynek őre 1507-ben Czeglédi András mesterkanonok: 4. a Szent Katalin oltára, amelynek őreként 1522-ben Mártont említi az okmány: 5. Krisztus szent Testének oltára, 1 amelynek 1513-ban búcsút engedé­lyez a pápa: végül 6. Szent Péter és Pál oltára 1525-ben fordul elő, amikor Miklós pap a rektora. A 150 éves török uralom alatt a keresztények innen is elmenekültek, a gyönyörű székesegyházat, ha nem is rombolták le, az idő vasfoga omlasz- totta. A dtiledezésében nem volt senki, aki gon,dot viselt volna reá. A visszatelepedéskor pedig az 1700-as évek elején a történelmileg teljesen idegen s kultúrában új telepesek a köveit elhordták építkezésre. Ebben olyan teljes munkát végeztek, hogy még a nyomát sem találjuk. Lehet­séges, hogy a mai templomunkba is sok követ építettek be a büszke s pompás katedrálisból. Tény az, hogy Óbudán állt a mai Budapest első, tehát legrégibb temp­loma. Itt volt egyik legnagyobb te­kintélyű káptalanunk. A nagy múlt­nak ma csak oklevelekben él elhomá- lymsult emléke. Nemzeti szempontból is fontosnak tartanám, hogy'- az Egyr- ház Óbuda régi méltóságát, díszét valamiképpen kifejezésre juttassa. Helyys lenne feleleveníteni s ígyr a magvar történelemmel újra erős kap­csolatba hozni Óbuda nagy egyházi múltját, nehogy az az elsárgult ok­mányokból teljesen feledésbe sikkad­jon. A régi bazilika fényét ma nem tudjuk visszaállítani, de Óbuda kü­lönleges ősiségét az óbudai prépost­ság. nagv rangjának visszaállításával és a káptalan helyett ősi főplébániává emelésével dokumentálni kell. A gon­dolatot itt a Budai AM/dó-ban igyek­szem leszögezni: a kivitelt hajtsák végre a hivatottak. I R. Rcw Sándor. * zetű lesz. Nemcsak a nagyarányú közúti kocsiforgalom lebonyolí­tására lesznek tekintettel a meg­konstruálásnál, hanem erős villa­mos és autóbuszközlekedésre is, sőt valószínűleg egészen külön pálya épül a hídon a leendő gyoirsjvasűtmlak, amely a BSzKRT tervei szerint, nem lesz teljesen földalatti jellegű, hanem helyen­ként földszinti, illetve magasvasút is lesz. Az új híd építésénél nagy gondot fordítanak a hatalmas gáz- és vízvezető csövek elhelyezé­sére is, amelyek most az újpesti vasúti híd alatt húzódnak. A gyógyforrások városában igazán különös körülmény, hogy egész városrészek azon panaszkod­nak, miszerint nem tudnak meg- fürödni, — főleg nyáron. Minden va­lószínűség meg van arra. hogy a víz­szegénynek mondott budai hegyvidé­ken is vannak források, hidegek és melegek, csak éppen meg kellene azo­kat keresni. Amikor évszázadokkal ezelőtt még sűrű erdő fedte a budai hegyvidéket és az a magyar királyok, sőt még a budai basáknak is ked­ves vadászóterülete volt, akkor még dús források csobogtak a hegyek kö­zött, mert a fák gyökérzete, a bozót és gyep felfogta a vizet. Budavár hosszú ostromainak idején ezeket az erdőket kipusztították és ezzel víz- telenodett el a mi hegyvidékünk leg­felsőbb rétegeiben. Így történt azután, hogy azok a források, amelyek vizét csőhálózattal Mátyás király idejében a Várba vezették és azok az egész Várat ellátták vízzel, a mélybe hú­zódtak és még a források helyét sem tudjuk, egy-kettő kivételével. Mintegy száz esztendeje azonban ezen a hegyvidéken újból kinőttek a fák. a bokrok s így meg van a lehetősége annak, hogy sok helyen lehetne új forrásokat nyitni. Sőt meleg forráso­kat is. Vannak sokan, akik megfigyel­ték, hogy a hófödte hegyek egyes helyein nem marad meg a hó és nyá­ron át bujább a vegetáció. Ott bizo­nyára meleg források buzognak, ami­ket — ha egyébre nem — de lubic­koló medencékhez, uszodákhoz, eset­leg kisebbarányú strandfürdőkhöz nagyon jól fel lehetne használni. Eze­ket az eltemetett forrásokat igyekszik most megkeresni a Hollós Mátyás Társaság és erre nézve erősen foly­nak az előkészületek. Erősíti e törek­vésében a társaságot a hegyvidék lakóinak sokféle mozgalma, amelyek közül nagy jelentőségű a hűvösvöl­gyiek megmozdulása, akik erős szán­dékkal és a Pasaréti Egyesület bevo­násával — amelynek elnöke dr. Kozma Jenő. a Pasarét patronusa, — azon igyekeznek, hogy a Pasarét vé- -gén, az ottani állami illetve városi tel­keken megfelelő nyári uszodát vagy strandfürdőt építsen a város, ami az egész vidék föllendítésére vezetne.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom