Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-10-29 / 892. szám
XXIII. évfolyam. 892. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, {élévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K, 502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. / 1927 október 29. Vigyázat! mázolva: .....Fürdőváros!“ | 19 27 október hó \4-én a székesfővárosi pénzügyi bi- ; zottság ülésén Bedő Mór ügyvéd úr a következő meg- | jegyzést tettó közbeszólás alakjában: _ | — ..Most van egy újalbb irányzat, vigyázzunk! A fürdőváros!“ Bedő Mór ügyvéd és demokrata vezér úr szerint a „Fürdőváros“ csak irányzat, kurzus, még pedig veszedelmeket rejtő kurzus, amelytől óvakodni kell — vigyázzunk! Micsoda perspektívába állítja be a székesfőváros kögyűlését egy ilyen kijelentés, amit a m. t. demokraták egyik sokat beszélő vezére tesz, olyan megmozdulásra, amely ía fővárosi polgárság, — eminensen a budai polgárság — létkérdése. Bedő Mór úr sokat beszél, állandóan beszél és — egy régi közmondás szerint — sok szónak sok az alja. Olcsó eszközökkel hatásokat igyekszik kiváltani. Amikor szóvá tették, hogy hová lett a Rudasfürdő kupolájáról a szép félhold a csillaggal? — azt a szellemes megjegyzést harsogta közbe: — Valaki lenyelte! Ilyen közbeszólások után nem vehető komolyan az a megjegyzés sem, amit e sorok elejére tettünk s amelyek szerint a fürdőváros kérdése csak kurzus kérdése. Bedő Mór úréknak csak kurzus — nekünk Budán — a lét. A nehéz helyzetekben vergődő budai kereskedők most folyó szervezkedése közben kikristályosodott az a meggyőződés, hogy az ő nehéz helyzetükön elsősorban azzal lehetne segíteni, hogy Budát minden lehető eszközzel világfürdővé fejlesszék a legrövidebb időn belül, mert ez hozná a tőkeerős vevőket. Budán az egykor világhírű szőlőket kirágta a filoxera és a szőlőműves polgárság ősi öröklött vagyonát is megette. Régi ben- szülött patrícius családok mai. unokái gyári munkások a Váci-út gyáraiban és csak hálni járnak Óbudára tatarozatlan viskóikba. Mert a pesti szellemeskedő demokraták megcsinálták azt a jó viccet, hogy meghagyták Óbudát falunak, ahol az utcán csorog a trágyalé és nagymosáskor az utca közepén folydogál a lúgos, szappanvizes piszok. Nincs csatorna, mely felszívná a lét. A szőlőtermő hegyvidéken ma aprószemű kukorica terem, Aquincum romjait benőtte a fű és kecskék legelésznek ott, ahol ezrével járhatna a turista és dollárokkal fizetne az amerikai globetrotter. A Bedő Mór urak idegenforgalom helyett kitűnő viccekkel törülik ki a budaiak szemét. Itt ezer tisztviselőcsalád nyomorog fél nyugdíjon és magával rántja a kézrnűiparos osztályt, amelynek eddig éltetője volt. Vidéki betegeknek szívesen adna szállást, ellátást, ha a város közgyűlése komolyan látna neki a fürdőügyi politikának. Ott kellene, hogy minden Bedőmór megtegye a kötelességét, mielőtt megy. De ha a polgárságot megváltó eszmében csak kurzust lát, veszedelmes irányzatot, — akkor, akkor — a mór már is mehet. Mi itt Budán visszafojtott lélekzettel lessük, hogy az idegen- forgalom érdekében a külföldet járó főherceg és fürdőügyi táborkara — nem is olyan nagy képpel — milyen gyönyörűen verekszik anyagi fellendülésünk érdekében, — akkor megfricskázza az orrunkat valamely frázislovag olyan megjegyzéssel, hogy a jóízlésű, komoly budai városatyák kénytelenek őt leinteni és oda nem való „fogás“-nak minősíteni ezeket a rémisztő szellemességeket. Aki veszedelmet lát a fürdőügyi politikában, aki vigyázatra inti a közgyűlést e szó hallatára: fürdőváros! arról igazán föltehető, hogy lenyelte a Rudasfürdő félholdját csillagostól. A fürdőpolitikához valami fehérebb lélekre volna szükség, legalább egyelőre, mert megjön ennek az üzleti kurzusa, de addig — addig ki tudja, fehérre tudjuk-e mosni ezeket a „mórokat“. De ha a városházán jriár minden csak kurzus, akkor megértjük, hogy miért kell támadni a Bánlakyakat és Zomboryakat, akik ezt a kurzust csinálják és „fürdővárosdit“ játszanak, ami a „mórok“ szerint csak abból áll, hogy egymástól csalják el Gun- delt és most az a kurzus, hogy a pestiek a Gellértbe járnak pörköltre. Azok, akiknek a fürdőpolitikája abban a kérdésben merül ki, hogy a Gellértfürdő hullámfürdőjének medencéjét miért rakták ki kék csempével s nem zölddel, ami jobban hasonlít a tenger színéhez — azok a mórok, akik csak most vették észre a fürdőkurzust, nehezen fogják megérteni, hogy ezt a kurzust még jó Mátyás király nyitotta meg, aki Buda áldásthozó gyógyforrásai fölé világszép fürdőházakat akart építeni és szétküldé tudósait, hogy a külföldi fürdőket tanulmányozzák s aztán itthon alkalmazzák a polgárság javára. Vagy talán félholdat nyeltek a nyugati államok urai, ahol többet költenek a fürdőügyre és idegen- forgalomra, mint amennyit az állam ezek révén bevesz, de jövedelemhez jut a polgárság. Prága városa többet költ művészi kivitelű látképes levelezőlapokra, mint Budapest az egész idegen- forgalmi propagandára. Mintának elhozott belőlük Jauernik Nándor, a Házinyomda vezérigazgatója egy-kétszázat a Bedő Mórok okulására. A közgyűlésen elmondották Budapestet a poloskák városának, a tüdővészesek városának, bódévárosnak, csak éppen a reumás betegek Mekkájának nem mondotta senki. Pedig az lehetne. Természetes, hogy ez pénzbe* kerül. Úgy látszik, az fáj, hogy ezt nem lehet ä la BESzKÁRT csinálni. Ma még a fürdőpolitika nem üzemszerűen vezethető intézmény, talán éppen ezért nem törődik vele a tanács sem, — de ha törődne vele, ha érdemesnek tartana, hogy a varos gyogyior- rásai számára szakértő bányamérnököket is szerződtetne, akkor áldaná őt ezért egymillió polgár és csak éppen Bedő Mór ár nevetné ki, hogy ilyen hiábavaló, veszedelmesnek látszó kurzust folytat, amelyre ő már rápingálta a „menetekeit“: — v.gyázat, mázolva! ... Fürdőváros! Ezt azonban valahogy mégis csak elbírná a tanács. Dubonai Pál. Budán, IQ2J október 28 A Hollós Mátyás Társaság közgyűlésével kapcsolatos társ a s- vacsor á j á t — az elnökség végleges megállapodása szerint — a P á 1 f f y-féle vendéglő külön termében rendezi november hó 7-én este 8 órakor. A közgyű- 1 é s ugyanott este 7 órakor lesz s a meghívókat már átvette a posta. A választmányi ülés október 30-án este 9 órakor szintén a Pálffy-íéle étteremben lesz vacsora keretében, ahol külön asztalt tart fenn e célra az elnökség. E választmányi ülésre külön meghívót a társaság nem bocsát k i, hanem megküldi a tagoknak a Budai Naplót. Jenő napiát. a szokottnál fényesebb keretek között üli meg ez évben a Budai Polgári Kör. Elnöke: dr. Kozma Jenő orszgy. képviselő, kormányfőtanácsos és a Községi Polgári Párt elnöke tiszteletére november hó 18-án nagyszabású estélyt rendez a kör a budai Vigadó nagytermében, amelyen a kör tagjain kívül részt vesznek közéletünk vezérféríiai és azoknak az egyesületeknek és testületeknek képviselői, amelyek az ünnepelt elnöki vezetése alatt állanak. Közéleti vezéreink részvétele az estét politikai eseménnyé avatja. A rendezőség kéri, hogy a részt- venni óhajtó testületek kellő időben jelentsék be az igényelt helyek számát. Kísért az óbudai híd . . . úgy látszik, választás lesz! A Községi Polgári Párt állandóan napirenden tartja ezt a kérdést és úgy a párt elnöke. Kozma Jenő dr.. mindpedig a kerület képviselője a közgyűlésen, Andr é'ka Károly, nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem. hogy illetékes helyen, ne sürgessék e kérdés megoldását. Amikor más pártok is hozzá szólnak, így pl. a szocialista párt, akkor bizonyos, hogy választás készül, mert 30 év óta a leghatásosabb kortes eszköz Óbudán a hídkérdés. Volt olyan képviselő- jelöltje is Óbudának, aki fölbérelt egy álmérnököt és munkásokat fogadott föl, akik napokon át mércsi- kéltek az óbudai Dunaparton a tervezet hídfő tájékán — és Óbudán mindenki elhitte, hogy — no végre —- mégis épül már a híd. Kortesfogásnak mindenesetre nagyon ügyes volt. Ma már nem lehet kortesfogásnak fölhasználni, mert kor- mányigéret biztosítja a híd fölépítését és csak éppen Becsey Antal megjegyzését kell megszívlelni, hogy szélesebbre építsék a hidat és ne olyan szűkre, mint a meglévőket. Fontos volna a Boráros-tlári Lágymányosi híd is. mert ennek nyomán ismét olyan fejlődési lehetőség származna. mint amilyen mutatkozott a Ferenc József-híd fölépítése után a Lágymányoson. Tíz év alatt új modern városrész épült itt a pusztaságban s ezt fejlesztené tovább a Boráros-téri híd is. Budapest vagyona. Európának egyik leggazdagabb városa — ahogy az „Uj Gazdaság“ írja — Budapest székes főváros. Már 1897-ben a mérsékelt tételekben összeállított hivatalos kimutatások 236 millió aranykoronára becsülték a főváros ingatlan vagyonát, 1910-ben pedig már 550 millió aranykoronára: a főváros vagyona tehát 13 év alatt 100%-kal növekedett Halmos János és Bárczy István polgármestersége alatt. Azóta nem jelent meg hivatalos kimutatás, azonban a főváros ingatlan vagyona újabb építkezésekkel (Gellért-fürdő és szálloda. Széchenyi-fürdő, városi bérházak) gyarapodott és üzemei is nagy. fejlődést értek el. Maga a villamosmű 96 millió P befektetett tőkét represzentál és nem sakkal kisebb a gázművek értéke sem. A főváros jelenlegi ingatlanvagyona legalább egymiüliárd pengőre becsülhető és ezt alig 10%-os teher érinti. Károly napja előestéjén, november hó 3-án este, 8 órakor nagyarányú társasvacsorát1 rendez az „Óbudai Hegyvidéki Szövetség“ elnöke. Szilágyi Károly tiszteletére a Molnár- féle vendéglőben, III.. Lajos-utca 169. Vacosra ára 2 pengő, borgazda Szilágyi Károly. A társasvacsorát megelőző este 6 órakor a választmányi ülés, mely a szövetség hivatalos helyiségében, III., Kiskorona-u tea 10. sz. a. lesz, a Felsőmezőgazdasági Iskola épületében, melynek földszinti 19. számú termét a szövetségnek engedte át a fővárosi tanács. A szövetség itt minden hétfőn este 5—7-ig hivatalos órát tart, ahol a vezetőség minden ügyben rendelkezésére áll az érdeklődőknek. Az OMKE Óbudán vasárnap, e hó 30-án délelőtt fél 11 órakor alakul meg a Korona Vigadó éttermében és az Óbuda-Ujlaki kereskedőket Schmid k 11 n z Lajos köztiszteletben álló kereskedő hívta meg. Az előzetes megbeszéléseken és üléseken Schmid- kunz Lajos elnöklete alatt kandidáló bizottságot küldtek ki, amelynek tagjai: Alexander József, Blau Samu, Gebhardt József, Kalmár Imre, Kittinger György, Krausz Samu, Prósz István, Schwarzenberg Izidor, Stepper Salamon és Weisz Sámuel. Eddig mintegy 120 kereskedő írta alá a belépési nyilatkozatot s előreláthatólag a Iíí. kerületben a tagok száma megközelíti majd a kétszázat. Budapest a bódéváros, mondotta J 0 ia n 0 v i c h Pál és megrajzolba azt a sívár képet, mely elcsúfítja Budát is, Pestet is azokkal a bódé- csoportokkal, amiket savanyúvizes ládákból, kátránylemezekből és öreg kosaraikból' lakóinak össze az árusak. Tagadhatatlan, hogy van ebbe valami pitoreszk vonás és ahogy GJückstahl Samu mondja: — „Ez az élet!“ —• de azért egy fürdőváros mégsem tűnheti meg ezt a bódérendszert. mely piszkot termel és nappal is künn sétáló patkányokat. Bódégenerálisnak mondja önmagát Joanovich Pál1, akinek sem nappala, sem éjjele nincs a bódék miatt, mert érzi,, hogy szükség van rájuk, de látja, hogy így tarthatatlan az állapot. A poloskák városa nevet is megkapta Budapest a pénzügyi vitában, ahol nekünk szolgáltattak igazságot, mert akadt bizottsági tag. akinek Drezdában panaszkodtak arról, hogy Budapesten a poloskák agyoncsípték. Az egyik indítványozó szerint a fertőtlenítő intézetnek nagyon megfelelő feladatát képezné, ha megbízatnék azzal, hogy iparkodjék tőle telhetőén arra, hogy a lakásokat fertőtlenítse a poloskáktól is, mert tudjuk nagyon jól. hogy ezek az élősdiek mindenféle betegséget hurcolnak át egyik emberről a másikra. Németh Béla azt kívánta Budapest jó híre érdekében, hogy legalább ne hirdessük ezt a poloska- járványt ilyen hangosan. Volt olyan városatya, aki a tüdővész rohamos terjedését is a poloskáknak tulajdonítja, mire Budapestet egy új jelzővei látták el: — a tüdőbetegek városa. Kilátás útja. Még alig él és maris igazolta szükségességét, a „Budai Hegyvidéki Egyesületek Szövetségéinek, Harrer Ferenc felszólalása a pénzügyi bizottságban, mikor sürgette a budai kilá- tás-útnak az elkészítését, ami aránylag kevés áldozattal megvalósítható. Ez a kilátó út, mint szerpentin út, menne fel a Rózsadombra, ahol az Észter-utcán végig meglehetősen messze ki lehet jutni a Hűvösvölgy felé, ahol ösz- szeköttetést kell létesíteni a Szép Juhásznéhoz s azután a Mátyássétányon át a Svábhegyre, onnan pedig az Or bánhegy i-áton át a Gellérthegyre s a Kelenheéyi-úton át vissza a városba. Éppen az ilyen eszmék megvalósítása képezi a Hegyvidéki Egyesületek Szövetségének egyik főcélját s a Bódy Tivadar boszorkánykonyhájában készülő tervek egyike csaknem teljesen fedi a Harrer- féle tervet. Virágzása tetőpontifit Buda Hollós Mátyás király uralkodása alatt érte el. Akkoriban külső tekintetre nézve híres külföldi városokkal vetekedik. Remek templomait és palotáit világban jártas emberek sem győzték eléggé dicsérni. Itt lakott ő fényes udvarával s azért tanácsadói és más nagyurak is itt építettek magúiknak hajlékot. Vadászat alkalmával a környékbeli hegyeken gyakorta bolyongott s a határnak minden zegét-zugát ismerte. Buda város hírének emeléséért nagyon sokat tett. A pénzt nem kímélte, mert azt akarta, hogy a magyar király budai palotájának messze földön ne legyen párja. Célját el is érte. Akik ebben a palotában valaha is megfordultak, elragadtatással beszéltek róla. A palota előtt szobrok, gyönyörű termeiben pedig díszes festmények voltak. A királyi palota, amelybe a vizet ólomcsöveken vezették, nagyobb terjedelmű volt, mint a mai. Közte és a Szent Qyörgy-tere között széles árok volt, melyen túl a csodaerejü Herkules óriási szobra állott. Nyugatra a mai Krisztinaváros fel^ diszkért terült el. melyben két oroszlán tanyázott, amelyek annyira hozzászoktak Mátyás királyhoz, hogy széke mellé leheveredtek és sétáiban kutyamódra követték. A várnak Duna felé eső r-észén pedig halastavak voltak. Ugyancsak a palota aljában, a Duna partján volt a király gyönyörű paripáinak istállója, Budának e korban nemcsak külseje volt híres, hanem népessége és vagyomossága is. Külvárosában iparosok, gazdagabbnál-gazdagabb kereskedők telepedtek le. A palotában külföldi vendégek, tudósok egymás kezébe adták a kilincset. Kereskedői között már könyvkereskedőket is találunk. Mátyás Budán, miután az óbudai Zsigmond korabeli főiskola megszűnt, negyvenezer tanuló számára akart egyetemet építeni. Egy tudós állítása szerint, aki az épület alapfalait látta, ez óriási munka befejezésére „száz esztendő is kevés lett volna“. Mivel ily tengernyi népet csak külön kis város fogadhatott volna be, ezért ő az egyetemet a vár falain kívül akarta építtetni. A munka befejezéséig dömések kolostorában ideiglenesen kisebb szabású főiskolát nyitott. Ennek maradványa a Nagyboldogaisszony templomától északra a fővárosi községi iskola épületével egybekapcsolva ma is látható. Mátyás a fényes udvart nem a maga kedvéért, hanem a magyar királyi trón híréért tartotta, ő maga gyakorta a legegyszerűbb öltözetben vegyült a nép közé, amikor kényelemre nem igen számíthatott. Ellenben palotájában, kivált idegenek jelenlétében, minden mesés gazdagságot tükröztetett.
