Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-12-18 / 897. szám
J XXIII. évfolyam. 897. sz. Buda érdekeit a várojpo’itika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K. 502—96, Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, tgyszeri közlésnél 50 fii ér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szöveg or ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. R hirdetések dija mindtnkor előre fizetendő. 1927 december 18. Bekukkant Budára egy pesti úr, akinek csak annyi köze Budához, mint teszem fel a magyar királynak Jeruzsálemhez. Vagy tán még annyi sem. Mert a magyar király címében benne van az is, hogy jeruzsálemi király, de ezt a címet még a, névjegyére nem nyomtatja reá. Az az űr, aki bekukkantott Budára, mégis rá írja a címére, hogy országgyűlési képviselő s a parlamentbe az óbudai demokrata szavazók révén került, azok minden tiltakozása — dacára. Most, hogy visszatérőben van az égen az üstökös, amit úgy hívnak, hogy — választás, ez a jó úr, aki különben pesti fiskális a javából, egyszeribe ráeszmélt, hogy ő tartozik valamivel Óbudának és jó lesz kifizetni ezt a tartozást, hogy újból hitelezzenek neki egy mandátumot. Mi Gál Jenő urat nem igen ismerjük. Nem láttuk máskor csak a választások idején fent a — Polgári Egység Klubjában, ahol azt bizonyítgatta, hogy ő kozmább — Kozmánál, hogy becsesebb — Be- cseynél, ha első helyet kap a listán és igazán csak azon múlt, hogy Kállay v. pénzügyminiszter hűvös természetű ember és az a csúnya szavajárása van: — Nur die Gall! — mert különben ma talán meg sem találta volna, fel sem fedezte volna Budát. így kénytelen volt vele és könnyű is volt neki, mert — ahogy egyik laptársunk szellemesen megjegyezte — „éppen Óbuda demokrata képviselőjének szíves közbenjárására Budán helyezte el az Úristen a fürdőket“. Csaghogy tévedni tetszik képviselő úr, nem Óbudán, hanem Budán! Mert a Lukács- és Császár-fürdő nem. szeret Óbudához tartozni. No de ez volna a legkisebb baj. Mi tisztelettel hajolunk meg ama nevezetes és bizonyára örökéletű igazságok előtt, amiket Gál Jenő képviselő úr külön cikkben fedezett fel és elsőnek hoz a budai polgárság tudomására, hogy (idézünk a cikkből) „. . . más az Alagút és más a Svábhegy, más a Vár és más a Lágymányos...“ Igen, oh igen. Más. És mi ezt csak most tudjuk meg Budán és Óbudán egy új mozgalom megindít ójától, Gál Jenő úrtól, aki ezekkel a nagy horderejű kijelentésekkel indítja meg „... Buda fellendítésére irányzott mozgalmat .. Azután sorra veszi a legújabb s bizonyára csak általa felfedezett egészen új igazságokat, mint például, hogy „... legalább két új hidat kell építeni: az Angyalföld — Óbuda és a Boráros-tér — Lágymányos közötti hidat.“ Szidja az államot, hogy ezekkel ne késlekedjék. Mint „egészen új“ Ötletet fölemlíti a Margithíd kiszélesítésének sürgősségét is. Nohát, kedves Gál képviselő úr, Ön ezzel súlyos bizonyítékokat j szolgáltat önmaga ellen és Budával való nemtörődömsége mellett, mert először is gróf Bethlen István miniszterelnök, a Budával törődő képviselők sürgetésére kijelentette, hogy az óbudai hidat sürgősen fölépítteti és a szükséges vasszerkezetek már készülnek a diósgyőri gyárban, másodszor méltóztassék tudomásul venni, hogy Marik Ernő kormányíőtanácsos a Pesti Hírlapban megírt cikke óta, amelyben komoly és meggyőző érveléssel bizonyította be a Margithíd kiszélesítésének szükségét és módját, — e felett már sokat vitatkozott a sajtó és tanácskoztak az illetékes tényezők. Talán arról sem inéi tózta tik tudni, hogy az óbudai hídfő és a hozzá vezető utakon már harminc ingatlant ki is sajátítottak? Ha nem tudja, akkor mért szól ilyen fölényes hangon olyan kérdéshez, amely felől nincs kellőleg tájékozódva, — ha pedig tudja, mért szól hozzá? Gál úr, ön úgylátszik különös ellenszenvvel viseltetett Buda és talán éppen Óbuda iránt, hogy az idevonatkozó okos és becsületes újságközleményeket undorral nem olvassa. A Boráros-tér — Lágymányosi hidat pedig csak bízza ön Becseyre, ahhoz önnek amúgy sincs semmi köze. Ön azt mondja, hogy színház és múzeum kell Budának és hogy a közgazdasági egyetemet Budá- ! ra kell áthelyezni, ahol jobb helyet talál, mint Pesten, a régi zálogházban. De kérem, képviselő úr, hát ön azt sem tudja, hogy a közoktatásügyi miniszter hónapok, óta harcol a fővárossal az összes egyetemi fakultásoknak Budára való áthelyezése ügyében? hogy valóságos diák várost tervez a Lágymányoson? Persze ön utálja Budát és nem olvas semmit, ami Budáról szól. Aztán súgja meg nekünk, hogy hová tenne azt a közgazdasági egyetemet Budán? Hoor-Tempis Mór megöleli önt, ha ezt megmondja neki. Muzeum? Már Pékár kultusz-államtitkársága idején arról volt szó, hogy Lendl Adolf zseniális íeive szerint épülő természettudományi múzeumot a Vérmező Mikó-utcai frontján építik fel, csak pénz nincs rá egyelőre. De azt talán tévedésből mégis elolvasta, hogy Aggházy Kamii a honvédelmi miniszter hozzájárulásával áthozta már Budára a Hadtörténelmi Múzeumot! Színház? A Hollós Mátyás Társaság évek óta sürgeti ezt memorandumokban, Ripka Ferenc * ennek a patronusa és a kultusz- miniszter is keresi itt a megoldást. Persze, ön most fölébredt és színházat akar Budán. Olcsó penziókat követel a Császár- és Lukács-fürdő környékéi c, de egy szava sincs ahhoz, hogy azok dunapartját elzárta az ön pártja uralma idején a város és most, a homokrakodót, kocka- koteiepet, pályaudvart, síneket és más egyéb a fürdőhöz nem való, azt megrontó intézményt sehogy sem tudjuk onnan elkaparni, mi szegély budaiak. A fürdő-ügyről nem beszélhet ön, G á 1 Jenő képviselő úr, amíg minden esztendőben külföldi fürdőre megy. És épen így vagyunk az autóbuszforgalommal. A mi jó embereink: Kozma Jenő, André- ka Károly, Scheuer Róbert, egyebet sem tesznek, mint budai autó- buszjáratokért verekszenek, de ön gátolja ezt, mert hát — először jön Pest. A hegyvidék se fájjon önnek, mert az óbudai hegyvidékért húsz év óta küzd Szilágyi Károly, a Bécsi-útért Kemény Lajos és most tömörült húsz hegyvidéki egyesület Hegyvidéki Szövetségbe Bódy Tivadar elnöklete alatt, aki a Svábhegy pátrónusa volt eddig és szíves engeöelemmel elintézik ön nélkül is a hegyvidék ügyét, baját, mert ha fiskális kell hozzá, akkor itt van a jó Bárdos György, aki éjt-napet szentel ennek és itt van megint Kozma Jenő, aki még érdekelt fél is -a pasaréti villája révén. Sok nevet kellene még felsorolnom, hogy húsz év óta kik küzdöttek Buda föllendítéséért, eleinte itt, ezen a helyen, e lap élén, utóbb künn a fórumokon s akiknek mindig ön és a pártja vetett gáncsot. Ön azt írja és mondja: „a budai fürdők ügye külön méltatást érdemel. Ások fürdőegyesület és parádés idegenforgalmi vállalkozás vajmi keveset használ“ .. * És itt megint téved. Hol van az a „sok“ fürdőegyesület? Egyetlen egy van: „Budapest Fürdőváros Egyesület.“ A címét úgy örökölte s élén dr. József Ferenc főherceg áll. Adjutánsa Szviezsényi Zoltán, a vezérkara pedig: Bán- Iaky, Dalmady, Bencúr. No hát, kedves Gál úr, ha ön holtig ír és holtig beszél, annyit írni, beszélni és tenni már nem fog, mint amennyit a fürdőügy e néhány vezére tett a világpropaganda terén. Kicsiny iskolásfiú ön ezekhez képest, akik azután sohasem verték a mellüket, úgy, mint ön, akkor, amikor azt mondja, hogy ezzel a naiv beszéddel indítja meg a „Buda fellendítésére irányzott mozgalmat.“ — Még egy demokrata vezérhez is több szerénység illik és kevesebb — naivitás, A mi a „parádés“ idegenforgalmi vállalatokat illeti, kit értett ez alatt? Szegény jó Zilahi Dezsőt, aki már beleőszült ebbe, vagy Bársony Oszkárt, aki a nagy munkától talán most télen jut hozzá, ’hogy melegen egyen meg egy tányér levest, mert nyáron nincs ennyi pihenése. Mi, uram, sokan beleőszíiltünk már ezeknek a kérdéseknek a megoldás-keresésébe, amikor ön — elég meggondolatlanul — fölvetette ezeket és kiállította magáról ezt a szomorú bizonyítványt. Engedje meg, hogy apróbetüvel egy adomát mondjunk el: A rasekólt kereste egy idegen zsidóember a kis vidéki városban é<s megkérdezte az egyik boltost, hogy hol lakik? Az szidta a rasekólt, mint a bokrot és eligazította az idegent a szomszéd utcába. Ott a kér- dezősiködésére mindent elmondottak a hitközségi elnökről, ami rosszat csak mondani lehet és a piac felé irányították a csodálkozó idegent. Ott a megkérdezett előbb kiköpött, csak azután mondott kriminális ítéletet a rasekól felett és megmutatta a lakását. Belépve az idegen, álmél- kodva kérdezte az elnököt, hogy miért viseli ezt a tisztséget? — Hja kérem, a közbecsiilés, hit- sorso^aim tisztelete és szeretető.... Ne lépjen föl többet Óbudán, Gál úr és főleg ne kérdezősködjék senkinél, hogy hol lakik Óbuda képviselője. Dubonai Pál. Eudaán IQ27 december i'] Új lakója lesz a várbeli her- cegprimási palotának, a bencés bíboros Jusztinián atya személyében, akit a pápa a magyar- országi katholikusok fejévé nevezett ki s ezzel együtt elnyerte az ország első közjogi méltóságát is. A főpásztor férfikorának legszebb idejében jön hozzánk. Jön a magyar bencésrend izzó hazaszeretetével, ragyogó pályafutásának teljes tekintélyével, magasságokban járó tudásával, amit nem csorbíthat meg semmiféle mesterségesen terjesztett nézeteltérés. Buda polgársága a tisztelet, az öröm és szeretet érzésével fogadja falai között az új hercegprímást. A Budai Nők kulturális és jótékonysági köre rendkívül sikerrel rendezett kultúrestjét tartotta e hó 12-én a Budai Polgári Kör pompás termeiben. Az est főszáma gróf T e- 1 e k i Sándorné magas színvonalon cartoitt előadása volt az emberről és az őt kísérő, a múltból átörökölt félelmeiről. Majd S. Sólymos Lea szavalt több költeményt. Dabayné Ga- vora Jolán pedig néhány szép operaáriát énekelt. Somódy Pál színművész adott elő bravúrosan néhány költeményt és befejezte a műsort Turán-Haoker Mária brilliáns zon- , gorajátéka. A társasvacsoránál Szemere Samuné elnök köszönte meg újból Telekiné előadását és válogatott szavaikkal mutatott rá ez egyesülés nemes, nagy hivatására. Üdvözölte egyúttal ^z ott vendégszereplő Magyar írónők és Művésznők Köre képviselőit, köztük Vándor Iván írónőt. Utána. Tury Zoltán,, ez a minden szépért és nemesért rajongó budai magyar úr, aki a vendégek nevében üdvözölte Szikrát (Teleki Sándornét) és az összes közreműködőket szellemes, kedves modorban. Végül Sze- meré.né elnök nagy munkáját és érdemeit méltatta. — M o z a r t-estét rendez a kör e hó 19-én este féli 7 órakor a Szervanszky kvartét közreműködésével. Ereky Károly, a nyugtalan magyar lelkiismeret. iá nemzeti- fejlődés hibáit. a múlt nagy mulsaztásait bepótolni akaró törekvés, a világot járó, mindent meglátó, mindent megértő tudásvágy. Népszónok, kereskedelmi utazó, kozőr. fezőr, pátriárka, közgazdasági tudós, tanuló diák és miniszter egy személyben. Csodálatos sokoldalúsággal, nagy gyakorlati és elméleti tudással egy szebb jövő képét tárta nagy számú hall-, gatósága elé a Budai Társaskör e hó 15-én tartott estéjén és megfürdött a tapsban és elismerésben. Huszonöt éve lelkész az óbudai ref. egyháznak K o n t ra Aladár országgyűlési képviselő, akit december 11-én kedves ünnepség keretében üdvözöltek hívei és jóbarátai jubir- leuma alkalmából. Előtte való estén a DaJkoszorú Dalárda szerenádot adott az ünnepeknek. A megható templomi ünnepség után díszebéd volt a Korona-Vigadóban, amikor dr. Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke. S a g m ü 11 e r József apátplébános. Szőke Lajos táblabíró, Szonta g h Tamás, A1- tenburger Gyula, a Tesz. nevében és sokan mások köszöntötték, amit Kontra Aladár hálásan köszönt meg. A Magyar Asszonyok üdvözlését dr. Te lkes v Ivánné tolmácsolta. míg a rendezést nagy odaadással Berkes Józsefné. P a p p Imre és G y ö r g v Andor végezték. A Zugligeti Egyesület tagjai Man- ninger Vilmos dr. egyet, tanár elnökkel és nejével az élükön, kedves tá>. sasvacsorára gyűltek össze a Zöldhordó vendéglőben e hó 10-én este és kedves társalgásban maradtak éjfél utánig. Az estén a hölgyek voltak többségben, ami különös bájt adott az estnek. Mennybéli rendelkezést látnak abban sokan, hogy ma ennek a nagy városnak a sorsát Budáról irányítják, budai erkölcs, budai őserö veszi át lassan a kcjrmányzást, jóvátéve így a múltnak pesti bűneit. Nagy pátrónusunk. R i p k a Ferenc már bent ül a főpolgármesteri székben és budai szemmel nézi a városházát. Mellette féltve őrzi budai becsülettel a város kincses házát Papanek Ernő miniszteri tanácsos és erős kézzel simít el a város pénzügyi ábrázatáról sok mérges bibircsókot. Kozma Jenő és Becsey Antal ott ülnek a pártközi viszonyok mérlegének nyelvén, nehogy szélsőségbe billenjen. — Budáról indult el hódító útiára a Községi Polgári Párt és a közélet számos derék harcosát vitte a polgári társadalom békéjéért vívott küzdelembe. Most a rendőrség feje készül nyugalomba, ahová az elődhöz méltón ismét crőskezű, tisztalelkű. egyenes jellemű utódnak kell jönnie és ha a mennybéli rendelkezés úgy kívánja, ismét Buda adja azt, aki minden tekintetben megállja helyét ezen a magas polcon, aki mintegy predesztinálva van erre a méltó küldetésre: A n d r é k a Károly. Dericz Ákos dr. országgyűlési képviselőt Tamási község díszpolgárává választotta. Sebök Imre emlékezete. Sebök lm-, re halálának első deceniuma alkalmából a katholikus családok előtt megelevenedik a korán elköltözött- nek szelleme, amely csodálatos akaraterővel, állandó tettrekészséggeí megalapította édesanyjával karöltve a Rákóczi-kollégiumot s a vele kapcsolatos főgimnáziumot. Mindig a cselekvés embere volt. mint pap. tanár és író. A világháborúban mint tábori lelkész állta keményen a harcot, megmutatva, hogy régi magyar nemzetiség sarja. Mint pedagógus is gyakorlatilag vitte bele a modern kor szükségleteit megértő éleslátás-r sál munkaprogramjába. Eleven, vonzó útleírásai az ifjúsági irodalom díszei. Schultz Imre kedvesen megírt emlékezésével kapcsolatban ajánlja, hogy róla nevezzék el a szomszédos utcák egyikét. Jó budai polgár Budán vásárol!
