Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)

1926-12-03 / 867. szám

2 Budapest, 1926. december 3. BUDAI NAPLÓ A rnunkáskérdés. képezi a kormány egyik legfőbb gondját és erre vonatkozó terveit a miniszterelnök úr több ízben ki­fejtette. A munkásosztályt fel kell szabadítani a szakszervezetek po­litikai terrorja alól, de fejleszteni kell azok népjóléti intézményeit. Magyar testvéreinket bármely osztályhoz tartoznak, egyaránt szeretettel öleljük magunkhoz, de a legnagyobb szeretettel azokat, akik a legnehezebb harcot vívják a létért. A házbérkérdés. Tekintve hogy a magántulajdon sérthetetlenségének alapján állunk, nem vagyunk hívei a háztulajdon korlátozásának sem, bizonyos azonban, hogy a szabad felmon­dás csak megfelelő számú lakás termelése után adható meg. Min­den remény megvan arra, hogy az építkezés fellendül és a szabad lakásforgalom a törvény által megállapított időpontban helyre­áll. Nem mulaszthatom el. hogy né­hány szóval meg ne emlékezzem a magyar bíróságokról. Utóbbi időben sokat jártam meg­szállott területeken és megállapí­tottam, hogy a viszonyok konszo- lidáltságának legnagyobb aka­dálya az, hogy ott még a bíróság is, a telekkönyv is balkanizálódtak. Azt, hogy mi már ötszázalékos hiteleket kapunk, egyedül a mi de­rék bíráinknak köszönhetjük, mert azzal a kátói puritánsággal, arnely- lyel mindenkor helytállottak, ér­ték el az ország érdekében azt. hogy a külföld bizalommal tekint felénk és nem aggódik vagyo­náért, amelyet reánk bízott. Mindazt, ami programmunkat képezi, a kormány pártjának kere­tein belül kívánjuk elérni. Az ellenzéknek az előre láthatóan nagy kormány- párti többség mellett még csak ki­látása sem lehet arra, hogy az ő céljai teljesüljenek, mert csak ter­mészetes, hogy a többség elsősor­ban azokat a célokat fogja meg­valósítani, amelyek saját tagjai által propagáltalak. Katasztrofá­lis helyzetbe kerülne Budapest, ha a parlamentbe nem küldene olyaii egyéneket, akik Budapest népé­nek az ország népétől eltérő cél­ját a többségi pártban nem kép­viselnék és csak a kisebbség erőt­len támogatására számíthatna. Az Egységes párt jelöltjei isme­rik Buda ügyeit, a budai polgáro­kat. Itt élnek a polgársággal, elő­életük itt pergett le a polgárság ellenőrzése mellett. Tehát van veszteni valójuk és ha ígéreteiket nem teljesítenék, elvesztik polgár­társaik bizalmát. Milyen másként fogják ezt fel az ellenzéki pártok, akik kép­viselőjelölteket is idegenből im­portálnak, olyanokat, akik nem laknak Budán, akiket a polgárság csak az őket egyoldalúan dicsérő pártlapokból ismer — ha ugyan ismerik őket — és akik a budai polgársággal szemben erkölcsi ob- ligóban nincsenek. Budának vezető szerepet szeretnénk juttatni az újjáteremtő munkában. Buda a magyar fővá­ros történelmi alapja. Buda emelte királyi székhellyé és a nemzet életének központjává Budapestet. Itt ragyog fölöttünk a koronázó­templom és a királyi vár fényes­sége! A bástyák maradékai véres har­cokra emlékeztetnek! Ma nem fegyverrel, hanem bölcsességgel kel küzdentink a veszedelmek el­len és az Egységes Párt, Bethlen István gróf pártjának jelöltjei ab­ban a szellemben fogunk kerüle­tünk polgársága javára küzdeni, amely szellemet szigorúan reánk parancsolja Buda történelmi múltja! Zászlóbontás vasárnap a budai Vigadóban Bethlen István gróf ünnepeStetése A régi, 3 békebeli politikai nagy napokra emlékeztető kép! Sűrű sorokban a Víziváros őspol­gársága töltötte meg a Vigadó nagy­termét. Az első sorban dr. Ripka Fe­renc főpolgármester, Hoor-Tempis Mór egyetemi tanár, Ziegler Géza kormányfőtanácsos mögöttük a budai közélet számos jelese és ün­neplő fekete ruhában a komoly, in­telligens polgárság. Évszázados budai patrícius családok. Nagyrészt az idő­sebbek, aikik eddig tartózkodtak min­denféle politikai mozgalomtól. Fele­ségeikkel. Nag5^ szó ez Budán, mert ahová a budai polgár elviszi a ház nagyasszonyát és ahová ezek a pa­tinás, nemesveretü budai nagyasszo­nyok el is mennek, ott komoly ügy­ről van szó. Ott rend van és nyuga­lom. Fz a nagygyűlés a legkomolyabb, legméltóságosabb tüntetés volt a kon­szolidált állami és társadalmi rend ■mellett. Bensőséges és szeretetteljes ünneplése Bethlen Istifán gróf mi- niszterelaöknek, aki ezt a rendet megteremtette és szigorú seregszem­le azok felett, akik ezt a rendet fenntartani, ezt a -rendet fejleszteni hivatvák ezentúl. Ez a kedves, patriarchális, komoly társaság, kényes ízlésű urak és höl­gyek, akik irtóznak attól az alantas harcmodortól, amely a legszentebb eszméket és jelvényeket: a haza cí­merét, a keresztet és a munka szent jelképét: a kalapácsot meghurcolták az utca sarában. Ettől távol állott a budai nemes erkölcsiben élő család. Most eljöttek. Nem a kíváncsiság hozta őket, hanem a vágy, hogy ők is hozzájáruljanak a társadalmi béke, a rend és a termelő munka új kor­szakának megalapozásához. Őket a frázis nem érdekli, ők utálják a po­litikai szenzációkat. Az ő megjelené­sük a komoly, dolgos jövő, — a pol­gári erények és a polgári munka ide­jének visszatérését jelenti. Előttük ült az emelvényen Bethlen István gróf budai vezérkara. Közé­pen az ősz Kollár Lajos udvari taná­csos elnök, aki nehéz, nagymultú közmunkában őszült meg itt a Vízi­városban. Ö képviseli a hagyományt. Ö, aki méltó utóda volt Darányi Ig- nácnák, akinek nevét ma is áldva em­legetik, Németh Imrének, akit a nép­akarat emelt a képviselői székbe, majd Berzeviczy Albertnek, s így a nagy nevek egész sorát követte. Mellette jobbról-balról a képviselőjelöltek. Áhítatos csendben, mint az imára hívó harangszó, csendült meg az el­nök szava. Egyszerű mondások. El­jöttünk, hogy a polgárság szemlét tarthasson felettünk. A nehéz idők mólóban vannak. Bethlen István mi­niszterelnök helyreállította az ország gazdasági és társadalmi konszolidá­cióját ás megjött az alkotó munka ideje. Bethlen István gróf nevének emlí­tésére ;a nagytermet megtöltő közön­ség fölemelkedett, mint egy ember és őszinte lelkes éljenzéssel ünnepel­te Magyarország uijáalikotóját. Kollár Lajos azután fölkérte DR. KOZMA JENÖT, hogy fejtse ki a párt programraját, ahogy azt lapunk vezető helyén kö­zöljük. Kozma Jenő minden különös hatás- keresés nélkül mondotta el mindazt, amit szó szerint közlünk, hisz ezek­ben a szavakban a lényeg a fő. Nincs benne korteskedés, talán túlságosan egyszerű, de — imponál. A nyugodt, okos hangon beszélő szónokot szeretettel nézte és hall­gatta a közönség és csendesen visz- szaidézte a múlt képét, amikor még fiatalos hévvel, szenvedéllyel beszélt a gyűléseken. Régen, régen a nagy világrengés előtt. Kozma Jenő itt nőtt fel /ennek a közönségnek a sze­mei előtt. Kötelezettségeket hozott magával a közéletbe, édesapja ha­gyományait, aki nevelője, iskola- mestere volt ezeknek a polgára csa­ládoknak. Kevesen vannak, akik ne érezték volna az öreg Kozma igaz­gató szeretetét, vagy szigorát. Még ha meg is lett volna Kozma Jenőben a hajlandóság minden rosszra akkor sem válhatott volna azzá„ mert itt nőtt fel, itt élt, _ itt lett naggyá a polgárság ellenőrző tekin­tete előtt. 0 a budai Tisza István. Azt az egész ország figyelte gyer­mek korától, ezt a Víziváros. Ott­honról nemesen formált lelkét, minden emberi baj iránt nemesen érző szivét, a polgári erkölcs tiizeben égette erős­sé, naggyá, férfiassá az élet. A már otthon elébe szabott egyenes úton kel­lett haladnia. Komoly célkitűzésekkel a maga számára és a közéletben. Na­gyon vigyáztak rá. És minél tovább haladt, annál több bizalom kísérte. Kipróbálták sokszor és mindig be­vált, mint ahogy az arany és mindig állja a próbát. Került minden szélső­séget es került minden feltűnést. Be­csületes munkával, vasszorgailom- mal, folyton tanulva haladt a pályá­ján. Buda iránt való szeretete vitte bele a törvényhatósági életbe, ahol Kollár Lajos volt a tanítómestere. Csakha­mar tekintély lett és e téren szerzett szaktudása mentette meg ia várost ezer kudarctól, amikor a forradalmak után új irány, új emberek vették át az uralmat a városházán. Amikor Bethlen István gróf bontotta ki az új irányzat zászlóját, Kozma Jenő az elsők között volt, akik e zász­ló alá állottak. Szeretettel haigaták a Víziváros komoly polgárai a szavát, mintha mondották volna: — Ez a mi gyermekünk! Kozma Jenő dr. Kozma Jenő után DR. SZILÁGYI LAJOS emelkedett szólásra. — Jól meggondolta — úgymond — hogy régi ellenzéki álláspontját fel­adja és ennél a képviselőválasztás­nál csatlakozzék az Egységes Párt választási listájához. „Öntudatosan, meggyőződésem mélyéből fakadt az az elhatározás, hogy úgy magam, min pártom, együtt haladunk Bethlen István gróffai“. Ezután azt fejtegető Szilágyi, hogy nagyon helytelen az, hogy Budán az iparosok, kereskedők, nyugdíjasok és a hadikölcsöntulajdonosok külön lis­tákat állítottak össze. Ezzel a sze­parálódásukkal csak ártottak magá­nak az ügynek, megnehezítették iaz ő helyzetét is, aki egész közéleti mű­ködése alatt éppen ezeknek a réte­geknek érdekében dolgozott. Rámu­tatott arra, hogy a kormányzat leg­közelebbi feladatai közé kell iktatni a nyugdíjasok helyzetének megjaví­tását és a magánalkalmazottak; jog­viszonyainak újabb rendezését. Biz­tosította a nyugdíjasokat és magán- alkalmazottakat arról, hogy törekvé­seikben őket a kormánynál minden­kor a jövőben is erőteljese« támo­gatni fogja többi képviselőjelölt tár­saival együtt. A tartalmas, szép be­szédet zajosan megéljenezte a hallga­tóság és hatalmas éljenzéssel fogadta BECSEY ANTAL beszédét, mely mindenkit átmelegí­tett, föllelkesített, úgy hogy csaKuem minden mondását megéljenezték. Ee- csey Antal e programmbeszédet szó- szerint közöljük a legközelebbi szá­munkban. PASZTÉLYI VILMOS meleg, hazafias hangú felszólalásában hazánkat ahhoz a rettenetesen meg­csonkított magyar katonához hason­lította, aki végtagok nélkül, puszta törzsével tengeti életét. Csak szíve van, de az is gyöngén ver. Ez a fő­város. De lelke is van s ez Bethlen István. Segítsük őt egységes erővel az ezeréves Magyarország feltá­masztásában. Az ülés után az emelvényről le­lépő képviselőjelölteket hangos lelke­sedéssel ünnepelte a közönség. Életrajzi adataikat a következők­ben ismertetjük: • Kozma Jenő dr. regi budai patrícius család sarja édes­anyja, Tiszay Józsa révén. Budán született 18/9-ben. Édes atyja, Kozma Gyula három évtizeden át volt a li. kerületi polgári leányiskola igazga­tója és alig van család a Víziváros­ban, amelyet kedves emlékek ne fűz­nének a Kozma névhez. A medveutcai elemi iskolában, a középiskoláit pedig a budai egyetemi kath. főgimnázium­ban végezte, ahol az érettségi vizsgát is letette. Mint egyetlen fiú, nagy gonddal nevelte édesatyja, a kiváló j pedagógus, és családi körben édes­anyja, a magyar nemes asszonyok példaképe, növelte érzelmi világát. Jogi tanulmányait nagyrészt Svájc­ban, a lausannei egyetemen szerezte, ahol Benard, nagynevű római jogász­nak volt hallgatója. De jogi tanulmá­nyai mellett a kereskedelmi akadémiát is elvégezte és így felvértezve lépett az ügyvédi pályára. Mint egészen fia­tal ember, 1904-ben Budán nyitotta meg irodáját, ugyanazon a helyen, ahol irodája ma is van, ami talán csak Budán lehetséges. _ Már az első nagy ügye is közbeszéd tárgyát képező politikai per volt. Ö képviselte a Darányi-pártot, mely 1905-ben petícióval támadta meg Nyíri Sándor akkori honvédelmi mi­niszter mandátumát és ez a per hoz­ta meg számára az első nagy erkölcsi sikert, mert a petíció következtében Nyíri Sándor kénytelen volt a man­dátumáról lemondani. Pedig erős el­lenfelei voltak. Budának akkor legis­mertebb három ügyvédjével, Stehló Kornél, Kiss Károly és Smick Lajos ügyvédekkel állott szemben az alig 26 éves fiatalember. Ettől kezdve élénk társadalmi és politikai tevékenységet fejtett ki. A rákövetkező esztendőben, 1906- ban megnősült, oltárhoz vézette As- , bóth Elmát és családi boldogságát két l gyermek, egy fiú és egy leány, bizo- i nííják. Szorgalmas munkával fel- 1 építette saját otthonát is. Külföldre tett gyakori utazásai al­kalmával nyitott szemmel nézte a vilá­got, nagy áttekintésre téve szert, ami őt vezető pozíciók betöltésére pre- destinálta. Mindig a konzervatív liberális irány­zat híve volt és ez a felfogása érvé­nyesült politikai pályafutásában. Nem volt született kormánypárti, és amikor a Il-ik kerület nagy többsége Berze­viczy Albert zászlaja alá sorako­zott, —- ő kitartott függetlenségi elvei mellett. A ^ küzdelem kilátástalan volt, de ó mégis a függetlenségi je­löltre szavazott. Mint kereskedelmileg képzett egyén, a gazdasági téren nagy óvatossággal szép eredményeket ért el. A törvényhatósági bizottságnak 20 óta számottevő tagja és érdekes körülmény, hogy 6 éven át édesatyjá­val együtt voltak bizottsági tagok. Már 27 éves korában beválasztották a közigazgatási bizottságba. A köz­gyűlésen is minden befolyását a szél­sőségek elsimítására érvényesítette és az ő tevékenységének köszönhető, hogy a komün bukása és az elv­társak eltakarodása után a Víziváros­ban senkit nem ért igazságtalan üldö­zés se a vallása, se a faja miatt. A bolsevista uralomnak ő volt az első túsza, ő volt az első, akit Budáról börtönbe hurcoltak a vörösök és he­tekig tengődött a gyüjtőfogház rab­kosztján. _ hidegen érző szívvel van ember­társainak nyomorúsága iránt és ügy­védi irodája valóságos találkozó he­lye azoknak, akik rossz sorukban tá­mogatást, segítséget keresnek. Min­den alkalommal megtalálta a segítés módját és soha méltányos kérelem elöl el nem zárkózott. Érdemeit a kormányzó úr őfőméltó- sága azzal ismerte el, hogy két év előtt kormányfőtanácsossá nevezte ki. A városi ügyekben való rendkívüli jártassága révén az Egységes Köz­ségi Polgári Párt megválasztotta elnö­kének, s min tilyen nagy befolyást gya­korolt a fővárosi tisztújításra. Most a hagyományokat őrző vízivárosi man­dátumért küzd és ebben elismeréssel ésiszeretettel támogatja őt a Víziváros polgársága. Szilágyi Lajos dr. 1882-ben született Berettyóújfalun, cs. és kir. kamarás. A honvéd felső tiszti tanfolyamot 1902—3-ban végezte el. 1906-ban főhadnaggyá nevezték ki, 1914-ben pedig á vezérkarhoz osztot­ták be szolgálattételre. Mint katona­tiszt beiratkozott a kolozsvári tudo­mányegyetem jog- és államtudományi fakultására és mint rendkívüli hall­gató szerezte meg 1909-ben a doktori diplomát. Tanulmányúton járt Szász­országban, Franciaországban és Svájcban. 1914 május elsején nyug- díjaztatta magát és megindította a Külügy-FIadügy c. hetilapot. A há­ború alatt reaktiválták és a buda­pesti honvédkerületi parancsnokság- vezérkari főnöke lett. A háború vége felé az Isonzo-fronton küzdő egyik zászlóalj parancsnoka volt. A hadi- ékítményes katonai érdemkereszt és porosz királyi Johannita-rend tulaj­donosa. Igen sok érdekes „szak­cikket írt, a katonai szaklapokba és a „Nagy háború írásban és kép­ben" című műnek egyik szerkesztője. 1916-ban a Nemzeti - Munkapárt pro- grammjával országgyűlési képviselő­nek választották meg az időközi vá­lasztáson. Több beszédet mondott a hadirokkantak, özvegyek és árvák érdekében. Mivel a Károlyi-forrada­lom alatt több cikkben kárhoztatta a hadsereg fel’oomlasztását, a proletár­diktatúra alatt fogságba vetették és a gyüjtőfogházba zárták. A kommiin bukása és a Tiszántúl részleges fel- szabadulása után Biharmegye főispán­kormánybiztosa lett. A múlt nemzet- gyűlési választások alkalmával régi kerületében, a berettyóújfalusiban, vá­lasztották meg kisgazdapárti pro­grammal. Nemzetgyűlési beszédei miatt több lovagias ügye támadt és Károlyi Imre gróffal és Zsilinszky Endrével párbaja is volt. A Kispolgárok Orsz. Pártjának el­nöke. Becsey Antal Pozsonyban született 1871-ben és középiskoláit Léván, a piaristáknál végezte, ahol kitüntetéssel tett érett­ségit. A műegyetemet Budapesten járta oly jó eredménnyel, hogy vé­geztével mint tanársegéd működött a gépszerkezettani tanszéken. Ez idő­ben 3 éven át szerkesztette a „Ma­gyar Gépipar“-t. Innen a fővároshoz hívták meg s ez állásában vezette az új Szent János-kórház gépészeti be­rendezését saját tervei szerint. Ö ter­vezte és építette a pesti Vigadó és a Népszínház gépészeti berendezéseit. Azontúl különféle gyárvállalatok hív­ták meg, míg végül 1903-ban önálló­sította magát. Becsey Antal soko'dalú tévéké >vsé- get fejt ki, mint szakember, terv. hat. bizottsági tag, iparos vezérember, a bádogos ipartestület elnöke, a Keres­kedelmi és Iparkamara tagja, a Ma­gyar Mérnök- és Épiiész-Egylet gé­pészeti, gyáripari és elektrotechnikai szakosztályának elnöke, az Országos Iparegyesület alelnöke, a Magyar- Amerikai Kamara alelnöke, a Hollos Mátyás Társaság eine« jégének tag­ja, számos iparoskor disztagia stb. A Kelenföldön, szükebb hazájában erő­teljesen képviselte mindig az ott élő polgárság és városrész fejlődésének érdekeit. A budaiak egyik leghübb fia. A háború alatt ő szervezte meg a Kelenföldi Népsegítö Szövetséget, jo- tékonykodott, de nem koldusokat ne­velt; megszervezte a szövetség szá­mos műhelyét, amelyekben a segély­re szorultak ezrei kaptak munkát. Eb­béli tevékenységéért a II. oszt. pol­gári érdemrenddel tüntették ki. A szé­kesfővárosi törvényhatósági bizott­ságnak 1912. óta számottevő tagja és előkelő helyet foglal el több bizott­ságban. Mérnöki hivatásából kifolyólag ma­gi ar városok egészségügyi közművei­nek tervezésével és építésével foglal­kozott; ő tervezte, illetőleg építette meg a 18 magyar város vízvezetékét és csatornázását, közöttük Pécs, Te­mesvár, Székesfehérvár, Újpest, Ri­maszombat stb. vízmüveit. Amikor az erdélyi földgáz és petróleum kiakná­zására került a sor, a belgák őt bíz­ták meg a Kissármás—Marosujvári földgázvezeték tervezésével és építé­sével. A budapesti thermális források közgazdasági értékesítése körül nagy­horderejű előmunkálatokat végzett, így a Szent Lukács-fürdőt is 2 év óta az ő tervei alapján a thermális víz melegével fűtik. Hasonló tanulmá­nyok készülnek a Szent Gellért-fürdő részére is, ahol 300 vagon szenet le­het így megtakarítani évente. Közgazdasági cikkei, röpiratai és a budapesti kikötő érdekében írt fejte­getései széles közgazdasági látókör­ről, éles judiciumról és fanatikus nemzeti érzésről tesznek tanúbizony­ságot, aminek felsőbb helyen való elismeréséül kormányfőtanácsossá ne­vezte ki a kormányzó. A külföldet számtalanszor beutazta. Az 1921. év elején pedig többhónapi tanulmány-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom