Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)

1926-10-28 / 864. szám

Budai Napló XXII. évfolyam. 864. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 200.000 K, félévre Í00.00Ö K. Egy szám 5000 K. Szerkesztőség és kiaddhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96­Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor. egyszeri közlésnél 6000 korona. 20 mm. magas hirdetés 120.000 K. Szövegsor ára 45.000 K. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1926 október 28. A gazt kell kiirtani, mondják — nem is képletesen — azok, akik Buda­pesten vagy Budán apró kis gaz­daságokat igyekszenek létesíteni. Fontos kérdés, akár úgy vesszük, hogy a kerti gazdaságokat fenye­gető gazt és dudvát, — akár úgy, hogy a várospolitikát fenyegető gazt kell kiirtani. Mind a kettő ártalmas, rettenetesen terjed és ahogy a puszta homokja temeti be a kultivált területeket, vagy — hogy budai példával éljünk — ahogy a farkasréti temető eszi meg a körülötte fölvirágzott éle­tet, úgy burjánzik föl a gaz a vá­ros külső részein és a társadalmi életben. Mindenféle statisztikával bizo­nyítják, hogy a város élelmezése körül bajok vannak. Nehezíti azt a hatalmassággá növekedett kofa­rendszer, mely aránytalanul meg­drágítja a piacot. Minél több a kofa, annál drágábbnak kell len­nie az árunak. Minden újonnan engedélyezett utcai bódé csak drágítja az élelmiszert és csúfítja a várost. Minden városi határo­zat dacára szaporodnak ezek a bódék s ez lett a mi utcánk dud- vája. Drágít és csúfít. A szom­szédos falvak minden talpalatnyi földet megművelnek, csak éppen Budapesten hever parlagon ret­tenetes sok termőföld, még a vá­ros belsejében is. Itt terem a gaz, a dudva, ez a melegágya minden féregnek, mely elárasztja innen a már kultivált területeket. Aki'gaz­dálkodni, termelni szeretne, an­nak ezt lehetetlenné teszi a vá­ros gazt, dudvát és férget nevelő, meg nem művelt területe. Hozzon a nemzetgyűlés arról törvényt, ha a főváros nem törődik vele, hogy minden terület a város ha­tárában megművelendő. Ami nem adható bérbe, azt vagy parkoz- tassa, gyepeztesse maga a város, vagy termeljen ott zöldséget, élel­met, de ne tegye tönkre a kis exisztenciák keserves munkáját. Parcellázzon föl a város minden szabad területet és segítse elő olcsó bérlettel, akár ingyen is, azt a törekvést, hogy a munka­nélküliek gazdálkodhassanak. Te­gye virágos vagy veteményes kertté Budapest területét, amivel megköti Pesten a futóhomokot, Budán pedig kiirtja a mindent el­lepő gazt. Az a sok üres belső telek, amely ma mindannyi sze­métlerakodó hely, kertté válna és széppé tenné a várost. A hegyvi­dék más színt kapna s ami ma nyűg és teher, értékké lenne. Azután vigye át ezt a rend­szert a társadalomba is. Irtsa ki a folyton nagyobb ará­nyokat öltő baksisrendszert. A középosztály elszegényedése hoz­ta reánk ezt a balkáni szokást, mely ma szinte lehetetlenné teszi a kisemberek törekvéseit. Háború előtt még elgondolni is nehéz volt, hogy borravalóval lehessen bár­kit megközelíteni és ha akadt ilyen piszkos ember valamely hivatalban, azt irgalmatlanul ki­irtotta a tisztviselői kar egyéni tisztessége. Ma sem általános még, egy kis gyomlálás ma is se­gítene. De a gaz-, a dudva terjed föltartóztathatatlanul és erős kéz­zel kell kiirtani, mert megfér­heti egész közéletünket. Csak úgqy érthető meg, hogy kijárással vádolhatok meg egész bizottságok, azokban közéletünk­nek számos jelese, úgyhogy bí­rói ítélettel kell őket a vád alól tisztázni, nevüket megvédeni. Nem történhetne ez meg, ha nem ment volna át a köztudatba, hogy az önzetlenség megszűnt és aki polgártársai, érdekében eljár, an­nak a baksis kijár. Közéletünknek virágos kertjét készül ellepni a dudva, a gaz és az abban termő féreg, most kell mindenhova puritán kertész, aki azt erős, tiszta kézzel kiirtja. Miért bukott meg Bárczy Egy szerkesztői űzésiét Kiimán napián Szombathy Kálmánt ünnepelte barátainak nagy száma, köztük dr. Ripka Ferenc főpolgármester Újlukról intézték hozzánk a kérdési, hogy tulajdonképpen miért bukott meg a polgdrmes- tervdiasztdsndl Bárczy István, akinek oly sokat köszönhet Bu­dapest. Nem hátul, a lap végén, hanem itt elöl, az első oldalon válaszolunk erre a kérdésre, mert el kell oszlatnunk azt a téves hitet, hogy Bárczy Ist­vánt valami városházi taktika buk­tatta meg, ahogy azt a polgárság ellen összeházasodott szocialista és demokrata blokk híreszteli. Nem. Önmagát buktatta meg Bár­czy. Megbuktatta az a múlt, mely­nek eredménye megállította Buda íejlődését. Megbuktatta a Tabán, megbuktatta az óbudai híd. Megbuk­tatták a budai gyógyforrások. Megbuktatta az a rendszertelen, ötletszerű várospolitika, mely min­den nagyobb koncepció nélkül kira­gadott a megoldandó kérdések közül egyet, s azt aránytalanul megda­gasztva tálalta a közönség elé, hogy így az egyszerű megoldás is valami nagyszabású alkotássá nőjje ki ma­gát. Iskolák kellettek Budapestnek. Népiskolák. Elemi iskolák. És Bárczy egyetemekhez méltó épületeket emelt ezeknek. Mi köszönettel nyugtázzuk, hogy Budapestnek olyan elemi isko Iái vannak, mint semmiféle más metropolisnak ezen a világon, — de a teherviselő polgárságnak még a dédunokái is nyögni ifogják azt az adóságot, amit e célra külföldön csi­nált ahhoz a város. De ezzel aztán ikészen is vagyunk Mert a gyógyforrások ügyét bár­czy István csak a polgármesteri ténykedése után iedezte fel, amikor ez jövedelmet és poziciót biztosított számára. Azt nem mondhatjuk Bár czy érdemének, hogy a már előtte kezdeményezett Sáros-fürdő építke­zését megsürgette, mert ezzel kap­csolatosan semmiféle nagyszabású fürdőügyi Programm nem került a közönség elé. Ez egy olyan kiraga­dott ügydarab volt, amit épen öt­letszerűen karolt fel minden nagyobb koncepció nélkül. Pedig ha oly nagy polgármestere volt Budapestnek, tud­nia kellett volna, hogy Budapest boldogulásának, fejlődésének egyet­len biztos alapja a gyógyforrások­ban rejlő kincs. Amit pedig egyik legkiválóbb al­kotásának mondanak, az ma az átka ennek a városnak és egyenesen ke­rékkötője Buda fejlődésének — a Tabán lebontása. Budai polgár ezt sohasem fogja Bárczynak megbocsátani, mert föl­dönfutóvá tette Buda őspolgárságá­nak egy tekintélyes részét, — rommá tett egy városrészt — beleölte a vá­ros pénzét, s aztán otthagyott min­dent azzal, hogy most már ... csó­koljátok meg egymást. A Tabán min­den kisajátított telke és lebontott viskója háromszor annyiba kerül a városnak, mint ahogy eredetileg vette és ha valami szerencsés kezű város- politikus /iem talál mentőideát, akkor ez a sebhely nemhogy hegedne, ha­nem folyton mérgesedik, nagyobbo­dik és belátható időn belül nem is gyógyítható. Az óbudai híd kérdését Bárczy vetette fel. Szükség volt rá, — az bizonyos. De miért kellett ezt a kér­dést egy évtizeden át elhúzni? Ha szükség volt rá, miért nem építette meg a mindenható polgármester? Az állam komolyan vette, de neki ez csak politikai madzag volt, amellyel a saját szekeréhez kötötte Óbudát és belepusztult sok vagyon. Közvetve ez okozta az óbudai takarékpénztár bukását. Sokan voltak, akik drágán vettek akkor telkeket Óbudán, bízva az eljövendő fejlődésben és ina en­nek a koldusai. Azért nem szavazott sok óbudai demokrata Bárczyra, mert anyagi romlásáért őt teszi felelőssé. Bárczy is látta és tudta, hogy két olyan világhírű fürdő elé, mint a Császár- és Lukács-fürdő, nem lehet kavicsrakodókat és mindenféle zeg­zugos tákolmányokat rakni, aminő­ket ő rakatott a két fürdő dunai ol­dalára. Ma már —• bárhogy akarná nehéz azt onnan elvakarni. Az óbudai és újlaki rakpart mai állapo­tában szégyenletes szörnyűség. A közmunkák tanácsa elkészítette a Kavics-utcán át a hegyvidéket meg­nyitó monumentális szerpentinút terveit, de a Kavics-utca ma is csak vízmosásos árok. Áldják is érte Bárczyt az újlakiak. A Boráros-tér—Kelenföldi híd épí­tésének elmaradása egészen a Bár- czy bűne s ezzel elvágta Kelenföld fejlődését. Ott állott meg a hídnál, azontúl egy új ház nem épült ott. Ott . maradt a holt dunaág mocsárláz- I terjesztő pocsolyának, amit kultúr- szeméttel töltenek föl, hogy amíg ott város áll majd, annak levegőjét örökké fertőzíessék a- föld mélyén rothadó anyagokból fölszálló, ember­ölő mérges gázok. / Kelenföldről hiába várt szavazato­kat Bárczy István. A budai polgárság ma már nem felejt olyan könnyen és nem felejti el főleg azt, hogy porhiníő politikából a közmunkák hosszú sorát egy év­tizeden át, minden esztendőben föl­vétette a létesítendő közmunkák kö­zé, de soha még csak; nem is gon­dolt rá komolyan, hegy azok közül egyet is megvalósítson. Ezért kellett megbuknia Bárczy Istvánnak. Dubonai Pál. Szűkkörü barátságos vacsorára hívták meg Eitel Károly tábornok, György Lajos a Magyar Olasz Bank igazgatója, nagy és kiskálnai dr. Kálnay Miklós miniszteri tanácsos, dr. Krivoss Árpád ügyvéd, péterfalvi Molnár Dezső altábornagy, dr. Né­meth Béla m. kir. kormányíőtaná- csos, a Háztulajdonosok Országos Szövetségének elnöke, Némethy Ágoston miniszteri tanácsos, Vályi Nagy Géza író, Viraág Béla szer­kesztő és Ziegler Géza m. kir. kor- mányfőtanácsos, a Budai Társaskör társelnöke, mindazokat, akiket barát­ság fűz Szombathy Kálmánhoz, aki sokoldalú közéleti tevékenysége ré­vén Budán és Pesten számos barátot szerzett. Elment a meghívó mind­azoknak címére is, akikkel együtt dolgozik, vagy akiket a társadalmi illem kedvéért meg kellett hívni. Azt hitték a meghívók, hogy összejönnek harmincan-negyvenen és csinálnak egy görbe estét. Ám tíz úr tervez és az elismeréssel szívesen adózó tár­sadalom végez. A kedves sorokkal jelentkezők száma napról-napra nőtt, úgyhogy az utolsó napon már száz vendégről kellett gondoskodni, közte a budai társaság színe-java. s így nőtt meg váratlanul az est valóságos ünneppé, ahol Szombathy Kálmán kéteszteudős erős iimunkájáimaik ben­sőséges visszhangja kongatta meg az ünnepi harangot. A pálmákkal és virágokkal díszí­tett vendéglői nagy étterem alig győzte befogadni az érkező előkelősé­geket. Ott voltak: — A Wertheim-szekrény titka ér­dekli a szocialista blokkhoz tartozó városatyákat. Még pedig a Kozma Jenő dr. Wertheim-szekrényének titka, amelybe állítólag olyan rever- zális van elzárva, amelyre szörnyen kíváncsiak azok az urak. Ezt a re- verzálist állítólag a Keresztény Köz­ségi Párt adta a Polgári Pártnak. Azok az urak mindig rettenetes düh­be gurulnak, ha a magyar közvéle­mény érdeklődik az iránt a reverzá- lis iránt, amit a szociáldemokrata párt kötött a kommunistákkal és visszautasítanak minden érdeklő­dést, — viszont a polgári pártok Wertheim-szekrényeinek föltárását merészen követelik. Ha így folytat­juk, akkor a polgári városatyákat mielőtt a közgyűlési terembe lépnek, meg fogják motozni, — mert titok­ban csak a hazát szabad árulni. — Ziegler Géza. Az egyik város- politikai újság szerkesztője ,,Város­atyák sarcolják a vállalkozókat" cí­mű cikkében megvádolta a főváros középítési bizottságnak, illetve az építési albizottságnak tagjait, köztük Ziegler Géza kormányfőtanácsos vá­rosi bizottsági tagot is, akinek puri­tán erkölcse és önzetlensége közis­mert és annyira tisztelt vezérembere Budának, hogy a más bizottsági ta­gok ellen megindult rosszakaratú, koholt pletykán alapuló vád nevet­ségessé vált itt Budán. A törvényes eljárás során az illető lap szerkesz­tője bocsánatot kért a megvádolt bi­zottsági tagoktól. Ripka Ferenc dr. főpolgármester, akit érkezésekor meleg ovációval fogadott a társaság, továbbá péter- í falvi Molnár Dezső altábornagy, Böhm Gusztáv és Eitel Károly tá­bornokok, Holfeld Henrik és Fejér Jó­zsef h. államtitkárok, Németh Béla dr., Sümeghy László dr., Ziegler Géza, Barariszky Gyula dr. és Juhász Jenő dr. kormányfötanácsosok, Kál­nay Miklós dr., Némethy Ágost, Nicora László dr. és Vén Antal minisz- . téri tanácsosok, Csóka Lajos és Ga- j mauf Géza fővárosi bizottsági tagok, Hoór-Tempis Mór egyetemi tanár, Vecscklőy József dr. kúriai bíró, j Héczey Lajos dr. törv. elnök, Kilényi J Lóránt dr. főügyész, Lendl Adolf dr., Gonda Dezső dr. kir. tanácsos, Hódy Lajos dr. postatakarékpénztári ny. igazgató, Jancsovich Oszkár, báti Berkó István és Putsch Gusztáv ez­redesek, Ádám. Dezső, Magassy Elek, De Sgardelli Caesar, Vajda Gyula és Zala Károly alezeredesek, Schmotzer Béla és Strasser Ferenc őrnagyok, Bakonyi János százados, Vályi-Nagy Géza író, Bosnyákovits Károly r. fel­ügyelő, György Lajos, Ring Béla és Hegedűs István igazgatók, Krivoss Árpád dr., Szalay Zoltán dr., Dob- roszláv Péter dr. ügyvédek, Kultsár Ferenc főfelügyelő, Kádár Gusztáv fő­felügyelő, Holtzspach Nándor, Hor­váth Károly igazgató, Hank József dr. bányatanácsos, Ivanich Ferenc postaigazgató, Morbitzer Dezső ker­tészeti igazgató, Fábián József keres­kedő, Szabó Sámuel, Szabó Imre, Mózer Sándor főszámtanácsos, Zom- bory János és Szuchy Endre tanárok, Bögehold Ferenc polg. isk. igazgató, Pesthy Lajos dr. orvos és még igen sokan. A II. kér. iparoskor küldött­séggel képviseltette magát. Az első felköszöntőt péterfalvi Molnár Dezső altábornagy mondot­ta. Szeretetteljes szavakkal méltatta Szombathy Kálmán erényeit, aki mint 17 éves, érettségizett, árva diákgye­rek került Pestre. Minden segítség és támogatás nélkül vívta az élet harcát. Mint katona békében is a legjobbak és legkitűnőbbek közé tartozott. A világháborúban Szombathy Kálmán volt az első százados, aki a Ferenc József-rend lovag keresztjét meg­kapta önfeláldozó és kitűnő szolgála­taiért. A forradalmak után otthagyta a tényleges szolgálatot, az újság­írásra adta magát és megkezdte szép ívelésű polgári közéleti pályáját, melynek gyönyörű állomása a mai kedves ünnepség. Szombathy Kálmán nagy reményekre méltán feljogosító jövőjére üríti poharát. Az éljenzés csillapultával Németh Béla dr. kormányfőtaná- csos emelkedett szólásra, aki mint a ?,SlaJ,d°r0lí Országos Szövetsé­gének elnöke köszöntötte hű és ki­váló munkatársát, Szombathy Kál- niant, a Háztulajdonosok Országos ^zovesegének ügyvezető igazgatóját Megállapítja, hogy Szombathynái használhatóbb, kiválóbb, hűségesebb jellemesebb és megbízhatóbb segítő- •vP-V Iieni találhatott volna. Fzért üdvözli ot a legőszintébb elismeréssé es barati szeretettel. Utána Kálnay Miklós dr. miniszteri taná­csos mondott magas nívójú, az összes jelcnvoitakra rendkívüli mély benvo- íwf beszédet, amelyben Szom- bat'iy Kálmánt, mint a munka embe­rét méltatta, aki pályafutásával iga­zolta, hogy kora ifjúságától kezdve úgy ^ katona,, mint pedig utóbb a polgári életben a komoly, céltudatos és eredményes munkával kereste az érvényesülés útját. A társadalmi élet százféle húzó forgatagában és bi­zonytalanságában megtudta találni a helyes irányt, amelyben el kell in­dulnia, s ki tudta választani azt az embert, akit követnie kell. Ez az em­ber Ripka Ferenc volt, Budapest je- enlegi főpolgármestere, akinek meg volt a bátorsága és reátermettsége arra, hogy az ádáz közéleti harcok közepette a szélsőségek közt ingó merlegnyelvet erős kézzel és a pró­féta elszántságával középre állítsa, utat mutatván ezzel a jövendő építő- munkanak. És Szombathy Kálmán biztos szemmel ismerte fel a Ripka rerenc által hirdetett középút nem­zetmentő Jelentőségét, azonnal Ripka erenc zaszlaja alá sietett, mint Rip- Ka rerenc egyik leghűségesebb kato­nája, aki a szervezés és alaplerakás nehez munkáját segített végezni. hz az út, amelyen Ripka Ferenc el­indult, immár a kormány által is val­lott országos politika gerincévé vált mert a munka, a becsület és a szere­tet alappillérein nyugszik. Csak ez a hanuas igazság lehet minden mara­dandó és konstruktív alkotás alapja. Az a^ zászló, amelyre ez a hármas igazság van írva, az az igazi nemzeti lobogo, mert nemzeti zászlónk három színe szimbolikus benső kapcsolat­ban all a munka, szeretet és becsület fogalmaival. Adja az Isten, hogy ez az igazi nemzeti lobogó a Ripka Ee- renc kezében a diadal tricolorjává váljék, adja az Isten, hogy ennek a zászlónak Szombathy Kálmán to­vábbra is a leghűségesebb katonája maradjon. Végül éltette Ripkát, az­után Szombathyt és a munka, becsü­let és szeretet nevében felépítendő új Magyarországot! Az ovációk csillapultával, a felzúgó éljent követő érdeklődés és figyelem mellett emelkedett szólásra Ripka Ferenc dr. főpolgármester: — Valamennyi itt elhangzott szép be­széd — mondotta dr. Ripka Ferenc —- kiemelte Szombathy Kálmán sok­oldalú kvalitásait, ő, mint a tántorit- hatlan hű barát eszményi példaképét üdvözli, de felhasználja az alkalmat, hogy leghatalmasabb barátunkat, Bethlen István gróf miniszterelnököt éltesse, amit felállással és háromszo­ros éljenzéssel bizonyított az egybe­gyűlt társaság. Azután kifejtette szóló, hogy az igazi barátság nem ismer korlátokat, nem ismer határo­kat. Nincs időhöz kötve, sem feltéte­lekhez. Bút, bánatot feledtet és vi­gaszt nyújt a csapások után. Ilyen a Szombathy Kálmán barátsága és ő szíve sugallatát követve, örömmel és boldogan jött ide, hogy hűséges ba­rátját ünnepelje. A meleg érzéstől áradó beszéd tomboló hatást váltott ki. Ziegler Géza kormányfőtanácsos, a Budai Társaskör társelnöke köszön­tötte Szombathy Kálmánt a Budai Társaskör nevében, amelynek létre­hozásában és megteremtésében Szom- bathynak oroszlánrésze volt. De Sgardelli Caesar alezeredes, a Magyar Katonai írók Köre főtitkára, utána pedig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom