Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)
1923-08-28 / 787. szám
f V XX. évfolyam. 787. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 8000 kor., félévre 4000 kor. Egy szám 180 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: YIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 100 korona. 20 mm. magas hirdetés 2000 K. Nyilttér sora 3000 korona. Szöveg után 4000, szöveg között 5000 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1923. augusztus 28 án. Tatármódon vadássza nálunk egymást minden ember. Titokzatos petárdák van- nák mindenki zsebében, mindenki ellen, aki előtte jár. Mert azt le kell ütni! A rágalom mérgezett nyilait úgy hordja most sok ember a zsebében, mint azelőtt a gyufát. De nem csak a politikában csinálják igy a nagyemberek, hanem a kicsinyek is. Egymást rontják, mint koncz felett az éhes kutyák. Régi egységes frontok darabokra szakadnak, régi pajtások egymás ellen fordulnak. Egy rosszkor jött élez, egy elhirtelenkedett szó és ijra feszül a mérgezett nyíl. A legkülönösebb pedig, hogy mindezeket a kihegyezett, embert ölő nyilakat épen nekünk kellene a Budai Napló utján elpattantani. Minden irás, amely más ember becsületét tintázná össze, hozzánk kerül, azzal a jámbor óhajtással, hogy mi vállalkozzunk az embervadászatra. Az Íróasztalom egyik ládafia zsúfoltan, préseken őrzi ezeket a gyilkos leveleket. Olyan, mint valami óriási, budai petárda. Meg telne vele 3—4 újság is és egymást pofoznák az utcán az emberek, ha ez a ládafia kiborulna. Megindulna a kivándorlás innen, mert sok ember elköltözne Budáról. Most divatos a hajsza a tőzsdebizományosok ellen. Csupa elszámolási differencia, de ha akarom csalás. A múlt hóban a tanítók és tanárokra való vadászat járta. Minden gyerek jól tanul, csak az oktatója gonosz, meg az igazgatója. A konkurrensek egymást marják. Az egyik vendéglő megírja a szomszédjáról, hogy miképen akart a főpincérje megkárosításával külön is meggazdagodni. Minden építtető az építészt szidja, mert nem azon az áron épit ma, ahogy azt múlt őszön megbeszélték. Nincs olyan társas kör, ahol nem épen az elnök volna legkevésbé alkalmas a vezetésre; nincs olyan politikai párt, ahol minden sarokban ne intrikálnának a pártvezér ellen. Mindenki a másikra mutat, hogy a tőzsdén szerzi munka nélkül a jövedelmét és mindenki a kávést becsmérli, hogy olyan drága az a kis loty kávé. A régi bűnök mind előkerülnek. Most a cukorpanama, mely kortes célt szolgált az egyik választásnál, — majd egy élelmiszer bódé, i meg az egyik városi nagyság népszerűségének a pieaesztálja. Fogorvosi műtermek féltett titkai, pa- pirvékonyságu, most épülő uj emeletek beomlásának biztosan bekövetkező borzalmai, magánlakásokon folyt dorbézolások botrányos részletei, válóperek intim pikantériái, fürdőkön járó asszonyok diskrét kalandjai, a bolse- viki múlt bizonyítható részletei, forgalmi adók révén bekövetkezett két hetes üdülések és némely szanatóriumok konyhájának émelyítő misztériumai szállnak szájról- szájra, mint a madár ágról- ágra, hogy végül kipattanjanak a helyi lapban, mely unalmas az egyiknek, mert az ő biztatására nem szervírozza nyárson a másikat. Nem, nem I Mi ezt a ládafiát kettős zár alatt tartjuk, Pedig van, aki erőszakoskodik, bizonyít a helyszínen : Nézd itt söprik össze a kofa által elhajított saláta leveleket, egy kültelki szanatóriumban drágán föltálalt saláta-főzelék számára ! — De, hátha csak a sertést hizlalják vele ? Nem ! Tovább : Győződj meg magad, hogy a bakkasztalnál egész havi gázsik úsznak el zárórán túl! — Hátha kivételes eset! Nem ! nem, nem! Ezt a vadászatot mi nem szeretjük és kétszer megfordítjuk a kulcsot az iróasztalfiókján, nehogy kiforduljon belőle valamely gyilkos irás. Kell a béke. Pedig a szétszakgatott társadalmat itt Budán most nehéz próba elé állítja a közel jövő. Tudunk-e gyűlölködés nélkül egységesek lenni ? Képesek vagyunk e feláldozni kicsinyes rögeszméinket ? — el tudunk-e szakadni a rendbontó jelszavaktól? Van-e bátorságunk szembeszállni a nagytorku emberek terrorjával? Meg kell teremteni itt végre is a béke, a rend és a munka országát s az önzésnek el kell hallgatnia. Kezdjük el ezt Budán. Nemzetét gyilkolja, hazáját árulja, aki bontogatja a tömörülő sorokat. Itt Budán, ahol mindenkinek a zsebébe, a hasába látni, ne nagyon ugráljanak a népuszitók, mert rájuk borítjuk a láda fia levél-özönét és — ezekben a bosszú s gyűlölet sugallta írásokban sok az igazság ! Minden becsületes budai embernek ma össze kell fognia, együvé kell állania minden magyarnak, még ha pogány is a hite. És, aki félre húz, azt kikötjük a pellengérhez. Jobb, ha szégyenében kivándorol. Budán nem lesz kontrabont! Pont. Dubonai Pál. Guckler Károly főerdőtanácsos betegsége kínos fordulatot vett, úgy hogy hazulról átkelleít szállítani az uj Szent János kórház Wodjaner osztályára, ahol már műtétet is végeztek rajta, ám állapota nemhogy javulna, de hanyatlik. — Nagy emberét tiszteli benne Buda, ahogy ő is egészen a budai hegyvidéknek szentelte életét. Szilágyi Károly ügye, aki legutóbb a Budai Napló utján tudatta budai párthiveivel, hogy a székes- fővárosi bizottsági tagságról miért nem mondott le, — széles hullámokat vert, főleg Óbudán, ahol Szilágyi Károly elnök az ottani erős demokrata körnek az elnöke és az ellenzék vezére. Augusztus 13-án volt ebben az ügyben az első választmányi ülés az óbudai demokrata* körben, amikor Szilágyi Károly elnök a teljes számban megjelent választmányi tagok felkérésére újból kifejtette a maga álláspontját, átadta az elnöklést Kiss J. Jenő építésznek és döntés előtt eltávozott. Kiss elnök ezután igyekezett megcáfolni a Budai Naplóban megjelent nyilatkozat egyes állításait, mire megindult a vita és a legtöbb felszólaló azt kívánta, hogy a párthüség szempontjából Szilágyi Károlynak is le kell mondani a bizottsági tagságról. A választmány elismeréssel nyilatkozott Szilágyi Károly érdemeiről, a demokrata kör és párt alapítása és szervezése körül, de elhatározta, hogy fölkéri mondana le a városi bizottsági tagságról s ezt jegyzőkönyvi kivonattal hozták az eltávozott elnök tudomására. E hó 22-én a választmány újból ülést tartott, amelyen tárgyalta Szilágyi Károly válaszát, amelyben az kijelenti, hogy a Budai Naplóban kifejtett álláspontját változatlanul fenntartja, a bizottsági tagságról nem mond le, ellenben bejelenti, hogy az óbudai demokrata kör elnökségéről lemond. A választmány — sajnálattal — de egyhangúlag tudomásul vette Szilágyi levelét, húsz esztendő alatt szerzett érdemeit jegyzőkönyvbe iktatatta és elhatározta, hogy a legközelebbi közgyűlésig a megüresedett elnöki széket nem tölti be. Hogy ez az eset egészen — minden célzatosság kizárásával — egyéni ügye Szilágyinak, bizonyítja az is, hogy Vörösváry Miklós dr., óbudai ügyvéd imár bejelentette lemondását és Stern József dr. továbbá Bartók Béla csak azért nem mondottak le, mert a liberális párt elnöke, dr. Gaár Vilmos távol volt, nem nyilatkozott s nélküle ebben az ügyben ez a két párthive nem akart dönteni, de legközelebb már nyilatkoznak. Az a véleményünk, hogy a lemondások ügye ezzel még nincs befejezve és ahhoz még sok szó fér. Kertész K. Róbert h. államtitkár, a Hollós Mátyás Társaság illusztris tagja a millanói kiállítás rendezése közben súlyosan megbetegedett és két hónapon át ágyban gyógykezelték. Most végre felgyógyult és újból átvette hivatala vezetését. Krecsányi Ignácz igazgatót, aki a magyar szó egyik leghatásosabb magvetője volt az akkor még német ajkú Budán — ünnepelte ötven éves jubileuma alkalmából Buda közönsége, Sebestyén Géza igazgató áldozatkészsége révén a Horváth-kerti Nyári Színházban e hó 18-án éjjel 11 órakor az ő tiszteletére rendezett díszelőadás alkalmából. Üdvözölte őt a nyílt színpadon a kultusz kormány, a székesfőváros, a pesti igazgatók egyesülete, a színész egyesület, Temesvár és Pozsony s a budaiak közül Száoay Gyula, mint a Petőfi társaság főtitkára közvetlen szép beszéddel s a Hollós Mátyás Társaság nevében Viraág Béla, aki egy rózsát nyújtott át neki, mint Krecsányi életének jelképét, aki mindig csak a rózsába gyönyörködött, de soha sem panaszolta, hogy a tövise ezerszer is megvé- rezte. A budai iparosság nevében Hollenczer László az I. kér. Iparoskor ügyv. elnöke egyszerű meleg szavakkal tolmácsolta társai sze- retetét, felemlítve a színházban átélt ifjúkori gyönyörűségeit. Az üdvözletek sorát Sebestyén Géza igazgató fejezte be, azzal a lelkes fogadalommal, hogy ő és társulata követi Krecsányi nemes példáját. Ezután következett a Bánk- Bán egy részlete Jászay Marival és a Bajazzók előadása. Éjfél után fél három órakor ért véget a lelkes ünnep, mely feledhetetlen emlékeket vésett a színházat zsúfolásig megtöltő közönség leikébe. A ragadós tőzsdejáték, melv a folyton romló papirkoronákat szeretné átváltani nagyobbodó értékű részvényekké, — Budán is terjed és legutóbb némi borzongást váltót ki a dületáns tőzsdejátékosok körében. Az egyik tőzsdebtzományos cég fizetési zavarokkal küzdött és csak nehezen tudott ebből kívergődni. Komitensei nehéz napokat éltek át, mert Budán sok kistőkéjü ember — jobban mondva asz. szony — spekulál. Érdekes, hogy a konzervatív Budán sok uj tözsdebizományos nyitott irodát, akit azelőtt itt egyáltalán nem ismert senki és mégis akadtak megbízóik. Toronyzene volt Szent István napján este 7 órakor az Anna templomban, a felső vízivárosi egyházközség rendezésében, a fáradhatatlan Sebesits József agilitása révén. A zenét a 2 honvéd gyalogezred zenekara szolgáltatta és lenn a zsúfolt téren lelkes hölgyek gyűjtöttek az orgona javára. Az ég sötét volt, elborult és köny- nyezett: a gyászos fellegek egy pár eső cseppet küldöttek le az áhitatos hallgatókra, mintha ezzel is keretet akartak volna adni a magyar bánattal megszólaltatott ősrégi egyházi énekeknek, amelyek a toronyból áradtak, szárnyaltak az égre, a szivek muzsikájától kísérve — mint bűnbánó áldozat tömjénje. Jókedvű, vagy mosolygó embert egyet sem láttunk, csak szomorú, meggyötört szivü, de hittel telt lelkű magyarokat. Itt nem voltak kufárok, ala- koskodók, vásári táncba jövök, csak a magyar kétségbeesés legszélén reszketők: Isten valódi
