Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)
1923-01-21 / 765. szám
XX. évfolyam. 765. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 1000 kor., félévre 500 kor. Egy szám: 20 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésénél 20 korona. 20 mm. magas hirdetés 400 K. Nyilttár sora 100 korona. Szöveg után 150, szöveg között 300 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1923. január 21-én. # flpolgári front áncai és őstornyai a kaszinók. A olgárság nem szervezhető úgy, lint a munkásság, mert a polgárág nem áll egyenlő sorsban élő jmegekből, hanem különféle sorsán élő önálló egyedekből. Ezeknek íegélhetési és gazdasági viszonyai nnyira különbözők egymástól, hogy gysorba alig állíthatók. Tehát csak a társadalmi szereplés ívén sorozhatok egy frontba és ott ; igényeikhez mérten, vagy a szegé- yebb keretek között élő iparoskörbe, agy a magasabb igényeknek meglelő polgári körbe. Nekünk itt Budán nincsenek mág- ás kaszinóink, holott a Park Gubák éppen Budán volna a helye. Ezek a kaszinók és társaskörök, agyrészt már is bírnak hagyomá- yokkal és ezeket kell őrizni, ápolni, ijleszteni. Angliában a polgárságot em kell megszervezni, mert ott linden ember tagja valamely club- ak és valamely politikai pártkörnek, •tt a bolsevizmus nem tud lábra- ipni, mert a munkásság zöme is >lgárí módon, kaszinókban él. A budai öntudatos társadalom ezt a nem is tudta, de ösztönszerüen érezte és ennek tulajdonítható, )gy a kaszinók taglétszáma erősen eggyarapodott. De tovább is ment. rivalizáló kaszinók fúzióját köve- li az arra született, a rátermett :zérek vezetése alatt. Az egyéni vényesülés ambícióit leperzselte a algárság öntudatos föllépése, mely érezte, hogy nehéz napok, uj meg- •óbáltatások előtt állunk. Maroknyi csapatok megrohanása len védekezik. A pillanatnyi sike- k nem vezethetnek országiontásra, i kialakul a polgári front. A hegyvidéken már megtörtént a zió, s ott a társadalmi körbe bele- vadt egy kulturális intézmény, a épmüvelő Egyesület. A Krisztiiben most folynak a megbeszélik a két kaszinó összeolvadásáról, elenföldön nagyszabású társadalmi akulást terveznek a vezető egyé- ík, amely fölszivná a tengő egye- iléseket, amelyek csak bizonyítják polgárság tömörülésre törekvő igyá,t, de azt kielégíteni nem tud- k. Óbudán az uj Népkör megala- ilása bizonyít állításaink mellett s jlakon is erősen mozognak, hogy nekik mindenképen távoleső tár- ls egyesülésekhez hasonlót teremt- :nek, ahol kialakulhatna az a törek- ;s, hogy Újlak, mint külön kerü- t, mint fürdő- és kertváros épül- n ki és kezdjen külön önálló etet. A körzetébe eső Császár- és ikács-fürdőkön kívül a világhírű ária-forrás is jogosulttá teszik ezt törekvést, s az a természeti helyit, hogy a Császár-fürdő tetejéről raloghidon a Rózsadombra juthat fürdőközönség, nagy perspektívákat nyitnak e városrész öntudatos fejlesztése elé. A veszedelem előérzetében forrong a polgári társadalom, amiről más helyen adunk hirt, nehogy nagy események előre ki nem számítható következményei ne találják ismét szervezetlenül. Ezt az országot többé politikai kísérletek nyulává nem tehetjük és Buda polgársága sem kívánja a vér- tanusággal pecsételt ellenforradalmakat, ha azt látja, hogy hiába hull a vértanuk vére. Most a békében igyekezzék minden polgár a frontra és most kell megerősiteni a front bástyáit és sáncait: — a kaszinókat. Az elöcsatározások megindultak a főv. törvényhatóság 1923-ban lejáró mandátumaiért. Ezek élén Óbuda halad, ahol a szervezkedés a legerősebb tempóban folyik s az erőviszonyok láthatólag máris eltolódnak, mert uj és uj csoportok képződnek a meglévő keretekből rek- ru'álódva. Jellemzésképen megemlítjük, hogy a Demokrata-kör egyik választmányi ülésén gyűjtést rendeztek „alkotmányos költségekre“ (de régen volt, mikor még a választási pénzeket igy hívták) és 160 ezer korona gyűlt néhány perc alatt össze. Az ébredők Héjjas Iván ün- nepn hatalmas tömeget mozgósított, amely egységes erejét, megingathatatlan meggyőződését bizonyára a választásokon is fogja érvényesíteni, mert az ünneplés csak erőpróba volt, amely kiválóan sikerült. A keresztényszocialisták Kontrától idegenkednek s ha a neve a községi választásokon előtérbe kerül, akkor újra szembe kerülnek a Wolff-párt- tal, mint a legutóbbi országos képviselőválasztásokon. A villamos alkalmazottak ugyanezen okból a kér. szocialistákkal haladnak együtt, mert nekik fontra képzeletben lefestette azokat a fehérre meszelt házikókat, amik a villamos társaságiaké lesznek, amely házikók azonban csak a képzeletben állanak. Az uj Népkör a Schubert-párt ázsióját emeli és az uj kör szolgálatkészsége, amely- lyel bárkinek rendelkezésre áll a mostani legsúlyosabb kérdésben: az adóügyben, bizonyára sok embert kötelez le magának. A szociálde- mokrata-párt legutóbbi nagyhangú plakátjelszavait, amit a választáskor zuditott az öntudatos elvtársak szivébe — nem akarnak a választás eredményessége dacára sem onnan kiszellőződni, sőt most számon is kérik a „több kenyér, jobb kenyér“ stb. ígéreteit. Akkor még hittek nekik, de azóta fordult a világ. A két budai szakszervezeti szocialista képviselő Batitz és Kéthly egyszer sem volt elvtársai között — a képviselői napidijak felszedése sürgősebb nekik. Ezekután Kéthly már igazán kétli, hogy valamikor képviselhesse a budai munkásságot. A főalakulások mellett alkalmi asztal- társaságok is tarkítják már a küzdő- teretkicsiny vizipuskájukkal készülve a döntő küzdelemre: a városházi* uralomra. Mostoha a sorsa még az Útburkolásoknál is Budának, bár itt is a legelhanyagoltabb a helyzete. És nemcsak a külső területen, hanem főleg a budai belső területeken. Ott ahol makadámutak vannak, kezdve a Tabánon keresztül a Naphegyen át a Krisztinaváros minden oldalál], a Víziváros és főképpen még a III. kerület számtalan helyén olyan nagymérvű az utak elhanyagoltsága, hogy azok jókarba helyezése elsőrendű közlekedési érdek. Régebben, amikor a b udai kerületek állandóan kisebbségben voltak, amennyiben a pesti kerületek a IV—X-ig, vagyis a 7 kerület együttesen mindig leszavazta a budaiak kívánságait, ez érthető volt, ma azonban amikor az igazságosság, a méltányosság és főleg a mulasztott hibák következtében a reperáció ideje következett el, indokolt és méltányos, hogy a budaiak kívánságait végre teljesítsék, annak dacára, hogy egy darab kockakő 63 fillér helyett 160 kor. és a zúzott kő köbmétere 16 kor. helyet] 1800 korona. Nagy kölcsönt, öt és félmillió K-t kap a Hungária ásványvíz üzeme a fővárostól öt évi időre 5% mellett, hogy a vasbeton szerkezetű ivó csarnokának megépítését az Erzsébethid alatt befejezhesse, mely remélhetőleg néhány héten belül meg is lesz. A kitűnő gyógyvíz közönsége nagy mértékben emelkedik s igy szükséges .volt már a modernebb átépítés. A csarnok megnyitása után a nagyközönség az időjárástól védett (télen enyhén fütött) helven ihatja majd a Hungária vizet, a kúrának megfelelően a viz megivása után .vagy pihenőt tarthat a csarnokban, vagy a csarnokhoz tartozó elég tágas sétahelyre mehet. Az ivócsarnok egy részében fog történni a víznek palackokban való árusítása, mert bár a Hungária-viz gyógyhatása kétségtelenül a forrásnál a legnagyobb, a betegek egy része vagy nem képes a forráshoz járni ivókúrára, vagy egyéb okoknál fogva inkább haza viteti a vizet. Baránski Gyula a közgyűlésen kifogásolta, hogy a múlt év januárjában elhatározott építkezést csak szeptemberben kezdték meg, majdnem a téli időszak beálltával, úgy, hogy most az építkezés megakadt, mert a betonmunkálatokat a téli fagy következtében nem lehet elvégezni és a 2,500.000 korona felemelkedett 5,500.000 koronára és tudomása van arról, hogy ebből az 5,500.000 koronából sem telik ki az építkezés és talán még a 10 millió koronát is el fogja érni. A nagy költség dacára az ivócsarnok nem kerül megfelelő helyre (sokkal alkalmasabb a Döbrentey-tér) és a gyógyulást kereső szegény emberek ingyenes ellátását sem látja biztosítva. Az aggodalmakat Bucsánszky főjegyző oszlatta el, kifejtve, hogy az ingyen csap meg van most is és meg is marad és hogy a Döbrentey-téri megoldást a Közmunkák Tanácsa ellenezte mert ennek a vidéknek még nincs meg a végleges szabályozása. A Petőfi ünnepségekről tette azt a jellemző megjegyzést egyik nobilis gondolkodású barátunk, hogy a lapokban közölt cikkek és az élőszóval történt előadások mindenről szólnak csak éppen arról xaz egy kis mellékkörülményről nem, hogy Petőfi költeményeket is irt. De azt sem merte senki fölemlíteni, ami pedig Petőfi egész életére kihatással volt, hogy költői nagyságát annak köszönheti, hogy az édesatyja elűzte a háztól. Ha Petőfi véletlenül otthon marad és apja mesterségét veszi át, akkor talán irt volna rimes klapanciákat azokra a papirosokra, amikbe a hurkát és kolbászt pakkolta volna az üzletben megforduló kisasszony- kák és más szerelmes fruskák számára, -- de világhírű költő aligha vált volna belőle. Nem sértette volna Petőfi nagyságát, ha min- ezeket megírták és elmondták volna róla. Vastapsot kapott a Várszínház jan. 15- iki „Váljunk el“ előadásán a budai ur; társadalom kedvelt tagja: Fittler Imréné, akit a szinlap Lady Erzsébet néven jelzett. A színpadon való első bemuatkozása igaz értékeket mutatott, amit a zsúfolásig telt nézőtér lelkesen honorált is. Emberivé finomította szerepét, kidolgozta a legapróbb részletekig és nemes, művészi tudásával keretezte, úgy, hogy elfogadtuk elhittük azt és úgy, ahogy ő nyújtotta. Könnyedén játszott és több meleg jelenete őszintén elragadott bennünket. Partnere Czakó Pál volt, aki érett technikával adta egyikét a legjobb alakításoknak: munkája egész — átérzett szinészmunka, élő és szuggesztív erejű, mely a vígjátéki tónusban is rátalál biztosan az élet és sors mély értelmére és kifejezésére. Az emberi szellem kis térfogatban lejátszódó harcait kiváló „elan“-nal vívták meg valamennyiünknek a gyönyörűségére. A többi szerepben jó volt Ligeti Mariska, Orbán Viola, Ungváry és Sármássy. A rendezés sikerült volt. Itt említjük meg, hogy a színház ruhatárai nem felelnek meg a hivatásuknak: túlságosan kicsinyek és egyszerűek, úgy, hogy telt nézőtér esetén, mint ez estén is — sok bosszankodásra adnak okot. Budai prológ, mely címen mai tárcánkban közöljük Szávay Gyulának a budai Petőfi ünnepen elmondott bájos prologját, melyet Budán minden Petőfi ünnepélyen el kell szavalni. A Budán élő nagy poétának Budára pazarolt szeretetét szívesen kell viszonoznunk azzal, hogy az ő szavával kőszöntsük Petőfit.
