Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)

1923-01-21 / 765. szám

' ' R rT ..... -■■■- -)„... ........\ 2 Ób uda színház nélkül. — A Kisfaludy színház ügyében. — Kulturális katasztrófának tartjuk, hogy Óbudán a Kisfaludy színház átalakult mozivá és a szón oru helyzet megvilágítására közöljük a színház volt igazgatójának ez ügyben hozzánk intézett érdekes levelét. Nekrológszerü hirt közölt a Budai Napló abból az alkalomból, hogy a Kisfaludy színház a komoly mű­vészet kultuszától átmenetileg a moziüzemre tért át és szeretetre­méltó szavakat szentel ez alkalom­ból a Kisfaludy színháznak. Nem anyagi érdek, hanem anyagi kényszerűség késztette a színház vezetőségét erre a lépésre. Szeptember elején indítottuk meg az uj szezont s ekkorra a drágaság oly méreteket öltött, hogy a napi költségek kerek harmincezer koronára rúgtak. A kiadási tételek tömkele­géből jellemző adatként kiragadom a társulat s zenekar tagjainak vil­lamos-költségeit, ami egymaga napi háromezer koronával terhelte meg a költségvetést. Rikító furcsaságként említem meg, hogy hatósági dijak fejében,amelyek havontaszázezrekre rúgtak, majdnem annyit fizettünk, mint a Vígszínház, a Blaha Lujza színház vagy bármelyik más fővá­rosi színház, lévén a fővárosi ható­ságoknak az egyik színház ép oly kedves gyermeke, mint a másik. Amikor az egyenlő bánásmód elvé­nek tarthatatlanságára felhívtuk az illetékes körök figyelmét s feltártuk előttük azt, hogy a kis befogadó- képességű s különleges hivatásu Kisfaludy színház a rettenetes dijak­kal megbirkózni nem tud, s hogy némileg mérsékeljék azokat: min­denütt azt a stereotip vá ászt kap­tuk, hogy színház és színház között különbséget tenni nem lehet! Sors­döntőén szólt bele a vitába a pénz­ügyminisztérium azon az ankéten, amelyet Pékár Gyula, a volt kultusz­államtitkár hivott egybe a Kisfaludy színház megsegítése ügyében. Az államtitkár, Wlassics báró s még többen, akik művészpolitikai szem­mel kezelték az ügyet, szivvel-lélek- kel a Kisfaludy színház megsegítése mellett nyilatkoztak, de azoknak az uraknak a jószándéka hajótörést szenvedett a pénzügyminisztérium álláspontján, mely az anyagi támo­gatást azon az alapon tagadta meg, hogy a színház ma már nem temp­lom, már nem a művészet csarnoka, hanem üzleti vállalkozás, mely vagy megy, vagy nem megy, amihez azonban az államnak semmi köze nincs . . . Ettől a naptól kezdve a Kisfaludy színház megszűnt mint kulturális zászló és a pénzügyminisztérium mentalitásával rájöttünk arra, hogy a Kisfaludy színház valóban üzlet, még pedig rossz üzlet. Néhány lel­kes magyar férfiú áldozatkészsége révén nem is két év alatt hétmillió korona veszett el Kisfaludy Károly varázslatos nevének kultuszában. Német ajkú emberek, ortodox-kon- zervativ emberek környezetében magunkra hagyottan két éven ke­resztül estéről-estére áldoztunk az ideálért, amelyet elérnünk — sajnos nem sikerült . . . . . . Átmenetileg áttértünk a mozi­üzemre. Maguk a hatóságok is azon a nézeten vannak, hogy a mozgószinházak minden pártfogásra érdemesek. Csak azzal magyaráz­hatom azt a megkülönböztetett figyelmességet, hogy hatósági dijak — BUDAI NAPLÓ fejében a mozik pont a felét fizetik annak, amit a színházak fizetnek. A tűzbiztonsági szempont ís úgy találja, hogy mozgószinházakban tűzveszély nincs, mig színházi elő­adások csak jól díjazott tűzoltók asszisztálása mellett rendezhetők. Mi tovább is keressük az utakat, a lehetőségeket, hogy a Kisfaludy színházat eredeti rendeltetésének visszaadjuk. De elvárjuk az illetékes fórumoktól, hogy több megértéssel, nagyobb szeretettel s készséggel kezeljék a Kisfaludy színház ügyét, mint eddig tették. Értsék meg, hogy a Kisfaludy színház nem egészen a mi ügyünk. Egy egész kerület, közel százezer magyar polgár ügye. És némileg a magyar civilizáció ügye is. Dr. Rottenberg Henrik a Kisfaludy színház rt. igazgatója. Hónapfej. A Hárshegyi ródlipálya. Mutatvány a Budai Nagy Naptárból. Rajzolta: Palóczy Viktor. Felmérik az országot Budáról, a Normafa környékén felállított uj csillagvizsgáló intézetből, mely 500 méternyire áll a tenger színe fölött és nagyfontosságu gyakorlati fel­adatok megoldása vár rá. Mindenek­előtt a legnagyobb pontossággal kell megállapítani a csillagvizsgáló helyét és sarkmagasságát. Ez a meghatározás egy évig tartó csilla­gászati megfigyelést igényel. E nagy munkának óriási gyakorlati jelen­tősége van. A volt bécsi katonai földrajzi intézet volt ugyanis az egy­kori monarchiában a csillagászatilag legjobban megfigyelt hely és innen intézték a monarchia földterületének felmérési munkáját. A'magyar nem­zet nagy anyagi áldozatokkal járult a földrajzi intézet fenntartásához, mindamellett Magyarország területé­nek csak kis részét mérették fel a bécsi intézet cseh vezetői, akik első­sorban Csehország pontos felméré­séről gondoskodtak. Ezt kell pó­tolni. Appop.yi Albertné grófnő elnöklete alatt rendezi február hó 3-án, szombaton d. u. 4 órakor az évi rendes közgyűlését az I. kér. Ált. Közjótékonysági Egyesület. Jobb világ, szebb élet volt hajdan Budán. Viz helyett bort ittak az emberek, mely olcsóbb volt a jó viznél, mert az egyáltalán nem volt kapható. S mégis száz évvel ezelőtt csak kétszáznegyven sör- és bor­csarnok akadt Schams szerint Bu­dán, mig ezzel szemben Pesten nyolcszáz volt. Ennek az. oka, hogy Budán csak az alsó néposztályból való iparosok, kézművesek és az itt állomásozó katonák jártak kocs­mába. A jobbmódu polgárság a maga házában lakott és mindegyi­küknek volt a közelben kis szőlő­kertje, mely bőven ellátta a házi szükségletet úgy, hogy nem voltak vásárlásra utalva. A budai borter­melést különben az virágoztatta fel, hogy nem volt jó vizük és igy kény- telenségből is rászoktak a borra. Ijesztő útvesztő az uj adók ki- és meg­ismeréselés ezért minden kerületben meg­indult már az adófizető polgárok szak­szerű felvilágosítása. A 111. kerületben a nem régen alakult Népkör az első, amelyik a nagy járatlanságban útbaigazítást ad. Pásztor Béla részvénytársasági igazgató 1923. jan. 22-én és 29-én este 8 órakor a Szentlélek-tér 4. sz. alatti körhelyiségben ismerteti az uj kereseti adó törvényét. — A Keresztény Iparosok Országos Szö­vetsége az I. kér. Iparos Körrel karöltve jan. 21-én d. e. 10 órakor ugyanezen tárggyal nagygyűlést tart a Krisztina-téri iskolában,. Beszél dr. Miklós Ferenc, a K. I. O. Sz. ügyésze, Máthé István és Müller Antal kereskedelmi tanácsos. A rozo a omnibusz kileheli nem­sokára döcögő páráját s mint Sz. K. V. meg fog szűnni. Személyze­tének fele átmegy az autóbusz üzemhez, másik fele pedig a fuvar­telephez. Ezzel akiuálissá válik az autóbusznak Budára való áthozása, mely azonban előzőleg az alagút jókarba helyezését kívánja. Buda ígéretet kapott, hogy ez meg is történik hamarosan, de félő, hogy az ígéretek óceánjában ez is elmerül nyomtalanul, végrehajtás nélkül. N .gygyülését e hó 21-én, vasárnap d. e. Vs 12 órakor tartja a Krisztinavárosi Kath. Egyházközség az Attila-utcai gym- náziumban. A Károiy templom javára, mely a Város­majorban épül cs decemberben még sze­rencsésen tető alá is hoztak, a Hajas vendéglőben székelő Széchenyi asztal- társaság 10.000 koronát adományozott. Közös sírba teszik azokat a ha­lottakat, melyek a felhagyott és jövőre már teljesen feloszló újlaki (Kiscelli hegyen levő) és az óbudai (Kórház-utcai) temetőkben nyug­szanak és amelyekre 1923. nov. 1-ig az exhumálás szándékát az óbudai temető igazgatóságánál be nem jelentik. — Itt említjük meg, hogy az újlaki temetőben levő szép nagy márványkeresztet az újlaki r. k. egyházközség óhajtja a fő- várpstól megszerezni, hogy azt temploma mögött felállítsa. Fogas kérdés a fogaskerekű rendsze­ressé váló folytonos menetdij emelése. Télen nem luxus a Svábhegyen lakni s aki mégis onnan jár le, vagy oda jár fel kénytelenségből, szegényes sorsának tovább vitele, munkahelyének felkeresése végett használja a vasutat és igazságtalan ezek­nek rovására az amúgy is tulrnagas tarifát feljebb emelni. De másrészt érthetetlen is, mert Czenner Jenő igazgató szerint az eme­lésből a részvénytársaságnak egy fillér haszna sincs, teljes egészében a téli üzemet fenntartó főváros javára esik. A társaság javára engedélyezett nyári tarifaemelés alkalmával a kereskedelemügyi miniszter kimondotta, hogv még a nyári emelésből eredő üzemi felesleget is a téli járatok deficitjének pótlására kell fordítani. Hogy a mostani emelés ?. mérlegben pluszt eredményezne, az nem a társaság javára lenne. Miért kell ez a plusz a fővárosnak és miért éppen a szegény emberek zse­béből ? / Fehér rózsa a jelvénye a gazdag müsoru jan 21-iki estnek, mely a Szent Gellért fürdő márványtermében lesz. A leégett házak még mindig ott meredeznek pusztulásukban a Föld­utca és Pacsirta-utca sarkán Óbu­dán. Ideje volna már, hogy a hó­napok óta harctéri képet nyújtó romhalmazt a háztulajdonosok vagy megjavittassák, vagy teljesen lehor- dassák. A sarok telket pedig, mely a szabályozási vonalba esik sajátítsa ki a főváros és teremtsen ott rendet. Áthelyezte a polgármester Szombathelyi György főszámtanácsost a 111. kér. elöl­járóságtól a központba s helyére Gosz- ionyi Aladár főtanácsost küldte ki. Seidl József kezelő főtisztet ugyancsak a 111. kér. elöljáróságtól a II. kér. elöljáróságra jj s helyére innen Horváth Mihály kezelő- | főtisztet küldte ki. Ritka esemény van a Ménesi-uti kertészeti tanintézetben, ahol pompás virágzásban áll egy agave. Ez a növény a mi éghajlatunk alatt szokatlan ritkaság, Közép- és Dél- Amerika a hazája, Európa déli tájain is virágzik öt-hatéves korában A növény­házakban csak negyven-hatvan esztendő múltán bont virágot, először és utoljára, mert a virágzás után elpusztul. Különös életéről a „százesztendős aloé“-nak is nevezik. A kertészeti tanintézet agaveja lehet vagy negyvenéves. Hamvasrózsás színben ragyogó virágzatán négy-ötszáz virágocska nyílik. Hat-hét méter magasra szökken a szára, le kell siilyeszteni a földbe, hogy elférjen a növényházban. A HAJÓHÍD EMLÉKE lassan el­kopik, mindinkább kevesbed- nek az öregek, akik vissza- gondolásukkal fényesitgetnék annak romantikáját, feleleveníthetnék a régi világot. Hajdan úgy beszéltek róla, mint valami istencsodáról. Megbirja az még a százmázsás fuvaros szekeret is! És több ember megy azon át, mint amennyi valaha elvergődött az ujszászi hid alatt. És úri hintók is járják s az egyik előtt minden ember alázatosan meg­emeli a kalapját, mert abban ül az öreg József nádorispány és mellette egy szöszke szép gyermek, a Pala­tínus Mariska (igy hitták Alcsuthon), aki azóta mint Belgiumországnak kiráiyasszonya halt meg. És a hid közepén, Budáról jövet balról, ott ül aranyos köntösben a nepomuki szt. János; kőfejében rózsakoszoru, maga fölött hét ragyogó bádog csillag, a lába előtt meg egy resz­kető lángocska piros pohárban. Az áhitat igézete fogja el az embert. S ahogy elmerül a nézésibe: egy-> szerre csak jobbra kanyarodik el a csillagos szent János, hézag támad, a rejtelmes hid alatti erők szétfe­szegetik ezt a nagy alkotmányt, s midőn föltekint: lát úszni egy palo­tát, mely ontja a füstöt, s roppant malomkerekeivel úgy fölkavarja a Dunát, hogy habzik bele a vize s táncra kerekedik a hid s táncol maga szent János is, mintegy da- colgatva karjában a benne nyugvó Jézuskát. Az a füstölgő palota gőz­hajó volt. Vámot ezen a hidor csupán a szegény ember fizet. Az ur szabadon járhat át rajta, meg aki minden szegény volta mellett is urabb az urnái: mentes a diák is Akkor mondta az egyik muzsafi aki ebédelni az iborkás asszonyhoz járt el a Dunapartra: „Két krajcái az egész vagyonom, mégis eg) forintot bírok megtakarítani eg\ , nap: - harmincszor megyek á 1 Budára, meg vissza, s megvan ; hatvan krajcár.“ (Mert hogy ennyi bői tellett akkor a forint.)^ Midőn lecsapott az első dér, ki akasztották a hidat. Éppen harminc'

Next

/
Oldalképek
Tartalom