Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)

1923-01-13 / 764. szám

YY Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tárAA> sadalom, művészet és sport térén szolgáló újság,

évfolyam, j Előfizetése egy évre 800 kor., félévre 400 kor.

Egy szám: 15 kor. Szerkesztőség és kiauohivatal: /64. szám. I jm Bors-utca 24. Telefon : 129—96.

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter

1923.

Felelős szerkesztő:

magas sor, egyszeri közlésénél 15 korona. 20

VIRAÁG BÉLA.

mm. magas hirdetés 300 K. Nyilttér sora 100 korona. Szöveg után 150, szöveg között 300 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő.

január

13-án.

Végre megmozdult

a budai kereskedő és iparos társadalom is. Több mint egy évtizede rázzuk ezt a társadalmi osztályt néhány lelkes vezéremberrel együtt, de niintha vizet hordtunk volna a homokos pusztába, úgy veszett el a nyoma is minden kiáltó szónak, minden megindult mozgalomnak, ahogy az elnök is szomorúan és keserűen beismerte azt a mostani nággyülésen, ahol a kereseti adóval jáiV'éok fölös munka réme elöl keresett vigaszt és reménységet a budai kereskedő és iparos.

Mert mind a kettő egyaránt bűnös. Az a keresk. társadalom, mely az orsz. legrégibb kereskedelmi területét a milyen a „Budai Kereskedelmi Testület“ teljesen elhanyagolja, nem mél- k tva sehogy a múltban tett rendje rüli szolgálatait, hivatását és ke- <• ygdelmileg is szent hagyományát az olyan társadalmi osztály, mely rendelkezve az anyagi eszközökkel, nem akart, vagy nem tudott _ Tg önállóan szervezkedni, mél. megérdemelné, hogy most e •> Stéz órákban, hidegen forduljon el 1, "e a polgári társadalom. Jó keresjő előre számol a bekövetkezhető csapásokkal és előzetesen biztosítja magát és nem akkor szalad a biztositó intézethez, amikor már a háza ég.

Szégyenletesen kicsiny volt a szerepe a naggyülésen a budai kereskedőknek, s ha rossz tréfával akarnánk élni e szomorú időkben, azt mondhatnánk, hogy méltó volt hozzá a naggyülés helyiségének a címe: Politikus grejzler.

Rossz politikus az, aki csak akkor politizál, amikor az ő bőréről van szó. A kereskedőnek együtt kell éreznie az egész nemzettel, vagy oly gazdagnak kell lennie, hogy könnyen bírja a nemtörődömség következményeit.

Most is az iparos osztály rántotta magával a cselekvés terére, az az iparososztály, amelynél kulturáltabbnak, fejlettebbnek mondja magát a kereskedő.

Ejtse gondolkodóba ez a naggyülés a kereskedőket, akikkel megtörténhet, hogy bizonyos kérdésekben szemben találja magát az iparossággal s akkor hol és mikor fog tiltakozni ?

Az iparosságról sem monohatjuk, hogy hűen ápolta a múlt hagyományait, mert a régi nagyhírű iparosélet csaknem minden emléke eltűnt, elveszett, elkallódott, hagyományai elpusztultak és csak itt-ott ássák ki azokat a múlt romjai közül önzetlen tudósok. Maga az iparos osztály is keveset törődik a múltjával, de a jelenben mégis van benne valamelyes összetartás. Laza ez a szervezkedés, mint az egymásra rakott száraz galy, de ügyesen szítva az üszköt, mégis lángra lobbántható. Tud életjelt adni magáról és sérelmeiről.

Az iparossággal is optikai csalódásokba esik a távol álló. Látjuk ezt a régi veretű II. kerületi Iparoskörben, ahöl valami lelkes hivó szóra mégis megjelenik 40—50 ember és elég lelkesen felkarolja a kimondott eszmét. Aki azt látja, hogy 50 közül 30 melléje áll, ugy^ számit, hogy 500 közül 300-ra számíthat! De éppen itt van a csalódás, mert ötszáz közül is csak ugyanaz a harminc áll kötélnek es ezer közül is csak annyi.

A riasztó szóra, a közelgő veszedelem réme elől összebújnak mindannyian, ahogy azt a naggyülés is bizonyítja — ám a veszedelem elmúltával ismét mindenki visszaved- lik a maga utján járó független úrrá, aki dehogy is hajtana vala- mely egyesületi elnökség és alapszabály igájába a fejét.

Aki társadalmi szerepét ily hibásan értelmezi, az az országos és városi politikában mindig téves utakon jár. Ezeken az utakon még a saját társadalmi helyzeténekrovására is mindenki aprólékos pártszempontok pislogó mécsvilágánál umbolyog s ezert nincs kellő súlya Budán az iparos osztálynak. Viraág Béla.

Fúziós tárgyalások ‘ folynak a Wolff-párt III. kerületi szervezete kérésére a III. kerületi keresztényszocialista párttal. Az utóbbi párt minden szerdán este a Kolossy-téri elemi iskolában tartja erősen látogatott választmányi üléseit Brunek- ker Lajos elnöklete alatt s amelyer ken a Központ mindig képviselteti magát. A január 4-én tartott ülésen a kér. szocialisták határozati javaslatot fogadtak el: a párt függetlenségét továbbra is megőrzi és intenziven hozzálát a szervezési munkához. Erre az erélyes állás- foglalásra közeledett a Wolff-párt egyesitő törekvésével, melynek megbeszélésére külön bizottságot küldöttek ki.

Thirring Gusztáv drt a fővárosi statisztikai hivatal igazgatóját a kormányzó ő főméltósága magyar, kir. kormány főtanácsosi címmel tüntette ki.

Uj beosztás szükséges az I. kér. iskolaszék körzeteiben, mely a közoktatási bizottság javaslata szerint, a közgyűlés jóváhagyásával a következőképen alakul: az I. kér.

1. számú iskolaszék körzetéhez tartozik az Iskola-téri, a Krisztina-téri, az Attila-utcai, a Czakó-utcai és Fehérsas-téri elemi iskolák, az ezen iskolákkal kapcsolatos kisdedóvók és a Budai Jótékony Egylet óvodája. Az I. kér. 2. ■ számú iskolaszék körzetéhez tartozik a Hengermalom-úti, Váli-úti, kelenföldi- és

Horthy Miklós-úti elemi iskolák és velük kapcsolatos kisdedóvók. Az

I. kér. 3. számú iskolaszékhez tartozik a Városmajor-utcai, a Diana- uti, Zugligeti, Labanc-uti, Hidegkut- uti és Márvány-utcai elemi iskolák, a velük kapcsolatos kisdedóvók, továbbá a Mayer Ferenc-árvaház és a Klotild-szeretetház.

A bagatellpörök a kerületi elöljáróságokon működő városbiróságok elé tartoznak. Ezeknek a kisebb pereknek értékhatára eddig 400 K volt, melyet most egy miniszterelnöki rendelet 10 ezer koronára emelt fal. Hivatalos helyről figyelmeztetik a közönséget, hogy saját érdekében csak a város- birósághoz forduljon tízezer K-n aluli igényeinek kielégítése céljából.

Nyakig sárban üldögélnek a Széna téri piac árusai s panaszkodnak, hogy fizetik a nagy adókat, de a főváros nem viseli a piac gondját, mert esős időben olyan nagy a sár, hogy a vevő nem merészkedik erre; hanem inkább üzletbe megy vásárolni. Sajnos ez a helyzet nem egy-két napos, hanem hosszabb keletű. De végre nyílt fülekre talált a városházán gyakori panaszunk és a pezsgőadó többletének terhére két és egynegyed millió korona költségösszeg keretén belül elrendelték a piac csatornázását, kikövezését es egy vásárfelügyelő irodának a létesítését. (Az utóbbit aligha az árusok kérték, de ha a város ad, hát úgy ad, hogy neki is legyen haszna belőle.)

A tisztességtelen versenyről szóló törvényt ismerteti január 21-én délelőtt 11 órakor dr. Katona Gábor ügyvéd a Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara nagy termében, ahol vendégeKet is szívesen látnak.

Békés utón nem sikerült a kelenföldi r. kath. templom, cisztercita rendház, internátus és gimnázium elhelyezése céljára szolgáló, a Villányi és Ménesi ut között fekvő 10617 négyszögöl nagyságú ingatlanoknak a megszerzése s azért most a főváros a belügyminisztertől kéri a kisajátítási eljárás megindítását.

Az egyetemes testnevelés nagy érdekeinek szemmeltartásával előadássorozatot rendez a Bpest (Budai) Torna-Egylet a szénatéri klubbcsarnokban. Eddig Demény Károly államtitkár a B. B. T. E. elnöke beszélt nagy tetszéssel kisérve a „testnevelés és az ország“ címmel és GabányiJános ezredes „a testnevelés és a honvédelem“ címen, akinek érdekes tanulmányát szintén nagy érdeklődéssel kisérte a hallgatóság.

A patópáloskodás súlyos és megbénító helyzetét érzi már két évtized óta Óbudának az az érdekeltsége, mely a leendő Óbuda Hun- gária-uti hid körzetébe tartozik. A hid terveit már 1908-ban készítették és ez alkalommal kilenc-tizmillió koronában kalkulálták az összes költséget. A háborúra való hivatkozással elhalasztották a hid építését, most természetesen lehetetlenség megvalósítani. A bonyodalom azonban ott kezdődik, hogy az 1908.

évi 48. törvénycikk, amely a hid építéséről intézkedik, elrendeli, hogy a hídhoz mindkét oldalon feljárókat csináljanak és a hídfők környékét megfelelően szabályozzák, s igy ott nagyobb méretű kisajátításra lenne szükség. Ez most anyagi eszközök hijján elmarad, de a szabályozást végre kellene hajtani, vagyis el kellene végeztetni a mérnöki felmérést hogy az ennek alapján készülő tervben pontosan megjelölhessék, mi kerül kisajátításra, mit hagynak meg a hidfő környékén a régi állapotban. A szabályozás mindeddig késett, az érdekeltek, akik beletartoznak a szabályozandó területbe, nem építhetnek mert esetleg le kellene bontani, nem adhatják el a telkeket, házaikat, szóval ezen a részen teljesen megbénul a fejlődés. Ideje volna már ezt a szabályozást végrehajtani.

A Honderű régi ujságcime elevenedett fel legutóbb az Uj Nemzedék humoros rovata fölött, melyben a parlamenti eseteket, vagy a honatyákat jellemzik. Itt olvassuk Rassay Károlyról a követke/.ő jóizü történetet • Miért, miért nem, Rassay egy főszerkesztőnél volt vacsorán. Vacsora végén, mikor már igen emelkedett volt a hangulat, Rassayt ellenállhatatlan és legyőzhetetlen demokrata-kényszer fogta el és az emelkedett hangulat legemelkedettebb pontján a következő szerény kéréssel fordult a társasághoz : — Kérlek szépen, ne méltó- ságozzatok engemet. Én csak, én csak egy szerény, egyszerű ... Itt megállt és gondolkozott, majd kivágta : — Egy szerény, egyszerű pizsama vagyok. Hogy a társaság mit szólt ehhez a meglepő önvallomáshoz, arról nem szól a krónika. Annyi azonban bizonyos, hogy Rassay már messzire elszalad a folyosóról, ha ezt a szót hallja, pizsama. Számol hir szerint azzal az eshetőséggel is, hogy valamelyik rosszakarója ezt az „önleleplezést“ egyszer csak közbeszólás alakjában „belövi“ és akkor vége lesz a pártvezérség komoly és tekintélyes méltóságának. A méltóságból csak egy szerény, egyszerű pizsama talál lenni.

Kínai kínzásnak mondhatnánk azt kálváriát a mit hónapok óta járunk a kereskedők és iparosok szaknévsorának összeállitása érdekében hogy a Budai Nagy Naptár pontos és megbízható szaknévsort adjon végre Budának. Baj volt a mérnökökkel is, akiknek szintén nincsen egységes szervezetük. De az iparigazolványos kereskedők és iparosok listájának pontos összeállitása valóságos képtelenség. Először az elöljáróságokon próbáltuk, de ott kerületenkint 30 ezer iparengedélyt tartanak számon, mert minden kéri ezeket, de senki sem törülted. 80 százaléka halott és elköltözött. A pompásan megszervezett liszthivatal Budán 40.000 iparost tart nyilván, csakhogy ott nincs tisztázva, hogy ki a mester, ki a segéd. A keres-