Budai Napló, 1922 (20. évfolyam, 722-762. szám)
1922-05-21 / 743. szám
XX. évfolyam. 743. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 280 kor., félévre 140 kor. Egy szám: 6 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésénél 10 korona. 20 mm. magas hirdetés 200 K. Nyilttér sora 80 korona. Szöveg után 100, szöveg között 200 koro-*' ju i,— A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizéwírdő. 1922. május 21-én. ZÁSZLÓT BORTOTT a budai Gazdaságpolitikai Párt. * A választási rendtartás hivatalos kényszerkorlátai, engedélyezési és terembiztositási labirintusában csak hevenyészve és elkésve hívhatta össze a budai Vigadóba nagygyűlését május 19-én pénteken estére a Gazdaságpolitikai Párt. Ennek dacára a Vigadó nagyterme szinültig megtelt intelligens közönséggel, a választópolgárok értékes, súlyos részének képviselőivel, kiknek sorai között tekintélyes számban foglaltak helyet a budai nők, mintegy kifejezve azt, hogy ezt a pártot érzik leginkább a magukénak, ennek színezetei közt helyezkedhetik el legotthonosabban a női lelkűiét. E megérzésnek fényesen igazat is adott a gyűlés lefolyása, melyen amikor Szdvay Gyulára került sor, ez a meleg és szineslelkü poétaember gyors találékonysággal és lebilincselő, bájos előadással olyan általános mosolyban fürdette meg a termet és olyan ünneplő kezelésben domborította ki a női párt idetartozóságát, jelentőségét és egyben ötleteivel, humorával úgy foglalta azt le magának, hogy könnyek csillantak meg a hölgyek szemén a mély megható- dás és a humor egymásba szivár- ványozó fényében, színeiben. Eseménye volt a nagygyűlésnek Gratz Gusztáv magas színvonalú, tudományos és politikai, egyszóval: gazdaságpolitikai nagy beszéde, melyet a napisajtó kellően méltatott és Becsey Antal listavezető jelöltnek reális talajon mozgó, szónoki tökéletességgel felépített programmbgr széde, melyet e lapunk élén közlünk. Becsey Antal hetének mondhatnám az elmúlt hetet, ahol ez az impozáns tudásu, gazdaságilag oly magasan kiálló egyéniség száz és száz színben tündököltette az ő tudását és minden szavából, minden mondatából kiérezhető volt, hogy mindazt amit mondott, szive-lelke teljesen feldolgozta. Az ő megvilágításában a ini magyar éjszakánkba, gazdasági létünk sivár sötétjébe mégis téved valami fény, valami derengés, ha a politikusok rakétázó jelszavai helyett a komoly meglátás, a pozitív öncél utján elindulunk a termelés irányában. Ott dereng a nemzet hajnala. A nagygyűlést vezető elnöki tisztet dr. Letifl Adolf népszerű budai egyénisége {öltötte be, szép megnyitó beszéde méltó praeludiumot nyújtott a méltóságos lefolyású gyűléshez. A párt központi vezetősége részéről dr. Fayer Sándor és Horváth Károly vezérigazgatók jelentek meg az ülésen. A krónikairás tisztében a főváros sajtója gazdag képviselettel vett részt. Jelen voltak a párt összes jelöltjei. Szép és felvillanyozó jelenet volt a műszaki és budai ifjúság zárt sorokban való megjelenése az ülésen. BECSEY fllETflL programmbeszédéből: Az ország hajója ellenséges indu- latu vizeken hányódik. Az ut, amely Trianontól Brüsszelen és Portorosén át Génuáig megfutott, csak csalódásokat hozott. Iránytű és határozott célkitüzé nélkül imbolyog hát tovább a hajó a maga hajótöröttjeivel ; azzal a fájó, de pozitív meggyőződéssel, hogy egyelőre, s talán még sokáig kívülről nincs mit remélnünk! 'Befelé kell hát orientációt keresnünk 1 A helyzet idebenn is végtelenül zavaros. A politikai ütközőpontok száma az elmúlt két esztendő alalt nem csökkent, hanem szaporodott. Egységesnek hitt pártkeretek felbomlottak ; újak alakultak. A politikai atmoszféra ma izzóbb, mint annakelőtte. Pedig a pártszenvedélyek fellobogó lángjában megperzselődik és szárnyaszegetten hull le a magasan szálló gondolat; és hamuvá égnek el a nemzeti érzés gyümölcsöt Ígérő virágai. Az emberi lét nagy igazságait felkutatni, a társadalomnak nagy problémáit -megelemezni és megoldani csak pártoskodástól, elfogultságtól ment, tisztult meglátással, nyílt agygyal és tudományos elmélyedéssel lehet. Melyek a mi legnagyobb és legégetőbb problémáink? Meg kell teremteni a társadalmi, erkölcsi és gazdasági erők egyensúlyát; helyre kell állítani a forradalmak által széttagolt jogfolytonosságot az alkotmányjogi és közjogi kérdések egész vonalán; és meg kell teremtenünk az állami és társadalmi élet egész területén azt a jogrendet, a törvényeknek azt az abszolút uralmát, amely a kultúrának, társadalmak és államok életének alapja. Igaz, hogy ennek a sokoldalú feladatkörnek mindegyik komponense egyaránt fontos. Mégis mint elsőt az egyenlők között, ma a gazdasági ‘Jkérdéseket helyezi előtérbe. Nemcsak azért, mert ezeket a kérdéseket közjogi, sokszor meddő, sokszor csak ellentéteket szító harcaiban csaknem teljesen elhanyagoltuk: hanem azért is, mert ezek a kérdések minden társadalmi és állami élet működésnek, evolúciónak forrását; a fizikai életet a legközvetlenebbül érintik. Ez a bázis, amelynek talajából a kultúra, az erkölcs, a lélek ideáljai fakadnak; de el is sorvadhatnak, mihelyt az élet elemi feltételei veszedelembe kerülnek. Már pedig ma ez a helyzet. Nyomorúságban élünk, amely egyfelől a belső konszolidáció hiánya, másfelől a bosszúálló békeszerződés hatása alatt keletkezett. A nyomorúság is társadalmi erőkomponens, de hatása destruáló. A nyomorúság a legnagyobb zsarnok, a testi és lelki lezüllés melegágya, a szervi- lizmus tenyésztője, az öntudatosság és függetlenség lefékezője, a kultúra, haladás béklyója. Ne tévesszen meg bennünket, hogy ebben a nagy nyomorúságban vannak nagy vagyonokat keresők; hogy nyomor-országnak vannak gazdag polgárai is. Potemkin- falvak ezek, amelyek összeomlanak, mihelyt alattuk az ország gazdasági talaja megrendül. Ezek a látszat- vagyonok csak arra jók, hogy ebből a háttérből annál élesebben váljanak ki a városi polgárság, a közép- osztály és a dolgozó társadalom nyomorúságának kontúrjai. Van-e hát ennek a nyomorúság jármában vergődő országnak fontosabb feladata, mint oly politikát inaugurálni, amely megelemezve bajaink okait, kellő gazdasági készültséggel, látókörrel és nemzeti érdekeink helyes megítélésével a lerontott életviszonyok megjavítását teszi meg működésének tengelyévé. Erre a szerepre vállalkozott a Gazdaságpolitikai Párt. Nem teljes összefüggő program- mot kíván adni. — A gazdasági kérdések területe oly óriási nagy, a gazdasági élet maga oly szövevényesen bonyolult, hogy azokat egy rövid előadás keretében kifejteni nem lehet. — De rá akar mutatni néhány oly gazdaságpolitikai főirányra, amelyek helyes megoldásától nemzetünk léte függ. Az emberprobléma mint fajvédelmi feladat az elmúlt időkben sem képezte kellő állami gondoskodás tárgyát. A föld népe kivándorolni kényszerült, mer a latifundiumok elzárták előle a földszerzés és uj családalapítás lehetőségeit. A helyzet ma még felelősséggel teljesebb. A háborúban egy egész generáció pusztult el; a megmaradt Vk millió magyarság számbeli és etikai erejét növelni nemcsak gazdaságunknak, hanem fajunk megerősödésének és érvényesülésének egyik sarkpontja. A csecsemő és anyavédelem, a gyermeknevelés és iskoláztatás, az ijesztő gyermekhalandóság sürgős és energikus intézkedéseket követel. A munkanélküliség is állandó vérveszteséget okoz; a munkanélküli ipari munkásság ezrei mennek külföldre. Népoktatásügyünk reformja, a ta- noncügy helyes megoldása és a munkaalkalmak teremtése elsőrendű kormányzati feladatok. A tisztviselő probléma fajunk számbeli és erkölcsi kvalitásai szempontjából szintén más elbánást igényel. A köztisztviselő becsülete és gerincessége a közigazgatás becsületének és a társadalom gerincességének alapfeltétele. A nyomorgó köztiszN
