Budai Napló, 1922 (20. évfolyam, 722-762. szám)
1922-01-15 / 725. szám (724. szám)
XX. évfolyam szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 200 kor., félévre 100 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. .Minden további cm. 30 korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1922. január 15-én. Pusztuló közkincsek. A Néprajzi Muzeum és a Füvészkert válsága. Igaza van Bátky Zzigmond dr.- nak, a válságba jutott leggazdadabb múzeumunk tudós igazgatójának, hogy az unikumokkal tele, felbecsülhetetlen értékű, nagy gyűjteményekkel nem lehet csak úgy sebtiben egyik ideiglenes helyről egy másik meg nem felelő házba költözni. Törékenyek, pótolhatatlanok a tárgyak és a Néprajzi Múzeumnak 130.000 darab leltári tárgya van, köztük sok olyan, amely milliókat ér, sőt pénzzel föl sem mérhető. Múltúnk és jelenünk népkulturá- jának tanujelei; néprajzi rokonságunk, saját fajunk gyönyörű gyűjteményekbe foglalt kézi munkái; utazók és tudósok évtizedes törődése, mind bele van temetve azokba a ládákba és szekrényekbe, amiket most egymásra halmozva a városligeti íparcsarnokban őriznek. Azonban tudjuk, hogy nem csak a Néprajzi ’ Muzeum került ilyen végzetes válságba; ez csak hangosan felsírt mostanában, amikor a szélvész elsodorta az Iparcsarnoknak nevezett hodáiy tetőjét és az esőben áztak a tudományos kincsek. A Nemzeti Muzeum többi természettudományi osztályai hasonló sorsban vannak; a növénytani osztály a M. Tudományos Akadémia padlásán van elrejtve; az ásványtár fele része sok száz ládában a múzeum pincéjében fekszik; az álaí- tár belenőtt a múzeumi könytárba és régiség gyűjteményei közé, amiért most ezek sínylődnek. Ha nem gondoskodunk megfelelő uj múzeumi épületekről, akkor mindezek a drága nemzeti kin- j cseink — amelyek, ha ki volnának állítva, a-magyar kultúra fölényé- j nek legészrevehetőbb és legfénye- sebb bizonyítékai volnának — ve- [ szendőbe mennek! Múzeumot nem lehet akármilyen házban berendezni; nem elegendő ehhez a fal és a tető: a muzeum csak akkor felelhet meg a feladatainak, ha a céljához mért épületben helyezik el, ahol kibontakoz- hatik a nézők szemei előtt és ahol a tudósok kutatásaikat végezhetik. Lendl, Adolf dr. már egy évvel azelőtt grandiózus terveket mutatott be, amiket a leendő Természettudom. Muzeum számára szerzett. Felvetjük a kérdést: Nem lehetne-e Lendl terveit annyira kibővíteni, hogy a néprajzi gyűjtemények is helyet találhassanak a ter- mészettani gyűjteményekkel együtt egy nagy palotában? Vagy nem lehetne-e skanzenszerü berendezéssel néprajzi falut építeni a kertté átalakítandó Vérmezőn az uj nagy múzeumi épület körül ? Még egy kérdés: Nem lehetne-e az ilyen nagyhatású közintézmény létesítését a munkásság és iparosok foglalkoztatására szánt két milliárdnyi közmunkák közzé sorolni? hiszen a lapok híradása szerint ezt az óriás összeget akarja a kormány legközelebb a szükséglethez képest másféle közmunkákra fordítani. A Budán máris üdvösen működő „Hollós 7Uátyás Társaság“ talán magáévá tehetné ezt az országos érdekű nagy ügyet és talán sike- sen előbbre vihetné, ha ilyen irányú felterjesztéseket intézne a döntő férfiak elé. A sajtó most jajdult fel a miatt is, hogy a növénykert teljesen lerongyolódik. A legdrágább, legértékesebb növények kipusztulnak, mert a melegházakat nem fütik. 1905.-ben a város a füvészkert 28 holduyi területéből 22 holdat beépített és a rpég megmaragt 6 holdon csak }issza fejlődhet ez :.j . intézmény, mely ma fontosabb, mint régen volt. Most illetékes körök azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy áttelepítik az egész iüvész- kertet Budára. De hová ? A Duna mellé, a lágymányosi feltöltött pocsolya helyére nem igen lehet, mert ott ugyan semmiféle növény nem tenyézhet, mert a világon nincs olyan növény, mely a rothadó cipősarkak, törött pipák, papircsomók és rossz bádogüstök között meg tudna élni. Vagy újból töltik ezt a tónak mondott mocsarat, vagy mást ter- j veznek. A füvészkert egy részét az j uj muzeum körül kell elhelyezni a j Vérmezőn, a másik részét ki kell j vinni a hegyek közé, a Hűvös-, vagy *] a Szépvölgybe, olyan helyre, ahol terjeszkedhet. D. P. Buda, 1922. január 14. Á polgárság szervezkedese megindult Budán is és a Vízivárosban két helyen volt népes gyűlés, amely ezt a régóhajtott célt szolgálja. Méhely Kálmán nemzgy. képviselő és Katona Gábor ügyvéd hívta össze társasvacsorára mindazokat, akik a polgárságot szervezni akarják, de nem felekezeti alapon, hanem a polgárság nemzeti és társadalmi hivatása alapján. Mintegy százan gyűltek össze a Budai Vigadó Kávéház elkülönített részében, élükön: Bárczy István v. főpolgármester, Méhely Pál udv. tanácsos, dr. Rassay Károly a kerület képviselője, dr. Nagy Ferenc v. miniszter, dr. Harrer Ferenc ny. alpolgármester, Stark Lipót az elektromos művek vezér- igazgatója, Baracs Károly a sopron- ebenfurti vasút igazgatója, Adamasky Géza a Katholikus Kör volt igazgatója, Miklóssy József gyárigazgató, Fekete Henrik gyártulajdonos, Balogh J. Zoltán az „Akarat“ szövetkezet volt elnöke, Jakab Dezső építész, Zala Lajos filmgyári igazgató, a vízivárosi társadalom java, ügyvédek, kereskedők, iparosok, tisztviselők. Vacsora után Méhely Kálmán ismertette az összejövetel célját: megvitatni a politikai eseményeket és politikailag iskolázottá tenni a polgárságot, mely a Vízivárosban különleges életet él. Itt minden ház egy külön váf és ez széttagolja a társadalmat. Szervezkedni kell, mint ahogy a szociáldemokraták teszik. Utána Bárczy István emelkedett szólásra és kifejtette, hogy a polgárságot a városokban azért nehéz megszervezni, mert nincsenek egységes érdekei azok sokszor ellentétesek és igy rendesen megoszlottak a politikai harcok idején. Utána Rassay Károly a kerület nemzetgyűlési képviselője igazolta a maga eljárását és politikai irányát és érdekesen tárgyalta az összes aktuális politikai kérdéseket. Nagy Ferenc dr. volt közélelmezési miniszter a gazdasági helyzetet világította meg, Jakab Dezső építész pedig a munkanélküliek foglalkoztatására adott gyakorlati útmutatásokat. A polgárság ez első találkozása kedves, barátságos hangulatban folyt le és valószínű, hogy e politikai vacsorák ezentúl még nagyobb számban vonzzák majd a Víziváros polgárságát. A buaai piacok rendezése révén uj bódékát kellett állítania sok szegény piaci árusnak, — és bizony nem egynek beletörött a bicskája. Van köztük olyan kis árus, aki soha életében nem fogja kiheverni az árusító bódé költségeit. Ezt a jövőben el lehetne kerülni, sőt ennek révén jövedelmet biztosítani a városnak. 'Egy budai derék iparos Bieber Károly mülakatos, azt a tervet vette föl, hogy a székesfőváros i bizonyos típusok szerint könnyen összeállítható vasvázas bódékat csináltasson s azokat vagy adja el, vagy adja bérbe a piaci árusoknak, akik igy olcsón juthatnak bódéhoz, mely bódék ízléses kiállítása, barátságos külseje kedves képet adna, a piacnak. A rengeteg egér és pat- kányíészek is megszűnne, egyúttal a tűzvész veszedelme is. Munkához jutna sok derék lakatos, aki ma az építkezés szünete miatt nehéz küzdelmet viv a létért. A háztulajdonosok kimondották, hogy miután a város nem tartja rendben az utcákat és miután a vízszolgáltatás sem megfelelő, mindaddig, mig a közigazgatás meg nem javul, nem hajlandók semmiféle községi adót vagy járulékot fizetni. Minden félreértés elkerülése végett ki kell jelentenünk, hogy ez nem Budán történt, hanem — Nürnberg- ben, de megtörténhetett volna Budapesten is. Mindenesetre újdonság! — a háziurak sztrájkjává vizért és a tisztaságért. Vizünk, tiszta utcánk nekünk sincs és ha a városházán nem indul meg a produktiv munka (és nem csak pofonokat produkálnak), akkor nem is lesz. De éppen erre jó a nürnbergi példa. A városháznak szüksége volna egy hatalmas nürnbergi tölcsérre, a városnak pedig egy kis nürnbergi sztrájkra. Túlzsúfoltak és egészségtelenek majdnem az összes óbudai lakások s ez teszi kedvezőtlenné a kerület közegészségügyi statisztikáját. A házak három ötödé van vályogból, illetve nagyon vegyes anyagú falazatból építve és fazsindellyel fedve, ami az állandó nedvesség és nyirkosság oka. De általános a tetőzethiány is, ami a mennyezet átázását fokozza. Dülcdező házakban fis nagyon sok ember lakik, akiket veszélyes állapotukból nem tud még a hatóság sem kimenteni, mert sem lakás, sem szükség-barakk nincs. A III. kerület bizottsági tagjai szűk elzárkózottságukból a produktivitás terére léphetnének és legalább ilyen szivbemarkolóan keserves helyzeteknek a megfelelő megoldását sürgessék a főváros közgyűlésén. De az óbudai nagy gyártelepek is kötelezendők — nagy nyereségeikből futja is — egészséges munkáslakások építésére, hogy a bacilusok- kal és nyavalyákkal aláaknázott kerület egészségét rendbehozhassa. Egy óbudai karrier. Kaptuk a következő levelet: Becses és kedvelt lapjában nagyon sajnálatosan nélkülözzük a budai karrierek élet-naplóját, ami végre Buda naplójával is összefügg, mert ezek a karrierek az uborkafa tetején, az elérhető legmagasabb helyeken Buda életében is dirigálnak. Engedje meg ezt a kis rést egy Budán naggyá lehetett ember távirat stílusban elmondott életrajzával betömni. Az illető neve Braun Jenő. Született mint kiskereskedő. Ismertető jele a kopaszság és a mindenhonnan kibugyborékoló arrogancia. A tragikus összeomlásig az óbudai demokratakor buzgó és bizonnyára érdek—es tagja volt. Később a demokratakor felrobbantója, aki mint a szociáldemokrata pártba tömörült puccsisták távszónoka dorongolta ki akkor a saját helyiségéből a polgári rendet védő Szilágyi frakciót. A diktatúra alatt — tudtommal nem volt ellenforradalmár, de lehet, hogy volt, mert a keresztény kurzus első idejében — hadseregszállitó. Később a függetlenségil párt istáján mint fővárosi választmányi tag kerül köztisztségbe. Most néhány napja pedig, mint aranycsempészt, aki ezt a szegény Magyarországot még megmaradt kevés értékétől is meg akarja fosztani — tartóztatta le a rendőrség. Tisztelettel: egy figyelő, aki megfigyeléseit máskor is szívesen közli.
