Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)

1921-04-23 / 692. szám

m XIX. évfolyam. 692. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 160 kor., félévre 80 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Min­den további cm. 30 Korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1921. április 23-án. Bndai Dalárda. Abból az alkalomból, hogy április 1-én az Országos Zeneakadémia nagytermében fényes erkölcsi és anyagi sikerű hangversenyt rende­zett a mi külön budai dalos egye­sületünk, szükségességét érezzük annak, hogy társadalmi és kulturá­lis életünk e fontos tényezőjével vezetőhelyen foglalkozzunk, A ki visszaemlékezik még a hat­vanas évek fővárosi viszonyaira, a Bach-korszak szomorú marad­ványaira, nagyon jól tudja, hogy nemcsak Buda, hanem Pest is, túl­nyomó részben németajkú polgárok városa volt* Ekkor alakult meg a Budai Dalárda, mely úgy tagjai között, mint az egész fővárosban, de főleg a teljesen németajkú budai bürgerek között szóval és dallal t< -jesztette a nemzet legdrágább kincsét: a magyar szót. Ötvenhét éves dicső működésé­vel nemcsak nemzeti és hazafias missziót teljesített, hanem kulturá­lis téren is olyan jelentős eredmé­nyeket ért el, hogy nemcsak a hazai dalosügy mintaképe lett, amennyiben már évtizedek óta az országos dalosversenyeken min­dig az első dijat nyeri el kiváló, művészi és utolérhetetlen karéne­kével, hanem pályadijaival számta­lan zeneszerzőt inspirált kiváló zenemüvek megírására és a kitűnő karmesterek egész sorának alkal­mat adott arra, hogy művészi képességüket kiképtzzékés érvényre juttassák. Belovits Imre, Sztojano- vits Jenő, Hoppe Rezső, Kacsoh Pongrác, Szeghő Sándor és sokan mások nem jutottak volna hírhez és elismeréshez, ha nem lett volna alkalmunk egy olyan kiváló, zenei­leg képzett társaságot, mint a Budai Dalárdát vezényelni. Mivel, pedig tagjai sorában is tíznél több karmester énekel mint működő tag, bátran elmondhatjuk, hogy égésig karmester generálókat nevelt már a dalárda. Mindennél azonban fontosabb feladatot tölt be ez a kiváló egye­sület a társadalmi, szociális és emberbaráti jótékonyság terén. Ebben a Budai Dalárda páratlan a maga nemében. Egyszerű gyári munkások mellett magasrangu és állású tisztviselők, szegény tanitók mellett gazdag nagyiparosok és vállalkozók énekelnek testvéri egyet­értéssel és harmóniában egy célért, a dal kultuszáért lelkesedve. Hogy ennek milyen nevelő, fegyelmező és felemelő hatása van, azt csak a beavatottak tudják, akik legendás karrierekről beszélnek, amelyeket csak a dalárdái működésnek köszön­hetnek. A Budai Dalárda ma már nem­csak zenei tényezője az országnak, mely nélkül nem képzelhető se nemzeti ünnep, se országos gyász, se nagyszabású jótékonyság, hanem elsőrendű propagandasereg, mely külföldi és megszállott-területi han- versenyeivel segít mindazt vissza­szerezni, amit a háború, a forra­dalmak és szovjet rémuralom alatt elvesztettünk: testvéreket, baráto­kat, földet, becsületet és nemzeti dicsőséget. A téli színház ügyében, melyhez Buda a nyári színkör megfelő át­építése és burkolása révén jutna — hétfőn rendkívül látogatott ülést tartott a Hollós Mátyás Társaság, amelynek elnöksége felkérte Sebes- tény Géza igazgatót, hogy mutassa be az erre vonatkozó terveket a miket a „budai“ szinügyi bizottság elutasított. Az igazgató röviden ki­fejezte, hogy őt a „Hollós Mátyás- Társaság“ kérte fel, követne el mindent, hogy Buda télen át is hozzáférhető színházhoz jusson, — és megszerezve a szükséges tőkét készen is áll, hogy a Székesfőváros engedélye alapján átépittse az adott viszonyokhoz mérten a nyári-szin- házat. A tanács hívására készitette el a terveket s azokat be is mutatta. A tárgyhoz részletesen szóltak hozzá dr Lechner {Jenő és NeuschloszKornél műépítészek, rámutatva azokra a könnyen módosithaió hiányokra a melyek a tervekben találhatók. Az ő ajánlatukra az elnökség felkéri Medgyaszay Istvánt, a kiváló magyar szinházépitő mérnököt, hogy a terveket dolgozza át. Szávay Gyula főtitkár aggodalmát, hogy egy ideig­lenes színháznál a monumentális front túlságosan növeli a költséget, a szakértők eloszlattak azzal, hogy ez hivatott kezekben az erre elő­irányzott költségek feléért is kivi­hető. Beható vita után az ülés el­határozta, hogy ez ügyben küldőt- ségileg keresse fel Sipőcz polgár- mestert és Buda e nagyfontosságu kulturkérdését jóindulatú pártfogá­sába ajánlja­Megint mellőzték Budát, hacsak elvben is, de mellőzték a pénzügyi bizottság április 1-én tartott ülésén amikor a vizdijak fölemelését tár­gyalták. Platthy György dr. azt ajánlotta, hogy öntözési és ipari célokra a nyers szüretien dunavizet kellene elvezetni a vízhiányban szenvedő területekre. Az egész gyönyörű budai hegyvidék bele­pusztul abba, hogy öntözni nem szabad és nem lehet. És akkor a vízmüvek igazgatója kijelölte a külső Pestnek egy nagy darabját, ahová érdemes a nyers dunavizet elvezetni, de a budai hegyvidékre — nem. Hiába mondják aztán, hogy a budai hegyvidék Pestnek a tüdeje, ha az a tüdő nem jut levegőhöz. Már pedig ennek qz éltető levegője — a viz. A befejezetlen törvényszéki palota ügye a vízivárosi Fő-utcában, ahová a Pestvidéki törvényszéket óhajtják áthelyezni, — nagyon érdekli a budaiakat, nemcsak gazdasági, de társadalmi szempontból is, mert birákat,ügyészeket, tehát a társada­lom szine-javát hozza át Budára. Ezta kérdést interpelláció alakjában föl is vetette Zilahi-Kiss Lajos bizott­sági tag a közgyűlésen és Bárdi István tanácsnok a legutóbbi ülésen felelt erre. 1915-ben a belső és külső vakolást befejezték, de azután 1918-ig szünetelt a munka sőt fel­ügyelet nélkül maradt az épület is úgy hogy a Il-ik kerületi elöljáró­ságnak kellett két ízben is meg­sürgetni a korhadt állványok és gerendák eltávolítását. Elismeri, hogy kár kihasználatlanul hagyni ezt a nagy épülettömböt, s az épít­kezés sürgős befejezése érdekében a tanács megkereste az államépité- szeti hivatalt és az igazságügy­minisztert. Nehezen jutt a Margitszigetre Ó- buda közönsége, mert az orra előtt fekvő szigetre csak villamoson mehet nagy kerülővel, ami a beteg­nek kinos körutazás. Közvetlen propeller járatokat szeretne rend­szeresíteni a Magyar Folyam és Tengerhajózási R. T. által és ez ügyben a polgárság városi és nem­zetgyűlési képviselőit óhajtja moz­gósítani. A M. F. T. R. bizonyára szívesen tesz eleget az ilyen köz­óhajnak. Ahol a virágok nyílnak. Több mint negyedszázada, hogy a Ménesi- uti Kertészeti Tanintézet, a kerté­szeti szakoktatás első és egyetlen intézete fennáll. Itt nyílnak legelőbb, itt hervadnak el legkésőbben a virágok. Fenállása óta jelentős közgazdasági, szociális és peda­gógiai szerepet tölt be. 1894. év­ben nyílt meg, de létesítésére tett előmunkálatok előbbre nyúlnak vissza, ekkor ugyanis nem ujjonan létesült, hanem régebbi szakiskolá­ból alakult át. Az uj intézet meg­nyitása és benépesítése könnyen ment, mert megválasztott igazga­tója dr. Entz Ferenc magániskolá­jával felhagyva, növendékeivel ide költözött. Ez az 1860-ban megnyílt intézet volt a budai Kertészeti Tan­intézet elődje. 1876. év szeptem­berében dr. Entz helyébe Molnár István lett az igazgató. 1879-ben Boross Béni orsz. képviselő inter­pellációjára báró Kemény Gábor főldmivelésügyi miniszter kijelen­tette, hogy az intézetet az állam átveszi s ez 1880. év végén meg­történt. 1881-ben már állami vin­cellér iskola volt. Az ország első kertészeti iskolájának alapítása gróf Bethlen András érdeme. Az uj tan­intézet létesitése sok nehézséggel járt, de sikerült mégis létesítésére a pénzügyi kormánytól 120.000 forintot kapni. A tanszemélyzet az igazgatón kívül 3 rendes, 1 óra­adó rajz, 1 segédtanár és 1 fő­kertészből állt. A tanuló feltételre pályázati hirdetés alapján hat ifjú jelentkezett. Pompás tanuló volt mind, méltók, hogy elsők legye­nek. Az ünnepélyes megnyitás 1894 november 25-én volt. A nyilvános­ságnak 1896 junius 2-án mutatta­tok be nagy ünnepélyeséggel. 1896-ban Angyal Dezső lett az igazgató. 1897 junius havában vég­zett első hat rendes növendék: Győrök Leó, Móczár Andor, Hav- ranek Béla, Diera Benő, Czapári Bertalan és Jedovszky Gyula. Bereczki Máté magyar pomológus mellszob­rát az arborétumban 1898 április 17-én leplezték le ünnepség kere­tében, holott a dísztérre illenek, mert mostani helyén csak szorgos keresés után találni rá. Az intézet ismételten kedvező sikerrel vett részt úgy honi, mint külföldi ki­állításokon. Az intézetben évenkint többször gyümőlcsfatenyésztési ker­tészeti és értékesítő tanfolyamok tar­tattak lelkészek, tanítónők stb. részére. 1908-ban a tanév végén átszervezték a tanintézetet: az eddigi 4 közeposztályu előképzettség hatra emeltetett fel s az eddigi végbizo­nyítvány helyett a képesitő vizsgát sikerrel letettek oklevelet kapnak. Az 1913-as állami költségvetés indoklása kijelenti, hogy az intézet jelenlegi helyén végleg megmarad és gondoskodik az újjáépítésről. A tervek elkészítésével Rerrich Béla r. tanárt bízták meg. Az építkezésből nem lett semmi. 1914 április havában merült fel először konkrét formában, hogy nők is felvétessenek, a tanári testület ezt elutasította, mert a koedukációt tanulói karában veszedelmesnek tartotta. Az 1914. tanév befejezése után a pedagógiai működés két és fél évig szünetelt. Hadikórház lett az intézet, több mint 400 beteg gyógyulva távozott csak egy halt meg. 1916/17. tanévre újra meg­nyílt. 1917 szeptember 14-én a tan­testület javaslatot terjeszt a minisz­ter elé, hogy a nőket rendkívüli hallgatóknak vehessék fel. 1917/18. iskolai év végén a szervezeti sza­bályzatát átdolgozták, hogy nők is a férfiakkal azonos feltételek mel­let és ugyanolyan tanulmányi köte­lezettséggel felvehetők legyenek. 1918/19. tanév elején iratkoztak be először rendes hallgatókul öten: Deutsch Helén, Fekete Sarolta, Kont Erika, Takács Margit és Zol­tán Aranka. Az internátus kicsiny volta miatt a hallgatók otthona a Ménesi-uti Lazarista rendházban van. Küszöbön álló, hogy a Ker­tészeti Tanintézet főiskola, akadé­mia lesz. Az intézet épülete barát-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom