Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)
1920-03-13 / 640. szám
52 XVII1. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tarHirdetés ára: Egy hasáb széles és egv centiméter 1920. .'•■adalom, művészet és sport terén szolgáló újság. felelős szerkesztő: magas terület egyszeri közlésénél 15 korona. Minévfolyam. Előfizetése egy évre 60 kor. Egy szám: 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: L, Bors-utca 24. Telefon: 129—96. VIRAÁG BÉLA. den további centiméter 10 korona. Nyilttér sora 15 K. március 640. szám. Szöveg között 20 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 13-án. E§S levél mely érdekes világot vet az 1. választókerületben most folyó választási küzdelemre és megérteti,hogy ez az egységes kerület, mért hullott darabokra. Kelt pedig a levél március hó 7-én és szólt a kerületi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja elnökének méltóságos Joanovich Pál nyug. államtitkár urnák. Közöljük belőle az alábbi közérdekű részleteket: „ ... A Keresztény Nemzeti Pártot helyesnek, létjogosultnak és szükségesnek találtam kerületünkben, mert ez a párt főleg az intelligenciára és a polgári középosztályra gyakorolt vonzóerőt, amely osztály az 1. kerületben túlsúlyban van és a múltba« is keresztény és hazafias alapon tartotta kezében a közhatalmat. B párt mellett helyesnek és létjogosultnak véltem a Keresztény Szociális pártot is, mert ennek hivatását viszont abban láttam, hogy főleg a nagy számban levő kisemberekre, posta-, vasúti és eírvéb üzemi alkalmazottakra és munkásokra terjessze ki tevékenységét és ezt a tömegei szervezze meg keresztény és hazafias alapon. Egy párt keretében ezt a munkát nem láttam ilyen jól biztosítottnak, mert nézetem szerint a két párt külömböző működési területe és társadalmi rétegei külömböző eszközöket, szervezetet és stílust igényeltek. Mégis elkövetkezett a két párt fúziója, — ami, hogy a két párt közül melyiknek volt inkább érdeke, azt most nem keresem, — csupán megállapítom azt a tényt, hogy a Keresztény Szociálista párt a Keresztény Nemzeti pártot egyszerűen elnyelte. eltüntette, úgy a kerületben mint az országos pártban. Elnyelte pedig kizárólag a régebben kezdett agitáció által elért tisztán numerikus túlsúlyával és ezzel a bár számra kisebb, de értékes és feltétlenül megbízható társadalmi osztály további szervezkedését és további tömörülését megállította anélkül, hogy azt felszívni tudta volna. Ez első elkedvetlenítő mozzanat után meglepődve láttam az Egyesülés pártjában, hogy azon belül egy külön párt van, teljesen külön, önálló autonómiával: ez a női párt- szerkezet. Még sajátságosabbnak találtam, hogy ez a női párt, amellett, h®gy élte a maga teljesen külön pártéletét, külön párthelyiséggel, párt- pénztárral stb., emellett a kerületi anyapárt vezető orgánumának: az elnökségnek és a végrehajtó bizottságnak felét alkotta. Valószínű, hogy választójogosult nő kevesebb van, mint ilyen férfi. De ha az 50 százalékos arány a lélekszám szerint meg is volna, ez nem lehet ok arra, hogy a nők, mint a politikai jogosultság újdonsült birtokosai, mindjárt a vezetés magukhoz való ragadásává! kezdjék politikai szereplésüket. Tudom, hogy ez a helyzet nem áll fenn általánosságban, de a jelen esetben fennáll a mi kerületünkben és ha ez a helyzet nem kellett sehol másutt, a főváros egy másik kerületében sem, legkevésbbé érdemli meg jogos önérzetének ezt a sérelmei az I. kerület férfi-társadalma, amely a főváros összes kerületei közt a legjobban. mondhatnám szinte egyedül tette meg a múltban is kötelességét a keresztény és nemzeti eszme szolgálatában. Hogy a pártvezető szervezet ilyen összetétele helytelen és igazságtalan volt, ezt csakhamar tapasztalhattam a pártban. A női szervezet_egészen kül jnváltan működött a férfi-szervezettől, mintha ezt a pártot a kerület polgársága nem egy cél szolgálatára rendelte volna. Az agitáeiós munkát a nők nem a férfiakkal együttesen, hanem külön végezték és ezen agitáció anyagát és eredményét a női szervezet magának tartotta meg. nő; szervezed «ven térfoglalása mellett a férfi szervezet működése kezdett mindinkább önvédelmi jel leget ölteni, főleg attól fogva, hogy Haiier miniszternek e mantátumrol való lemondását már mindenki sejthette. Végeredményül egy éles rivalitás fejlődött ki a férfi és női tábor között, nem a párt közös céljáért való együttműködésben, hanem azért, hogy melyik rész adjon a pártnak jelöltet. Ez a rivalitás a végrehajtó bizottság azon emlékezetes ülésén csúcsosodott ki, mikor a férfi- és a nőiszervezet működésének eredményéül e két szervezet vezetője lépett fel egymás ellen képviselőjelöltként. Az eredményt ismerjük, az senkit sem lephetett meg, miután a végrehajtó bizottságnak ilyen összetétele minden pártkérdésben a női szervezetnek biztosítja a szót. Ez a párt tehát női párt lett. Én, aki két évtizede végeztem a kerületben — hivatott vezérek alatt — közéleti munkát, tudom értékelni es nagyrabecsülöm a női tábor agitáeiós munkáját, de nem tudom helyeselni annak iulzott térfoglalását a vezetésben. Én, aki lelkiszükségből vagyok s voltam templomlátogató a kommun alatt, előtt és után is, mindig tisztán láttam, hogy a templomot megtöltő nők erős oszlopai a keresztény magyar társadalomnak. De nem tudom helyeselni, hogy a legnagyobb emberi ideáit: Krisztust és egyéb bibliai jelenetek képét kortesplakátokon használjak fel s hogy a templom padjain — hova az emberi személyeskedések és tülekedések elől menekülünk — kortes-cédula ötlik szemünkbe. Ezek után a jelenségek után, nyugodt lélekkel fordultam el ennek a pártszervezetnek jelöltjeitől és állottam egy harmadik mellé, aki valóban férfi, olyan, amilyenekre nehéz időkben szüksége van szerencsétlen hazánknak. S azért mondok le ebben a szervezetben elfoglalt tisztségemről, hogy cselekvési szabad ságomat visszanyerhessem. Meggyőződésem, hogy a női szervezetnek a politikai pártéletben tanúsított szerepléséről fent vázolt álláspontom teljesen összefér azzal a régi tisztelettel és nagyrabecsüléssel, amelyet a missziók hölgy karának társadalmi működése iránt eddig is éreztem és a jövőben is meg fogok őrizni. Valamint, hogy összefér ez a felfogásom a női hivatás magasztosságáról eddig és ezután is táplált eszmény-képemmel, amely az édesanyának, a nőtestvérnek, a hitvesnek és az emberiség kulturális lelki kincseit ápoló nőnek eszményképe...“ dr. Szabó Árpád. IZápjéféf és jrgomor. Budái? a kerületi elöljáróságok karöltve a kerületi társadalmi egyesületekkel, eléggé jól, — sőt a háború első éveiben az akkor fennállott viszonyokhoz mérten — egészen jói szolgálták a népjóiét, közjótékonyság ügyét. Valószínűleg úgy volt egész Budapesten. Nem ők voltak az okai, hogy az 1917. év január 1-én szervezet nélkül életbeléptetett Népjóléti központ nemcsak megzsibbasztotta működésűket, de sok tekintetben elmosta az elért eredményeket. A vörös és véres uralom letarolta ezt a mezőt is, az oláhok meg kiszedték mindennek a gyökerét, ami élő volt, igy nem csoda, ha a régi intézmények nem tudtak most felocsúdni szánalmas helyzetükből. Talán ez volt az oka, annak, hogy a miniszterelnök által megindított nyomoreriy- hitési akció nem vette észre a régen fennállott szervezeteket és külön, egészen uj szervezeteket teremtett céljainak megvalósítására, amely szervezetbe beléptek a régi társadalmi szervezetek tagjai sorából is elég számosán, részben azért, mert nem reményiették, hogy a régi társrdalmi szervezetek egyhamar 1 ábraállanak, részben azért, mert tetszelegni akartak öntnaguknak a — politikainak látszó uj köntösben! Szó sincs róla! Minél több akció indul meg az erőgyűjtésre, annál jobb. És mert bizonyos, hogy a miniszierelnök nyomorenyhitési akciója — és a királyi herceg hasonló- célú akciója több anyagot tud összehozni pénzben, ruházatban, élelmi- cikkben, mint bármely más társadalmi egyesület, azért minden emberbarát csak örömmel fogadhatta ez akciók megindítását az — anyaggyűjtésre, de nagyon elhibázott dolog az anyag felhasználását is ilyen szétdarabolt szervezetek utján a kitűzött célhoz juttatni akarni, mert azok — nem érnek majd oda! A segélynyújtásnak egy és ugyanazon területen egységesnek kell iennie, tehát ugyanazon területen csak egy szervezet lehet, amely ugyanazon nemű segély nyújtásával foglalkozik, mert csak igy lehet — nem elérni, hanem csak — megközelíteni azt a kitűzött célt, hogy akkor és odajusson a segélyt, amikor és ahova kell. Ehezképest a segélyezés gyakorlásának kérdésében meg kell szüntetni az ugyanazon célt szolgáló szervezeteket, csak egyetlen egy ilyen szervezet tartandó meg, a megtartandó szervezet pedig nem lehet más, mint amelyik a kerületi elöljáróságok népjóléti szervezetébe bekapcsolt ük, vagyis az a szervezet, amelyet 1917. előtt körzeti közgyámnak neveztünk és amelyet a Népjóléti központról készített szabályrendelet népjóléti megbízottnak nevez. Meg kell alkotni minden közigazgatási kerületben a népjóléti körzeteket, az elöljárók meghallgatásával ki kell nevezni a körzeti elnököket és azoknak ajánlatára a népjóléti megbízottakat és ezen megbízottak jelentése alapjár, esetleg a körzetelnökének, de mindenesetre a kerületi elöljáróság illetékes szervezetének véleménye alapián kell megállapítani a segélyeket, mely megállapításokat a legnagyobb megnyugvással lehetne a kerületi elöljáróságok illetékes szervezetére bízni és kisebb segélyek utalványozására a körzeti elnököket is felhatalmazni. De mindezt nem hónapokra kinyúló előkészületek után, hanem azonnal, hiszen 8—10 napon belül meg lehet csinálni az egész szervezetet. A segélyezés lehet sokféle, de lehetőleg mellőzni kellene a készpénz segélyezést és a körzetek utján a legszigorúbban ellenőri?ni a nyújtott segélyek célszerű felhasználását, nevezetesen azt, hogy a ruhasegély ne kerüljön a Tisza Kálmán-téri piacra, az ebédjegy pedig — idegenKéz?e' dr. Németh Imre. Ä kigondoló bizottságot, melyet a budai írók, művészek és tudósok társasága küldött ki mint szemező bizottságot, e hó 16-án, kedden este 6 órára hívja meg tanácskozásra a budai Vigadó-kávé házba a szervező bizottság jegyzője: Lelkes Nándor József. — Szívesen látott vendég a társaság minden tagja, aki a szervezkedés nehéz ügyét tanáccsal és útmutatással szolgálni kívánja. Szerdán, e hó 17-én. este dórakor találkoznak legközelebb a szervező bizottság által eddig kibocsátott meghívók alapján a budai ir ó k, művészek és tudós o k a PH- sem sörcsarnok külön termében, //,, Fő-utca 8. szám alatt.
