Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)

1920-03-13 / 640. szám

2 BUDAI NAPLÓ 2 Irodalmi esemény volt a budai írók, művészek és tudósok e heh találkozása, amely alkalmat adott Szabó Dezsőnek, a maga iga­záért vívott nagyharcában, hogy itt az ellenforradalmi Dunántúlon, a fehér Budán igazolja először önmagát. Mintegy ötven tagja volt együtt a társaságnak, amikor Morvay Győző fölhívta'a jelenlévőket, hogy testüle­tileg álljanak Szabó Dezső mellé, akinek működését egy évtized óta kiséri figyelemmel s aki mint a síkongó sirály hallatta éles szavát minden nemzeti veszedelem jöttekor. Az „Elsodort falu“ volt leghangosabb sikoltása a legnagyobb veszedelem idején. Az összegyűltek zajosan éltették Szabót, aki erre szót emelt és őszinte egyszerű­séggel mondotta el élete kálváriáját, a melynek végzete, hogy felette mindig a legnagyobb szeretet ék legerősebb gyűlö­let csapnak össze. Elmondotta, hogy amikor Párisból ha­zatért mint szegény filozopíer, már kiala­kult volt benne" az irány, amelyben el kell indulnia, hogy a mozaikszert! magyarság egységét segítsen megteremteni. Sokan mentegetni akarják pályája egyes kirívó részeit, de ezt köszönettel visszautasítja. Vagy egyetlen irányú logikus folyamat az ő egész pályafutása, amelynek egy szem­pont volt az indítója : a magyarság jövője, vagy nem. Amikor azt látta 1913-ban, hogy a háború jön feltartóztathatatlanul, hogy a tömegeknek lesz nagy szerepe az egyes országok kialakításában, a legszéle­sebb szociális politikát követelte, hogy igy a munkásság a magyarságban lássa a jövőjét s ezzel a magyarság kezében vál­jék a forradalom és szocializmus oly esz­közzé az élet meghódításakor, mint a minővé lett utóbb a bennünket leigázó idegen faj kezén. Ha a kommunizmus el­kerülhetetlen forradalmi átmenetét a ma­gyarság csinálta volna, még visszaszerez­hette volna e kirobbanó erővel az integ­rális Magyarországot s ráteheti ük volna kezünket a tőlünk elrabolt tőkére s a be­következett fordulás integráns Magyar- országot és gazdag magyarságot talált volna. Ez a hite és törekvése magyarázza tneg az Ady-tanulmányát s a „Nyugati­ban április elején megjelent cikkét. De már az első napokban látta, hogy a kom­munizmusnak nevezett forradalom egv ide­gen imperializmus svindlije, hogy igy a megcsonkított Magyarországot a kezébe kaparintsa. A sajtó terén — ettől kezdve — ö volt az egyetlen merész tiltakozás a sziriai uralom . ellen, a magyarság és a kereszténység mellett. Ismertette részlete­sen szereplését a proletárdiktatúra alatt és felemlítette azt a vádat is, hogy az írók választmányi ülésén két ízben részt vett. ahol mindkét esetben a legélesebben tiltakozott az idegen csalás ellen, amit tanukkal bizonyít. Bizonyítani tudja, hogy a mai hangos mártírok között, akik most fejeznek le keresztényeket, egy sincs, aki egyszázadrészben is oly merev tiltakozás lett volna az idegen uralom ellen, mint ő De úgy látszik, a múlt bűnei megismét­lődnek, megint egymást tépjük, megint te­hetetlen kis stréberek igyekeznek megenni a magyarság legjobb erőit. Az idegen pe­dig kacag rajtunk és hódit tovább. Rátért minden támadásra, amely most éri s mint a szálló pihét, fújta el magától a társaság gyakori zajos tapsa és éljenzése mellett, * Ez alkalommal a régieken kívül részt vetlek a vacsorán : Baranski Gyula, Castiglione Henrik, Fitz Jó­zsef,Futó Gyula, Gecső Jenő, Hangay Sándor, Istók János, Kiss Menyhért, Lampérth Géza, Lukácsy Lajos, No­vak Sándor, Szabó Dezső és Tarnay Alajos. Távolmaradásukat kimentették : Becsey Antal és Csuday Jenő csa­ládi gyászuk miatt, Neuschloss Kor­nél, Szávay Gyula, Szilágyi Károly és Szölgyény Ferenc. A szervező bizottság nevében Viraág Béla tett jelentést, őszinte sajnálattal emlékezve meg Becsey Antal tagtársat ért súlyos ' gyászról, mely édesanyja elhunytáyal érte. A társaság nagy részvéttel fogadta e szomorú hirt és ezt a Budai Napló utján hozza Becsey tudomására. Elhatározta a társaság, hogy e hó 17-én, szerdán újból ' összejön a mostani helyiségben és ez alkalom­mal megüli március 15 emlékét. A legközelebbi összejövetelen, március hó 17-én részt vesz dr. Csilléry András is mint vendég. Szerkesztőség telefonja: 129—96. Szerkesztő található d. u. 3—4-ig I., Bors-utca 24. Ide cimzendő minden levél. Telefonunk a nyomdában: 24-77. 'Heti rigmusok. A koca és a kotlőstyulc. — Tyűk nenne, keímed már két hete ül; Tán büntetésbül? s nem véletlenül! — Az ám, Csak annyit szóltam: kotkodács. Hogy van alattam huszonegy tojás. S azt modták: ez már „áruhalmozás“. Most a tyuk kérdi a gondos kocát: — S kelmed min töpreng egész napon át, Míg csitulja a kilenc malacát ? — Azon töprengek hadikosztra verve, j Hogy a kilenc bizony sok is egyszerre, \ Áttérünk mi is az „egyke“-rendszerre. Szávay Gyula. Simonyl-Sematíam Sándor, az uj miniszterelnök csendes budai pol­gár, a ki állandóan itt élt, itt nevel­kedett a várban és* ma is Kacsa-u. házában lakik, mely ügyvédi műkö­désének első szerzeménye. E családi házban élt, visszavonult boldog házasélet a mig a halál meg nem fosztotta egy évtized előtt szeretett nejétől, a ki szintén Kovács nevű budai kiváló ügyvéd leánya volt: — Szidónia. Azóta egészen a három gyermekének élt, imádta Sándor fiát, a kit a gonosz sors az októberi forradalom előtti napon rabolt el tőle. Hősi halált halt az olasz fron­ton. A csapás akkor egészen meg- j törte és vigaszt csak nehezen tudott neki nyújtani két leánya Margit és ! Erzsi, a kikét két testvér vett el : Mayer Géza és Miksa. Erzsébet leánya után unokái is vannak. Na­gyon megviselte az 58 éves férfit a proletár diktatúra zsarnokoskodása. A szomorú húsvéti ünnepen őt is íuszul vitték s öt hétig sanyargatták. Az ellenforadalom napján újból le­fogták s az országházban volt 24 órai rabságban Friedrich és Huszár után ő a harmadik miniszterelnök, a ki budai. A Budai Dalárda husvétkor egyházi hang­versenyt rendez a Városi Színházban, amelyre Wagner „Apostolok vacsorája“ és Volkmann miséjéből serényen folynak a próbák. Az elnökség ezúton is felkéri a dalárda működő tagjait, hogy a siker érdekében mindenki pontosan jelenjék j meg a kedden és pénteken este 6 órakor a Széna-téri Tornacsarnokban folyó pró­bákon, mert a. hangversenyen csak azok a tagok vehetnek részt, akik pontosan részt vesznek a gyakorlatokon. Ismerkedési estélyeket rendez a Budai Torna- és Lövészegyesület és j c Budai Dalárda abból az alkalom­ból, hogy szorosabb viszonyba lép- I tek egymással. Az első est március ' hó 5-én, pénteken volt. A hudai egyetemeken március 16-án kez­dődnek a rendes előadások. A beiratások március 8-án kezdődtek a Győri-uti pol­gári iskolai tanárképző földszintjén elhe­lyezett questurán. Á jog- és államtudo­mányi kar előadásai az l. kér. állami fő­gimnáziumban, a bölcselettudományi kar előadásai pedig a Győri-uti intézetben lesznek. Becsey Antalt mélységes fájdalom­mal sújtotta le a hir, hogy édes­anyja, idősb Becsey Antainé szül. Adametz Anna életének 78-ik, házas- ! ságának 50-ik esztendejében, e hó 8-án. rövid szenvedés után elhunyt Vácott. Budai közéletünk e kiváló harcosa elborult lélekkel áll végtelen jóságu anyja ravatalánál, akinek nem adatott meg a boldogság, hogy há­zasságának félszázados ünnepén még egyszer együtt lássa gyermekeit és unokáit. Csak utolsó sóhaját küld­hette messze orosz fogságban síny­lődő fia és a megszállott hazában élő unokái felé. — A budai írók, művészek és tudósok társasága őszinte részvéttel osztozik szereteti tagtársa nehéz bánatában. Sajti estélyeket rendez minden csütörtök fél 6 órai kezdettel a Budai Katholikus Kör. Minden estélyen más jeles szónok mond konferenciabeszédet. Az eleven hit­élet kulturtényezői e látogatott társas összejövetelek. j Slachta Margit kedden, e hó 16-án, dél- i után fél 6 órakor, a budai Vigadóban i csak a. nőknek, március 21-én, délután | fél 6 órakor pedig a férfiválasztóknak ! mond programmbeszédet a Krisztinavárosi j Nyári Színházban. Orgonaszó köszönti a hívőket már í husvétkor, amikor először szólal meg a szent Anna-templom restaurált j orgonája. Az autonómia megszavazta j az érte járó 3000 korona javítási költségei. Molnár László plébános az ő közismert áldozatkészségével hamar Összehozta ezt. A befektetett j tőkét az orgona maga fogja behozni ; kamatostól együtt egyházi hangver­senyek rendezése keretében. Sudayné-Liszi' Mária operaénekesnő, aki a budai társaság egyik előkelő tagja, hatvan hangversenyen aratott zajos sike­reket a Dunántúl, ahol a nemzeti propa- i ganda művészgárdája rendezett sikeres 1 körutat. Sárvárott a bajor király vendégei voltak, Körmenden a Batthyány-Sírattmann hercegé és végig a főúri kastélyokban, vidéki városok kaszinóiban és színházai­ban igyekeztek fe’rázni a magyar társa­dalmai és híveket szerezni a keresztény nemzeti kultúrának. Legközelebb a Rene­szánsz-Társaság estéjén lép fel B.-Liszt Mária, melyet a budai Vigadóban rendez ez a társaság. ískolatársak. A 111. kér. főgimnázium volt iskolatársak szövetsége e hó 2-án rendezte sikerült est összejövetelét a Császáríürdő vendéglőjében. A nagy számmal megjelent tagok közt megjelent a főgimnázium igaz­gatója és Makoldy Viktor elnöktanár, aki a szövetség fönnállásától kezdve fárad­hatatlanul azon működött, hogy az iskola­padokat elhagyott növendékei az életben is szoros barátságban maradjanak és szeretettel ápolják az ifjú korukban beléjök nevelt társas szellemet. A megjelentek jobbára Ili. kerületi lakosok, akikre az a hivatás vár, hogy a kerület vezetésében, társadalmának irányításában már most előljárjanak és minden módon arra töre­kedjenek', hogy ezt a vezetést kivegyék az ideszakadt, bevándorolt elemek nem erre hivatott kezeiből. Az ilyen munkát már ifjan meg kell kezdeni. A főgimnázium vezetője dr. Morvay Győző tank. főigaz­gató erre a tisztességes és szép föladatra hívta föl az ifjak figyelmét és kifejtette az eszközöket, melyekkel ezt elérhetik. A kel­lemes együttlét és a vidám viszontlátás öröme éjfélig tartotta együtt az ifjakat és vezetőiket. Szaiay Sándor dr. elöljárót súlyos csapás érte. Édesanyja, özv Szaiay Sándorné szül. Nagy Ida elhunyt vidéki birtokán, a veszprémmegyei Sotnlószöllősön. A köztiszteletben élő matróna, aki a magyar urinők mintaképe volt, 31 évi özvegység után 80 éves korában hunyt el és e hó 2-án temették. Fia, Sándor és két leánya gyászolja benne a forrón szeretett, jó anyát. Zsur volt e hó 6-án Gallay László őr. vendégszerető házánál, a hol a társaság kedves együttlétben szívesen és szeretettel ünnepelte a házigazda bájos leányéi — Angélát. Horthy Miklósné nagyasszony ma­gas védnöksége mellett nagyszabású hangversenyt rendez a budai Margit Mária-kongregáció husvét vasárnap­ján és hétfőjén a Napközi Otthon javára a Várszínházban. A művészi és irodalmi eseményszámba menő hangverseny iránt nagy az érdeklő­dés. A világi és egyházi előkelősé­gek kilátásba helyezeti megjelenése biztosítja a nagy sikert. Az előké­szület és rendezés terén rendkívüli agitációt fejt ki Molnár László plé­bános, a kongregáció elnöke. A Gellérthegyiek szives köszönetét tol­mácsolja a Budai Napló szerkesztőségé­nek az alább? levél: „Köszönettel nyug­tázzuk a Budai Napló február hó 22-én megjelent számában közölt cikket, mely­ben az I. kér. Orom- és Bérc-utca össze­köttetésében tervezett szerpentinül kiépí­tését szővátenni szives volt. A tanács II. ügyosztálya a legnagyobb előzékenységgel megígérte, hogy a kérdéses útvonal meg­építését az I. kér. elöljáróság műszaki hiva­tala Gjecsö Jenő főmérnök utján már a jövő héten meg fogja kezdeni. Ez útvonal megépítése az érdekeltség megnyugvására, de egyúttal az i. kerület nagy előnyére r* r--> 1 — T t*-. O'"'- *- ' " , ivg cu.iií, .neu nmen az egész tovaros egy oly csodás panorámát mutat, am Hlyei egy világváros sem dicsekedhet. M.dőn kérem, hogy ezen köszönősoraimat becses lapjában nyilvánosságra hozni szives te­gyen, maradok köszönettel és nagyra becsülésem kifejezése mellett hive: Vidéky Emil, műegyetemi tanár, a Bérc-utca és Orom-utca érdekeltsége nevében. Klubháza javára hangversenyt rendez a Korona-Vigadó termeiben e hó 25-én, este 7 órakor, az Óbudai Tornaegylet ének­kara, kiváló karnagya, Lenz Ferenc veze­tésével. Részleles műsor a jövő számban Elhagyatva, elhanyagolva áll az Inna-térén a boldogságos szent szűz szobra és — ahogy egyik olvasónk írja -- vakolatja rég levált, semmi színe, fakó már. Féirehajló vas- rácsozatát rozsda marja. Környezete sem méltó a szoborhoz. Piszkos, rendezetlen. Homokbucka áll mel­lette, előtte pedig nagy szemetesláda diszteienkedik. Nem törődik a szo­borral senki. Utcára kicsapott, paj­kos gyerekek kúsznak rá néha. hogy ott hancurozzanak . . . Pedig Budán megbecsüli a nép a szentjeit és van olyan, ahol litániát is mondat néha­napján a plébánián. Újlakon, a Zsig- mond-téren, Óbudán, a Szentlélek- téren, virággal övezik, áhítattal gon­dozzák. Olvasónk felhívja erre az elhagyatott szoborra a széplelkü plébános, Molnár László figyelmét és egyenesen az autonómia köteles­ségévé teszi a szűz anya szobrának restaurálását, környéke rendezését, hogy mire körülfogja majd a gesz- tenyefa virága, méltó legyen a ter­mészetadta tavaszi pompához. „A Harang“ cimü népszínmű kerül elő­adásra e hó 14-én, délután 5 órakor, a Toldy Ferenc-utcaí Katholikus Házban, A Budai Katholikus Legényegylet rendezi kipróbált, ügyes dilletáns gárdájával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom