Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)
1920-01-22 / 633. szám
brr első napjail an megindult és magam fejtettem ki a legnagyobb erőfeszítéseket ennek nieggátlására. Ámde viszont ott, ahol egyes különösen gyűlölt gyárvezetők sz-emélyi biztonsaga is veszélyezu íve volt, már a november 21 körüli napokban, közvetlenül az illető gyárak tulajdonosait: a nagybankok illetékes vezetőd figyelmeztettem arra, hogy csöndes megegyezéssel távolítsák e! az illetőket vagy egyelőre állítsák őket félre, mert ha helyükön maradnak, ebből romboló kitörés támadhat. Egyik-másik esetben ezt tényleg megtették, és az illető gyárban minden forrongás nyomban elsimult. Január első napjaiban intézte Kun Béla az első bolsevista rohamát Salgótarjánon és a budapesti nagyobb gépgyárakban. Több gyárban teljesen méltánytalanul és igazságtalanul kizavarták az igazgatókat, ami ellen a legerélyesebben küzdöttem és sikerült is lobbiikét visszafogadtatni. Ahol azonban, mint a fentemiitett nehány esetben, £l munkaadói álláspont nem volt védhető, ahol a legjobb meggyőződésem szerint a népi télét tárgyikig indokok volt, ott búr minden népiiéletet illetéktelennek és igazság talonnak vartok, magamat ez ellen mégsem exponálhattam, mert különben még sokkal súlyosabb bajok támadhattak volna. Ugyancsak akkor Írtam „Az Estiben tJanuár 7.): „A forradalom olyan gyökeres átalakításokat eszközölt, hogy a gazdasági életnek is meg kell változnia. A töke autokratikus hatalma helyébe a tőke és munka kooperációidnak keil következnie. Helyes, hogy a tökének ne legyen egyeduralma, de éppen olyan baj lenne az is, ha a munkások egyeduralma következnék, léttől mindenkor óva intettem a munkásságot, mert ha a mhikásság egyeduralma lépne életbe, hirtelen megölné/• az ipart. megszöknének az üzemek legkiválóbb vezetői és a tőke sem mutatna hajlandóságot semmiféle vállalkozás iránt. Ha a munkásság ma azt mondaná nekem, hogy az áilam vegye át a Budapesten lévő öt- ven-hatvan gyár tizemének vezetését, kétségbeejtő helyzet elé állítanának Az egész „szocializálást“ félreértés abból származott, hogy mig a többi gyáriönök belátta, hogy itt forradalmi erőkkel állunk szemben, amelyekkel szemben néha minden küzdelem hiábavaló, a Ganz-villa- mosságí gyár igazgatója1 pontosan csak éppen ő ellene irányított merényletnek min ősi tette az egész forradalmat, ami íredig hát Európaszerte elég sok más értékes áldozatot is szedett. Nyomatékosa?i kijelentem. hogy a Ganz-gyári dolgokról semmiféle előzetes tudomásom nem volt, nem is sejtetem, hogy ott a veszély eny- nyire immanens, már csak utólag, a megtörtént eseményekről kaptam jelentést. Az akkori első izgalmak hevületében Fenyő Miksa, a GyOSz igazgatója a Pester Lloydban élesen megtámadott. De már „Az Újságának február 22-iki számában elismerte, hogy „amennyiben e kérdések egyáltalában hozzám kerültek, a leg tár- gyilagosabban járok el és mindent megteszek arra, hogy a termelés érdekei és ezzel együtt a munkaadói és munkásérdekek meg védessenek/’ Az egész „szocializálást vád egyszerűen a legot'rombább -á fogás és rágalom. Ez a tényállás és az igazság. Aki ezzel ellenkező dolgokat tud. az tévesen van informálva. Aki pedig a fenti felvilágosítások után is ilyeneket állít és terjeszt, az vagy javíthatatlanul elfogult, vagy r osszind u 1 a 11: rá g aim a zó. Az újkori Magyarországnak egyik legnagyobb elméje, boldog emlékű Somossá József egri bíboros érsek egyik beszédében a politikai küzdelem méltatlan eszközeit és a meggyőződés hiányát a következőleg jellemezte: „Hazudnak, hogy ferdíthessenek: ferdítenek, hogy vádol hassanak; vádolnak, hogy gyanúsít- hassanak." Az egész nagy fenekedés erre a tulajdonságra vezethető vissza. Hálásan köszönöm a szives türelmet, amelylyel e sorokat elolvasni méltóztat- tak. Budapest, IV-ik választókerület (Vizi- város-Országut), 1920 január hó 18-án.
