Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)
1920-02-07 / 635. szám
xviií. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 15 korona. Min1920. évfolyam. Előfizetése egy évre 60 kor. Egy szám: 1 kor. VIRAÁG BÉLA. den további centiméter 10 Korona. Nyilttér sora 15 K. február 635. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: l., Bors-utca 24. Telefon: 129- 96. Szöveg között 20 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 7-én. Elhanyagolt a népkonyha a Ií. kerületben, elhanyagolták a kerületi hölgyek, mint minden más népjóléti intézményt a kerületben. A Budai Napló múlt száma vezércikkében a Víziváros kér. szoc. gazdasági pártjának jövendőbeli népjóléti terveiről szólva, az „elhanyagolt“ népkonyhát is e párt működési körébe vonandónak jelenti ki és bízik benne, hogy a politikai páváskodásnak élő hölgyek ezentúl a népjólét terén fejtenek ki intenzivebb működést. Ám népkonyhánk elhanyagolt állapotban levőnek mégsem mondható, mert ahol azelőtt 25—30 hölgy csoportokba osztva olyanképpen látogatta a népkonyhát, hogy ugyanazon csoportra egy heten csak egyszer kerül4 a sor, ott most a kisszámú működő tagok naponként, vagy sűrűn váltakozva, megfeszített erővel dolgoznak, hogy a népkonyha szekere fenn ne akadjon. Aki tudja, hogy 1919 szeptember kezdete óta mennyit fáradtak, menynyit kilincseltek az egyesület vezetői a főváros különböző hivatalaiban, amig a vörösek rablógazdálkodása alatt teljesen tönkretett népkonyhahelyiségeket, úgy ahogy rendbehozva, 1920 január 3-án rendeltetésüknek visszaadhatták, aki tudja, hogy milyen zaklató munkát kell nap-nap után végezniük, hogy a népkonyha a legszükségesebb kellékekkel el legyen látva, — az tudja csak megbecsülni annak a nyolc-tiz egyesületi tagnak nagy és önfeláldozó munkáját, akiknek egy része naponkint, másrésze sürü váltakozásban végzi annak minden dolgát az anyag- beszerzéstől, . főzésen keresztül a kiszolgálásig. Szóval, a népkonyha csak annyiban elhanyagolt, mert a hölgyközönség korteskedik és politizál s a népjóléti intézményeket elhanyagolja. A II. kerületi népkonyhát a hatóság bizalmából már évek óta a II. kerületi általános közjótékonysági egyesület tartja fenn és bizony néhai való jó Szaiay Győzőnek ezen tevékenységében a kerület hö'.gvkö- ■ zönsége évről-évre nagyobbodó közönyével kelleti megküzdenie, de azért az egyesület működéséről és különösen a népkonyha ellátásáról a hatóság, nevezetesen a kerületi elöljáróság mind e mai napig csak a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg és ez a népkonyha ma is áll azon a színvonalon, amelyen Budának bármelyik másik népkonyhája áll. E kerület Ált. Közjótékonysági Egyesülete most tél elején is intézett felhívást és kérelmet a közönséghez dr. Szaiay Sándor elöljáró ajánlatai, hogy némi csekély anyagi áldozattal járuljon a nh emberbaráti működésünkhöz, lépjen be tagnak, vagy alapitónak, mert a háború alatt megfogyott a taglétszámunk, — aminek alig volt eredménye, mert hivatott agitátorainkat, a nőket elvonta tulaj- donképeni hivatásától a politikával járó korteskedés. Túl vagyunk a választáson és még mindent be lehetne pótolni, ha a nők politikai szervezetei, most a népjóléti intézményeket karolnák föl intenzív munkával; mert azokat szószátyárkodássai fenntartani nem lehet; — oda főzőkanál kell és nem nyelv! Hogy a budapesti II. kerületi népkonyhát lehet fejleszteni, színvonalát emelni, azt feuntanó egyesület készséggel elismeri. Az egyesület szívesen fogad be kebelébe minden a népjólét iránt érdeklődő egyént, elfogad minden támogatást, a tagdíjat meghaladó minden áldozatot és a népkonyha vezetésében mindenféle tevékenységet. Akkor nem lesz elhanyagolt a mi népkonyhánk. Csak tessék jönni és dolgozni! Mivel, hogy bizony-bizony nem lehet népjóléti és igy nem lehet keresztény szociális feladat sem az a sok szóbeszéd mert: „Nem csak szóval, de tettel is élni tanulj!!!“ Dr. Németh Imre budapesti II. kerületi általános közjótékonysági egyesület elpöke. Buda újjáépítése. A hegyvidék fásítása. —. A mi elpusztított, kifosztott hegyvidéki erdeink, ligeteink és kertjeink újbóli fásítása ügyében vettük és szívesen közreadjuk az alábbi közérdekű levelet: Tisztelt Szerkesztőség. A sok nagy és sürgős — de vajmi nehezen megoldható kérdés ne akadályozzon meg abban, hogy a könnyebben megoldható közérdekű kérdésekkel idejében foglalkozzunk. Hyerniek és pedig fontosnak és közérdekűnek tartom úgy városrendezési és közegészség! szempontból : mi történjék a főváros hegyvidékének azon területeivel, amelyekről a fákat — a fa és szénhiány következtében kipusztitofták és még folyton pusztítják ? igénytelen nézetem szerint közérdek, hogy „ezek minél előbb — és pedig úgy a köz — mint a magánterületek — szakszerűen befá—BMBtam T AR C H. Kurnczoft végvára, — Mutatvány szerzőnek „A kuruez ég alatt“ ciniii történeti korrajz gyűjteményéből. — Heisternek nagyon fájt a foga Érsekújvárra. Mikép se tudott megbarátkozni azzal a tudattal, hogy oly hosszú idő óta a vár bástyáit a kurucőrség tapossa. 1704-től már hetedik éve bírják ezt a fontos „presidiumot“ a rebellisek é$ azóta is katonái nem tették be lábukat, ha csak nem mint foglyok kerültek oda. Forgatta a főhadvezér agyában Pálffyval együtt, hogy miként is lehetne a kurucokat kítessékelni belőle. Már nagyon unalmas volt Heisteréknek ez az állapot. Ideje lenne a várbél tágítani a kurucoknak. Aztán tagadhatlan nagy veszedelmére is vannak a német-labanc korpusok- nak. Nem elég, hogy éléssel telt szekerek egész sokaságával és az élő állatok egész csordájával sikerül a kiküldött portáknak háboritlanul megrakni Újvárt, mit nemcsak a közeli, de a távolabbi falvakból is exekváinak, még pedig különös előszeretetként a labanc főurak jószágaiból ; hanem elég sűrűn olyan vakmerő kirohanásokat tesznek a messzibb vidékekre • is és ejtik konfúzióba a német táborokat, hogy mire azok felocsúdnak meglepetésükből, ezek már valahol Újvártól néhány puskalövésnyire nyargalász- nak foglyaikkal és elnyert zsákmányukkal. Ilyen alkalommal fogták el vakmerőén a főmarschal Heister uram kedves ura öccsét, Heister Hannibál altábornagy őkegyeimét s hozták be nagy diadallal Újvárba egy kis kényszerű vendégségbe, aki ott ette a kurucok kenyerét „akaratján kívül.“ És hiába volt mindezen idő alatt ostrom, támadás a vár eilen, ez mind nem használt, sőt kárral járt, mert tőle nem egy katonája harapott a főbe Heisternek és igy rendesen serege szégyenszemre volt kénytelen eltakarodni a vár alól. Hacsak valami körmönfont taktikával, vagy valamelyes más fortélyossággal nem fognak „dirigálni“, a kurucok nyugodtan alkatnak tőle, véleményezte Páiffy. Nosza hát, próbáltak másként. Fordítottak a dolgon. Ami nem sikerült erővel, sikerülhet ésszel. Az eszme nem volt rossz, de a kivitelétől függött minden. Egyik nap a kolduló-utjából hazatért barátok egyike azzal állított be J a ház főnökéhez, hogy nagy hire j í van annak, hogy a kommandérozó i újvári tiszt uraimék közt találkoznék ' egy, ki az ellenséggel keményen ! korespondál s hogy Újvár nem sokáig lesz a kurucok kezén. A házfőnök, szinte megdöbbent a \ hir hallatára. Ez pedig nem fog végbemenni — tette föl magában. Gyors elhatározással fölkészült, hogy ismét a plébánoshoz siessen e hírrel, aki majd „kitanulja mint lehet“ a : casust „reperálni.“ I Még csak a lépcsőházban kopogtak j fapapucsai, mikor az alsó traktus , felől kardcsörgés és erős léptek zaja ! hallatszott, mely mindjobban köze- j ledett feléje. Valaki a várból — vélte — valamelyes komrnissióval. A. kanyarodónál szembe került a hangos vendéggel. Beleznay briga- déros volt. Bercsényi üzenetét hozta „rninémü fundációk“ miatt. A ház- főnök izgatottságában nem tudta ! tovább tartani a titkot. Elmondta I neki a legújabb „hirlelést“. — Hitemre páter uram, bizonyos ( vagyok benne, hogy marsénál Heis- : íerrel a főkommendáns őkegyelme ; korespondálhat csak, ha korespon- I dentiáknak mondatik az dolog, mert \ egy sem találkozik más köztünk, az ki ilyen ebséget elkövetne. A páter kétkedoleg rázta a fejét, mint aki a kuructisztekről mindig csak a jobbat, mint rosszat szerette hinni. Beleznay azonban tovább is bizonykodott. Erős volt a gyanúpere, hogy a „főkommendás“" nem lehet ment ettől. Egy hét sem telt bele és C^ajághy utódját, Ordódy György brigadéros várparancsnokot maga Beleznay vezetése alait vasra verten vitték a szemfüles kurucok csodával határos vakmerőséggel az Újvárt körülzáró ellenség táborán keresztül Szerencsre Rákóczi elé, annakutána, hogy minden terhelő gyanú rábizonyult, kiváltkép a nála talált kompromittálló levelek miatt. Beleznay tehát jól sejtette. Szegény fejedelem ! Szomorú aus- piciumok voltak ezek a jövőre nézve, mikor a kurucok főfészkébe is befurakodott már az árulás szennyes munkája, egy megtévelyedeít ember magánérdekéből. így törtek meg egymásután azok a fénysugarak, melyek hivatva lettek volna a nagy ügyet mindjobban fényessé tenni. Lelkes Nándor József.
