Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)
1920-01-22 / 633. szám
Melléklet a Budai Napló f33, számához. Irta: Méhely Kálmán mérnök, egyetem! tanár, volt kereskedelemügyi államtitkár, a kerület pártonkivüli jelöltje. Amióta közgazdasági tevékenységem visszavont]itságából barátaim a politikai bizalomé: t való versengés viharos szirtiére állitoitak, közérdekű kötelesség teljesítésére hivatkozva, — azóta különböző személyi jellegit megtámadtatások értek. Bár a mi részünkről mindig szigorúan ügyeltünk a küzdő telek iránti kölcsönös tapintat és lojalitás betartására, viszonzásképen nem mindig részesültünk a keresztényi türelem és szeretet megnyilatkozásaiban, Merész és tarka változatossággal elneveztek: zsidónak, szocialistának, kommunistának, a nagytőke bérencének, a nagyipar „szocializáló" tönkretevődének .és münkásnyazó hóhérnak. A pártpolitikai támadások logikáját nem ejti tűnődésbe az az ellentmondás, ani e v. hcgyisokban és rágalmakban van. Mily különös; éppen a gyáripar és a munkásság a leghívebb támogatc/i egy olyan ember jelöltségének, aki tönkretette a gyáripart és megnyuzta a munkásokat! Mi ezen ellentmondás magyarázata? Egyszerűen az. hogy akik barátaink és híveink, azok a gyáripar és a munkásság hivatott vezetői; akik azonban vádaskodnak, a rágalmakat elhiszik, tóditják és terjesztik, azok: hívatlan prókátorok. Különösen forradalmi időkben, amikor a jelszavak és tömeghangulatok ragályként .befolyásolják: az emberek tiszta látáság amikor a napi élei kiizködései és szenzációi alig hagynak időt nyugodt történelmi perspektíva kialakítására, az emberek mohón fölkapják a. híreket, különösen a személyi jellegű pikantériákat és nem sokat törődnek azzal, vájjon azok az igazsággal, valósággal és méltányossággal minő viszonyban állanak. A három forradalom pedig annyi piszkot és szennyet kavart fel és tajtékzó habjaival mindent annyira bemocskolt, hogy a bizalmatlanság és a gyanakvásra való fogékonyság nemcsak menthető, hanem indokolt, sőt ajánlatos, A nemzet sorsára életbevágó fontosságú az, hogy az alkotmány ózó nemzetgyűlésbe lehetőleg a legkiválóbb fiait küldje, akik nemcsak a magyar nemzeti érzés, a becsület és jellem igaz keresztényi erkölcse, előképzettségük és eddigi működésűk tekintetében kifogástalanok, hanem akik az előttünk álló -közgazdasági munka vezetésére különlegesen hivatottak. A választóközönségnek viszont lelkiismereti kötelessége a képviselőjelölteket minden merev pártpolitikai szempontoktól függetlenül személy szerint gondos mérlegelés tárgyává tenni és igy kiválasztani azt, aki ezekre a most előttünk álló feladatra egyénileg a IegalkaImasábbak. A magam részéről szívesen ragadtam meg.minden ajkaimat arra, hogy személyi viszonyaimat és eddigi közéleti működésemet a tisztelt választóközönség elolt r.iSiflan rUrinlrÁ! 1. -■ i i • ■ j ÖC7 i 11 tP’CPCrP’pl í f-1 — tárjam és megismertessem, mert büszkén mutathatok arra, hogy egyéni életigé- nyevm a legegyszerűbbek lévén, működésem minden vonatkozásában a tiszta önzetlen köze einstig vezeteti. Kossuth Lajos, amidőn a budai három éves várfogságából kiszabadulva a Pesti Hírlap szerkesztéséi most 80 esztendeje átvette, beköszöntőjében „mérsékletet és hiedelmet ígért, mely a jó. szándék és igazság bélyege. Szennyes érdekek soha vezetni nem fogják, és meggyőződése nem lesz eladó; észnek és okoknak ugyan mindig hódo- lantl, de más semmi, s nevezetesen sem a hatalmasok komor tekintete, sem pályatársainak heve soha d nem tantor hand ja." A magyar nemzet nagy vezérének e nyilatkozata szánomra is életprogramm: és lógj teki ite Ebe i ..kiden érdeklőd kielégítsek és egyes kérdésekben a homályt és aggályokat eloszlassam, — ezért irom c sorokat. A vádak három pontra zsugorodnak: 1. Mer i szolgáltam a Karolyi-kormányt? 2. Mert szolgáltam a Peiái-korinányl? 8. Mi van a „szocializálással“? Ezekre a kérdésekre kívánnám a választ rövid összefoglalásban megadni. Hogyan kerültem én a Károlyi-kormányba? Én, akiről a Vörös Újság 1918 december 7-iki (első) száma egy mérges támadás keretében, — különbéi] egészen helyes információ alapján — a következőket ina; „Ki volt Métely Kálmán politikai eszményképe? Ki más, mint gróf Tisza István! Melyik lapban szerette Műhely Kálmán elhelyezni a munkások terrorjától bus vezércikkeit, külföldi tapasztalataiból leszűrt iiazafíy-bánaíos tárcáit? Hová máshová, mint a B. H.-ba, a magas imperializmusnak, a mag v a r—oszt rák-német zsidó tőkének zsoldos. Budapesti Hírlap- j iába: Vasasok! Ébred jenki ..- Csakhogy a va sasok, az igazi hivatott vasasok már előbb felébredtek és 1918 november 2i-én nekem, n munkaadói ellentábor vezérének a Magyarországi Vas- és Fémmunkások központi szövetségének vezérei a következő üdvözlést küldték: „A leghürciü-sabö ,,Jakabok“, a vas- és féiümiinkás szövetség tiszt viselői iitl rözük Önt állami it kárrá való kinevezése alkalmából. Mindannyian szívből kíván jak. hogy ui állásában a köz javára sikeresen működhessen. Habar államtitkár ur az ellen;.cző póluson küzdőn; mégis ..vasas" véli egyesítve magában a vasasok minden erényéi. Reméljük, új állásában is hű marad a ..vasas" tradíciókhoz és ide is beviszi az állhatatossá goi a- küzdelemben, a mérsékletet a győzelemben, a szoddariidsnak magasztos érzéséi, végül oz Önt jellemző páratlan és kitartó szorgalmat;' Közéleti működésem semmiféle sikerét ps lei Tüntetését sem becsülöm olv nagyra, mint az ellenfélnek ezt a zászlóhajtását. Az ilyen spontán bizalmi nyilatkozat a közéleti működésnek legszebb és legértékesebb jutalma. Igazolása annak az igazságosságnak. amelyet a munkúsügyek intézésénél mindég, és pedig a saját munkaadóimmá' szemben is óvatos kodás nélküli bátor erélyűvel követtem, hogy t. i. nemcsak a munkások, hanem a mimka- nemcsak a munkások, hanem a munkaadók is hibázhatnak, nemcsak az alkalmazottak, a kisemberek, a munkások és tisztviselők között lehetnek gyöngék, lusták vagy rosszindulatunk, hanem a főnökök és a munkaadók között is, az igazságot tehát csak úgy szolgaijuk, ha egyforma mértékkel mérünk nemcsak az alkalmazottak. hanem a főnökök irányában is. A jó' tiszt személyes példaadással jár elől a becsület, szorgalom és szaktudás erényeinek gyakorlásában és a legszigorúbb önmagával szemben. A Károlyi-kormánynak én egyetlen tagját sem ismertem, semmiféle forradalmi pártnak nem voltam tagja, az októberi forradalom, épp úgy meglepett, mint — annak előkészítőit kivéve — a magyar társadalom minden tagját, de mint minden becsületes magyar ember, fel a legmagasabb méltóságokig, higgadt, komoly, áldozatkész. önfeláldozó munkával igyekeztem a veszedelmen segíteni és az ország siilyedező hajójának megmentésén műiden személyi érdekem íélredobásával buzgólkodni. Garami Ernő kereskedelmi miniszter, politikai jellegű elfoglaltsága miatt már kezdettől rám akarta bízni a minisztérium adminisztratív vezetését. Az akkori viharzó indulatok közt azonban súlyos akadály volt az én mimkapártisá- gom, viszonyom Tisza Istvánhoz és a B. H.-hoz és inunk-aadószervezeíi vezető ál* : lásom. De hovatovább a munkaadóknak és a munkásoknak együttes bizalma oly erő teljesen megnyilatkozott, hogy november 21-én Garami Ernő erre hivatkozva, meghívott és felkért a ákanr’it- kárság elvállalására, ennek Megadását egyenest kötelességemmé mc azzat, hogy minden áldozatot meg kell hozni és a Jegei élyesebb közgazdasági és köz- munkaügyi alkotó munkát kell a forradalmi viszonyokba belevetni, avégfcöl. hogy a destruktív törekvéseket leküzdhessük és alkotó tevékenységre átfordíthassuk. Az államtitkári állással járó javadalmazás messze mögötte ..áradt annak, amit az előző állásaimban kerestem; e mellett az államtitkári állás bizonytalan, tartóssága uapról-napra ingadozó, inig az előző külső pozíciómat magam építettem fel, állandó szilárdságára. Tudtam végül azt is, hogy a forradalmi áramlatokkal óvatosan kel! bánni, mert az akkori viszonyok között minden merev ellenállás robbanó és pusztító kitörésre vezetett volna. Minthogy azonban éppen ebből ío■> t «i . i * f j \l 1/111 \í?A!C>\ i. ^ J A 1 1 1 y i. a budapesti IV. választókerület (Víziváros) válaszróközönségéhez