Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-12-21 / 628. szám
XVII. évfolyam. 628. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 60 kor. Egy szám: 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 10 korona. Minden további centiméter 5 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 20 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1919. december 21-én. Elég a táncból itt Budán, ahol tizennégy bitófa jelzi a megtébolyodott világrend útját és int a magábaszállásra. Nincs jogunk a tánchoz, amíg a csonkaország menekülő magyar értelmisége vasúti kocsikban készül megfagyni e nagyváros pályaudvarain és didergő gyermekek rongyokban állanak kenyérért sorfalat éjféltől a községi árubódék előtt. Ez a frivolitás nem méltó Budához. Budára néz ma borongó lélekkel a magyar, szent Gellért keresztje tövében él minden reménysége. A sors pedig eléggé táncoltat bennünket, akik ezer éve sem tudtunk beletanulni abba a táncba, amelyhez hamis muzsikát fújnak a szomszédaink az európai zenekarban. De meg itthon sem tudjuk összehangolni a házi zenekart és mindig akad szerencsétlen flótás, aki hamisan billegeti a fuvolát. A prim is néha kétféle nótát muzsikál és ami az egyiknek erkölcs, az a másiknak bűn. Hát még a kontrások bagórágó serege! Ahány, annyifelé cincog. Hiába káromkodik nóta közben a prímás, — nem akar összeszokni a banda. Mind másfelé pislog, mind éhes és a tálaló szakácsokat nézi, akik zsíros falatokat hordanak körül. Mit nekik az egységes muzsika, ha nem jár ki mellé a jó falat. És mi járjuk a táncot, billegünk a ritmus nélküli muzsikára, mindenki ugy> ahogy legjobban tudja, vagy ahogy a párja lépeget. Kavarodunk, zavarodunk, egymásnak megyünk s a közélet sima parkettjén néha épen a jó táncos bukik el. És rátapodnak a tánchoz nem szokottak. Elég már e táncból, ebből a muzsikából. S ha a banda egyhamar nem tanul össze, akkor jöjjön kemény, harsogó szavával a katonazene. A Rákóczi induló nemcsak a kurucok halálraszánt vitézségének dicsőségét zengi, de visszasírja a nagy fejedelmet is, aki éhesen ott hagyta a világ legdusabban terített asztalát, hogy soha többé ne ülljön lakomához. Aki ette a száműzetés könnyel sózott keserükenyerét, de — nem táncolt tovább. Hej Rákóczi, a Te tárogatód nem táncra hívogat . . . B a ran s ki Gyula Budapest kormánybiztosa. A legitimitás erősebb alapszínével rendelkező kormány a bolseviz- mus bukása után tervbe vette a rendcsinálást a városházán is, ahol egyes tanítók, üzemvezetők és páholytestvérek nagyban előmozdították a „radikálisok“ destruktiv mun- ' káját és akiknek a városházán már évtizedek óta, a Vázsonyi-Bárczy éra idején a „kommunizálás“ volt a mindennapi imádságuk. A „közsé- gesités“ nemcsak zsíros állásokat, hanem monopoliumszerü üzleteket, busás hasznot is jelentett. A kormányt a keresztény pártok is szorították, de a személyi kérdés olyan nehézségeket támasztott, hogy döntésre nem kerülhetett a sor. Ennek egyik főoka, hogy a politikai pártok vezető emberei a múltban a főváros ügyeivel keveset foglalkoztak és hiányzik bennük úgy a tárgyi, mint a személyi ismeret. • ' ' A városházán erősen rugdalódz- tak a terv ellen és amikor a kormány a helyettes főpolgármesteri állást Bódy Tivadarral betöltötte, úgy látszott, hogy a kormánybiztosi kinevezésből nem lesz semmi. Erre nemcsak a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában megalakult városi bizottság, hanem a napilapok is sürgették a kérdés mielőbbi megoldását s ekkor a belügyminisztériumban az a szerencsétlen terv merült fel, hogy a főváros háztartásának megvizsgálására kiküldenek egy szakértő bizottságot, melynek élére kormánybiztosi hatáskörrel elnököt nevez ki a kormány. Ez a terv mindenütt a legnagyobb helytelenitést váltotta ki. Még a városházán is úgy nyilatkoztak erről a tervről, mint a szovjetvilág és Kárölyi-rezsim eszméjéről. Egy ilyen bizottság kinevezése nem jelent egyebet, mint tovább vurstlizást, mert mire az megalakul, munkához lát és valamit felderít — tavasz lesz, amikor már esetleg más lesz a kormány és meg lesz az uj fővárosi törvény. Pedig a személyi kérdés itt igazán mellékes. A főváros élére a mai viszonyok között nem kell egy adminisztrációs zseni, nem is kell egy országra szóló tekintély, hanem csak egy becsületes, a városi ügyekben tájékozott férfiú kell, aki a kormány bizalmát bírja és minden irányban független. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának városi bizottsága hat ilyen férfit ajánlott a kormánynak, akik közül három törzsgyökeres budai ember. Samassa Adolf belügyi államtitkárral értesülésünk szerint tárgyalt a belügyminiszter, de ő megrongált egészségi állapotára való hivatkozással nem vállalkozott a nagy feladatra. Simonyi-Sentadam Sándor dr. nagy “elfoglaltságára való hivatkozással már a városi bizottság ülésén elhárította magától a megtisztelő bizalmat. Nem maradna tehát nekünk budaiaknak más jelöltünk, mint dr. Baranski Gyula, aki mint régi keresztény politikai harcos és fővárosi bizottsági tag nemcsak politikai szempontból a legmegbízhatóbb, hanem széles európai műveltségénél, szimpatikus egyéniségénél és fővá- rosszerte közismert szociális tevékenységénél fogva még ellenségeinél is a legnagyobb rokonszenvnek örvend. Tizenkét éves fővárosi bizottsági tagsága alatt minden felszólalása és minden tevékenysége az önzetlen közérdek szolgálata mellett tanúskodott és mint teljesen független ember bizonyára pártatlanul és igazságosan tölti be ezt a díszes, de felette terhes állást. Tudósítónk felkereste dr. Baranski Gyulát, lapunk régi ^munkatársát, aki az ő közismert szerénységével elhárította magától a személyéhez fűződő kombinációkat azzal, hogy a kormány még nem döntött. Kérdést intéztünk több budai vezető egyéniséghez a Baranski Gyula személyére vonatkozó kombinációra nézve és mindenki a legjobb megoldásnak tartja Baranski kinevezését, akinek neve a keresztény politikai körökben, de országszerte is az idealizmus, önzetlenség, szociális képzettség és rátermettség fogalma és és a kormányra nézve is legjobb megoldás volna e nehéz kérdésben. Z Informátiónk szerint kormánykörökben is igy vélik elintézettnek ezt a kérdést, ami egyúttal méltó elégtétel volna Baranski számára, aki a nagy tülekedésben kerület nélkül maradt s mint a nagy budai kereszténypártrégivezé- re, kimarad esetleg a nemzetgyűlésből, ahova mások hegyesebb könyökük révén bejutnak. Ideje volna már annak is, hogy a város ügyeit egy budai szabad polgár intézze. Naglo: Buda, 1919. december 20. Nincs szerencséje Óbudának és sehogy sem tud kiverekedni magának olyan főiskolát, mely jelentőséget adna ennek a nagy falunak. Most hogy a megszállott területekről egyetemek, kollégiumok és szakfőiskolák voltak kénytelenek elmenekülni és nagy ládákban várják uj elhelyezésüket, — Óbudának ismét nem jutott egy sem. A Selmecbányái erdészeti és bányászati főiskolának anyaga a pénzügyminisztérium nagy lépcsőházában van beraktározva és egyelőre Óbudán volna elhelyezhető, ahol a környéken van megfelelő szénbánya is, erdő is. Visszacsatolás esetén visszaköltözhet Selmecre, mert a széntermelés nagy fontosságának felismerése után ez a köz- gazdasági szak nem maradhat főiskola nélkül és ráfér az országra két erdészeti főiskola is, ami lehetővé tenné, hogy Óbudán továbbra is fenntartható volna, a most ideiglenesen ott elhelyezhető akadémia. Ezt a tönkrement ősrégi várost mégis csak érdemes volna ilyen utón a fejlődés újabb ösvényére vezetni, mert világhírű bortermelése nehezen állítható vissza, nem lévén senki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Óbudán még az egykor oly hires kiskorcsmákat is sorra zárják és napról-napra pusztul a mi jó hire-neve volt. Olyan az Budapest mellett, mint a hintóhoz kötött kutya, aki nem bírja a futást. Aranynyal kell kirakni most azoknak a szerpentin utaknak a területét, amiket két-három évtized előtt csak karókkal kellett volna kitűzni — itt a budai hegyvidéken. A mi városrendező politikánk mesz- sze hátul kullogott a város fejlődése mögött s mire újabb területre ért, ott már beépített, lakott városrészt talált, ahol embereket zar- gattak ki kulturált otthonukból és fizették a mesés kisajátítási összegeket. A Naphegy szerencsétlen útrendszerén már képtelen segíteni a város, ahová — mint a cukorsüvegre — másznak fel a meredek utak. A Rózsadomb még megmenthető és most a pénztelenség sivár idején készülnek hozzáfogni a Bimbó-utcán, Mész-utcán tervezett 13 öles ut kiépítéséhez. Jobb ma mint később, amig el nem sorvad ez a jobb sorsra hivatott városrész, amely gyönyörűsége lehetne Pestnek is, oly közel esik hozzá. Ez uj szerpentin kiépítésének egyetlen akadálya ma a Zipernovszky villa, mely a közel múltban gazdát cserélt. Lehetetlennek tartjuk, hogy ez a kérdés nehézségeket okozzon, s igy tavaszra megindulhat a munka, mely megnyitja nagy közlekedési útvonal elejét és belekapcsolja azt a domb tetején már kész útba. Némi kárpótlást nyújt ezzel a város e hegyvidéknek az elpuskázott felvinczi utért, amelynek uj szerpentinjén még a hintó is nehezen kapaszkodik, nem pedig teherszekér. — A Villányi úttal kapcsolatosan a szent Gellért-hegy déli lejtőjére tervezett szerpentin ut is előtérbe került s tavaszra tervezik ezeknek a munkálatoknak a megkezdését is, — egyelőre a Ménesi útig. — Ez is valami.
