Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)

1919-12-18 / 627. szám

2 BUDAI NAPLÓ 2 csak kisiklásra kényszeríteni a kul­túra és szociális egyensúlynak a keresztény életből kisarkadó gran­diózusán haladó vonatát. A keresz­tény Magyarországnak fővárosa nem volt sem keresztény, sem magyar. Hanem volt egy — a vázsonyiak képére faragott — mo­zaik, rengeteg semita-stillel, reá­erőszakolt könnyelműséggel, ékek­ben gyilkoló durvasággal, mindent lekicsinylő kritikátlansággal. Buda­pest a lezüllés utolsó fokán állva egy nagy demokrata kör lett. És ezért kellett végigvergődnie az ön­megtagadás, az erkölcsi szenny, a hazaárulás, a gyalázat, vérrel-köny- nyel, szégyennel és alázatos vezek- léssel lehengeritett útjait. A régi Budapest bűneit a demokrata körök mint értelmiszerzők szuggerálták. S most a vezeklő Sodorna vér­keringésébe újra beleengedjünk ül­tetni egy pár bacillusos, bóditó illatú növényt, hogy megismétlőd­hessék a történelem? Nagyságodat jó magyarnak is­merem. Láttam kuruckodását és ennek mindannyiszori letöretését az állítólag Ön által vezetett, de való­jában önt vezető demokratapártban. Minden jószándéka — ha nem volt a többségnek 80%-os haszna be­lőle — megfeneklett. A magyar faj, a nemzeti géniusz csak béklyókat kapott ott a Kulcsár-utcában, bár egyénileg az ön szive, tudom, hogy mindannyiszor bárddá szeretett volna válni és leverni az idegen, közénk tolakodott vámpírok fejét. Az ártatlan, (görögtüzes, bengáli fé­nyes magyar estékre ki volt adva önnek az állandó engedély, de többet ennél: a többség erkölcsé­nek javítása, a többség idegen faji öntudatának letörése, a többség és társai fölött való kritika gyakorlás (pl. papirbakancs és posztócsalók!) a többséggel szemben a nemzeti alapok állók elsőbbleges pártfogo- lása a városházán stb., stb. mind­mind nebántsvirág volt. A nemzeti megújhodás e napjai­ban a múltakra visszanézve nem elevenedhet fel semmiféle formá­ban a demokrata kör. Nem lehet újra az ország szivében s különö­sen nem a magyar Budán az ide­gen áramlatok ilyen főgyűjtője. Nem engedheti a magyarság, hogy újra profitéhes, ridegen önző, faji egoizmusban túltengő és a szepa­ratizmus gőgjébe burkolózó idege­nek építsenek várat a magyarság kifosztására. Nem lehet, hogy a főváros életébe újra egy táborba terelve, de hamis és magyart té­vesztő cégér alatt irányitóan, bele- szólóan ide-oda nyüzsöghessenek azok az elemek, akik Magyaror­szágot kisajátítva, a magyarságot gazdasági és szellemi szolgaságba rúgták. És nem lehet, hogy a ma­gyarság önvédelmi harcában, ma­gyarok — nem a magyarok olda­lán küzdjenek a keresztény ma­gyarság szabadságáért. Ha Nagyságod végignéz a de- mokratakőrök névsorán, megérzi, mint mi valamennyien, hogy ott van képviselve teljes egészében az a kisebbség, mely kezébe ragadta a bankot, a gyárat, a földbirtokot, a kereskedelmet, a pénzt, a sajtót, amiáltal uralkodik az ország ke­resztény millióin. A keresztény milliók tehetetlen gyámoltalanságu­kat ma már lerázták és magyar Magyarországot akarnak. Erre a demokratakörök tagjai felszisszen­nek, örült lármával reklámot csap­nak önmaguknak és harcra készül­nek. A mérkőzés meg lesz. Két tábor csap majd össze. Két faj közül az egyik halálra zúzva marad ott a po­rondon, két világnézlet közül örök dermedésbe sápad az ethikailag alacsonyabb rangú. Élet-halál harc lesz ez két fél között, amikor is szint vallva valamelyikhez tartozni kell majd, mert félre állani, pá­holyban közömbösködni nem lehet. S akkor vigyázva lessük majd, lesz-e olyan, aki a faját cserben hagyja ? aki elfelejti, hogy hol a helye ? aki megtántorodva átsom­polyog a másik táborba ? Hisszük, tudjuk, hogy lesznek árulók, de nem hisszük, nem hihetjük, hogy vérbeli magyar, becsületes magyar, értékes magyar: Szilágyi Károly vezér lehessen a túloldalon! Magyar üdvözlettel Buda, 1919. december 15. Réw Sándor. Szerkesztőség telefonja: 129—96. Szerkesztő található d. u. 3—4-ig I., Bors-utca 24. Ide cimzendő minden levél. József királyi herceg és neje Auguszta királyi hercegnő család­jával megjelent a budai Vigadó­ban rendezett Nemzeti Bálon, ahol rendkívüli ovációval fogadták. — Amint a fenséges család elfoglalta az udvari páholyt, megkezdődött a hangverseny, amely a művészet tetőpontján állott. Első helyen kell fölemlítenünk a Budai Dalárda énekszámait, melyek a dalárda fénykorára emlékeztettek. A hang­verseny után következett a körma­gyar, melyet 42 pár táncolt. A da­liás tánc gyönyörűsége a fenséges családot is a legmelegebb tap­sokra ragadta és ha nem élnénk koronán-kivüli állapotot, ma már főhercegi udvari táncmester cimét viselné, a siker boldogságában zavartan álló mestert, Vogl Imrét, aki a táncot rendezte és tanította. Külsőségében is fényesen sikerült a bál, mert egy évtized óta nem látott a Vigadó ily nagyszámú elő­kelő társaságot termeiben. Buda számottevő egyéniségei — csak­nem kivétel nélkül és a Víziváros intelligens polgársága eljött, hogy bemutassa szerető hódolatát a vi­lágháborúban diadalmas királyi herceg és a nemzeti hadsereg előtt. A hangverseny után tánc következett volna, de a nagyterem annyira megtelt volt, hogy a kö­zönség eloszlott a kistermekbe és a Budai polgári kör helyiségeiben és külön csoportokban, zongora, cigány és katonazene mellett igye­kezett keringeni. A bál anyagi si­kere is rendkívüli lehet. Ripka Ferenc dr. gázgyári vezérigazgatót Fonyód község hálás lakossága azzal.tün­tette ki, hogy megválasztotta az ottani kath. autonómia elnökévé. A megtisztelte­tést vasárnap köszönte meg Ripka a fonyódiaknak, a hová váratlanul érkezett s a község népet úgy dobolták össze hir­telen. Beszédében kifejtette, hogy az ed­digi kirendeltségből önálló plébániát sike­rült létesítenie s úgy az autonómia, mint pedig az építendő templom alapját kellő alapítványokkal biztosítani, a mi e gyönyörű fürdőhely újabb fellendülését hozza ma­gával. Szilágyi Károlyhoz, aki Óbuda egyik legértékesebb vezérembere, — nyílt levelet intéz lapunk élén Réw Sánaor, a Budai Napló-nak éveken át volt h. szerkesztője, akit irodalmi és zsurnalisztikái elfog­laltsága ma Pesthez köt és ez utolsó szavával — megvált a szer­kesztőségtől. A Budai Napló egyik nagyrabecsült publicistája Szilágyi Károly. írásait mindig nagy érdeklő­déssel fogadta közönségünk. Mar­káns, derokonszenves, nyílt agyú, nagylátókörü, logikus észjárású egyé­niség. Szintiszta magyarságához nem férkőzhet a gáncs. A hozzá­intézett nyílt levélnek nem minden szavával azonosítja magát a szer­kesztőség, de a cikkben oly sok az aktuális igazság, oly merészen vág bele Óbuda egyik sebébe, hogy e vágás nyomán csakis tisz­tulhat a helyzet, amely ma félreér­tésekre adhat alkalmat. A múltnak egy társadalmi rendszerének létjo­gosultságáról van szó és hogy éppen Szilágyi Károlyhoz van cí­mezve a nyílt levél, ez azt jelenti, hogy Óbuda egyik legilletékesebb tényezőjétől érdekes nyilatkozatot várhatunk, mely belevilágít Óbuda politikai viszonyainak mai félho­mályába. Egy ebédet kér a módosabb családoktól szegény árvái számára a nemzeti keresz­tény egyesülés pártja III. választókerületi elnöksége. A jószivvel felajánlott ebédhez egy-egy szegény gyermeket küldene kará­csony első napján az elnökség igazolvány kíséretében és kéri, hogy aki e kis áldo­zatra hajlandó, jelentse ezt be lakáscímé­vel a pártvezetőségnek: I., Vérmező-ut I. A Karátsonyi palota fényárban úszó dísztermében mint házigazda fogadta Karácsonyi Jenő gróf és neje azokat a vendégeket, akik vasárnap délután megjelentek a szociális misszió által rendezett karácsonyi élelmiszer kiosztás ün­nepén, hogy megtekintsék mind­azt, amit a Dunántúl küldött az éhező Buda szegényeinek. Farkas Edit megnyitójában a vidék köze­ledéséről a keresztény Budapesthez szólott. A titkárnő beszámolójából a következőket ragadjuk ki: Ki­osztásra kerül 650 métermázsa ve­gyes élelmiszer, 5 waggon fa, 5 waggon szén és 17.560 korona. A nemzeti hadsereg bevonulásakor 5000 darab kenyeret osztottak ki. A szeretetadományok árvák, özve­gyek, szegények, állásnélküliek közt kerülnek kiosztásra és pedig 15.000 csomag kenyérliszt, fehér liszt, burgonya, bab, azonkívül sok káposzta, répa, zsír, méz, hagyma, dara, köles és tojás. Az alsórak­tárban még van 10 mm. liszt, 200 mm. burgonya és sok egyébb élelmiszer. A titkárnő jelentése után Túri Béla, a Nemzeti Újság főszer­kesztője magvas bestédet mondott. Beszédében a keresztény sajtó hó­dolatát tolmácsolta Horthynak. Az énekkar karácsonyi dalokat adott elő. Az elit közönség soraiban ott voltak Horthy Miklós fővezér Ma- gasházy szárnysegéde kíséretében, Horthy Miklósné, Kirchner Hermann altábornagy, Bódy Tivadar polgár- mester és neje, Friedrich Istvánné, Angyal Pál dr. egyetemi tanár, Szöts István min. tanácsos és az egyházi, világi és katonai méltó­ságok számos képviselője. Meleg siker koronázta az Óbudai Torna Egylet december hó 13 és 14-én rende­zett szini előadása a hajógyári tisztviselők klubjának uj dísztermében. Az intim mé­retű, de annál kedvesebb helyiséget lelkes és hálás publikum töltötte meg. Színre került mindkét alkalommai Gabányi Árpád 3 felvonásos vigjátéka „Az apósok“ mely bő alkalmat szolgáltatott a kacagásra és hangos nevetésre. A szereplők a legjobbat nyújtották. Nagyon ügyesen játszották sze­repét : Crogtofoli Gabi, Chilik Vali, He­rold Ilus, Wultmann Lenke, Flory Viktor és Ottó, Rácz Béla, Gebhardt József, Ko- váts Béla, Lenz Ferenc, Theisz Emil. A derűs hangulatban lefolyt előadást tánc követte. Kirabolva, tönkretéve hagyták ott üres éléskamrával és egy csomó adóssággal a szegények és árvák „nemeslelkü“ pártfogói, a bolse­visták a Klotild szeretetházat, mely most segítség után kiált. Vasárnap, e hó 16-án délután látogatott vá­lasztmányi ülésre jöttek össze a „Klotild Szeretetház Egyesület“ ve­zetői nagy számmal, melyet dr. Ripka Ferenc elnök és özv. Keintz Jánosné alelnök vezettek. Az el­nök bejelentette a szomorú valót, hogy az egyesület nagy nehézség­gel tudja csak ellátni 125 árváját. A szomorú pénzügyi állapotot Kő­tár Nándor pénztáros jelentése vi­lágította meg, mely szerint a tavaly még rendezett viszonyok között élő egyesület aktiv zárszámadásá­val szemben, ma 200,000 korona hiánnyal küzd. Budapestnek ez volt legvirágzóbb árvaháza s a lelketlen gazdálkodás által megdöbbentett választmány élénk vitát folytatott a bolsevizmus ütötte seb gyógyítása felett, amelyben résztvettek : Kirch­ner Hermann, Becsey Antal, Sze- kula Gyula és Devechich Ferenc. E vita alapján elhatározta a vá­lasztmány, hogy megkeresi a kor­mányt és a fővárost, hogy segítse át az egyesületet e kritikus hely­zeten, amig a társadalom áldozat- készsége ismét lehetővé teszi, hogy az Egyesület a saját jövedelméből tartsa fenn magát és lássa el 125 árváját. — Vasárnap, e hó 21-én délután rendezik a szeretetházban a karácsonyfa ünnepei, amelyre ezúton is meghivja az egyesület tagjait. Az országúti autonómiai egyház- község e hó 21-én vasárnap dél­előtt 11 órakor tartja évi rendes közgyűlését a Rákóczianum dísz­termében : II. Heltai Ferenc-u. 37. A tárgysorozat főbb pontjai: El­nöki bejelentések az autonómia ed­digi működéséről, — pénztári je­lentés, — a jövő évi költségvetés és — esetleges indítványok. A köz­gyűlés iránt nagy az érdeklődés. Libái Andor = optikus = optikai lencsék és szemüvegek gyártója II., Fő-u. 4., Telefon 112-25. H&RáCSONVFfl-DISZ levélpapiros, zsepnaptár II., FŐ-UTCA 19. — (Mindent leír!) r­ETüEHflZY piskótagyára II., Corvin-tór 12. Telefonhivó 58-01 és 43-87. Kiadó: Viraág és társa. Nyomatott az Attila könyvnyomda r.-t. müintézetében, I. kér., Szt. János-tér 1/a

Next

/
Oldalképek
Tartalom