Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-12-14 / 626. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 nyájunkat túlontúl megyőztek arról a letűnt véres rendszer vészterhes napjai. Ennek megváltozásáért harcba kell szállnunk s a szellemi harcnak a mi ősrégi Budánknál hivebb és természetszerűbb védbástyája nem lehet. Ezért azt a kérést intézem budai polgártársaimhoz, hogy minden lépésünkben és minden cselekvésünkben a nemzeti együttérzés vezessen s ekképp példával járjunk elől fővárosunk és igy közvetve az egész ország gondolat- és érzelemvilágának kifejlődésében. A társadalom az azt alkotó emberek összessége s igy a nemzet lelkü- lete a hozzátartozó egyesek lelkivilágának [az összetétele. Ahogy mi érzünk és cselekszünk, úgy lüktesen és úgy fog is lüktetni a főváros s majdan az egész ország élete. Lelki szemeim előtt lebeg a közel jövő igaz magyarjának a typusa s ennek legtöbb és leghübb képviselőit itt a mi körünkben szeretném és úgy hiszem, hogy itt fogjuk is látni. De a magyar jellegen kivül nem hangsúlyozhatom eléggé még a keresztény erkölcsiség érvényesülésének a szükségét. Ennek biztosítására éppen a jelen idők teremtettek meg számunkra egy jelentékeny újabb erősséget a katholikus autonómiában. Hogy e szervezetnek a működése hatékony és a rendeltetésének megfelelő legyen, két szempontot vélek szem előtt tartandónak. Az egyik : minden erővel előmozdítani, hogy a különféle felekezetekben rejlő eszmei és erkölcsi erők ne egymás ellen vagy egymás rovására érvényesüljenek, hanem össz- hangzatosan működjenek közre mindnyájunk közös céljának elérésében, a mely nem lehet más, mint az ötéves háború és a rákövetkezett forradalmak feldúlta társadalmi és erkölcsi rend helyreállítása, a köz- és magánerkölcs megtisztítása, a nemzeti lét s a teljes államélet kiépítése és az ezeréves magyar államiságnak az emberileg elképzelhető legvégső időkig való fenntartása. A másik szempont, melyet a főváros katholikus közönsége megbízottjainak képviselői minőségükben s az egyháztanács tagjainak ebbeli működésűkben szem előtt kell majd tartaniok azt, hogy a katholicizmusban rejlő külön erkölcsi értékeket és erőforrásokat, úgyszintén a katholikus egyháznak ezen alapuló jogait és jogos érdekeit minden igaztalan támadással szemben megvédjék. Bízom benne, hogy erre a jövőben kevésbbé lesz szükség, mint eddig, de azért ne feledjük, hogy a letűnt rémuralom napjaiban, nemkülömben az azt előkészítő évtizedes aknamunkában is, a hazátlanok és istentagadók részéről jövő minden támadás éle elsősorban és legfőképp a katholikus egyház ellen irányult. És éppen ez az, ami mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a katholikus egyház a kereszténység legerősebb vára, mert ennek megdöntése nélkül az ellentábor sem remélt romboló ügye számára diadalt. Bizva remélem, hogy ennek a szempontnak az érvényesülését más felekezetű polgártársaink nem fogják félreérteni s ezért erősen bizom benne, hogy a katholikus kegyúri kérdés megoldásánál az ő részükről is jóakarat fog nyilvánulni. Ez annál inkább remélhető, mert hisz a katholikus egyház a kereszténység diadalának és e néven a nemzet fennmaradásának is egyik legerősebb védbástyája s igy erősitése úgy a közös hazának, mint az egész kereszténységnek, tehát a nyugati műveltség alapzatának az erősitése. Vajha szüntelen a szemeink előtt lebegne, hogy mily csodás fejlődés vár ránk, ha a nemzet mai legválságosabb napjaiban gyökeret ver köztünk az eddig kiányzó kölcsönös megértés! Ha ez bekövetkezik, akkor bizalommal nézhetünk a felveendő választási harc elé, mert akkor abból is csak győzelemmel kerülhet ki a magyarság és a kereszténység. Dr. Gyulay Lajos. fl budai karhatalomról. — A hegyvidék közbiztonsága. — Még élénk emlékezetünkben van junius hó 24-ike, amikor a csendes Budának is kijutott a terror fiuk megszállásából. Nem volt elég az, hogy a böszörményi-uti csendőrlaktanya, a mozdony-utcai pedagó- gium fészke és gyülhelye lett a különböző és szomorú hírnévre vergődött vörös alakulatoknak, hanem az ellenforradalom napján a munkásezredek csapatai is megszállották kihalt utcáinkat. Ettől kezdve a budai részeknek nyugalma is végleg megszűnt, mert ahogy felfedezték e szép vidék kellemes otthonait, egymásután rek- viráltak el nemcsak a lakásokat, hanem egész villákat is. Ennek következtében Budának vadregényes hegyvidéki része valósággal telítve lett a mindenféle bolzsevista szélső elemekkel ugyannyira, hogy a közbiztonságot jelenlétük még most is veszélyezteti. Bár ugyan Kun Béláék bukása után sietve nevet és lakást cseréltek, azonban jelenlétük sokáig ártalmas maradt vidékünkre. Derék karhatalmi alakulatunknak jutott a feladat, hogy összefogdosa őket. Különösen a mártonhegyi-körlet az, amely e tekintetben igen szép eredményeket ért el. Az Istenhegyi-uttól a Farkasvölgyi temetőkön túl egész Budaörs határáig és le Kelenföldig portyáz- nak el derék karhatalmi őreink és azonkívül alig múlik el hét, hogy az egész környéket razziaszerüen meg ne vizsgálnák. Sok veszélyes egyént sikerült a karhatalomnak elfognia, akik között voltak mint ismertebbek Biermann István és dr. Szántó Ernő egykori népbiztosok, ez utóbbiról még az is kiderült, hogy az Ausztriába menekült bátyjával Szántó Béla volt hadügyi népbiztossal is állandó összeköttetésben volt. A karhatalom — amelynek parancsnoka Kovách Béla őrnagy, helyettese pedig Weitner Béla százados — közel 120 tagból áll és egyesíti magában a Svábhegy vidékének csaknem egész intelligens fiatalságát, rövid fennállása alatt is oly szép munkát végzett, hogy hisszük, közel van azaz idő, amikor környékünk a kommunista elemektől teljesen mentes lesz. Nem tudjuk ugyan, hogy mi a terve a felsőbbségnek e derék és érdemes munkát végző karhatalmi testülettel, mi azonban nagy megnyugvással látjuk annak működését annál is inkább, mivel a budai félreeső hegyekben még mindig igen alkalmas búvóhelyet találhatnak a gyanús egyének és e nagy kiterjedésű külső területnek védelmét és közbiztonságát a mai rendkívüli viszonyok között, a mostani rendőrségi, még kevésbbé a mezőőri szolgálattól alig várhatjuk. Dr. Dencz Ákos. ...nemoöaŐuöa! Nem oda Buda! Három röpke szó; de minden betűje a magyar história egy-egy fejezete. Nemcsak azé, amelyet már a múlt patinája takar, hanem azé is amely most csinálódik. Származását homály fedi. A hagyomány szerint Attila szavai; a testvérviszály során mennydörögte oda Budának végső figzelmezte- tésül: — eddig, és ne tovább! Vannak, akik másként tudják. Hogy ez a mondás nem a hun mondák légkörében született. A tatár- és török- dulások szenvedései sirnak ki szavaiból; de a csüggedés könnyein át bizakodóan ivelődik bennök a reménység szivárványa: — Él magyar, áll Buda még! Kettős arca van, mint a mytho- logiai Janusnak: az egyik vészt- jóslóan fenpegető, a másik bátori- tóan felemelő. És ez talán egy okkal több arra, hogy Buda krónikájának hasábjain neki állandó hely jusson. Mert nekünk, akik a „ma“ történetét kisérjük nyomon, mind a két arculata kívánatos. Sőt szükséges ! Nekünk, akik Buda társadalmának történelmi, nemzeti és erkölcsi horizontján állva rójjuk a krónika betűit, bizony-bizony szükségünk van a mementonak arra az ércbuzogányára, amely figyelmezteti a tévedőt és reácsap, — ha kell — a rosszhiszeműségre. Hadd legyen ilyenkor a szó a haragvó Attiláé: — „Megállj testvér! Nem oda Buda!“ A megpróbáltatások nehéz napjaiban pedig — amelyekből, hej! de kijutott a magyarnak! — bátorítás kell a csüggedőnek. Hadd legyen ilyenkor a három szó a múltnak mélységeiből felhangzó mementó: —- Nézd! egy ezredév minden vihara után most is ott ragyog Buda ormán a magyar korona keresztje. Hadd legyen ilyenkor ez a három szó felsiró fohászunk, de egyben bizakodó hitvallásunk is: Ne csüggedj testvér! Él a magyar még és — nem oda Buda!“ S. 71. JltecR. Szerkesztőség telefonja: 129—96. Szerkesztő található d. u. 3—4-ig I., Bors-utca 24. Ide cimzendő minden levél. Névnapok. Az aktualitások néha kiszorítják ezt a kis rovatot, mely iránt való érdeklődés, főleg a hölgyolvasóink körében nagy, amit a rovat elmaradása esetén van alkalmunk tapasztalni. A sürgetésnek szívesen teszünk eleget és közöljük a legutóbbi napok két ismert névnapjának történetét : Szent Borbála a III-ik században élt és Maxinrinus császár idején halt vértanú halált Nikodémiában. A legendák szerint atyja Origenes elzárta a világtól és kínozta, amikor megtudta, hogy leánya keresztény hitre tért és mert sehogysem bírta rávenni uj hite elhagyására, sajátkezűig lefejezte, mire őt a helyszínen a villám ütötte agyon. Szt. Borbálát, zivatar és tűzvész esetén szokás segítségül hívni, vagy akkor ha valakit készületlenül lep meg a halál és az egyház történet példákat tud rá, hogy a szent segitett is. Szent Miklós püspök, akiről a Mikulásnapi szokásokat elnevezték, Kis Ázsiában született Patara városában és utóbb Mirá- ban mint püspök élt Diocletianus császár idején. 327-ben halt meg. — Miklós néven hat pápát ismerünk és számos szentet. A magyar történelem is számos Miklós nevű egyházi és világi főurat ismer, akiknek vezeték nevét nem is tudja a történelem. Ezüst miséjét olvasta december hó 8-án az óbiTÖai templomban Labuda Ferenc dr. e plébánia rövid megszakításokkal. huszonöt évi lelkésze. Érdemekben dús működés határköve volt e nap. Hívei és egykori tanítványai nagy számmal üdvözölték. Ez alkalommal az ünnepi szónoklatot Sagmüller József esperes mondotta. A befalazott átjáró boszszantja mindazokat, akik eddig az ismert Willinger-udvaron át jártak ki a Krisztina-körutra. A keresztutcát pótolta ez az átjáró, melyet most a ház uj tulajdonosa, Tschögl Gusztáv beszüntetett azzal, hogy a két különböző tulajdonos háza közötti átjáró ajtót befalaztatta. A pestiek mindig kellemetlenkednek és sejthető volt ez is előre, amikor a hábortf végén Tschögl Gusztáv a házat mintegy félmillió koronáért megvette, mert különös volt már az a körlevél is, amelyben erről a lakókat értesítette és amelynek vége körülbelül igy szólt: Értesítjük, hogy házaink kezelésével Tschögl Gusztáv ur Öméltóságát bíztuk meg. (Aláírva) Tschögl Gusztáv és neje. Az ilyen körlevelek éppen eléggé alkalmasak ahhoz, hogy a budaiak szeretetéhez vezető ajtót is segítsenek befalazni. Győzelmet aratott 5:0 az Óbudai Tornaegylet mely végre megtalálva önmagát, e feltűnő nagy goaalarányu győzelmet aratva a II. oszt. bajnokság egyik vezető egyesülete az UMTE. felett. E nagy győzelem azt a reményt keltegeti, hogy a csapat kiheverte már a karhatalmi szolgálat fáradtságait és ismét hozzálát a szezon elején megkezdet pontok gyűjtéséhez. A goalok közül hármat Rácz lőtte.
