Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-09-01 / 590. szám
Uiaüftr; ásni YI7 íyF Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. 590. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 , fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: L, BorsSZám. utca 24. szám. Felelős szerkesztő: j. V1RAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter 1918. magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. SZ6pi6IIiD6r Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a meg- . rendeléskor előre fizetendő. IBag^ar karakter! kell adni Budának . . . „azt a nemzeti vonást, melyet elővarázsolni és a városra patinaszeriien rárónni,minden vezéremberünknek első kötelessége.“ Pest sohasem lesz külső formáiban eredeti magyar város. Minél jobban fejlődik, mennél pompásabb, ragyogóbb lesz, mindig közelebb jut Pá- rishoz, Berlinhez, Bécshez és épen ez az általános pompája, fénye, in- ternationális jelleget ad neki. Nem is lehet másként. A nagy kereskedelmi házak a külföldi bevált mintákat keresik, amikor modern nagy áruházaikat építik. A magánlakásoknak szánt bérházak is lehetőleg olcsón épülnek és a főkérdés a belső berendezés, nem pedig a külsőnek nemzeti jelleget adó költséges kialakítása. A ritkább középület pedig elvész a háztengerben és nem képes megadni a külön jelleget a városnak. Magyar karaktert Budapestnek egyedül csak Buda adhat. A síkságon épült Pest csak apró részletekben látható, mig a dombokon-he- gyeken épülő Buda egységes hatást kelt Pest felöl. Ezt a távlati képet kell kihasználni, hogy nemzeti magyar karaktert adjunk a magyar fővárosnak. Ma még lehetséges. A kezdetet megadta a Halász- bástya, mely a hunmondákra emlékeztet, a honfoglalás eposzának borongó emlékeit keltegeti a magyarban, — különös érzéket fakaszt az idegenben. Magát a királyi palotát is ezzel kellett volna összhangba hozni, ámbár úgy is ahogy van, különleges. De a Halászbástyát folytatni kell, ha nem is a meglévő arányokban, de ezzel egyöntetűen, végig a várhegy körül egészen a bécsi kapuig. A Nándor-bástya önként kínálkozik a karakterisztikusan magyar kiépítésre, és a mi zseniális magyar építészeink az első pályázatnál remekül megoldják majd a kérdést. A Dunához levezető részét a Halászbástyának, már költségesen, impozánsan kell kiépíteni, mert ez lesz Buda, mondhatnám a világ legcsodálatosabb építési remeke. A vár pestfelőli látképét befejezi majd az Erzsébet szoborral járó rendezés, mely, ha szerencsés megoldást nyer, magyar motívumokkal hidalhatja át a királyi palota és a Halászbástya közötti hézagot. Szerencsés körülmény az, hogy Buda most fog átépülni. A Tabán rendezése, a Víziváros szabályozása küszöbön állanak és itt tág tere nyílnék az öntudatos, magyar karakterisztikus kiépítésnek. Ez belső kép volna. Az idegenek át kerülnének Budára, hogy megnézzék a magyar nemzet ősi székét. Pompás, történelmi zamatu képeket lehet itt produkálni erős akarattal és építészeti tudásunk teljes fölhasználásával, mellőzve minden kicsinyes protekciót és tág teret nyitva mindennek, ami ezt az irányt szolgálná. Buda külső képének magyar rajzát a kiépítetlen dunapart van hivatva befejezni. A Víziváros uj hidját már úgy kell építeni, hogy az architek- tonikusan mintegy beleolvadjon a Halászbástyába. Az óbudai hídnak óriási városfejlesztő hatását nemzeti építkezésünk és karakterünk kifejezésére kell fölhasználni. Ugyanezt szolgálná a borárostéri hid is, mely ezzel a Kelenföld magyar jellegét adná meg. Buda belső képét nagy történelmi múltjához méltóan befejezné a mai bástya-sétány stilszerü kiépítése a királyi palotától a körmöci lépcsőig, illetve a Ferdinánd kaszárnyáig. Ezt azonban már a királyi palotával egyöntetűen kell kiépíteni. A Tabán lejtőit és a Gellérthegy ídenéző oldalát már ismét sajátosan, de nagy öntudatosággal és szigorúan megállapított architektonikus tervek alapján kell úgy beépíteni, hogy a domináló részek erős nagy vonásokban magyar karaktert tükrözzenek. A Rózsadombtól kezdve az Óbuda felett elhúzódó dombos oldalak ma még teljesen rendelkezésre állanak és igazán nem jár különös nehézséggel itt némileg visszaadni a másfélezer éves múlt képét, amikor Buda vezér s utóbb az Árpádok székeltek itt. Magánosok tervszerűen engedélyezett építkezése is teljesítheti ezt a feladatot, ha a célt szigorú prog- rammszerüséggel kezelik az illetékes hatóságok. Buda, a világfürdő, legyen egyúttal Buda az ősmagyar jellegű, ahol bámulattal néz majd körül a nyugati sablonokhoz szokott idegen. * Ezt a kérdést — Budának nemzeti jellegű rekonstrukciójának ügyét, — nem engedjük többé levenni a napirendről. Egyenkint és szeméiyenkint fordulunk a budai városi bizottsági tagokhoz, megkeressük a neves építészeket és ha másirányban nem, de ebben az esetben megalkotjuk az oly nagyon hiányzó budai blokkot, hogy ezt a nagy horderejű, Buda jövőjét megalapozó hírét, nevét emelő mozgalmat felszínen tartsuk, megoldás elé vigyük. Megindul az omnibusz a Szénatérről a Marczibányi-térre egészen a Lövőházig, — még pedig szeptember hó első napjaiban. Próbaképen, lesz-e forgalma mint önálló vonalnak? Ezt tehát mégis kitaposta a tanácsból Szekula Gyula. Hálás lesz érte a polgárság. Igaz, hogy ez egyelőre még csak ígéret és — a tapasztalás azt bizonyítja, hogy városházi ígéretekre nem jó előre meginni az áldomást. — A Víziváros is megjárta ily Ígérettel. A legutóbbi tisztviselő választás idején, amikor alpolgármesterektől és tanácsnokoktól lefelé választott a közgyűlés, csak úgy dűlt a sok Ígéret a városházából. Elég szerény és elég devot bácsik jutottak diszes helyzetekbe s amikor bejutottak, sietve levetették a szerénység nehezen viselt köpenyét. A saját egyéniségnek valami önhitt túlbecsülése lett úrrá sok embernél, valami émelyítő fölényességgel beszélnek ezek az urak mindenről és mindenkivel és legtöbbje sietett megtagadni azokat is, akik a szekerét tolták. Volt, aki még a szükebb szülőföldjét is megtagadta. Ezért vérzik most a vízivárosiak orra. Valami kis kulturális igényük volt, a budai Vigadó jobb kihasználása irányában. Csekélység, — egy kézlegyintéssel el lehetett volna intézni s erre nézve jóhiszemű ígéretet is kaptak a polgármestertől, de mások zátonyra juttatták az ügyet. A csökönyös ön- imádás zátonyára. Meg kellett mutatni, hogy tulajdonképen ki a legény — a gyöngyösi csárdában ! Falusi gondolatok cimen irja nekünk nyaralóhelyéről dr. Orova Zsigmond főv.biz.taga következőket: Olvasom az újságban (egy hetes már az újság mikor olvasom), hogy a Gyöngyös újjáépítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmából két képviselő: Platthy meg Pető a vitába belekapcsolták a főváros rendezése, fejlesztése körül való egyikmásik kérdést. Jól és okosan tették. A hungária-uti hid megépítésének sürgetésére nagyon jó alkalom volt e törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban. A miniszterelnök maga jelentette ki, hogy a hid megépítését a lakás-szükség enyhítése is kívánatossá teszi. Miért nem építették eddig ? Spóroltak bizonyára. Most talán a munkáskéz hiánya, meg a nyersanyag beszerzésének nehézségei képezik az akadályt. Félre az akadályokkal. A hidat meg kell építeni, az építkezést meg kell kezdeni. A nyersanyag biztositható, mert a hid megépítéséhez termelésünk arányához képest sok anyag nem kell. A pénzkérdés pedig nem játszhatik szerepet : ma milliók és milliárdok pusztulnak, mi ez egy hídépítés költségeihez képest? Innen, ebből a kis magyar faluból gondolataim a legnagyobb magyar faluba szállnak : Budára. Rendes ott a posta, van telefon, orvos, világítás és vízvezeték, de hiányzik sok egyéb : szükségletek, miket a fővárosi ember épen olyan vágyakozással igényel, mint a postát, orvost a falusi. A háború az ő rettenetes budgetjével megtanított mindnyájunkat arra, hogy beruházásoknál, városi intézmények létesítésénél nem lényeges : a pénzkérdés. Budavára különös helyzetéről, hivatásáról, fejlesztéséről külön értekezést kellene írni. Valóságos tanulmány ez és alig van rá más példa, mint a prágai Hradsin, mely a „Kleine Seite“ részen, az Elba túloldalán fekve, Prágának a Budája. Sokban hasonlít is Budához kivül- belül. Toll alá tódul ez a kérdés most, amikor az Országos levéltár számára uj palotát építettek a bécsi kapu mellett, ahol egy rozoga épületben mostanáig őrizték a levéltár egy részét s az állam megszerezte volt a két szomszédos házat is. Ezzel ismét kiszoritttotak a várból néhány, ott lakó családot s ha ez igy tart néhány év múlva este 9 órakor, takarodó után be lehet majd csukni a Vár rácsos kapuit, mert a hivatalos óra leteltével eltakarodik onnan az utolsó beamter, az utolsó munkás is, csak a silbak marad az őrhelyén. Vásárcsarnok kell a III. kerületnek, mely élelmezés tekintetében mostohán van ellátva, holott természetes, olcsó éléstára lehetne Budának. A vidékről kocsin élelmet hozó falusi, aki Vörösvárról, Tökről, Pilisről jön, szívesen megtakarítaná aí utat és időt, hogy bejöjjön a központi csarnokba vagy a Batthyány- térre. Egy óra ide, egy óra oda, ez a két óra embernek lónak egyaránt terhes. Adná olcsóbban a holmiját is, ha ott valahol a Vörösvári-ut elején, a Flórián-téren vásárcsarnokot érne. A Vörösvári-utat egyenes irányban amúgy is be kell hozni a ; Lajos-utcába, az épitendő óbudai
