Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-07-21 / 584. szám
i XV. évi. 534. széni. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Borsutca 24. szám. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centirrléter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1918. Július 21. „Eossz üzlet a háború“ a cime és lényege Henry Georg hires könyvének, ami egyelőre azonban csakis nem sikerült jóslás számba mehet. Azt látjuk, hogy a háború kitűnő konjunktúrát teremtett. A mezőgazdák soha nem remélt haszonra tettek szert, úgy a nagy- birtokosok, mint a kisbirtokosok. Hihetetlen módon erősödött a banktőke elsősorban a kézéiben lévő mezőgazdasági ipar (malom, cukorgyár, szeszgyár),valamint a hadi-ipar révén, — azonkívül a konjukturális spekuláció és a tőzsde nagy nyereségeinek haszonélvezője. Készleteinek magas árakon való értékesítése következtében nagyon meg van elégedve a kereskedelem, ép igy a kisipar, mely nyers anyagait ugyan egyenes utón nem szerezhette be, — de tetemes haszonnal dolgozik. Végül türhetőnek mondható a munkásság helyzete is, mely némi részben a munkaadók jóakaratu, józan belátásának, de főként hatalmas szervezettségének súlyával, — elég magas munkabéreket tudott kivívni. A helyzettel tehát nagyon megvannak elégedve: a nagybankok és általában a nagytőke, a termelő-osztályok, ill. a mezőgazdák, az ipar és kereskedelem, sőt még a munkásság is. A helyzet káros következményeit tehát nem a fogyasztók összessége, hanem ismételjük, egyedül a középosztálynak egy kisebbsége érzi fájdalmasan, oly kisebbség, amelynek kedvéért valóban „nem érdemes“ ezt az általános megelégedettséget s jólétet megbolygatni; én a magam részéről megvagyok arról győződve, — hogy a „fogyasztók“ nyugodtak • maradhatnak, a mai rendszer nem lesz ilyen „kegyetlen és kicsinyes“, hogy ezt megváltoztassa. A fix jövedelmű középosztály sü- lyedni fog tovább, mert a drágaság csak fokozódni fog, ezt feltartóztatni már ma nem is lehet. Beáll a teljes elszegényedés, melynek hatása alatt eladja a budai polgár családi házát és ingatlanát és a kényszerhelyzet ki fogja űzni még bérelt lakásából is. Csendben nagy tülekedés folyik Buda ingat anaiérí az utóbbi hónapokban. Sok családi-és'bérház, valamint üres telek cserélt gazdát óriási árakon. A vagyonra szert tett osztály felismeri a budai részek szépségét s arra törekszik, hogy itt letelepedhessen. A háború jelenségeihez nemcsak a nagy vagyoneltolódás, hanem a néprétegek elhelyezkedésének eltolódása is tartozik. Buda jelenlegi lakosságára — mely tudvalevőleg túlnyomó részben a polgári középosztályból áll — szomorú e jóslat, mert az itt letelepedett fix- fizetésü hivatalnokok, szerény kamat- jövedelemből élő kistőkések és a szegényes nyugdíjasok, tudvalevőleg társadalmunknak ahhoz az egyetlen osztályához tartoznak, melyet a háború gazdaságilag súlyosan érintett; — ők a drágaságnak első áldozatai, az ő életstandard-juk sülyedt borzasztóan. Ne áltassuk magunkat, nem a „fogyasztó“ szenved; „fogyasztó“ egyúttal maga az árdrágító, azaz minden kereső a drágaságot még magasabb árakkal áthárítja másra. Csakis a középosztály fix jövedelemmel biró része, a társadalomnak legértékesebb rétege, az intelligencia az, mely képtelen a drágaságot áthárítani másra s igy minden más kereseti osztály „pofozó-gépe“ ! Egyetlen helyes, szociális intézkedésünk a háborús „lakbérrendelet“ ugyanis az érdekeltek kitartó rohamai alatt előbb-utóbb összeroppan s kezdődik a verseny a budai lakásokért, mely versenyben a jelenlegi budai polgár kénytelen meghátrálni. Már látom a bérházak óriási áraiból, hogy uj tulajdonosaik mily rentabilitást, illetve házbéremelésre számítanak. — Buda lakosságának nagy része tehát olcsóbb tömeglakásokban, Pesten fog menedéket keresni, ellenben Budán megkezdődik az uj elem inváziója. A régi lakosságból legfeljebb meg fog maradni a régi, rozoga, egészségtelen kislakások kisigényű lakója, — a legszegényebb népréteg, mig a bontó csákány ezeket a viskókat is el nem tünteti. így fog megváltozni Buda csendes, patrialkális képe, — itt fogjuk találni a gazdagságot a nagy szegénység mellett, — a világvárost az ő ismert igazságtalan ellentéteivel. Annyi bizonyos, hogy akistőkés és a beamterkipusztul Budáról! Schey E.' A budai blokk hiányát érezzük most, amikor olyan kérdések kerülnek napirendre a városházán, a melyek megkövetelnék a budai városi képviselők egyöntetű eljárását előzetesen tisztázott megállapodások alapján. Itt van a Vérmező kérdése — melyről más helyen szólunk — amelyben ellentétes felfogás és törekvés nyilvánult mega két szomszédos kerület vezéremberei között. Itt van az állandó kiállítási terület végleges megállapítása, a Stadion-ügye. és sok máson kívül az omnibusz-közlekedés. Az első kerület kiverekedte a maga omnibusz járatait s ma a csalókalátszat az, hogy a Il-ik kerület rovására. Azért mondjuk, hogy csalókalátszat, mert tényleg nem igy történt, •'sak az a taktikai hiba esett meg, hogy amikor az I. kerület már biztosította a magáét, nem igen törődött a második kerülettel. Kaparj kurta, neked is lesz ! Eddig ez igy volt szokásban, de nem sok jóra vezetett. Ha a budai három kerület városi képviselői megalakitának a budai blokkot, ahogy azt dr. Orova Zsigmond e lap hasábjain is kifejtette, és bizonyos időkben értekezletre gyűlnének, ahol a budai kérdéseket megvitatnák, másként alakulna ki sok minden. A lövőház-utcai omnibusz-közlekedés kérdésében — mely összekötné a széna-téri közúti közlekedést a Marcibányi-térrel s igy a Rózsadomb nyugati részével — magára maradt Szekula Gyula a pénzügyi bizottságban, ahol kétségbeesetten küzdött ez elhagyatott vidék érdekeiért. Hivatkozott reá, hogy Kollár Lajos • vezetésével a kerületi bizottsági tagok küldöttségileg jártak a polgármester urnái, aki megígérte hogy „ ... ha csak lehet, fentartják a forgalmat, ha restringáltan is.“ Mégis • beszüntették teljesen azon a téves alapon, hogy e vonalrészen nincs forgalom. Pedig az a kis kocsi mindig zsúfoltan tele volt, a Rózsadomb sűrűn lakott városrész s most a háziasszonyok gyalog járnak a piacra. — Négy ló kell hozzá és három fiú, akik egyúttal kalauzok. Megírta a tanácsnok, hogy egy indítót kell még odaállítani a bódéhoz. A régi, nincs elbocsátva, csak oda keli újra helyezni és minden rendben lesz. Sajnos, Rényi Dezső tanácsnok nem tartja még sem lehető- . nek a forgalom újból való megindítását s arra egyelőre nincs is kilátás. Értesülésünk szerint dr. Bódy Tivadar polgármester intézkedése folytán dr. Déri Ferenc első alpolgármester, mint a közlekedési bizottság elnöke, e bizottságot e hó 22-ére, hétfőre déli 12 órára rendkívüli ülésre hívta egybe. Az ülés napirendjének egyetlen tárgya : határozathozatal a budai II. kerületi társaskocsiközle- kédésnek Szekula Gyula főv. biz. tag által a múlt szerdai közgyűlésen javasolt újbóli felvétele iránt. E helyütt emlitjük, hogy Szekula Gyulát, mint a Rózsadomb és Vidéke egylet elnökét, betegségéből való felgyógyulása után napról-napra keresik fel a Rózsadombnak a Marci- bányi-térre dűlő déli lejtőjének lakossága részéről az iránt, hogy ne engedje a Rózsadomb e részére életkérdést képező Szénatér-Marcibányi- téri társaskocsi forgalmának ügyét elsikkasztani. Endrödi Sándor naplószerkesztő, kitűnő költőnk, aki a külső Bimbó-utcában lakik, a szénatéri piacra utalt, rózsadombi háziasszonyok nevében ez ügyben ismételve kereste fel Szekulát betegsége alatt. Hatalmas gátat emelt a poloskainvázió elé a Krisztinaváros polgársága csütörtökön tartott gyűlésén a Krisztinavárosi Kaszinóban, a hol dr. Ripka Ferenc, Buda meleg szere- tetétől átitatott és érvet-érvre fölhalmozó beszédében okolta meg azt a felebbezést, melyet a polgárság nyújtott be a miniszterhez, hogy akadályozza meg a Vérmező beépítését, de segítse elő megszerezni e hagyományokkal, vértanuk-vérével megszentelt mezőt a székesfővárosnak, hogy ott e világháború hőseinek emlékére, egy modern botanikus kert keretében létesítse a Hősök ligetét. Esetleg oda építse a Stadiont, az ifjúság testnevelő főiskoláját, hogy továbbra is a honvédelem nagy eszméjét szolgálja. — A Vérmező mély fekvésénél fogva nem kapcsolható be egyszerűen és közvetlenül az ottani csatornarendszerbe. Látszólag ez az összeköttetés igen könnyű feladat volna, amennyiben a most már végig beboltozott ördögárok ott folyik el a sik mező szélén. A Vérmező síkja alig egy méterrel magasabb az ördögárok fenekénél s igy abba egy uj városrész csatornarendszere nem csatolható be, mert a legcsekélyebb vízmennyiség hozzáeresztése egyrészt kellemetlen stagnációt fog eredményezni úgy az uj csatornában, mint magában az ördögárokban, ami egészségi okokból feltétlenül kerülendő; másrészt pedig magasabb vízállás esetén — például tetemesebb esőzések következtében — az ördögárok zugligeti szennyvize ki fog ömleni a betorkoló uj csatornákba
