Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-07-21 / 584. szám

2 2 \ és ez épületek pincéit, meg ezek környezetét is el fogja önteni és megfertőzni. A vízvezeték főcsövei ezen a részen alig bírják azt a víz­mennyiséget szállítani, amire a kör­nyékbeli mostani lakosságnak szük­sége van s ha most még egy mélyebben fekvő területet csak né­hány nagy házzal kapcsolunk hozzá, akkor a kissé magasabban fekvő, ugyanehhez a főcsőrendszerhez tar­tozó házaknak a földszintjén se fog csurogni a vízvezetéki csap. Az a két száraz esztendő, amelv a fővárosi vízművek elégtelenségét igazolja, az a két forró nyár, ame­lyen az utcák s a közterek tömlővel való locsolását megtiltották, valósá­gos tuberkulózis fejlesztő korszak­ként fog a jövőben szomorú emlé­kül megmaradni. Ha a Vérmező környékét szintén át akarjuk engedni a tuberkulózis veszélyeztetett terüle­teként a romlásnak, akkor csak a locsoló készséget kell csökkentenünk, ami pedig bekövetkezik, mihelyt uj fogyasztók kedvéért újabb vezetéke­ket illesztünk a különben rs gyenge főcsövekbe. A Vérmező talaja az ördögároknak évezredes alluviuma, régi kiöntései­nek maradványa, üledéke; mint ilyen alul nyirkos, maláriás, éppen ilyen a Horváth-kert vagy a Városmajor talaja. Kerti művelésben kitűnő ez a föld, de városépítésre nem ajánlható. Lendl Adói dr. már két évtizeddel ezelőtt a tönkremenő Egyetemi Bota­nikus Kert céljaira ajánlotta a Vér­mezőt; ez lett volna a természetszerű felhasználása e szép területnek. Ne keressük a pesti oldal már sokszor elitéit és valóban helytelen rendszerét, mely nem hagy szabad területeket, köztereket. Elismerjük, hogy a lakásínségen segíteni kell s ha már építkezni kell Budán, akkor ott van a Víziváros, az Országút, a Fejérvári-ut környéke; mindenütt van még elegendő s e célra felhasznál­ható terjedelmes, üres, vagy kiépí­tetlen terület a legforgalmasabb köz­lekedési vonalak mentén. A terjedelmes és jól megokolt felebbezéshez dr. Lendl Adolf szol­gáltatta az adatokat s a polgárság gyűlése egyhangúlag elfogadta azt. Még nem volt példa rá a székes- főváros történetében, hogy a költség- vetés ily későn kerüljön tárgyalásra a városházán, de elvégre különböző technikai és adminisztratív okok, a háborús viszonyok és az ezek nyo­mása alatt jelentkező újabb és újabb nem várt költségek, — amelyeket a folyó évi költségvetésbe okvetlenül bele kellett illeszteni, — többé- kevésbé indokolják e késedelmet. A késői nyár befolyása a közgyűlés erősen ritkult padsorain nagyon is meglátszott; a tanácsbeliekkel együtt összesen 127 törvényhatósági bizott­sági tag volt jelen, akik úgy a fő­város folyó évi költségelőirányzatát, valamint' a 25 millió korona újabb / bevételt jelentő közlekedési adóeme­lést egyhangúlag megszavazták; érez­vén, hogy a főváros háztartásának egyensúlyát annyira, amennyire biz­tosítani a kormány erélyes támogatása nélkül még Így is alig lehet. — A polgármester kijelentése szerint egyébként a kormány részéről Ígéretet nyert a székesfőváros közönsége arra nézve, hogy a 101 millió koronás eddigi háborús költségvetési hiány fedezéséhez a kormány a maga ré­széről 60 millió korona segítséggel fog hozzájárulni. — Ehhez a támo­gatáshoz a székesfővárosnak kétség­telen jogot ad az a körülmény, hogy az idegen illetőségű kórházi ápoltak hátraléka egymagában kb. 30 millió korona; a katonai beszállásolások és egyéb hadi kiadások szintén ugyanannyit tesznek ki; végered­ményben tehát a 60 millió korona tulajdonképpen főváros által előlege­zett országos költségek megtérítését jelenti. Kincsek a vízben. — Buda mint világfürdő. — írfa: Dr. Lendl Adolf. Ebben a hőségben már a szó is hüsit, amit fürdőről leír a toll. Igaz, hogy még a hideg viz is fölmeleg­szik attól a szeretettől, amivel dr. Lendl Adolf kezeli az ő dédelgetett budai fürdőit. Mi szívesen segítjük őt a dédelgetésben és folytatjuk a múlt számban bevezetett cikkét: II. A Gellért-fürdő előtt fekszik a Szt. Gellérthegy elég meredek oldala; csak a Kelenhegyi- ut választja el tőle. Az eredeti terv szerint átjárót akartak építeni e fürdő­ből az ut áthidalásával a parkszerűen beültetendő hegyoldalba s ez helyes megoldás lett volna (bizonyára még pótolható), mert a fürdő ennek foly­tán mintegy hozzátartozó terjedelmes, jó fekvésű sétáló kertet nyert volna f enélkül a fürdő, mint sok bennlakó idegenre számitó intézmény, hiányos és feleértékü. Különösen, ha a Gel­lérthegy oldalát és lapos hátát ren­dezik és beépítik, akár az én tervem szerint, akár másképen, mutatkozni fog annak szüksége, hogy ezt az összeköttetést a fürdő kedvéért léte­sítsék; csak nem fognak a fürdő­vendégek a száraz utcákon a palota körül sétálgatni; a hegyoldalba, az üde növényzet közé kívánkoznak majd. Előkelő és gyönyörűnek ígérkezik ez a világhírre törekvő fürdő és szálló belül; kertet kell melléje teremteni, sétálóhelyeket hozzá kapcsolni fel­tétlenül s ezt közvetíti leghelyeseb­ben az az áthidalás. A Rudas-fürdőnek a sétáló kertje az ősz Gellérthegy sziklafala alatt a Dunapart mentén húzódik el; keskeny ugyan, de elég hosszú és változatosan kialakítható. E fürdőhöz kapcsolódik a Szt. Gel- lért-szobor mellett felhuzódó gyalog­út is, amely a Tabán fölé visz és minden fordulójáról szép kilátást en­ged a Dunára és a pesti oldalra. Ha ezt a fürdőépületet újból épí­tik, — úgy tudom, nemsokára sorra kerül — azt ajánlom, keressenek a tervezők valamilyen művészi kapcso­latot az épület és a mögötte vonuló meredek sziklafal között. Hiszen maga a természet adja a mintát hozzá. Belül és a Dunára néző homlokzata lehet törökös, emlékeztetőül a fürdő NAPLÓ régf fénykorára, amelyből egyes szép és eredeti belső részletei elmúlt év­századokból reánk maradtak. Ezt lát­hatóan értékesíteni és kiviil is jelezni kell a Duna felé mutatkozó részén. Azonban a hátsó oldala, amely a szikla felé fordul, az se legyen kö­zönséges budapesti stílusban tartott épületfal. Én mindig furcsán nézem a dolgot, ha az épület és a szikla­fal között a szűk szoroson átmegyek; olyan felemás az egyébként érdekes kis szoros kialakulása. Az egyik ol­dalán óriás sziklatömbök, amik egy­szerű természetességükben nagysze­rűen hatnak — s a másik oldala hámlott vakolatu téglafal. Sehogyan se illik egymáshoz a kettő. Ezt a szorost, amely elég hosszan nyúlik el, át kellene boltozni, mint egy alag­utat, amivel maga a fürdő terjedel­mes terraszt nyerne a sziklafaltól védett helyen s ezt egyrészt a Szent Gellért-szobor felé a hegyoldallal, másrészt a kocsiút mellett a Gellért- fürdő felé húzódó keskeny sétány­nyal lehetne összekapcsolni. Ezen a terraszon kellene a Hungária-forrás vizének árusításáról és megfelelő ivó­csarnokáról gondoskodni. A nagy­közönség nem sejti, milyen kincset bir e forrásban. Az orvosok nem rendelhetik a vizét, mert nem kap­ható ; pedig bőven folyik veszen­dőbe most. Karlsbadi sóval felér magával az eredeti karlsbadi vizek­kel; egyébként is kitűnő hatású. Rendszeres karlsbadi kúrák beveze­tésére adna alkalmat ez a forrás, csak terjedelmet nyerjünk hozzá és a hegyoldalak sétálóhelyeit kapcsol­juk bele. Vétek az, hogy e forrás vize használatlanul elfolyik. Boldogult dr. Korányi Frigyes báró a vesebaj­ban szenvedőknek mindig ezt a vizet rendelte. Naponta 400 hektoliter bu- gyog ki a forrásból. A Gellérthegy meredek sziklafala alján, ha nem is a keskeny sétány egész hosszán, de legalább helyen- kint folytatni lehetne mintegy a Ru­dasfürdő terraszát, közbeeső meg­szakításokkal, s ez néhol olyan széles lehetne, hogy kávéház, tejcsarnok, vagy más üdülő- és nyugvóhely el­férne rajta gyönyörű kilátással az alatta elvonuló kocsiuton túl a ha­talmas Dunára. Világhírű a drezdai Brühl’sche Terasse, pedig ehhez, amit itt megalkotnánk, nem is volna ha­sonlítható ; és egy kis élet élénkítené ennek révén ezt az egyébként holt és üres, pedig igazán szép útvonalat. A Rácz-fürdőnek szintén meg kell könnyíteni a hely­zetet — ami a Tabán kiépítésével bizonyára magától következik be — hiszen néhány lépéssel ugyancsak a Gellérthegyre lehet jutni e fürdőből. Erre a környékre, a szerb templom közelében bárhol egy-két előkelőbb vendégfogadó és talán egy-két mo­dern szálló is kívánkozik, mert az egyetlen szálló (Fiume) a Várkert­rakparton kissé messze esik és nem elég nagy. A Tabánban elszórt régi, kisebb korcsmák — amelyeket pedig a pesti kiránduló közönség és a budai pol­gárság szívesen látogat még ma is, mert néhány évtizeddel azelőtt meg­alapozták jó hírüket egyszerűségűk­kel és annak idején saját termésű kitűnő borukkal — kijebb húzódnak majd, amint romjaiból kiemelkedik az uj városrész. Kívánatosak az ilyen kisebbszerü nyári vendéglők is, de a város zöld részében van a helyük. Legelhanyagoltabb valamennyi bu­dai fürdő között az óbudai Római-fürdő; parlagon hever a környéke és az odavezető közlekedése mizerábilis. ("Újabban javult már, mert a M. F. T. R. igazgatósága és a fürdőtulaj­donos áldozatkészsége révén a helyi hajó itt is kiköt. A tulajdonos Rin- ger-család nagyobb szabású építke­zést is tervez itt. A szerk.) Pedig ez volna a közelében fekvő aquincumi teleppel együtt, az idegenek tekinte­téből a székesfővárosnak egyik ér­demes nevezetessége. Mind a kettőt lehet és kell is az idegeneknek meg­közelíthető látványossággá emelni. Amphiteatrumot ezen kívül — azt hiszem — legközelebb csak Polában lehet látni. A nagyobb arányokban kialakí­tandó Római-fürdő érdemes kirán­dulóhelyként fejlesztendő. Az óbudai gázgyár a közelben és az odaterve­zett terjedelmes halastavak idegenek részéről talán szintén meg lesznek tekinthetők, ami ugyancsak érdekes néznivalót nyújtana nekik. Azonban ennek első feltétele az útvonal ren­dezése volna, mert a Lajos-utcán és a Szt. Endrei-uton — eltekintve az életveszélyes kanyarulatoktól — csak restelkedve jár az ember külföldiek társaságában. Az ut eleje a Margit-körut felől rendeződik már és néhány bérpalota, sőt egy modern szálló emelkedik a Szent Lukács-fürdő közelében. A Török-utcára rákerül a sor, ha ott a törökök templomát épí­teni fogják. A hegy oldalalja néhány érdekeltséget rejt magában éppen a nagy fürdővel szemben; egy kis tó meleg vizében tenyészik a pompás keleti lotusz-virágok egyik faja, a Nymphaea thermalis, Kitaibel Pál tudós botanikus óta, aki jó száz év­vel azelőtt a nagyváradi meleg for­rásokból hozta és ide elültette ezt a vizi rózsát. Azután dr. Schilberszky Károly gondozta. Senki se tudja, senki se látja, mert el van rejtve, pedig Európában sehol sem találni a párját. (Csak Balaton-Hévizben ültette be újabban dr. Lovassy Sándor.) A tó fölött elég terjedelmes barlang, részben csinos cseppkőképződmé­nyekkel ; ezt még József nádorunk idején, még pedig éppen az ő párt­fogásával fel akarták tárni a kirán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom