Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-02-15 / 572. szám
yK XV. évi. 572. sí. Am. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Negyedévre 6 borona. Szerkesztősége: !., Bors-utca 24. sz. Kiadóhivatala: ff., Fő-utea 7. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : J. VIRAÁG BÉLA Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 kor. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1818. február 15. Sivár a budai kerületek politikai kialakulásának a képe. Bizonytalanság, meg- nemértés, határozatlanság és széthúzás festik alá kellemetlen, borongós, ködös alapszínnel. — „Ha hárman vagyunk háromfelé huzunk“ — mondotta egy képviselő a budai iparosok szövetségének ülésén, ahol három orsz. képviselő volt jelen és háromféle függetlenségi párthoz tartozott. Köztük volt Szigeti János is a Krisztinaváros képviselője, aki most készül pártjának beszámolni az ő belépéséről a kormány-pártba. Csak a kedélyek csillapodtál várja, amikor ez a háromnapos csoda is lejárja magát. A 11 -ik kertiletben éppenséggel nem tudják az emberek, hogy hányadán vannak. A munka-pártba küldtek képviselőt, abban a hitben, hogy az a kormányzó párt. Most azonban nem az már. Ez a kerület pedig, csak a kormány-párti0 vizeken tud evezni, Kollár Lajos viszont nem nyilatkozik. Ö is vár amig végleg valamerre fordul a helyzet. Pető Sándor a lil ik kerületben Vázsonvt nyomán iár. aki most erős kormány-párti, de a saját pártját nem oszlatta fel. A juhász van az akolbau, a nyáj kínt rekedt. Olyan kormány- párti ellenzék. A polgárság is tapogatódzik. A széleken demokratikus és radikális mozgolódást látunk. Óbudán átszervezik a demokrata-pártot, Kelen- földön újjá szervezték, de ott a radikális-párt is készülődik. A volt kormány-párti kaszinók pedig még nem döntöttek. Tiszáék régi lobogóját begöngyölték, de még\tj zászlót nem tűztek helyébe. Hej pedig sohsem volt oly nagy szükség az egységre, mint most, amikor a világot felforgató, zavaros eszmék áradata zúdul Magyarország ezer éves alapjára, hogy alámossa. Nehéz időkben különös jelenségek hatottak ránk megrendítő erővel. Másfél évtizeddel ezelőtt egyszer az eltemetett 48-as hős honvédeket hívta segítségül Ugrón Gábor és — másnap Vízaknán az egyik sós tárnából az oda temetett vitéz honvédeket sodorta felszínre a túláradó talajvíz. Egészen épek voltak, ötven év óta. Most, amikor az egységes nemzet az ezeréves állam és az eddig érintetlen ország van veszélyben, az egyik tudósunk megtalálta Árpád sírját Óbuda határában s a föléje szánt impozáns emlékmű terveit már elkészítette Schtiiek tanár. Árpád apánk jelenik meg, hogy megvédje népét és országát. De van még egy vigasztalásunk. Ebbő! a zavarból, ebből az alantas tülekedésből, mint árvízből a szikla emelkedik ki egy budai politikus: — Plalthy György, aki fanatikus hittel, tisztábban látó szemmel, jósszerű ihletségcel emelte föl uira Magyar- ország függetlenségének zászlaját. Mint mindenkinek, neki is vannak hwnnvkrA hibái és ^venuéi, de az a széles magyar gesztus amellyel elhárította magától a hatalomban való részesedést, melyért cserébe kellett volna adnia a legideálisabb magyar eszmét s ezért való rajongását, — még azok előtt is rendkívül szimpatikus, akik nincsenek vele egy párton. A politikai élet sokszor szennyes hullámaiból magasra és tisztán emelkedett ki, hogy távolról is látható vezére legyen a magyar politika legszentebb hitvallású pártjának. így szeretjük és igy tiszteljük őt. «•** f •** 1g.0 ##,■*•* * t * Buda, 1918. február 15. Ripka Ferenc dr. a pártelnökség megbízásából és az intéző-bizottság nevében értekezletre hívta a budavári i. választó kerület 48-as alkotmány-párti érzelmű polgárságát e hó 17-én vasárnap d. u. fél 4 órára a Kriszti na-téri iskolába, hogy meg alakítsák a szervező-bizottságot. Elkésett meghívók tették lehetővé azt a kudarcot, amely az első kerületi polgárságot érte azzal, hogy égy kedves emberét ismét mellőzte a közgyűlés.- Valami különös módszert használnak az első kerületben, mely a polgárság igaz és őszinte akaratának spontán megnyilatkozását ügyesen tudja meghiúsítani. Az elöljáró választását húzzák, mint a gum- milasztikumot, de szombatról vasárnapra döntöttek egy városi tanácsnok jelölése ügyében, nehogy a jelölésbe, a pajtáskodáson kívül beleszólhasson a polgárság bizalma és szeretete. Szombaton délután postára tett meghívókon vasárnap d. e. 10 órára hívták össze a jelölő értekezletet, melyen aztán csak a beavatottak jelentek meg. Nekünk Sztankovics Szilárd újonnan megválasztott tanácsnok ellen nincs és nem is lehet semmiféle kifogásunk, de tartoztunk volna Sallai (Sehmel- hegger) Árpád főjegyzőnek annyi méltányossággal, hogy első helyen jelöljük és megválasztatása mellett kellő propagandát fejtsünk ki. A szavazás aránya — 121 szavazat 139 ellenében — azt bizonyítja, hogy az idegen kerületek jobban és tárgyilagosaidban értékelik Sallai egyéniségét, mint sziikebb hazája Buda. Egy kis buzgalommal sikerült volna őt megválasztatni, ami nekünk feltétlenül előnyünkre vált volna. Mert Sallai Árpád közel áll a mi budai szivünkhöz. Közbeesőiésben áiló ős budai patrícius családból származik, itt él köztünk az I. kerületben és fővárosszerte az róla a tudat, hogy kedves modorú, szorgalmas, tehetséges, lelkiismeretes, modern tisztviselő, aki mint jogvégzett ember lépett 20 évvel ezelőtt a főváros szolgálatába. Városi ügyekben nagy a látóköre és Harrer Ferenc dr. tanácsnok ügyosztályába osztva, főleg a városrendezés és építés ügyeiben mint állandó referens a legszélesebb körű tudással bir. Sztankovics Szilárd alig 10 éve keríilt a városhoz úgy, hogy sport ügyekben nyerte meg a polgármester barátságát és nem is a közgyűlés által megválasztva, hanem egész különös módon, egy külön az ő részére kreált állásba, kinevezés utján. Ennél a jelölésnél, ennél a választásnál is kitűnt, hogy sokan csak addig hangoztatják a lokálpatriotizmust, amint az ö céljaikat szolgálja, de rögtön fölösleges ez a kocsikenőcs, amint a szekéren a szabad polgárság bizalmát és sze- retetét kellene szállítani másnak. Víz tehát lesz! Még pedig ásványvíz, sőt válogathatsz benne kedves polgártársunk, mert háromféle viz lesz. Hungária-, Széchenyi- és Gellértviz. Dugaszolva, palac- koiva, szénsavval telítve. Háromfajta uj kristály. Sőt a Hungáriát szénsav nélkül is ihatja a beteg, mert igy is árulják majd május havában, a Rudasfürdő mellett csinált ásványvizpalo- táoan, ha — és itt van egy kis bökkenő — ha addig megjönnek Németországból a szükséges gépek, amikre már meg van a szükséges kiviteli engedély — és ha lesz kellő fuvarozás. A többi már minden meg van. A víz is. A palota is. Régen meg vannak, még a kezelőtisztek is rr eg vannak, az igazgató is. A közönség is, amely megissza ennek a furcsa gazdálkodásnak a levét. — Igy néz ki a mi budai városi üzemünk, amelyhez annyi szép reményt f üztiink. Így. Könnyelműen adósságot mindenki csinálhat, akire vagyon szállt örökségül, amit megbocsát a világ, ha az adósságot hasznos beruházásra fordítja az adós. Budapest székes- főváros utóbbi 10 évét az adósság- csinálös korszakának fogják nevezni, de nem baj, ha meg lesz a látszatja. A mostani 300 milliós kölcsön fölvételét jogossá teszi, hogy most olcsón jut a pénzhez a főváros, s igy inkább ma olcsón, mint később drágán vegye föl. A hatóság főfeladata, rögtön megindítani az építő- munkát, amint azt a termelési lehetőségek megengedik, mert az építkezés egy egész sor iparágat foglalkoztat. Most dugába dől minden Programm, legfőképen az, mely a kölcsön felvételének alapját képezi. Ez a programm kevés gyakorlati érzékkel és szerencsétlenül van összeállítva, a kórházépítésnek egyelőre ki kell maradnia a programúiból, amig a helyzet a belügyminisztériummal tisztázva nincs. Az idegen kórházi dijak rettenetesen nyomják a fővárost, s ha mégis épít uj kórházakat, nem fog sietni az állam, hogy ezt a kínos kérdést tisztázza s igy az e célra szánt 60 millió jobb célokra teendő félre. A középiskolák építésére felvett nagy összegek szintén függőben tartandók, mert a főváros csak elemi és polgári iskolákat köteles állítani, — a többi az állam feladata. A közgyűlés fontolja meg bölcsen, hogy hová teszi a pénzt, amire annál több joga van, mert az eddigi kommunái is beruházások tapasztalatai indokolják a legnagyobb fokú óvatosságot. A beruházás — természetesen — nem lehet minden téré produktiv, hasznothozó, s igy a karnatkülömbségek előre láthatók, ezeket modern szociális elveken föl- éptilő községi adózási rendszerrel kell kiegyenlíteni, a progresszív teherviselés alapján, — nem pedig adónemekkel. A közlekedés, a világítás és a fogyasztási adók épen a szegény osztályt sújtják, ami igazságtalan és méltánytalan. A főváros ne a szegény emberek bőrére csináljon adósságot. ? .............? Egy eg^sz mondatba n kell körülírnia azt a nagyíor- galmu teret a Kelenföldön, aki ott lakik, mert nincs neve. Névtelen tér. Minden pötty utcának neve van, csak épen ennek a hatalmas köralaku térnek nem jutott, mely a Fehérvári - ut, a Verpelétí-ut, Átlós-ut és Vik lányi-ut keresztezésénél alakult ki és mely egyike Buda legnagyobb, legforgalmasabb tereinek. Ha csak a térképen volna meg, mint például az Etele-tér, már volna neve, de így — még várhat. Hasonlít a Potsdami- térhez Berlinben. Oly fontos útvonalak érintik és nem kellene más, mint átböngészni a történelmet, hogy Kelen-tér. vagy más ilven, a Kelenföld történetéhez, múltjához közelálló történelmi nevet kapjon. Most Fehérvári-utnak mondják, de gömbölyű, tehát nem ut. Ezen segítem kellene, de nem — budapesti banalitással. Leckét kell adni a város vezetőinek a gazdasági ötletek terén, hogy ne csak 300 milliós adósságokat, lienem ügyes, a polgárságot meg nem terhelő pénzszerzési lehetőségeket valósítsanak meg. Rácz Ferenc mérleggyáros a felhagyott temetők befásitásót ajánlja, az erdő- gazdaság elvei alapján. Harminc év múlva, amikor a temetők visszakerülnek, mint felszabadult parlagok a telekforgalomba, — az ugyancsak 30évig fejlődött hatalmas farengetegek a város központjához nagyon közel milliónyi értéket fognak képviselni. Akadály ennek keresztülvitelére nincs, csak ezt az ügyes ötletet kell más fejébe átültetni s aztán — fát ültetni. Betü-tréfa. Egy tabáni asztal- társaság jókedvű tagjától kapjuk az alábbi levelet: Megvedletl elvek! Eltemetett szent eszmék, béke veletek, nektek befellegzett! De megvediettetek! Kétszer négy hete még — egyetlen, kegyeletre érdemes szent elvek levétek és kétszer négy hét elteltén — nektek Gellérthegy tetején emléket emelnek, szegény szerencsétlen, megtévesztett, félrevezetett emberek és melléje temetnek benneteket — szegény megvedlett, elfeledett, szent elvek ! Végleg eltemetnek! Békesség lengjen felettetek! (Tabán táján talán hamar akadnak; alkalmas agyak a talány találgatására, hálás alázattal Halada Barnabás, a Marada asztaltársaság tagja .J
