Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-05-25 / 577. szám

XV. évi. 577. szám.

Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Borsutca 24. szám.

Felelős szerkesztő:

J. VIRAÁG BÉLA.

Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a meg- réndeléskor előre fizetendő.

1918.

május

25.

Hadifoglyaink sorsáról.

Síró amják gyűlése. — Szervezkedés. — Hennyeg megnyugtató nyilatkozata.

Szíreííépő

voit nézni a csendesen sirdogáló asszonyok és leányok rengeteg tömegét, mely elárasztotta szerdán délután a II. kér. Iparoskor nagytermét, utóbb tágas udvarát, és jött állandóan mint a szenvedés, a gyötrődés, a szomorúság és bánat özöme.

Néhány budai polgár indította meg a mozgalmat, a melynek az a célja, hogy az Oroszországban levő magyar hadifoglyokról hirt kapjunk, velük posta utján érintkezhessünk, hogy- Iétükről hivatalos értesítést adjanak ki, és szorgalmazzák kicserélésüket.

Néhány napilap magáévá tette az ügyet s úgy hireterjedt Pesten is és szerdán délután megindult a kisirt arcú anyák, testvérek és menyasz- szonyok szomorú zarándoklása a Batthyány-térre a Grassalkovich hercegek régi palotájába, melynek udvarán volt a gyűlés, mert az emeleti nagyterembe nem fértek el.

A kör titkára elmondotta az értekezlet célját, azután felszólalt néhány jelenlévő és azt határozták, hogy egy tiz tagú bizottság intézze tovább ezt az ügyet, hívja meg a kerület képviselőjét KolárLajost, dr. Hennyey Vilmos postafőigazgatót, aki szent- pétervárott járt a brestlitovszki békekötés idején és a posta visszonyokat igyekezett szabályozni, továbbá Be- csey Antalt, Ripka Ferencet és Lendl Adolfot, akik illetékes helyen ez ügyben eljárnának.

Sok könyüt, sok keserűséget szüntetne meg, ha a mozgalom némi megnyugvást tudna hozni a lelkekbe, szivekbe, melyek most vérhullató fájdalommal zokognak szeretetteik után, a kik felöl hónapok óta nem jön hir.

Kétségbeejtő ez a bizonytalanság s a vezető férfiaink kötelessége most enyhíteni ezen a bajon, amig az csak csendesen huldogáló könyek- ben jelentkezik.

A szervezkedésről más helyen írunk, itt még közöljük Hennyey Vilmos főigazgató megnyugtató nyilatkozatát a

magyar hadifoglyok

helyzetéről, ellátásáról és más viszonyairól, amelyekre legutóbb egy felolvasás alkalmával is kitért és a következőket jelentette ki:

Különös érdeklődésre tarthatnak számot az Oroszországban sínylődő hadifoglyokra vonatkozó felvilágosítások. Helyzetük általában kedvező, jóindulattal kezelik őket és Szibériában, ahol magyarjaink vannak, élelmiszerekben nincsen hiány. A dán követség egész Oroszországra kiterjeszkedő szervezetet tart fenn, a magyar-osztrák hadifoglyok segélyezésére s a mi hadügyminisztériumunk havi 4 millió koronával támogatja a szervezetet. A visszaszállítás ügye is rendezve van és hadügyminiszteri bizottság a helyszínén intézi a kérdést. A postaforgalom most szünetel, de már legközelebb megnyílik közvetlen összeköttetéssel. A pénzküldés nehézségekbe ütközik, mert a postautalványozás és a bankok nem működnek, mindazáltal a hadügyminisztériumban levő Central- Nachweisebureau Bécsben elfogad hadifoglyoknak szóló utalványpénzeket és azokat külön futárral juttatja a szt.-pétervári dán követséghez.

Nem teszi ablakba Sándor Pál űr azt a lesújtó kritikát, amit a közútiról mondott a közlekedési bizottság ülésén az uj elnök: dr. Déri Ferenc alpolgármester, a ki székfoglalójában markánsan kijelentette, hogy „ . . . Meggyőződésem az, hogy sem a köziekedésügy terén általában, sem a hatóság és a közlekedési vállalatok között levő viszonyban nem tartható fenn sokáig egy olyan állapot, amelynek következménye a közlekedési eszközöknek és a közlekedési lehetőségeknek a teljes leromlása, s amelynek csak a közönség vallja a kárát. Abból az elvi álláspontból kell kiindulni, hogy a közlekedés a közönségért van. Ezt nem szabad sem a hatóságnak, sem a közlekedési vállalatoknak szem elől téveszteniük . . . “ De főleg Sándor Pál úrnak nem, a ki csak azt a rengeteg jövedelmet látja, a mit a közúti révén húz és azt az egy millió koronát, a mit megváltás esetéré kikötött . . . agyongyötört alkalmazottai részére ? Oh, nem! . . . Önmaga számára. Az ö knicker uralma alatt teljesen lezülött, lerongyolódott a közúti forgalom Budapesten, a mivel legnagyobb mértékben járult I hozzá a közviszonyok elvadulásához.

Furcsa nép vagyunk mi budapestiek és még a jótékonyságot is olyan körülményekhez tudjuk kötni, hogy épen az, aki legjobban rászorul, — az nem kér belőle; Most a Poszner féle kiházasitási ajándékra, a mi 530 koronát tesz ki, hirdetett pályázatot a székesfőváros. Nézzük csak a föltételeket. — „A kiházasitási ajándék valláskülönbség nélkül csakis oly hajadon nőnek fog kiadatni, aki az eljegyzés után, de a házasság megkötése előtt benyújtott folyamodványában a kerületi elül- jároság által kiállított bizonyítvánnyal igazolja kifogástalan erkölcsi magaviseletét, vagyontalanságát, hajadon állapotát, továbbá azt, hogy budapesti lakos és ugyancsak Budapesten lakó, vagy itt megtelepülő tisztességes férfihez megy nőül.“ — Szerintünk tiszteséges leány ilyen hi- vatalpsan is bizonyítandó „hajadoni állapotról“ — szóló bizonyítványt nem fog beszerezni. Pedig müveit lelkű leányokra is ráférne ilyen ajándék, ha ezeket a brutalitásokat nem kötnék hozzá a pályázathoz. Budai jjobb család gyermeke igazán nem fog pálvázni soha és inkább hajadon marad, minthogy ilyen vizsgálatoknak alá vesse magát.

Elkésve küldték be az egyes hivatalok választói jogosultsággal biró alkalmazottaik névjegyzékét ésPerczel Béla azt követelte a központi választmány ülésén, hogy ezek a vállalatok e törvényes kötelezettségük teljesítésére már korábban felhivandók. — Nem volna méltányos, hogy ilyan mulasztás miatt bárki is elessék választói jogától.

A Kelentér lesz egyike Buda legforgalmasabb tereinek. Oda nyílik a Fehérvári-ut, a Verpeléti, Átlós és Viil.ányi-utak s onnan terveztek kevés emelkedéssel utataMénesi-uthoz. Ezt a tervet elejtették és most Fad- rusz-utca folytatásaképen tervezik meg építeni az utat egy kis kanyarodással a Ménesi-utig, ott ahol a Balogh Tihamér-utca kereszteli. Ezzel változást szenved a Czisztercziták tervezett építkezése, mely eddig a tóval szemben helyezte el az uj templomot, rendházat és iskolát, de az uj terv szerint eltolódik balra, kifelé, az uj szerpentin-ut túlsó oldalára.

Komoly fordulat előtt áll Budapest általános szabályozásának terve. Budapest máig is csaknem ötven évvel ezelőtt készült várostervek alapján épül — elég hibásan, holott a többi nagyváros azóta már néhányszor javított régi tervein, de egy sem fejlődött oly rohamosan mint Budapest. Az uj általános, monumentális szabályozási terv pályázatát akarja előkészíteni az a bizottság, mely Sándy Gyula műegyetemi tanár elnöklete alatt megalakult. Előadója Fábián Gáspár műépítész, aki épen most közöl cikksorozatot lapunkban „Az elrontott Budapest“ címen.

Diorámák Budán.

Részlet a „Jövőbetekintés“ c. röpiratból. Irta: Dr. Lendl Adolf

A Vérmezőről közöltünk hoszabb tanulmányt Buda okos, egészséges és természetes fejlesztésének kiváló munkása dr. Lendl Adolf tollából s az abban leirt uj Természetrajzi muzeum belső berendezéséről közöljük még a következőket:

Az uj Természetrajzi Muzeum első termének falaiba illesztett nagy üvegtáblákon át látható diorámákat rendeztetnék be a tudósok tervezése szerint, de a művészek segítségével, plasztikusan és festve; minél hivebb és tetszetősebb, ezenfelül élénk kivitelben s e diorámák mindegyike magyarázna valamit; mert hiába irom a glóbuszra Szibiria óriás területei közepére, hogy ott a tundra terül el és bár színezném is némiképen, hogy elüssön a Kaspi-tó sós mezőitől, vagy Tibet felföldje sivár vidékeitől: mégse fogja tudni a legtöbb látogató, hogy milyen hát ez a tundra ? — Diorámát készíttetek róla, szépet, tanulságosat, jellemzőt, de egyúttal művészi módon. Az őserdőt, a tenger mélyét, a Himalája magas vonalait, az Ararat vagy a Kilima-Ndzsaro magassági régióit, a nádast éjjel és nappal, Grönland tájait télen és zöldelő nyáron, az atol korallszirtjeit és még többfélét állítanék a legtetszetősebb módon jól válogatott, áttekinthető képekben a nézők szemei elé, hogy lássa mindegyik és elképzelhesse: milyen is ez a Föld a valóságban, ahogyan sokféle felületi kialakulása folytán a legkülönbözőbb vonatkozásaiban magán hordja a változatos életet. 30—40 kisebb-nagyobb dioráma és panoráma bizony elkelne itt.

A következő teremben hasonló metódus szerint tárnám a közönség elé a Föld múltját és geológiai kialakulása kapcsán az élő szervezeteknek hosszú haladását az élet általános fejlődése utján: a ködbe burkolt tüzes gömbtől kezdve a mamutig.

Az egyes korszakokat, a nevezetesebb változásokat céltudatosan válogatnám, hogy okulásul adjam úgy, ahogyan tudjuk a tudomány legújabb megállapításai alapján, vagy ahogyan képzelhetjük; amint maga a tudomány magyarázza mostanában az eltűnt, végtelennek látszó időket. Gyönyörű témákat válogathatunk össze ennek kidolgozásában.

Az állat- és növénygyűjtemények termeiben, a gyűjteményeket a közönség érdekében szintén újszerűén kell berendezni; mert a régi mód gyűjteményei nem hatnak, nem vonzanak, nem oktatnak, nem is tetszenek már.

Ehhez a gyűjteményhez kapcsolnám azokat a diorámákat, vagy egyéb látványos bemutatásokat, úgynevezett biológiai csoportokat, amelyek főként az életmódot, a termé-