Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-05-25 / 577. szám
2 BUDAI NAPLÓ i ■■■■■■■■■■■ szetben való szereplést, a földrajzi elterjedést tetszetős módon ismertetik. 30—40 iiyen változatos dioráma kiegészítené ezt a gyűjteményt. Csak néhány apró példát akarnék itt felsorolni : a majmoknak tiz-tizenöt faja üvegszekrényben és három-négy dioráma az életükből éppen elég volna; az orang-utang családja a sumatrai őserdőben látható fészke körül, a pávián csapat az abesszinai felföld sziklás domboldalán köveket hengerget, a brazíliai üvöltő majmok este az őserdő szélén gyülekezve hosszú farkukon lógnak és a mada- gaskari félmajmok megfelelő környezetben, soha el nem felejthető áttekintést nyújtanak a majmok rendszertani beosztásáról: emberszabású, óvilági, újvilági majmok és félmajmok. Mindegyik csoportnak a jellemvonása leolvasható a dioráma nyújtotta kép egészéből. Ilyen módon feldolgozható az egész rendszer. Ugyanazokat az elveket, amiket eddig ismertettem a Természetrajzi Muzeum berendezését illetőleg, érvényre emelném az uj Néprajzi Múzeumra vonatkozólag is. Hz eíroníoíí Budapest. A Dunapartok építőművészek jelentősége. Irta: Fábián Gáspár. III. A budai Dunapart legszebb, legfenségesebb, Isten által alkotott remek kerete a Gellérthegy! A meredek, óriás sziklafalak merészen emelkednek ki csaknem a nagy folyó medréből és hosszú vonalon oly hatalmas, egységes látóképet nyújtanak a Dunapartnak, minőt emberi alkotással elérni képtelenség lenne. A hegyet az útvonaltól el kellett határolni. Erre szolgál a románsíilusu oszlopzatok közt végig vonulo vasrács, melyért igen sok gáncs érte a fővárost, minthogy eltörpülő, kicsinyes keret ez az óriás falhoz képest. Mi nem adunk teljesen igazat a gáncsoskodóknak. Mert szeretnök látni azt a megoldást, mely képes lenne felvenni az óriás sziklafalakkal a versenyt, mely bár milliomokba kerülne, nem lenne kicsinyes a nagy heggyel szemben? Sőt itt éppen az a helyes megoldás, hogy az a — tulajdonképpen alárendelt célt szolgáló — kerítés lehetőleg szembe se ötölhesék, hanem a nagy heggyel valamiképpen összeolvadjon. És erre a sürü növényzettel befuttatott vaskerítés a legalkalmasabb. Mindenesetre eredeti, merész, olasz tengerpartokat ide varázsoló megoldás lett volna a két fürdő között magasra emelt terrásszos útvonal létesítése, de ezt úgy látszik a folyton lehulló kőtörmelék miatt nem voit tanácsos megkísérelni. De már előre félünk, hogy az uj Rudas-fürdő konkurrálni akarván a Gellért-fürdővel, hasonló bombasztikus trükkökkel teszi tönkre a hely monumentális, egységes harmóniáját! Az Erzsébet-hid budai oldalának környéke városépítészeti szempontból épp oly rósz, hibás, mint a Ferenc- József-hidé. Kétségkívül nem könnyű feladat a pesti oldalt Budával összekötni. Ha már a hidak építése előtt, egy előrelátó városterv alapján, képezték volna ki az útvonalakat, minden nehézség nélkül adódott volna meg a hid legjobb helye. Lehetetlen azonban ézre nem venni, hogy Buda mindenkor a főváros hamupipőkéje volt. Az az elhagyatottság, rendetlenség, középületnélküliség, teljes tervtelenség, mely ezen a nagy városrészen észlelhető, szégyenére válnék bármély vidéki városnak is. Leginkább szembetűnő ez a budai Dunaparton. Ez az útvonal a múltból igen érdekes, gondolkodásra késztető jeleket őriz, melyekre rá kell a figyelmet irányítanunk, mert úgy látszik nem igen veszik észre azok, kiknek látniok kellene, akiknek kezeibe a jövő fejlődése le van téve. Vájjon nem tünt-e még föl az a különös dolog, hogy a főváros legfőbb útvonalára, a Dunapartokra, a házak hátsó frontjukkal állanak? Még a legújabb dunaparti köz- és magán épületeken is ezt a tendentiát vagy inkább tráditiót látjuk érvényesülni. És nagyon tévedne az, ki ezt a ma mindenesetre furcsa körülményt, forgalmi szempontokból akarná ki magyarázni. A fő forgalmi ut mindenkor a Dunapart, és az illető házak lakói és munkásai is a Dunapartokról közelitik meg e házakat és úgy kerülnek vissza a hátsó fronton lévő főbejárásokhoz. Ez a múlt traditiója, melyet a mi csigalassúságunk — bár a teljesen megváltozott helyzet követeli — nem képes megváltoztatni, helyes irányban fejleszteni. A múltban Buda és Pest egymástól nagyon is elkülönített két város volt, melyek mindegyikének a Duna volt a határa. A Duna partján nem álltak házak, itt volt a „kertek alja“ és a part a hetvenes évekig szemétdomb volt. A házak befelé néztek az ottani kis utcákra. Közlekedésnek a parton még csak nyoma sem volt, csak a hajóvontató lófűzéreknek. Tehát“ természetes, hogy akkor a házak bejáróját nem erre, hanem az utca felé nyitották. Ma azonban itt megváltozott minden. Hidak épültek Pest és Buda között, az útvonal a partokon széles sétány gyanánt kiképezve, fő villamos vasúti forgalommal ellátva. Maga a Duna mint fő forgalmi tényező szerepel és még jobban azzá lesz a jövőben. De a házak még mindig a belső szűk utcákra néznek, ide van tervezve bejárójuk, az ősrégi tráditiókat megváltoztatni képtelenek vagyunk. De nézzük tovább részletesen is a szemetszuró hibákat! Ezekről legközelebb. Május 21. Budavár bevételének 69-ik évfordulóját mint minden évben, most is méltón megünnepelte, a közönség úgy a tabáni temetőben, mint a krisztinavárosi templomban. Milyen szerencse, hogy Budán nem jár autóbusz, mert Pesten sok bajt okozott. A hogy azt Wolfner József bizottsági tag a közlekedésügyi bizottság ülésén elmondotta ; „. . . A Fürdő-utcában valósággal megremegtette a házakat, . . . nemcsak az utcaburkolat, de a kanalizáció is hihetetlen mértékben szenvedett . . .“ Rettenetes, hogy micsoda bajokat okozhat egy ilyen autóbusz. Nálunk Budán bizonyára bedőlt volna az alagút, összeomlottak volna a Palota-ut támfalai, — a Gellért-fürdő még jobban lesüppedt volna, — legördülnének a Gellért-hegy sziklái és ránk szakadna a menyország minden éhes, fatalpu angyalá- vál, ha autóbusz járna erre mifelénk. Hála Istennek, mi még csak ott vagyunk, hogy azt kérdezzük egymástól: — Ugyan kérem, mi is lehet az az autóbusz ? A fénykép-uzsora került szóba a közigazgatási bizottság utolsó ülésén ahol azt dr. Pető Sándor, Óbuda érdemes képviselője tette szóvá. A cseledék ugyanis kötelesek voltak május hónap végéig arcképes cselédkönyvet beszerezni, ami helyes intézkedés, de a fényképészek hallatlan árdrágításra használtak föl. Az enyveshát kép ugyanis nem érvényes és jobban kidolgozott fényképet kíván a rendőrség. Ezt kihasználták egyes fényképészek és 15 koronát szednek be ily képért. Dr. Sándor László főkapitány, amint ez tudomására jutott rögtön fölajánlotta e célra a rendőrség fényképészét, aki egy koronáért csinál képet, de a cselédek irtóznak ettől. Félnek a rendőrségtől. Holott még az arisztokrácia tagjai is igénybe veszik ha hirtelen arckép kell valamely útlevélhez. Ez a fényképmizéria már-már a cselédkrizishez vezet, mert sok cseléd inkább haza megy, minthogy fényképes cselédkönyvet szerezzen. Legtöbbje cselédkönyv nélkül szolgál. A főkapitány enyhíteni is akar a rendelet szigorúságán, az uj könyvek beszerzésének határidejét is kitolta néhány héttel, elfogadtatja majd az enyvesháti képeket de magához hivatja a fényképészeket is, hogy elejét vegye igy a fénykép-uzsorának. A szeretet harangoz a Szociális Missió- Társulat tevékenységében. Anyákat, gyermekeket, aggokat, a háború által lelki és testi csapásokban sinylődőket, a nők krisztusi alapon való egyenjogositását propagálja a Budán is nagyon terjedő egyesülés. Az életet nem műkedvelő előadással, dallal, tánccal, divat és sporttal egyedül építik ki, hanem verejtékes, becsületes, áldozatos, a köz javával átlelkezett munkával. — A tabáni Patronázs Szervezet e héten alakult meg e programúi jegyében Angyal Kálmán plébános védnöksége alatt. A II. kerület kórházmissiója a régi Szt.-János kórházban minden szerdán és pénteken d. u. 6—8-ig tart felvilágosító eszmecseréket- A IIJ. kerületi szervezet pedig pártfogoltjai javára több műsoros, ismeretterjesztő estét rendezett, 1200 korona tiszta jövedelemmel. Az orosz fogságban lévő magyar hadifoglyok érdekében megindult mozgalom — melyről lapunk élén is írunk — népes gyűlésre gyűjtötte szerdán e hó 22-én, délután az érdekelteket. Több százan jelentek meg Zafourek Ferencz, Németh József és Braun Ferencz II. kerületi polgárok felhívására. Viraág Béla lapunk fő- szerkesztője és az Iparoskor titkára üdvözölte a megjelenteket és ismertette az összejövetel célját. Úgy ő mint az utána felszólalók igyekeztek a sirdogáló hölgyeket megnyugtatni és Németh József felhívására a társaság 10 tagú bizottságot küldött ki, mely a csendben szét oszló gyűlés után nyomban megalakult, Schréder Gyula bányaigazgató lett az elnök J. Viraág Béla a titkár. Tagjai Németh József, Braun Ferencz, Stignitz Gusztáv, Politzer Miksa, Hübscher Jakab, Lévai Miksa, Fehér Iózsef és özv. Schwarz Hermanné. A bizottság elhatározta, hogy felkéri Kollár Lajos, Hennyey Vilmos, Becsey Antal és Ripka Ferencz budai vezérférfiakat az ügy támogatására, akik ezt meg is ígérték, lelkesen felkarolva ezt a szép gondolatot. Már a gyűléshez sok levél érkezett, azóta pedig egész özönne a leveleknek. A gyűlés fölkérte a jelenvoltakat, hogy az orosz fogságban levő magyar foglyokról mindenki adjon be egy jegyzéket, hogy úgy egy közös jegyzék alapján kérjenek felőlük hirt. A bizottság minden este ülést tart a II. kér. Iparoskörben II. Batthyány-tér 4. Albert Erzsi a Városi színház tagja a budai közönség igazán dédelgetett kedvence vendégszerepei legközelebb a budai színkörben. Sebestyén Géza igazgatónak sikerült megnyernie ezt a kiváló művésznőt, aki az ő hires Carmen szerepén kívül föllép a Bobherceg, János vitéz, Gül Baba operettek szerepeiben, — amelyekben oly nagy sikereket aratott. A budai Színkör legközelebbi újdonsága az „Asszonykám“ cimü vígjáték és az „Aranyos“ cimü operett lesz. Súlyos panaszt közöl velünk lapunk egyik barátja, mely,r amint mondja, már általános lesz Óbudán. A fila- torigáti helyiérdekű vasút állomásán nem áll a közönség rendelkezésére hídmérleg, hogy a feladott, vagy a kiadott teher áruk súlyát ellenőrizhesse. Tekintettel a múltban ott történt nagy lopásokra, amiket katonákkal szövetkezve vasúti altisztek követtek el, a közönség nincsen már a kezelés iránt nagy bizalommal. Szeretné, a hogy az minden állomáson lehetséges is, ellenőrizni az állomás sulymegállapitását — ami azonban itt lehetetlen. A közönség érdeke itt sürgős orvoslást kér. Lesz fa! így ígéri Fock Ede tanácsnok azoknak az eltikkadt embereknek, akiket sorsuk arra kényszerít, hogy most nyáron rójják az árnyéktalan Villányi-utat. Lesz ott ámól minden ! Park, tó, sétány, fasor, villamos és minden, amiben városi embernek gyönyörűsége tellik, ha megvan,— keserűséget szül, ha nincs. A mostani tó környéke park lesz, négy utcára szóló. A tó is megmarad. Most valami kertgazdaságot bérel ott valaki a várostól, a tó egyik partján, a másikon a sporttelep van, ez mind parkká lesz. A Vil- lányi-ut sétára alkalmas részeit pedig rendbe hozzák, fölgereblyézik és megszűnik szeméttelep lenni. Séta ut lesz. így ígérte Fock tanácsnok, és akik jól ismerik, azt mondják, hogy szótartó, mérnök ember. Egyenes. javítóműhely Indán. II. FÖ-UTCA 7. SZ. TELEFON HÍVÓSZÁM: 152—61. MTOBfil j cikkek, katonai alsóru- | házatok nagyválasztéka | Preissch 3ozssfErisztina-tsr 3. 1
