Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)
1917-12-04 / 101. (569.) szám
XIV. évf. 101. (569) szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 20 korona. Negyedévre 5 korona. Szerkesztősége: I., Bors-utca 24. sz. Kiadóhivatala: II., Fő-utca 7. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: i. VIRAÁG BÉLA Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 kor. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1917. december 4. Választás előtt az I. kerületben. JelSltek: Szigeti János — dr. Supka Géza. Tisztviselő társaimhoz szólok. Azt a nyomort, amelybe a háborús helyzet a társadalmi alsó- és középosztályt, a munkást, a kisiparost, a kiskereskedőt, de legesleginkább a fix fizetésű köz- és magántisztviselőket be- letaszitotta, nincs helyem, hogy kellőleg, adatpkkal megvilágítsam. Talán már eléggé ismeretes is. Az anyagi és erkölcsi romlás lejtőjén mi' csúszunk legjobban lefelé, — az állam szolgái. És sajnos, nincs megállás! Nincs senki, aki a tisztviselők katasztrofális helyzetén segíteni tudna, vagy akarna. Mindenki tud segíteni magán, mindenkinek van valami1 támasza, csak a köztisztviselők állnak tanácstalanul, kétségbeesetten- A kisipar, a kiskereskelelem, ha nincs is rózsás helyzetben, mert anyagait nehezen tudja beszerezni, — azért a gazdasági konjunktúrákat kihasználhatja, s a háborús drágaság terheit átháríthatja másokra, a fogyasztókra. A kézműves munkások jólétéről gondoskodni hadierdek, de a tisztviselőkkel senki nem törődik. Már a magántisztviselők is megmozdultak, szervezkednek, anyagi érdekeiket kezdik kivívni. Az állami és általában a köz- tisztviselők mozgalma azonban még mindég a régi, elavult medrekben halad és i'gy természetesen célra nem is vezethet. Egymás után tartják kongresszusaikat, ahol a legkeserübb kifulladások hallatszanak, amelyek nyomában azonban a legerélytele- nebb intézkedések járnak. Félénkség, félszegség, zűrzavar jellemzi az egész tisztviselői mozgalmat. A radikálisabb gondolkodású tisztviselők blokkszerű mozgalma sem hozott eddig mélyrehatóbb sikert. Ha pedig az ország hatalmát képviselő kormány, vagy az ország sorsának intézésében részes politikai pártok körében széttekintünk, ott sem találkozunk a tisztviselőkön komolyan és mindenáron segíteni akarókkal. Szégyenletes állapotnak tartom, hogy a most szereplő pártok közül a legutóbbi tisztviselői törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalása alkalmával egyetlenegy sem akadjt, amely erélyesen síkra szállt volna a tisztviselőkért. Az elhangzott beszédek nem elégíthetik ki! a tisztviselőket, a cselekedetek pedig csak elkeseredésüket növelik. Nézetem szerint a tisztviselő- ségnek nem lehet a történtek után oka, hogy bármelyik jelenlegi politikai pártban bízzon. Miután pedig politika nélkül céltérni nem lehet, keresnünk kell egy olyan uj pártot, vagy egyént, aki a mi céljaink^-érdekében teljes erejét hajlandó felajánlani és Lííoíionr Ezzel a gondolattal tudom magam előtt megindokolni, s indokolhatja meg más tisztviselő is, amikor ilyen adott esetben, mint az I. kér. képviselőválasztás, elvi állást foglal. Ha tisztán az érzelmeimre hallgatnék, úgy én se tennék és tehetnék sem a küzdelemből győztesen kikerült hivatalos jelölt, Szigeti János, sem Percei Béla, sem Ripka Ferenc személye ellen kifogást. Én, aki az ő, különösen a kerületben kifejtett háborús tevékenységüket közvetlenül ismerem, amelynek szerény mértékben én magam is részese lehettem, el kell, hogy ismerjem, miszerint polgártársaik becsülésére, szeretetére egyformán szereztek érdemeket. Nekem a szóbakeriilt jelöltek személye egyformán kedves, — de itt most másról van szó. Az 1. kerület igen jelentékeny tisztviselő-kerület, ennek a kerületnek szavazó polgárai csaknem kizárólag a középosztály tagjai. Abból az alkalomból tehát, amikor az Orsz. Radikális Párt itt zászlót bont. s a gyakorlati poli tika terére kiván lépni, figyelmébe kívánom ajánlani, hogy elméletileg igen szépen megalapozott programra ja gerincéül sa legközelebbi feladatául a középosztály a tisztviselők ügyét tegye. Ne élezze ki e zászlóbontás párt- szerű jellegét, hanem csináljon inkább belőle középosztályu, tisztviselői politikai mozgalmat. Állítson • olyan jelöltet, melyet az I. kér. középosztályu, s különösen tisztviselő választó polgársága pártkülönbség nélkül támogathat, s akinek jelöltségét sikerre is vezetheti. Nyújtson ez a zászlóbontás alkalmat a háboru által legjobban sújtott középosztály és tisztviselő-társadalom erélyes politikai demonstrációra. Ne kívánják senkitől, hogy a radikális párt tagja legyen s annak minden programmpont- jával egyetértsen. A közép- osztály, s különösen a tisztviselői kar ma még nem foglalhat végleges pártállást egyik irányban sem. Nem is teljesen független, s egy uj, csak elméletileg élő, de gyakorlati tevékenységre vissza nem tekinthető pártért nem exponálhatja teljesen magát. A középosztályt a háboru tönkretette, várja tehát a meg- mentőjét! Éppen a mai napon, amikor az utca népe, a szervezett munkásság hatalmas tüntetéssel fejezi ki a legeslegközelebbi cél, a béke iránti komoly, erős akarását, örömmel üdvözlöm elveim teljes fenntartása mellett az Országos Polgári Radikális Párt I. Kerületi zászlóbontását. Tisztviselőtársaim! Hozzátok szólok! Itt az ideje, hogy cselekedjetek! Füri Pál tanár. Az egyhangúnak gondolt választás az I. kerületben, váratlanul erős választási harcba csapott át. mely ma már összekuszált minden számítást és halomra döntött minden kombinációt. Egy héttel a választás előtt zászlót bontott a kerületben olyan párt, mely eddig csak elméletben küzdött a maga eszméiért, de a gyakorlati politikában nem vett részt. Most, hogy a küzdőtérre lépett, erős agilitással, kiváló szervezettséggel, tudással, virtouz szónoklással, pártot tudoti teremteni a kerületben és intenzivebb gondolkodásra késztet mindenkit, aki fogékonysággal bir az uj eszmék, a gazdasági kérdések uj beállítása, a társadalmi kérdések uj megoldásai iránt. Az Országos Radikális Polgári Párt táborba gyűjtötte mindazokat, akik eddig minden pártmozgalom- tő] . távol tartották magukat, akik uj rendet, uj átalakulásokat várnak, hogy nehéz anyagi helyzetükön, ferde társadalmi viszonyukon se- gittessék. A háboru alatt megváltozott sok minden.Nagy a feszültség a levegőben, a lelkekben és a szivekben. Valami különös érzések vettek erőt az embereken és ezeket ügyesen a maga szolgálatába tudja állitani ez az uj párt, mely még azzal a különös ingerrel is hat, hogy ha siker koronázza a radikális párt törekvéseit, akkor a Krisztinaváros volna az első, mely e pártprogramul alapján küld képviselőt a parlamentbe. A maga erős szervezettségével a szabad polgári párt hamar elintézte azt a palota-forradalmat, melyet a három függetlenségi jelölt föllépése okozott. A tabáni szovjet címen utolsó számunkban megjelent ismertetésünk megvilágította ezt és Platthy György dr. pártelnök ügyesen úgy oldotta meg, hogy a párt jól összeválogattott 350 tagú végrehajtó-bizottsága döntsön a kerület jövendő képviselete felett. Az eredmény közismert : Szigeti János 93. Ripka Ferenc 80 és Percei Béla 62 szavazatot kapott. A jelölést nem kötötték az abszolút majoritáshoz s igy Szigeti lett a párt hivatalos jelöltje. A másik két jelölt már előzetesen szavára fogadta, hogy aláveti magát a szavazás eredményének és a maga pártjával is támogatja a jelöltet. Azóta Ripka Ferencet már kiküldték mint választási elnököt, Percei Bélát pedig más tisztségbe ültették. Ezzel a szabadpolgári párt elintézte a maga részéről a kerületet. De az e párton kívül álló közönség nem szívesen nyugodott bele abba, hogy ilyen előzetes házi választás utján oktroyáljanak reá „követet“. Ez nem képviselőválasztás, hanem követküldés mondják — ami se- hogysem fér össze a 48-as eszmékkel. A közönségnek a gazdasági kérdések iránt való érzékének kiélesedése a kerület figyelmét ismételten Becsey Antalra irányította, aki azonban nobilisán állotta adott szavát és elhárította magától a jelölést. E miatt még legszűkebb baráti köréből is — ahogy Schey Ernőnek lapunk más helyén közölt és Becsey- hez címzett nyilt levél is igazolja — szemrehányás érte. A kerület különböző gondolkodású, de társadalmi súlyú egyéniségei alkalmas jelöltet kerestek és végül Hollán Sándor nyugalmazott államtitkár személyében állapodtak meg, akinek családi környezete azonban határozottan ellenezte ezt. Mialatt igy bizonytalanságban hányódott ide-oda ennek a nagykiter- jedésü és sokféle érdek által tagolt, kerületnek közönsége, — csendesen és minden különös zaj nélkül, vasárnap délelőtt mintegy százötven tanár, tisztviselő, iparos és kereskedő gyűlt össze a Hoffmann-féle vendéglőben és megalakította az I. kerületi radikális pártot. A köztiszteletben álló dr. Bossányi Bélát, a Gellértfürdő igazgató-főorvosát választották meg elnöknek és jelöltet állítottak dr. Supka Géza személyében, akit publicisztikai működése révén előnyösen ismer az újságolvasó közönség. Budai lakos, de mint nemzeti múzeumi őr, aki tanulmányainak, írásainak él s igy alig van ideje a társaság számára, kevesen ismernek személyesen. Néhány szóval megnyerte a jelenlévők rokonszenvét. Kedves megjelenésű,ember, — a legszebbférfi korban. Rendkívül fegyelmezett aggyal és a szónak csodálatos varázserejével hódítja meg hallgatóit, hogy már a következő percekben magával ragadja őket. Minden szavából sugárzik a tudás. Feltétlenül tudja, hogy mit akar és agyba-szivbe markoló szavakkal tudja azt elmondani. Aki meghallgatja, melléje áll, ő rá esküszik. Schey Ernő magántisztviselő üdvözölte ezután az Orsz. Radikális Pártot mely egyedül tette magáévá a tisztviselők s ezzel az mtellektuel középosztály ügyét és a polgárság nevében örömmel fogadta dr. Supka Géza jelöltetését. A jelölőgyülésen jelen volt másfél száz ember estig széthordta a hírét és megindult az egész vonalon a pártszervezés. A pártirodát az Erzsébethidfőnél levő Erzsébet- hid kávéházban nyitották meg, ahol serény munka folyik s a párt vezetői állandóan az érdeklődők rendelkezésére állanak.
