Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1916-10-11 / 41. szám
'T’TT XIL évf. '41. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, sadalom, művészet és sport terén szolgáló n,_ Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. Greguss-utca.10. Minden levél a szerkesztőségnek cimzendő. Előfizetése egy évre 12 korona. Egyes szám ára 20 fillér. 3H&ÉLÖS SZERKESZTŐ: J. VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 2 korona. Minden további centiméter 1 korona. Negyedéves hirdetőknek kedvezmény. Nyilttér sora 2 K. Szöveg között 3 K. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1916. október 11. Vörös fonalként húzódik végig egész közigazgatásunkon valami könnyelmű felfogás, mely a különböző üzemek községesitésénél érvényesült legjobban. Nagyarányú jelszavak alapján nagyarányokban berendezkedni, még a legcsekélyebb üzemeknél is, — nagyarányú eredmények nélkül. Csak a szem számára készült minden kevés belső tartalommal. Még nincs sehol rettenetes baj — de lehet, és jobb félni, mint utóbb megijedni. Felelőségük fölébredt tudatában készülődnek a városatyák a legközelebbi közgyűlésre és a közhangulatba erősen belevilágít alábbi cikkünk, melyet városi ügyekben erősen verzált helyről kapunk és nem mindennapos formába viszi a vádlottak padjára a város gazdálkodása mellett magát a közgyűlést is. Dl VINA COMEDIA. Tárgy niás n kúzvMoinúny itélö- ...... . előtt. — Vádlott, álljon elő. — Neve? — Budapest, a magyarok székes- fővárosa. — — Született? — Először még az Árpádok idejében, ujjászülettem 1873-ban. — — Bűnösnek érzi e magát azokban a vétkes cselekedetekben és mulasztásokban, amelyekkel szeptember hó 27-én a parlamentben, ez előtt és ez után pedig a sajtóban ismételten megvádoltaíott; bűnösnek érzi-e magát azokban — a közvéleményben is — mind erősebben meggyökeresedő vádakban, hogy adósságcsinálásaiban könnyelmű és szertelen, produktiv alkotásaiban nem eléggé körültekintő; hogy polgári jövedelmeit meghaladó fényűző pasz- szióknak rabja; eltűri, vagy nem veszi észre, hogy vagyonával hűtlenül sáfárkodnak, mert ellenőrző intézményei laza szervezetüek ; hogy illetéktelen, össze nem férő befolyásokkal szemben erélytelen; és hogy ezek miatt erkölcsi presztízse úgy fel- mint lefelé széjjel foszlik? — Szóval bünős-e abban, hogy mind az a nagy erkölcsi és anyagi tőke, amelyet évszázados, becsületes, ve- rejtékes munka halmozott fel ősi kincsesládájában, a szertezüllés lejtőjére jutott? — Tekintetes Közvélemény, tisztelt Ítélő Biráim ! A kérdésre válaszul elmondom rövidre fogva mindazt, ami lelkemből előkivánkozik. — Ám tekintse azt a tekintetes Bíróság vallomásnak vagy ha úgy tetszik védekezésnek avagy viszonvádnak, az mindegy nekem. — Nem akarok a régmúlt időkbe elkalandozni. — Ott kezdem, amikor 1873. november 10-én Pest, Buda és Óbuda egyesítéséből megszülettem. — Akkor vagy 9000 és pedig négyötödrészben földszintes házam volt, 300,000 lakóssal, 16 millió rendes és rendkívüli bevétellel. — Bevételeim 48-8 százaléka a közigazgatás jövedelmeiből, P3 az iskolapénzekből, 5 a haszonvételi jogokból, 5 az ingatlanokból 30 a tőkék kamataiból, 10 a községi üzemekből (vízvezeték, vásárok, vágóhidak) kerültek ki; maga a községi pótlék bevételeim 20 százalékát tette ki. Az elmúlt negyven év alatt házaim száma megkétszereződött, ami pénzértékben közel két milliárd beruházást jelent; lakosságom az akkori létszám háromszorosára emelkedett; bévételeim összesen kereken évi 125 millióra fokozódtkk, amely ösz- szeg 43 százaléka közigazgatási természetű, 2'4 az iskolapénzekből, 2 5 a haszonvételi jogokból, 15*3 az ingatlanokból, 22 a községi üzemekből ered; a községi pótlék ma is bevételeim 20 százalékát teszi ki. Kiadásaim hol fedezték, hol túllépték a bevételek kereteit; ezért is, de a különböző beruházásokra is kölcsönöket vettem fel. Adósságom negyven év alatt 26 millióról 358 millióra, ezzel szemben vagyonom 107 millióról 645 millióra nőtt. Városfejlesztő közmüvekre e negyven év alatt 490 milliót ruháztam be; a községi iskolák száma 61-ről 152-re, a kórházaké 27-ről 67-re szaporodott. Megvettem és újjáépítettem a gázgyárat, az eleetromos müvek telepét, a városi villamos vasút egy részét; újjá építettem és nagy arányokban fejlesztettem a nagyvárosok legfontosabb közegészség- ügyi létesítményeit: a vízvezetéket és csatornázást; az előbbire 44 és fél, az utóbbira 22 és fél milliót költöttem; mivel szemben a halálozási arányszámot ezer lakósonkint 44-ről 25-re csökkentettem. — És történt még sok más. Vagyonom a terhekkel arányosan növekedett, a kölcsönvett milliókat tehát nem szórtam el könnyelműen. Nem tagadom, hogy az első évtizedek szédítő arányú fejlődése, — mint minden rohamos fejlődés — szervezetemben kóros tüneteket is idézett elő és bizony-bizony nem egyszer fakadtak fel már, — úgy mint most is, — testemen genyedő sebek. De ha végig gondolok múltamon, úgy érzem, hogy szervezetem betegségeit belső vérkeringési zavarok mellett, — külső befolyások is elősegítették. Azt a köntöst, amelyet az 1873. XXXVi. t.-c.-kel a magyar törvényhozás a fővárosi törvénnyel reám szabott, alaposan kinőttem és elnytittem ; és ez az immár tökéletlen ruhadarab vajmi kevés védelmet nyújt az ellen a sokszor dermesztő hidegség ellen, amelyet egyes kormányzati érák bércei közül hoz felém a szellő. Nem az én hibám, hogy ma is ebben az ócska, lerongyolódott palástban járok; sokszor kíván tam helyibe másikat. Sorsomat ma is emberek intézik, mint negyven év előtt, emberek a maguk erényeivel és gyarlóságaival, csak az arcuk változott és karakterük lett néhány árnyalattal színesebb. Mintha áz idők mulábáVal a hibák kozott a hiúság és erőszakosság gyarapodott és az erények között az őszinteség és önzetlenség megfogyott volna. Szervezetem nem egyszer égett lázban azoktól az ádáz harcoktól, amelyek a klikkek letörése jegyében indultak meg; nos, hát a régi klikkek romjain uj, tetszetősebb jelszavakból uj klikkek épültek fel. Ám a derült időkben és súlyos megpróbáltatások között egyaránt önérzettel és féltő gonddal vigyáztam arra a talizmánra, amely az 1873. évi XXXVI. t.-c.-ben önrendelkezési jog címén biztosíttatott nekem : autonómiámra. Autonómia! Életerőtől duzzadó, fejlődő kultúrával biró társadalom kiváltságos önvédelmi fegyvere ez, amely nekünk magyaroknak fokozottan értékes. De mintha a magyaroknak ez a haialmas buzogánya vesztett volna súlyából és mintha a győzhetetlenségébe vetett bizodalom is veszített volna erejéből; mintha ez a közkincs nem annyira a közösségé lenne, hanem mintha egyesek kezébe siklott volna át; mintha ez a hajdan félelmes eszköz többé nem harcos fegyver, hanem egyesek vesszőparipája lenne! . . . Kétélű fegyver az ; sebeket oszthat a támadó ellenségnek, de sebet ejthet azon is, akinek védelméül szánta a törvény. Lehet, hogy e fegyver birtoklása tette elbizakodotta azt a néhányt, akiknek kezében van ma és vele együtt a hatalom. Talán az ebből fakadó, túltengő öntudat az, amely elnéz a törvényhatósági bizottság feje felett; amely életbe és pénzbe vágó nagy arányú intézményeket teremt a törvényhatóság előzetes engedélye nélkül; üzemeket máról- holnapra uj állásokkal uj dotációkkal, a koz számlájára, de a köz akaratának mellőzésével és kivonva azokat a közvagyont megillető gondos ellenőrzés kívánatos légköréből. Való az is, hogy egyoldalú a vád, amely hivatalból csak a bűnt keresi és szemet huny az érem másik oldala előtt. Igenis, sok történt, aminek a köz látja hasznát. Leráztam magamról azokat a békókat, amelyeket az idegen kezekben lévő nagy közüzemek szabad gazdasági fejlődésemre raktak; ha semmi egyéb nem történt volna, ez a tény egymagában devalválja a vádak súlyának egy részét. De az is bizonyos, hogy egy város közigazgatásában a jónak és rossznak ezen kiekviliblirozása nem lehet kielégitő öncél és érzem azt is, hogy a hirtelen fejlődéssel járó zavaros állapotok konszolidása mellett gyökeresen és intézményeseit kell megrongálódott szervezetem helyreállításáról gondoskodni. Az orvos- landó kórtünetek sorában nem áll utolsó helyen az a baj is, hogy a törvényhatóságnak ma nincs alkotmányos értelemben vett többsége, amely fedezné a vezetőség tetteit, de megosztaná a felelősséget is vele. Ma kisded érdekkerületekre széttagozott ez a testület, amelynek darabjait nagyobbára csak a helyi érdekek becsületes, de lényegében gyenge ragasztéka tartja együvé, [nem pedig a nagy várospolitikai irányzatok meggyőződésteljes vasabroncsai. És az erőknek ez az egészségtelen tagozását nézegetve, úgy érzem, mintha régmúlt idők penészes szagu árnyai kísértenének a várospolitikában: — divide et impera! Végül még egyet. A tekintetes vádoló és Ítélő Közvélemény mohó étvággyal lesi azokat az újabban, — sajnos — egyre sűrűbben felbukkanó vádakat, amelyektől erkölcsi tőkém egyre fogy, de a magyar közélét botrány-krónikája KIVÁLÓ CIPÓK FÉRFI, NÖ ÉS GYERMEKEK SZÁMÁRA NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK BUDÁN I. KÉR. KRISZTINATÉR 3. SZ. PREISACH JÓZSEF h°S
