Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1916-10-11 / 41. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 folyton gyarapodik. Még mintha kárörömet is érezne minden újabb leleplezéskor. Pedig megfeledkezik arról, hogy az én bajom az ő baja is, gyalázatom — az ő szégyene is. Önrendelkezési jogánál fogva, amely- lyel a maga képviselőit a törvény- hatóságba küldi, velem együtt kell, hogy viselje a meghurcoltatás és a felelősség keresztjét, ilyen körülmények között abból a vádból, amely engem ért, áthárítok ’az én mélyen tisztelt Vádlóimra ugyanannyit, amennyi őket abból a vádból joggal megilleti. Ám bíráljanak meg és ítéljenek el engem, de előbb gya- korolniok kell jogaikat és kötelességeiket úgy a választásoknál mint az ellenőrzésnél és számonkérésnél minden rendelkezésre állóeszközzel. Ne feledjék el Vádlóim, hogy a huszadik század öntudatos polgárságának saját sorsa intézőben részt kell vennie. Ehhez nemcsak joga van ; de gyakorolnia is kell a jogot Ha nem teszi, kötelességet mulaszt nemcsak önmagával szemben, hanem a köz ellen is. Ily körülmények között pedig er- kölcs-biró nem lehet, hanem velem együtt a vádlottak padján van a helye! Dixi et salvavi animan meam ! (b~) Buda, oidóbsr 9.-A pellengér még mindig ott áll a Fehérsas-téren, a múlt idők szomorú jele. Mit vár? Erélyes városbirák hajdanta ide kötöztették a rosszul sáfárkodó tanácsbeli urakat és azokat a mosónékat akik a tanácsbeliek családi titkait kifecsegték. Az egyiket azért, mert — rosszul takarta sáfárkodása nyomait, a másikra egyszerűen ráfogták, hogy — vén boszorkány. De furcsa idők voltak azok. Ma a puritán becsületesség idején, amikor az ellenőrzés kizár minden hamisj / sáfárkodást, igazán groteszk jele a múltnak ez a pellengér. A vidéki városokban állott ilyen szégyenoszlopokat összegyűjtötték régen, néhány a rendőrség múzeumában van, egy- kettő a gytijtőfogház előtti parkba került restaurálva, — csak épen a Fehérsas-téri pellengér-oszlop áll szomorúan, mintha még valamelyes hivatás várna rá. Úgy értesülünk, hogy a legközelebbi közgyűlés dönt majd a jövendő sorsa felett és íöl- állittatja a központi városház udvarán, hogy — kéznél legyen. Mi lesz akkor? Bizalmas megbeszélésre gyűlt össze e napokban néhány budai bizottsági tag, hogy némileg tisztázzák jövendőbeli ma- guktartását a legközelebbi városi közgyűlésen és azután is a várható fordulatokkal szemben. Mert jöhetnek meglepetések ... És kedvetlenül nézték a városi közigazgatásnak eléjük táruló sivár perspektíváját. Állítólag Bárczy is kedvetlen. Bántja őt, hogy a nagy föllendülés korszakához fűződnek a nagy panamák is. A gyanú hullámai már-már őt is körülcsapkodják. Még a passzióit is rósz néven veszik és nem kímélik pipagyüjtő szenvedélyét sem. Irigylik a lakását és szóvá teszik automobiljait. Egy szóval kedvetlen. Ma már a vagyoni viszonyai is megengedik hogy kirúgja maga alól a polgár- mesteri széket és átüljön a főpolgármester kényelmesebb székébe . . . Mi lesz akkor? ... A város vezetőire a közel jövőben nagy feladatok megoldása vár. Fegyelmezett agyra, nagyszabású koncepciókra, erős kézre volna szükség. Előszedték egyenkint a városi közigazgatás sakktábláján álló figurákat, latolgatták, méregették, de a kívánatos mértéket kifogástalanul nem ütötte meg senki. Valami baj volt mindegyiknél: — a kor, á kvalifikáció, a reprezentáló képesség, az energia és sok minden egyébb. Úgy, hogy végeredményben abban állapodtak meg. hogy — idegenből, kell hozni rátermet férfit a polgármesteri székbe. Nagyon szomorú fényt vett ez az egész adminisztrációra. Buda csatorna hálózatának egyik nagy része készül most el a Villányi utón épülő csatornával, melyet a Lágymányosi-utcán át vezetnek a Dunába. Ez a csatorna vezeti majd le a Németvölgyből és a Budaőrsi- utról a vizet, mely oly gyakran okoz forgalmi akadályt az Átlős-ut keresztezésénél. A kelenföldi nagy csatorna hálózatnak ez az első részlete és föere, a második a sárbogárdi utón, a harmadik az Andor-uton megy végig. Egyelőre közvetlenül a Dunába torkolnak, de amint elkészül a budai főgyűjtőcsatorna, mely hivatva volna Buda összes szenyvizeit felfogni s Óbudáról a Duna mentén végig vezetni, átemelő telepekkel, akkor a Kelenföldön épülne, a Budafoki-ut végén a főszivaftyu telep. Még az Ördögárkot is felfogja majd ez a főcsatorna, melynek óbudai része már is kész az átemelő szivattyú teleppel együtt. Fock Ede tanácsnok nagyszabású tervezése ez s az ő érdeme, hogy most a háború idején is folynak a munkálatok. A végleges rendezést a „Villányi-ut és Környéke Egyesület“ verekedte ki, ami azért ás sürgős volt, mert a Villányi-utra ^tervezett közúti vasút addig nem épülhetett, amig az utca alapépítménye teljesen nem kész. Sürgettük régebben egy külön budai utca typus tervezését, mely az egészen más terepviszonyok mellett fejlődő Pesttől elütne, s a mi speciális budai viszonyainkhoz simulna. Nálunk a legtöbb"utca hegyremászó, amelyen cső alkalmával erős hegyi- vizek rohannak végig s amelyeken száraz időben nem igen jár kocsi. Van utcánk, ahol évszámra nem forduj meg más kocsi, mint a szemetes, no meg talán a szenes. Ide nem keli széles kocsiút és szűk gyalogjárda, hanem épen fordítva. A gyalogosok számára kellene széles járda fásitva, gyepesítve, padokkal ellátva. A kocsiút lehet szűk. És mintha tényleg viszhangra lelt volna a szavunk, — a városházán uj típusokat terveznek. Nagy gonddal tanulmányozta a kérdést Rumbach Dezső műszaki tanácsos és már' a Greguss-utcát egészen uj rendszer szerint burkoltatja, elejét véve a hegyi vizek utrombolásának, A Villányi-ut is az ő tervei szerint épül, középen a sínekkel és egy sor oszloppal a villamos vezeték számára, két oldalt pedig kissé mélyebben a kocsiút, Az óbudai hid építésével kapcsolatosan rendezni kel! a Lajos-utca, a Fő-tér, a Széntlélek-íér és a hídfő közvetlen környékének adómentességi ügyét, mely oly soká késett s egyik oka, hogy oly fontos és nagy- forgalmu útvonal, mint a Lajos-utca, épenséggei nem épül. Rendezni kell a rakodópart ügyét is, melynek egy részét megoldja a hídfő s vele kapcsolatos partrészlet. De épen ez követeli meg az egész ujlaki-óbudai rakodópart építését. Szégyene a fővárosnak ez a falusi part, melynél különb a zentai és törökbecsei tisza- part. A városnak kel! előljárnia és vinni magával a polgárságot, mely nem hajlandó addig építkezni, amíg a Lajos-utca felöl nem kap megfelelő adómentességet és a Duna felöl rendezett, modern rakodó partot. C egendák szövődnek a krisztina- városi templom vérehullató szent szűz képéhez, melyek közül egynek hites leírását találjuk a főváros levéltárában. Úgy történt, hogy 1739-ben kiütvén a pusztító pestis, Buda városa könyörgő körmenetet indított a vérkápolna Szűzéhez égi közbenjárásért. Ez e Franczin Péter által Olaszországból hozott s a vére- hullatása révén nevezetessé vált kép másolata. Mivel azonban a pestistől rettegő hívek úgyszólván megostromolták a csodatevő képet, a hatóság katonasággal őrizetbe vétette az egész kápolnát, hogy sereglések ne támadhassanak s a hívek egymást meg ne fertőzhessék. S ez alkalommal Julius 13-án történt az eset: a nyári nap arany sugarai heves melegséggel tűztek 3 kápolna környékét őriző katonákra, midőn a kápolna harangjai lassan megkondultak, s égi zengésű, soha nem hallott bájos hangon szólaltak meg maguktól a szokatlan délutáni időben. A hang bűbája, a dallam varázsa megejté a víg vitézeket s a kápolnához siettek, hol a harangok csodás zenéje emelkedett az égnek és Ehrmann százados, Schick hadnagy, Spinka zászlós áraulva látják, hogy szellő se lebben, ember sincsen a környéken s a harangok kardala csengve-bongva mintegy varázslatra szólott, míg önmagától csendesen elhalt. E csodás harangozás aktáját ma is őrzi a székesfőváros levéltára. Egy másik legenda igy szól: 1746-ban egy négyéves fiúcska hirtelen eltűnt s hiába való volt minden szorgos kutatás. Harmadnapra egy budai barlangban bukkantak rá véletlenül arra járó emberek, kiemelik a sötét veremből s ő eleven vidámsággal beszéli el, hogy egy kedves nő kicsiny gyermekévei karján szállott le hozzá s minden félelmét eloszlatta a barátságtalan barlangban. Nemsokára Pesten vásár volt s a szülők magukkal vitték a fiút a vásárba, ahoi egyszerre megakadt a szeme egy rézmetszetti képen s örömmel mondja szülőinek, hogy a képen levő néni volt vele a barlangban. A rézmetszet pedig a Franczin- kápolna kegyképének másolata volt. Így mondja el ezt Ambrosius atya. TX A \ (T1 Készített NŐI, FÉRFI ÉS GYERMEK FEHÉRNEMŰT KEZESSÉG MELLETT RENDKÍVÜL JUTÁNYOS ÁRBAN AJÁNL FREISACH JÓZSEF BUDAPEST, KRISZTINA-TÉR 3. Elsőrendű női ruhát FÜLES JÓZSEF készít IV. kér., Váci-utca 49. szám. Előnyős fizetési feltételek mellett! HÍREK A háború icíilije. Az Aldunán végez nehéz szolgálatot Farkasüs Béla "hajóskapitány, a magyar folyamhajózó társaság kapitánya. Jó szivü, jó kedélyű úri ember, akit megszeret mindenki aki közelébe jut. Még az utolsó hajóslegény is. A MFTR egyik legszebb hajóját vezérli és gyakori a fejedelmi vendége. A pompás berendezésű hajón koronás fők, főhercegek, hadvezérek töltenek el sokszor kedves kényelemben egy éjszakái. Mindegyiknek kedvelt embere a kapitány, akit egyik-másik állomáson levél vár hazulról. Ercsiben áll a boldog fészek ahol kedves uriasszony várja haza vizeket járó urat. Ő írja azokat a leveleket és ilyenkor csillogóbb a kapitány szeme, ragyogóbb a kedélye. Egy-egy szavával elárulja, szó is esik róla a fejedelmi vendégek társaságában, hogy a kemény kapitánynak mindene az a csöpp fészek és benne az édes asszony. Évődnek is vele kedvesen. Legutóbb megtörtént, hogy épen Ercsi alatt járt a hajó, melyen a legkedvesebb modorú főherceg utazott épen — a kapitány régi jóakaró ismerőse. Valami sóhaj féle küzdötte föl magát a kapitány szive mellől és sóvárogva nézett Ercsi felé, ahol bizonyosan rá gondol az édes. A fenséges úr jó emberismerő tud a lelkekben és szivekben olvasni, — és egyszerű szóval kijelentette, hogy nagyon lekötelezné a kapitány, ha a hajót rábízná a segédtisztre s vendégül látná őt — a főherceget — saját otthonában, bemutatná a nagyságos asszonynak. Az ilyen kívánság parancs és csak tartózkodva mert mentegetőzni a kapitány, hogy egyszerű a háztartása stb. De a főherceg máris intézkedett és hatalmas virágbokrétát köttetett — azzal, hogy ezt ö viszi a házhoz tisztelete jeléül. És úgy is történt. Ezalatt otthon Ercsiben, ahol minden búgó hajójelzés szintén kivált apró szívbéli izgalmakat, a nagyságos asszony elhatározta, hogy kedvesebbé teszi a hajlékot, egy kissé megkopott nyáron a vila, itt-ott lemállott róla a festék, ki kell tatarozni. Hogy még szívesebben jöjjön haza az ura. Vendéget se várt, szomszéd se lát a kertbe s igy aztán magyarosan bekötötte a fejét és felkötötte rövidre a szoknyáját, hogy az arany bokája is kivillant alóla. Hosszú meszelő rúddal a kezében, dúdolva pemecselt a házon, amikor megnyílt a kert ajtó és — „Jaj Istenem, az édes uram !“ — szaladt feléje s csak akkor vette észre, hogy még jön más valaki is csillogó egyenruhában. És most következett ennek a csúf háborúnak egy gyönyörű jelenete: — a bemutatkozás. A piruló háziasszony meglepetésében a meszelőrudat, majd hogy a főhercegi vendégre ejtette, aki mosolyogva nyújtotta át, hódoló meghajlás mellett a virág bokrétát. Egy kissé zavartan, de szivét túláradó boldogsággal nézte a jelenetet Farkasits Béla, a kemény kapitány.
