Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1916-01-19 / 1-2. szám
2 BUDAI NAPLÓ 1—2. szám. beszél. Mintha nem is tartoznék párthoz. Fájt neki is, hogyVázsonyi úgy állította oda a budaiakat, mint akiket kitartanak a pestiek. Vázsonyi környezetéből igyekeztek enyhíteni a dolgon és tréfás megjegyzésnek mondották. Csakhogy ez a kétszázezer becsületes ember Budán nem érdemli meg ezt a tréfát. Ne fájjon hát Vázsonyinak, ha Szekula rámutatott arra, hogy a Terézvárosban aszfalton jár, auerégők fényében, csaknem minden utca polgára, aki talán kevesebb adót fizet mint a budaiak. És a viccelők közé állott dr. Feleki Béla is, azzal a megjegyzéssel, hogy a Budaiak még hidvámot sem fizetnek. Csakhogy ez is pesti furfang, mert a budai minden téren rá van utalva Pestre, át kell járnia ingyen, de visszajövet fizet hídon és alaguton. Szekula is szóvá tette az omnibusz forgalom csökkentését, főleg a kis forgalmi utakon, ahol egészen beszüntették és rámutatott arra is, hogy micsoda kerülő utón tudták csak ismét kivasalni a várostól. Ha évek óta javult Budán a közlekedés, akkor abban a „három szürke közlegénynek“ — Perczel Béla, Willinger és Szekula szívós küzdelmének van nagy része. Amit Szekula a városi vasút budai vonalának létesítéséről szólott, azzal legközelebb részletesen foglalkozunk, mert létérdeke Budának és itt is áll az, amit Szekula a múltból említett föl, a szerpentin útnak 20 éven át való sürgetése idejéből, hogy minden sürgetést azzal ütöttek el, hogy ismét csak a Rózsadomb és ismét csak Buda. Ő vállalja a „Rózsadomb és vidékét“ már a pestiek érdekében is, mert a bordát"’ hegyek’ —- ahogy ríiindeiífcr tudja — képezik Pest tüdejét. — No ugye ? A keserűség, néha kitör az ó~ budaiakból és legutóbb Szilágyi Károly fakadt ki a közgyűlésen Óbuda csodaszép hegyvidékének elhanyagolása miatt. Járható út nélkül nincs kultúra, nincs település, s a rettenetesen rósz utak okozzák, hogy egész Budapestnek ez az eléggé meg nem becsülhető természeti kincse: a Remetehegy, Táborhegy és Testvérhegy ma távolabb esik Budapesttől, mint a Vértes és Visegrád. A legnagyobb baj, hogy a már kiépült utakat is elhanyagolták és az a néhány száz ház, amely ezen a vidéken épült csak nem megközelithetlen, értékét veszti, s ezzel károsodik a polgárság. Fock Ede tanácsnok sajnálattal adott igazat Szilágyinak, de minden bajt a munkás hiányra hárított, pedig hát—egy fél millió hadi fogoly él Magyarországon. Váratlanul, tengernyi magyar vér révén jutott a világ forgatagba Budapest. Az a Budapest, a hol örökké az idegenforgalom emelését emlegették, és a hol nem tettek semmit hogy az idegen itt lásson valamit. Mit nézzen meg ? A középen púpos szabadságteret, a melynek púpjától nem látszik a túlsó oldal ? A népoperát ? Vagy a budai oldalt, kétszázezer lakossal s egyetlen színházával a várban, a mely ott áll örökké csukva? — Mi mást? A Halász- • bástya szép, de mintha csak kósto- 1 lónak tették volna oda. Mintának, hogy milyen lesz a vár bástyája, a melynek egyik befejező vége az Er- I zsébetkilátó, az eleje pedig a jövendőbeli pantheon a Gellérthegyen. Olyan ez mint a fogatlan szájban egy arany fog. Szép az Andrássy-út, de nincs eleje no meg a vége sem valami világhírre méltó alkotás. Az elejéről nézve olyan a vége, mint az oszlopra tett szamárfej. Vigyük talán az idegent Óbudára, a hol eddig a saját zsírjába fulladt minden, de most elfogyott a zsír s hiába kapkod Óbuda levegő után, nincs pardon a közúti vasútnál, — és ha sivár képet akar látni az idegen nézze meg az óbudai rakodóparíot a Margithidtól a hajógyárig . . . Tovább, tovább! Az Országút és a Víziváros viskói közé, — a déli vasút impozáns pályaudvarára, ott be a kupéba, és egyenesen a doberdói fensikra. Mert szívesen meghal az idegen ha látta Budapestet — nappal. Csapatostul járják a német tisztek a várost, a kik megérkeztek a Ferencvárosi pályaudvaron és keresztül jöttek annak környékén, egy valóságos szemétdombon, hogy az egyhangú körúton végig eljussanak a déli vasúthoz, a melynek vidéke elöl-hátul ismét csak szemétdomb. Hennyey Vilmos képviseli Buda érdekeit a kerületközi bizottságban, a melynek alelnökévé választották. Nagymüveltségü, széles látókörű, nagy rutinnal biró, régi városi ember, a kinek kezébe megyugvással tudhatja érdekeit Buda. Rokonszenves egyénisége, lekötelezőén szives modora a közgyűlési teremben is biztosította számára a bizottsági tagok szeretetét. Török világ tulajdonképen csak Budán volt, mert a budai basa a várban székelt s Pesten csak épen. őrséget tartott. A törökséghez tehát nekünk Volna közünk nem Pestnek. Mégis a Vámház-körutat nevezték el Mehmed szultán utjának. Harminc év óta ez már a harmadik neve ennek az utcának Mech-med helyett mi majd Mech-wartot kapunk. Hamis próféták, sáfárkodnak Budán a közjótékonyság köpönyegével és minden társadalmi osztályban keserű ellenszenves hangulatokat szül, hogy egyesek elég szemérmetlenül ezt a teret is egyéni érvényesülésnek, hiú vágyaik kielégítésére igyekeznek fölhasználni a legcsekélyebb anyagi áldozatok nélkül. Csakis nemrég hivatalosan is kimutatott aránytalan nagy jövedelmű emberek beteges cinikórságból és örökösen hangoztatott nagy elfoglaltságuk dacára, vették kezükbe Budán is a háború szülte nyomor miatt nagyarányúvá lett jótékony akciókat. A mellett szorítják a szegényebb viszonyok közt élőket, hogy az általuk szolgált jófékonycélokra áldozzanak, de ők maguk, a hogy azt a befolyó összegekről vezetett listák legjobban bizonyítják, még fillérekkel sem járultak azokhoz az alapokhoz. Az akciót a nevükhöz fűzik, de nem az erszényeikhez. Adni nem adtak sémit, de az elismerést várják, a nemességet, udvari tanácsosságot, ordót. A plebs pedig csak hadd hordja oda jószivvel a garasait. Az ő sziveik, zsebeik, erszényeik szükek, csak a gomblyukaik tágak. HÁZILAG fficSb tmw készített női, férfi és gyermek fehérneműt kezesség mellett rendkívül jutányos árban ajánl Preisach József, Krisztina-tér 3. Budai krónika. R égi kedves olvasónk vezetett vissza minket erre az elhagyott ösvényre. E lap megindulása óta, csaknem egy évig állandóan közöltük a lap élén azokat a ke- vésbbé vagy egyáltalán nem ismert adatokat és hagyományokat, a melyek Buda történetével állották kapcsolatban. Azt hittük, hogy meddő munkát végzünk, mert a közönség nem igen szolgáltatott adatokat, nem hívta tel a figyelmünket történelmi beccsel biró, de eléggé nem ismertetett műemlékekre, adatokra, okmányokra. így azután lassan elmaradt a rovat is. Most, hogy a háború alatt ritkábban adunk lapot, de olvasóink nagy részével levél utján tartottuk fenn élénkebb összeköttetést, — kitűnt, hogy a lap egyik legbecsültebb része éppen a krónika volt. A ki gyűjtötte a lapot és félre tette, e miatt tette. Azt írja egyik olvasónk : „Budának gazdagabb a múltja, mint a jelene, s a mostani sivárságod öearanyoza a múlt“. Ö bocsátotta rendelkezésünkre az „Ofner Zeitung“ legrégibb évfolyamait a melyek ma már unikum számba mennek. Az első szám, mely „Mit k. k. allergnädigster Freiheit“ „Ofner Zei- tung“-cimen „Ofen, Óonnerstag den 4-ten jäner 1798“-ban jelent meg a lap fején a magyar koronázó jelvényekkel, melletük két oldalt kivont karddal két kucs- más magyar vitéz áll őrt. A „Zeitungs komptoir“ a várban lévő Erdődi palotában volt No. * 188 sz. a. ahol egy félévre 3 a*.- fontért lehetett előfizetni, a Vízivárosban Brummer urnái, a ki polgi harangöntő volt és 129 sz. a lakott. Sok érdekes adatot jegyeztünk ki e legrégibb budai újságból és fölhasználva ezeket ezentúl hűségegesen folytatjuk ismét a „Budai Krónika“ rovatát. * K ülönös érdekeséggel bir és aktualitása révén fölemlítjük, hogy a világverő német császár, II. Vilmos családja a legfontosabb okmányát Budáról kapta Zsigm'ond királytól, a ki egyúttal a német birodalom császára volt. 1411-ben kelt Budán Zsigmond király levele a melyben Hohenzoller Frigyes nürnbergi várgrófot teszi meg brandenburgi választó fejedelemnek. Ez volt a porosz királyság és a német császárság első lépcsője Bennünket az érdekel, hogy ez az okmány Budán kelt. * Dudapesten úgy változtatják az ^ utca neveket, mint a kabátokat őszkor. Máról-holnapra. Régebben évszázadok kellettek ilyen névváltoztatásokhoz. Az Árpádok idején Kelenföldet még Erzséhetfalvának hívták s a budai királyivár dombjának s a körűié fekvő városnak Pestujvár volt a neve. A mai Vízivárost 1529-ig Zsidóvárosnak nevezték. Itt lakott a zsidóság, de már akkor sem alárendelt szerepben, mert az egyenrangúságukat bizonyította hogy egyes bástyák védelme egészen órájuk volt bízva. Soliman török császár Mohács után, ostrom alá fogta Budát és Pest letörése után elsőnek a Vízivárost ostromolta. A várfalain 4000 zsidó harcos várta. Rettenthetlen bátorsággal védték otthonukat. A kétszáz ezernyi törökség végül győzött s a Víziváros bástyáit három ezernél több halott és sebesült borította. Csak húszán maradtak sértetlenül. Boszú- ból minden zsidó családott Stam- bulba hurcoltatok Szolimán. Eísűrenilll angol miiuhít Előnyös fizetési feltételek mellett készít IV., Váci-ito 41. A Hun próféta. — A sfinx szobra előtt. — Az idő visszajár. Üstökösök évszázadokig bolyongónak, hogy ismét vissza térjenek. Régen letűnt népek legendás dicsősége újból feltámad más nevű utódaiban és ismét járja azokat az utakat, a hol évezredek előtt jártak ősei. Rettenhetetlen szivósággal ássa ki magyar őseink titkait Nemáti Károly a foposta könyvtárosa. Bejárta Túrán ősvidékeit és leborult a húnkirályok sírjainál, elzarándokolt a világ legnagyobb, legősibb szobrához, a sfinx- hez és okiratokkal bebizonyította, hogy ezt a szobrot, melyet a görögök Tifonnak, a zsidókkal Czéfon- nak neveztek, világokat taposó útjaikon a Hunok emelték a mágus vallás nagy prófétájának Hun-nak. Kőbe vésett, téglákba égetett okiratokra támaszkodva, bizonyítja 60 élő tanúval, hogy a környék népe ma is hunnak nevezi a szobrot. Emelték a pásztornépek egyptomi uralma idején azok a piramis építő fáraók, a kiknek egyikét úgy nevez a töP~~~ lem hogy Apa, a fiát pedig Építették azok a hunok, akik bir. a világot China északi csücskétől Nílus felső folyásáig és a mágusok világvallása alapján igazgatták ezeket az országokat, a mig a kinyilatkoztatott vallások meg nem törték ezt az uralmát. A Duna mentén, a Bakony őserdejében, még Szent István idején is Hun bálványnak áldozott az utolsó mágus főpap : Vatha. A kereszt jegyében űzte vissza a magyar pogányokat a Hunkár névből magyarrá vált nemzetség — vissza az ősházába. Oda a hol még a bu- szur-kánok a persa királyi családok véréből származott hunok és utódaik uralkodtak, a kiknek prófétája volt Hun, az istenök pedig Ten, az Os-Ten. Évezredek óta temeti a futó homok Hun szobrát, de eltemetni nem tudta. Hatezer év óta temetik a hun dicsőséget és most újból föléledt. Gúnyból nevezik II. Vilmost hun császárnak ellenségeink, s a valóságban ott áll hadai mellett keményen a hún. Ott áll, vele jár rendületlenül és elkíséri délre is, a szent Nílus partjára, a piramisok alá, a hún királyok nagy temetőjéhez, a melynek kapujában áll Hun-szobra, az örök rejtély, a sfinx. Borongó áhitadal áll majd e lőtte a hun királyi népből származó Hunkár ivadék, a büszke magyar. Hatezer év után visszatér oda is az útja, mintahogy visszatérnek az üstökösök. LEGKELENDŐBB magyar PEZSGŐ most a budafoki FRANCOIS LAJOS-féle Rendelőhely: Budapesst, V. Akadémia-u. 16. Tel. 36-66.
