Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-06-21 / 25. szám
Megjelenik: hetenkint kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Attila-nyomda 1., Szt. János-tér 1/a. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. „ATTILA“ könyvnyomtató müintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon: 108—29. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára: ....................10 fill. 19 14. junius 21. Hirdetések ára : 25. szám. X. évfolyam. Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter . . . 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5% kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés „ . < 2 ,, Kis hirdetések ára: Minden szó............................ 6 fill. Vast ag betűvel.................................10 „ A h irdetések dija előre fizetendő. Erről-airől. Kontra Buda! volna állítólag most a pesti oldal városatyáinak a jelszava, ahogy az Esti Újság Írja és ezentúl nem szavaznak meg több reformot Buda fejlesztése érdekében, amíg Pestre nézve is nem terjesztenek elő hasonló terveket. Mert rendbe hozták a Naphegyet, kisajátították a Tabánt, megcsinálták a Rózsabombra vezető szerpentin utat. Kiépítik majd a Villányi- és Ménesi-utat, elkészült a Kelenföld szabályozási terve és ami a legfőbb panasz, hogy még a Mártonhegyre is járható ut épült. Ezzel szemben Pest nem kap úgyszólván semmit. Megvette ugyan a város az Andrássy-féle telkeket a Zuglóban és ugyancsak néhány rongyos millióért a Krausz Mayer-féle telektömböt az Angyalföldön. Ez maga több mint a tabáni kisajátítás. Azután kap Pest fővárosi könyvtárt öt millióért, városházat 10 millióért, Erzsébet sugárutat sok millióért. Tőlünk elvitték a Jókai szobrát, elfogják vinni az Erzsébet királynét is és kaptuk helyettük a pángermán Mechwartot. Egész városrészekben nincsen becsületes ház, nem hogy palota és egyetlen egy vásárcsarnokunk van. Pestnek hét kőszinháza van s nekünk egyetlen egy deszkaalkotmányunk, hihetetlen, hogy mindezt Vázsonyi ne tudná s azt hisszük, hogy ez csak hangulatkeltő hir néhány elkeseredett pesti városatya részéről, akik igy akarnak sürgetni olyasvalamit Pesten, ami nehezen indul s nekik a haszonra már égető szükségük volna. Nem szabad az ilyesmit komolyan venni! A jóllakott ember mindig hozzáférhetőbb, kedvesebb és türelmesebb, mint az éhes. Ezt a párisi színházak tapasztalják, ahová evés után jár a közönség és minden bolondságot bevesz. Nálunk vacsora előtt megy színházba a közönség és korgó gyomorral követelő. Ezt a bölcs tapasztalatot az I. kerületi adókivető bizottság úgy értékesíti, hogy naponkint valami jóféle villásreggelit vesz be és lecsillapítva az éhség fúriáit, több jóakarattal intézi a szenvedő adóalanyok ügyeit, mint más éhes bizottságok. Mindennap más tagja a bizottságnak vállalja a házigazda szerepét, de legjobban szeretnék ezzel a tisztséggel állandóan megbízni August E. Józsefet, akinek a házban alól van a cukrász üzlete és az ő villás reggelijei különös méltánylásban részesülnek, csakhogy August ur, aki apró süteményekből már egy három emeletes palotát rakott össze — tétován és nem szívesen vállalja ezt, a közbizalom által neki egyhangúlag fölajánlott tisztséget. * Irigységében a vendég Weiszkirch- ner ur egy tövist hagyott itt maga után: „Mélyen nyúltak a polgárság zsebébe.“ Ez sokáig fog sajogni. H nag$ krach beütött Budán, mint a villámcsapás. Tizenöt millió korona vész el egy hét alatt. Abból öt millió cselédek, munkások pénze. A kis bankok előszobáiban emberfeletti küzdelmek folynak. Hajókatasztrófáknál igy küzdenek egymás ellen az emberek. Mindenki az első akar lenni. Sötét nézésű férfiak a revolvert szorongatják a zsebükben, kétségbeesett asz- szonyok a hajukat tépik. A szörnyű zűrzavarból aranyigazságok kristályosodnak ki: — „Én a pénzemet azért hoztam ide, hogy megőrizzék, nem pedig, hogy elspekulálják.“ — Az igazságok mellé drámai, sötét vonások kerülnek: — „Szegény anyámat nem tudtam eltemettetni, mert itt van a pénzem! — Nehézöklü munkások döngetik a márványpultokat, amelyek mögött nyápic fiuk, sápadt gépiró leányok görnyednek remegő térdekkel. Apácák keresik a jótékony célra szolgáló gyűjtést, — és szegény fiuk dalárdája húsz éven át összedalolt kétezer koronáját gyászindulóval siratja. Kuszáit összevisszaságban gomolyog gazdag és szegény és villogó szemekkel rekom- penzációkat igyekszik kicsikarni a verembeesett uzsorás, a betétesek bőrén. — Mulatságos jelenet, amikor a hóhért viszik akasztani a — hóhérok. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, neki nem fáj a másé. Ha a sajátját megmentheti, vesszen a többié ! Az általános megrohanás ellen a kis bank két vértet szegez: az egyik — a csőd! senki egy fillért sem kap. Ez a sötét paizs. Azután jön a fényesebb, a reményt csillogtató: — a csendes felszámolás! A tőke egy kis részét hat hónap múlva megkapják a betevők s a likvidálás után a reájuk eső részt. És itt előtérbe tolják a nagy bankot, mely kezébe vette a szanálást. A betevők ostroma megáll egy percre, csak a kis bank részvényei nem állanak meg, hanem esnek, folyton esnek, a felére, negyedére és végül húsz koronáért sem kellenek senkinek. Az ostrom újból megindul, már döngetik az üres Wert- heim ajtaját, amikor fehér zsebkendőt lobogtatva megjelenik az igazgató és kivágja az utolsó ütőkártyát: — A pénzügyminiszter félmilliós olcsó kölcsönt ígért! — Uj csend, uj reménység, amig másnap halomra dűl az egész kombináció, mert a bank csak föltételesen vállalja a rendezést, ha az igazgatóság teljes magánvagyonával vállalja a jótállást, s a pénzügyi kormány is csak ily feltétellel ad pénzt — a nagy banknak. Ezt nem vállalja a kis bank, ahol a .legelső érdek — megmenteni az igazgatóságot. A részvényest, a betétest megeheti a fene. Harmadnapon elölről kezdődik a komédia. Uj nagy bank neve kerül előtérbe, más vezér vezeti a deputációt s az alatt ismét biztonságba helyezte valamelyik igazgatósági tag a — saját vagyonát. Ma egy házat adnak el, holnap egy patikát, holnapután egy birtokot. A kis betevők reménye minden nap növekszik, csak az igazgatóság magánvagyoni éltéke csökken. Végül mégis csak megjön a bűnvádi eljárás és a maradékot is fölemésztő — csőd. A kis betevő pedig mehet a Dunának. Még nem késő és ha a komoly tényezők összefognak, még elejét vehetik sok bajnak, sok kárnak. Végtére a nagy pénzintézetek sem nézhetik közömbösen, hogy a közönség teljesen elveszti bizalmát és tömegesen mondja föl betéteit, hogy átvigye a postatakarékba vagy az osztrák-magyar bankba. Gondolják meg jól, hogy ugyanez a közönség hordotta össze forintonként azokat a százmilliókat, amikkel most sorba fojtogatják a kis pénzintézeteket, amelyek öngyilkosságba kergetik épen azt a becsületes szegény népet, mely józan és takarékos, de naivitásában hitt az aranybetüs cégtáblának, ahol többek között az a szó is állott, hogy: — takarékpénztár. Az ő nagy érdekük is, hogy abból a sok száz millióból adjanak ide öt milliót és váltsák magukhoz a kis bankokat. Nem oly veszedelem, ha az ő részvényeseik két százalékkal kisebb osztalékot kapnak ez idén. Vagy pedig jöjjön el a legszigorúbb törvényszék és hozza el magával a legsúlyosabb rabbilincseket! Buda, jun. 21. Tövisdombbá lesz a Rózsadomb, ha kedves, arányos családi villák helyett tövisszerü felhőkarcolókat építenek rá. Halálos ellensége lehet a szép tájképeknek, aki engedélyt kért 30 ilyen udvarnélküli, kéményszerü bérházvillákra, amivel szerencsésen agyonütnék ezt a nagy fellendülésnek indult, a város közepén fekvő nyaraló helyett ha — a város megadná az engedélyt. Ezt feltenni is bűn volna. Óriási költséggel jár a Budakeszi- ut fenntartása és a' nagy forgalom miatt évenkint egyszer-kétszer csaknem az egész úttestet újból kell burkolni. Ott kocsi, szekér és autó egymást éri. A Pasaréti-ut kiépítése mindinkább előtérbe lép és e vidék elsőrangú kérdésévé lesz. Ma még nem jár különös nehézséggel az úttest szélesbbitése és a Fogaskerekűtől kezdve az ut déli oldalának a hátratolása nem járhat nehézséggel. Csekély áldozattal az egész vonalon végig vihető ez, de gondoskodni kellene róla, hogy folytatólagosan is kiépíttessék, hogy a Hidegkút felől jövő forgalom ide legyen terelhető. Megszabadulna igy a teherforgalom nagy részétől 'a Budakeszi-ut és jobban megfelelne az itt kifejlődött kocsikorzónak. A szénatéri piac ügyében a következő érdemes sorokat kaptuk Molnár Ernő építési vállalkozótól: „Engedje meg, hogy b. lapja utján hívjam föl a hivatottak figyelmét arra, hogy a Széna-tér fogja kielégíteni a kiépült nagy környéket az élelmezés terén. Örök kár volt engedélyt adni a Tornaegyletnek, hogy épen ezen az exponált helyen építse föl óriási költséggel tennisz- és korcsolya-pályáját. Megfelelőbb lett volna e célra a Városmajor, mely igy nemcsak a cselédek és bakák, hanem a jobb közönségnek is kedves parkjává lett volna. Ott nyáron nem volna oly tikkasztó a hőség és télen tartósabb a jég. Ez csak Budán történhetett, ahol a sanyarú viszonyok dacára is van még játszó kedvük az embereknek. Ide a Szénatérre egy óriási vásárcsarnokot kellett volna építeni és melléje nagyszabású szállodát, mert általános a panasz Budán, hogy azokat a vendégeket, akiket otthon a vendéglátó család nem tud elhelyezni, át kell vinni Pestre. Hiába van itt jó levegő, szép kilátás, a vendég Pestre megy, ami Budának okvetlen veszteség. A Krisztinában is botrányos a hetivásár képe, ahol szűk utcákban emberember hátán, bódé-bódé hátán, — lehetetlen helyzeteket, tűrhetetlen tolakodást teremt. Ennél a birka csorda is külömb. Pedig mind e bajon segítene egy tiszteséges vásárcsarnok, ha azok, akik e város sorsát intézik, közvetlenül szereznének tapasztalatot és meggyőződést erről a szégyenletes helyzetről.“ Jelentéktelen hírnek látszik, hogy • kövezik és rendezik az Ürömi-utcát. Az is ma még, ha csak nem az a rejtett célja ennek a rendezésnek, VOBRÍIK cipők, férfi és női, minden fajta, óriási választékpan kaphatók BUDÁN kizárólag 1., HRI5ZTINJ-TÉR 3. PREISflCH 3. házában.
