Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-24 / 21. szám
Megjelenik : hetenkint kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Attila-nyomda 1., Szt. János-tér 1/a. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. „ATTILA“ könyvnyomtató müintézet. Minden levél a szerkesztőségnek cínizendö. Telefon : 108—29. 1914. május 24. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre Egyes szám ára : .................... 21 . szám. 4 kor 10 fill. X. évfolyam. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . Minden további centiméter . . . Negyedéves hirdetőknek 5° kedvezmény. 2 K Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés ,, . . 2 „ Kis hirdetések ára: Minden szó......................................6 till. Vasta g betűvel . .........................10 .. A hirdetések dija előre fizetendő. Erről-arról. Rettenetesen el volt hanyagolva az Üllői-ut. Rendezetlen, hepe-hupás kövezetü útvonal volt. De megtörtént, hogy Őfelsége a király egy alkalommal kikocsizott a Ludovikába és vele volt a kocsin Gerloczy, a boldog emlékezetű alpolgármester, akinek Budapest oly sokat köszönhet. A király egyetmást kérdezett, de néha majd a nyelvét harapta le a rossz kövezet miatt és meg is jegyezte . . . „ein miserables Pflaster!“ . . . No, Gerlóczynak sem kellett több. Rémmeséket tudott mondani délután Őfelsége nyilatkozatairól és másnap 300 munkás esett neki az Üllői-ut- nak. Három nap alatt rendezték, kövezték. — Ha a Stadion az uj Gázgyár mellé épülne s a magyar király végig kocsizna Óbudán, maga mellé ültetve Bárczyt vagy Rózsavölgyit, bizonyára rendbe jönne ez a szerencsétlen kerület rövid időn belül. * Újságok — újdonságok címen sok minden megjelenik, úgy a budai, mint a pesti sajtóban, ami pedig már régen nem újság. Így külön nagy cikket szentel az Esti Újság a Gellérthegyi csodának, amit kalandos belgák terveznek egy óriási atlasz és földgömb képében. Két hete, hogy a Buda Lapja megírta és egy hete, hogy mi tréfás megjegyzéseket fűztünk hozzá, ismerve ezeket a terveket, amelyek unalmas budapesti kávéházakban készülnek, abban a naiv hitben, hogy — ha meg lesz a város engedélye — majd akad hozzá balga tőkepénzes. Mert a belga az nagyon távol van. Az ilyen terveket úgy nevezik, hogy budapesti — fata morgana ! Előttünk tehát itt Budán vészit a komolyságából az Esti Újság, amikor ilyen két hetes hírekkel jön. De kár, hogy a helyi budai sajtó nem vigyáz eléggé, mert egyik helyi lap beszélgetést közöl Komjáthy János jövendőbeli igazgatóval s fölemlíti — mint nóvumot — hogy Komjáthy esetleg nem ez év őszén, hanem csak a jövő év tavaszán kezdi meg előadásait itt Budán. Ez a novum épen két hónapos, mert már akkor megírtuk, amikor ez Krecsányi érzékenységét nem sérthette, hogy Komjáthy, valószínűleg csak a jövő évben jön Budára. Ki is fejtettük, hogy mért és ezt a hírünket átvette az egész pesti napisajtó. Nó! — hát hol itt a novum ? Boldogult Mikszáth Kálmán egyik hires karcolat a T. Házról, arról szólt, hogy bizonyos nevek mindig öt éven- kint merülnek föl újból és kezdenek szerepelni. És elmondott néhány nevet. Ha ezeket olvassa a kedves olvasó, akkor biztosra veheti, hogy jönnek a képviselő választások. Nagy phsichologus volt az öreg Mikszáth és az ő tétele áll a községi választásokra is — Budán. Mintha most olyan nevek szerepelnek a helyi sajtóban, amiketűgy a községi választások előtt szoktunk gyakran olvasni. Most mindenki a közügyeket szolgálja, most sokszor kell olvasni az ő nevét, most lépked föl a közvélemény lépcsőjén a bizottsági tagság magaslatára. Most olvassuk az egyik lap szerkesztőjének a nevét a vezércikkben és a másik cikkben és a hírek között, — most jár deputációban a polgármestertől a postásig, — a püspöktől a harangozóig — és most sem lesz belőle bizottsági tag, ahogy mi a viszonyokat ismerjük. fí holtak megmozdulnak, hogy megállítsák az időt. Talán épen huszonöt éve annak, hogy a magyar szabadságot törvényes utón készültek letiporni s akkor megtörtént az a csoda, hogy Vízaknán teljesen ép 48-as honvédek hagyták cl sírjukat. Emlékezzünk csak! A vármegyék ellen tört a hatalom és akkor jött a hir Vízaknáról, hogy az egyik sóakna vize fölvetette néhány honvéd holttestét, akit a vízaknai csata után az aknába temettek. Rákóczi dicső emlékét megcsufoí- ták, a magyar szabadság ismét veszélyben és ekkor kinyul a föld alól Martinovics csontkeze. Budavára bevételét ünnepli a nép s a Vérmezőn fekete-sárga zászló leng. Saját birtokán nem ur a magyar. A gondolat szabadságát paragrafusok görcsös ujjai szorítják bilincsbe és kinyul a föld alól a szabad gondolat mártírjának csontváz ujja. Üstökösök utjából jósolt régen a pogány táltos, ma az események krónikása megdöbbenve állítja egymással szembe a jelenségeket, hogy a történelem megdönthetetlen törvényei alapján következtessen. A nagy körút egyik könyvesboltjának kirakó ablakában egy elsárgult régi kép látható: — a magyar vértanuk. Kezdve Básta és Caraffa hóhérkodásán egész az ötvenes évek közepéig. A hóhér munka minden fortélya a kerékbe tört papok, bitóra húzott hős tábornokok, megvesszőztetett uriasz- szonyok, megbotozott gyermekek, a lefejezett pap, jakobinus Martinovich . . . rettenetes kép. S a sornak nincs ott vége, mert vértanú volt Széchenyi István, Teleki László és vértanú az a szerencsétlen hajdudorogi vikárius is akit szétszaggatott a pokolgép. Jeltelen sírjából ijesztően rázza felénk csontujját Martinovich. Mert Magyarország csak az általános szabadság levegőjében tudott boldogulni. A szabadság örökké viruló rózsáit vérözönnel öntözték a magyar földön és durva katonacsizmákkal végig gázolhat rajtuk a ma, hogy holnap újból kiviruljanak. Más nemzet, dicsőségének egyik évfordulóján keltegetni tudja dicsősége többi emlékét is, — a magyar még hősi tetteinek emléknapján is csak a gyászát, csak a szenvedését érzi. Szomorú nappá vált Buda hősi ostromának hatvanötödik évfordulója, amikor tilalomfát talál a Vérmezőn, ahová ünnepelni sietett és a földből kiemelkedő csontujját zörgeti felénk a szabadság vértanúja. Buda, máj. 24. A Krisztina-ter rendezése végre hosszas vajúdás után meg lesz. Sárban, pocsolyában volt eddig a hetipiac, elhagyatott, külvárosi színezete volt az egész térnek a sok görbesé- gével hepe-hupás kövezetével, sok ócskaságával és piszokjával. Kera- mittal burkolják most a piacot, a a főváros ízléses külsejű árubódékat fog építeni és bérbeadja az árusoknak. De egyről még mindig nem gondoskodtak, hogy a farkasréti villamos végállomását, amelyik jelenleg nemcsak a közlekedést akadályozza, hanem egyenesen életveszedelmes ott a templom előtt — megfelelőbb helyre helyeztessek. Egyedül mi itt Budán érezzük, a félreformok káros hatását; tegyenek ellene, de gyorsan! Van szeme, de nem lát; van füle, de nem akar hallani Óbuda-Ujlak tisztességes polgárságának városi képviselőtestülete. Ha más kerületekben a városatyák a kerület érdekét szem előtt tartva tisztességes kunye- rálásokkal kipresszionálnak valamit: a III. kerület érdemekben gazdag bizottsági tagjai „hatalmukat“ csak tanítói kinevezéseknél érvényesítik. A kerület sok baja, sürgősen pótolandó hiányai, mucsai rendezetlensége nem okoz nekik lelkifurdalást: kacéran pislogó szemüket szinész- kedve lehunyják, fülüket bedugják — és már nincs semmi baj. Ha mégis kap valamit Óbuda, azt véletlenül kapta. így most a nagy milliós kölcsönből Óbuda-Ujlak összesen egy hülye iskolát kap. Keserűn gúnyolódó véletlen ujjmutatás! Erős tusát vivnak már most az I. kerületben a Szabadpolgári párt és az uj városi párt. Mindegyik pártnak van hivatalos orgánuma s ezek mindegyike olyan világitásba állítja az eseményeket, hogy ne használjon vele a másiknak. A nagy kérdés és a választási küzdelemben nagy súllyal fog nyomni a serpenyőben, hogy ki eszközli ki a Svábhegynek a közvetlen villamos közlekedést. A városházán „kikapcsolták“ ezt a kérdést most, a Kosuth Lajos-utcai villamos kérdésének a vitájából, de a két szemben álló párt — nem tudva egymás eljárásairól — ismét bele vitte ezt a vitába. És most közöljük a két pártlap erre vonatkozó tudósítását, egészen a közönségre bízva az ítéletet, hogy ki járt el tárgyilagosaidban : Ezt írja az egyik: A múlt pénteken, tehát négy nappal a döntő közgyűlés előtt, hideg zuhanyként olvastuk a napilapokból azt a hirt, hogy a tanács újabb megfontolás után a svábhegyi villamos vasutat a rekompenzációk sorából kihagyta. A hir vétele után azonnal összeült a Svábhegyi-Egyesület vezetősége s nehogy az 1. kerület jelenlegi városatyáinak tehetetlensége és lanyha magatartása újból elüssön bennünket a vasút megvalósításától, elhatározta, hogy még a szerdai közgyűlésig minden illetékes faktornál eljár, minden követ megmozgat, hogy a sérelmet lehetőleg orvosolja. EÍső- sorban még múlt vasárnap a Svábhegyen a polgárság bevonásával nagy tiltakozó gyűlést tartott és az attól kiküldött küldöttséggel, melynek élén Kauser József udvari tanácsos Kovách Károly műépítész, Egan Ede főfelügyelő vezetésével karöltve kedden eljárt dr. Bárczy istván polgár- mesternél, gróf Festetits Géza alpolgármesternél, dr. Rényi József tanácsnoknál, a közlekedési ügyosztály vezetőjénél, Sándor Pálnál a közúti vasút vezérigazgatójánál és dr. Vázsonyi Vilmosnál. Előzőén még a hétfői közlekedési bizottsági ülésen az egyesület lelkes tagjait és jóakaróit, dr. Komlós Ágost és Girardi József pesti városatyákat is felkérte a svábhegyi vasút megépítésének újbóli felvételére. A fáradságos utánjárással sikerült annyit elérni, hogy a szerdai közgyűlés elé — a második javaslattal szemben, — a következő pótjavaslatot terjesztették elő: a svábhegyi vonal megépítése a Kossuth Lajos- utcai vonal megépítésének keretén belül lehetőleg biztosittassék. Miután ezt a javaslatot a szerdai közgyűlés elfogadta, valószínű, hogy a főváros nagyközönsége és a svábhegyi agyonsanyargatott polgárság mintegy két év alatt megkapja a 15 év óta várva-várt svábhegyi villamos vasutját. Ezt a fordulatot, — az I. kerületi bizottsági tagoktól függetlenül — a polgárság imponálóan energikus föllépése idézte elő. Olyan siker ez, amire méltán lehet büszke a budai polgárság s az annak érdekét szolgáló Budapest-Svábhegyi Eegyesület.
