Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-11-27 / 28. szám
Budapest, 1892. November 27. Segítség a tisztviselőknek. Lapunk más helyén közöljük a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének megalakulásáról szóló hirt. A tény röviden,9 az, hogy a földművelési miniszter égisze alatt és segítségével egy oly intézmény létesül Budapesten, mely a tisztviselők mostoha helyzetét van hivatva javítani. Budát, a hol a lakosságnak egy igen tekintélyes részét tisztviselők képezik, ez a Mr igen közelről érdekli. A tisztviselők helyzete — főleg a fővárosban — csakugyan nem irigylendő. Társa dalmi állásuknál, képzettségüknél. intelligenciájuknál fogva a köztisztviselők kénytelenek bizonyos követelményeknek eleget tenni, melyeknek azonban a jelenlegi viszonyok között vagy épen nem, vagy csak nehezen, anyagi romlásuk árán képesek megfelelni. A tisztviselő, bármily szerény állást foglal is el. nem mehet a város végére, putrikba lakni — de még pincelakást sem használhat: hiszen állásának tartozik azzal, hogy annak megfelelően lakjék. Igen ! de miből ? A lakbér már magában véve is igen csekély, pedig hát abból neki még az élelemhez is kell adnia, mert fizetéséből magából nem képes fentartani családját. Az élet pedig drága, igen drága itt Budapesten. Oly drága, hogy ehhez fogható drágaság talán sehol Európában nincsen. Minthogy pedig az állami büdzsé nem képes a tisztviselők fizetését felemelni. javítani. — a tisztviselők pedig helyhez vannak kötve, s igv még csak módjukban sem áll a drága helyet olcsóbbal felcserélni — az államnak, a kormánynak kötelessége rajtuk segiteni, a megélhetés lehetőségét nekik megken nyiteni. Ilyen, segitség, ilyen könnyítés lesz a megalakult fogyasztási szövetkezet. Nem volt ugyan még módunkban a terv részleteivel megösmerkedhetni, de maga az eszme oly annyira jó. hogy bízvást elmondhatjuk róla, ha a kivitel is helyes, ügyes lesz, ezenuj intézmény valóságos Isten áldása lesz a családos tisztviselőkre nézve. Ideje is már, hogy valamit tegyelek értük a kormányzat vezetői. Eddig úgy is balul ütött ki minden intézmény, vagy vállalat, mely a tisztviselők érdekeinek előmozdítását célozta. Ott van a pesti tisztviselő-telep. Azon ma már mindenféle ember letelepedett — csak tisztviselő nem, vagy igen igen kevés. Az eszme maga ez esetben is jó volt: olcsó lakást biztosítani a tisztviselőknek; de a kivitel határosa nevetségességgel. ügyetlen. Cgy akartak segiteni a szegény emberen, a ki 1 akásbór t ne m bir t f i z e t n i, hogy — h á z a t é p i t e 11 e t- t e k vele ! Hiába voltak kedvezők és előnyösek az építkezési feltételek: tőke mégis csak kellett hozzá. A tőkét józan spekulánsok nagyon szívesen adták a házra kölcsön, mert mire az felépült, a sok utánjárásnak, fáradságnak vége volt, BUDAI HÍRLAP addigra már a hitelezőé volt a ház felszereléssel. mindennel együtt. Ma már a tisztviselőtelepen fisz t- viselő háztulajdonos alig akad, s a ki akad, az másutt is lehetne háziúr: tőkéje volt. De más módon is igy ekeztek a tisztviselőket boldogítani. Csináltak már régebben is f o g y a s z- tási szövetkezeteket. De hogyan? — Égy, hogy a ki olcsóbb áron remélt az élelmi-cikkekhez jutni, azt megfogták szövetkezeti tagnak, részvényesnek. A részvényes azután igaz, hogy egy pár krajcárral olcsóbban kapott egyik másik holmit — de azt drágán fizette meg a befektetett részvények által, melyek sohasem juttattak osztalékot a a részvényeseknek, s végül a beléjük helyezett tőke odaveszett. Az ilyen vállalkozásnak csak akkor lehet eredménye, ha nagy a forgalom, sok a tag, a szövetséges. Már pedig az elmúlt években sorra megbukott szövetkezeteknek épen az volt a bajuk, hogy elegendő tagot nem tudtak szerezni, s ennek folytán forgalomról sem lehetett szó: nem pedig azért, mert hiányzott az intézmény iránti bizalom. Az intézet alapítói, magánemberek, nem voltak képesek a kellő garanciát nyújtani — vagy legalább is nem voltak képesek ezt az érdekelt közönség meggyőződésévé tenni. Egészen másképen áll a dolog a most szóban forgó fogyasztási szövetkezetnél. Itt, minthogy maga az állam nyújtja mintegy a garanciát: először a bizalom feltétlen. De másrészt ugyancsak az állam annyiféle előnyt, kedvezményt képes nyújtani az alakult szövetkezetnek, hogy már ezáltal is anyagilag sokkal kedvezőbb helyzetben van kezdettől fogva, mint minden eddigi e téren próbálkozó egylet vagy intézet. Meggyőződésünk, hogy ezen intézmény a tiszviselőkre nézve, főleg a kisebb fiz rf estiekre rtAye igen nagyjótó- temény lesz. Nem tudjuk, hogy az eszme Bethlen miniszternek saját eszméje-e, avagy a boldogult Barossnak gazdag hagyatékához tartozik-e, de azt tudjuk, hogy a kinek agyában megfogamzott azt józan, nemes intenciók vezették! (Szí. a.) Hírek. Valahára megalakult a minisztérium és a kolera is szűnő félben van . . A hírlap olvasó közönség üdére nyomástól szabadul meg, ha egyszer már nemcsak a kormány válságról és koleráról kell olvasnia. A forralt viz már az ördögnek sem kellAz újságírók különben legjobban fájlalják, ha e két háladatos téma majdan nem szolgáltat elegendő anyagot hasábjaik megtöltésére. Magam is gondolatokba merülve azon töp- renkedem: miről fogok írni? Almaimban rémképeket látok s a múlt hetek eseményei fokozódott alakban jelennek meg szemeim előtt. A minap reggel is szörnyű ijedségre ébredtem. Olyat kiálltottani, hogy gazdasszonyom csaknem sírva fakadt ijedtében. Azt álmodtam, 4 hogy a Hentzi szobor felrobbantására alakult titkos bizottság, sors húzás utján engem szemelt ki a terv végrehajtására. Minden elő volt készítve, s én akár csak egy kilo cukrot, gondosan papírba csomagolva vittem a robbanó anyaggal telt üveg bombát. Esti 9 óra volt, az eső csendesen permetezve hullott, az utcák néptelenek voltak: szóval a hangulat teljesen megfelelt szörnyű tervem kiviteléhez. Bele ültem a sikló első osztályú kocsijába — egyedül voltam. A bombát gondosan mellém helyeztem a kocsi ülésére. A jelző csengetyű megszólalt, szivszorultan vártam az indulást; a kocsi ajtaja becsapódott, már csak a gépésznek kellett megadni a jelt, bogy a magasba emelkedhessünk. Egyszerre újból megnyílik a kocsi ajtaja és sietve belép a miniszterelnök. Meghökkentem. Nem volt annyi időm, hogy a bombát a kocsi üléséről elvegyem, mert a miniszterelnök minden teketória nélkül ráült, éppen a bombára. A mi ezután következett, arról nem tudok beszámolni. Midőn felébredtem percekig mm tudtam szóhoz jutni az ijedségtől. A levegőben még akkor is láttam repülni a miniszterelnök darabjait s a felrobbant bomba egyes részeit. Egy ilyen bomba szilánk épen elém esett, megösinertem: a vad házassági törvén y- javaslat volt. De hát minek is ült rá Wekerle erre a bombára ? Scorpio. Az orsz. magyar iskolaegyesület II. kér. választmánya tagjaiul f. hó 13-án Rupp Zsigmond elnöklete alatt a medve utcai iskola helyiségében tartott közgyűlésen 5 évi időtartamra megválasztattak a következők; Rendes tagok: Emmer Kornélné, Lengyel Sándorné, Rupp Zsigmondné, Szab ó M. Eerencné, Turánszky Irén, Bán fi Zsigmond dr., A x a m e t h y Lajos dr„ Bauer József, Blau Oszkár dr. B i s c b r a Endre, Csépelj Sándor. De r 1 i k Sándor, Eckermanu Ede, Freyberger Pál, G a 11 n e r József, G ö ő z József dr. H a u s z m a n n Sándor, K o- c s i s Alajos dr, K o 11 á r Lajos, Kozma Gyula, Lengyel Sándor, L i n d m ay er Ferenc, Mayer József, Mihalovit s Antal, Pa 1 dt Lajos dr, Palotai Rezső, Pec István, Rónay Ká.xoly dr, Rupp Zsigmond, Szabó M. Ferenc, Szávoszt Alfonz, Schiller György, Szász Gábor, T a b ó d y József, Trajtler Károly, Csehi Pogány Béla, Gyurmán Andor, K o b z i ne k Frigyes. Garba Gyula. Póttagok : B r u n n e r Alajos, Dietrich Károiv. F áb i á n Antal, K a n y ó Sándor, M a m b ri n y János, Skrobanek Károly, S á r t o r y Béla, Szab ó I gnác, Szemléi' Mór, Takács László, Wagner Antal és Jurman János. A közgyűlésen 0 ö ő z Józzef dr. referált az iskola- egyesület s különösén annak Il-ik kér. választmánya eddigi munkásságáról. A választmány tisztikarának megválasztását a november 19-ikéu tartott gyűlésen ejtették meg. Korán keadi! Szinte hihetetlen, hogy a mai fiatalság, már milyen korán tér a rósz útra. A legközelebb is egv csecsemő fordult meg egyik vízivárosi — zálogházban. A dolog úgy történt, hogy egy a Kapás utcában lakó szegény aszszonynak el kellett mennie hazulról, egy éves kis gyermekét nem vihette magával, hanem az ágy párnáiba takarta és ott hagyta a szobá-ban. Alig távozott az asszony, egy tolvaj lopódzott he a lakásba és miután más elvinni valót nem talált, az ágyon levő párnákat szemelte ki zsákmányul. Hamar felkapja a párua- csomagat, nem is nézi, hanem siet vele egy közeli zálogházba. Ott beadja a csomagot es
