Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-25 / 19. szám
Iliulapest, 1892. I. évfolyam 11 sz. Vasárnap, September 25. Előfizetési árak : 2 frt 20 Ecr é s z kr., 3 évre 4 frt 40 kr., 6 hónapra hónapra 1 frt. ld kr. Felelős szerkesztő : Megjelenik minden «iM^ttwnrinwgniri^ v a s á r n a Pä ndreánszky Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I. Iiéosikapn-tér 7. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára 10 kr. Nehéz feladat. Lassan, de feltartóztathatlanul közeledik a kolera hozzánk. A kiknek még voltak hiú remény eik arra nézve, hogy Budapestet el fogja kerülni a veszély, azok is kénytelenek belátni, hogy sorsát Budapest sem kerülheti el. A sajtó ösztökélésére már hónapok óta folynak az előkészületek a járvány fogadására. Készséggel elösmerjük, hogy a hatóság sok igyekezettel látott a munkához — de az eredmény épen nem felel meg ezen nagy igyekezetnek. Beösmerjük, hogy a feladat nehéz, igen nehéz. A rendeletek, melyeket a kolerára való tekintetből kiadtak, jók, helyesek — azok végrehajtása nehéz feladat, melylyel megbirkózni a mostani körülmények között lehetetlen. Az ellenőrző biztosok kiküldése is helyes, jó intézkedés — de úgy, a hogy most állanak a dolgok, e biztosok működése is csak illuzórius: semmi. Lássuk, hogy miért? A rendelet, mely a tisztaságról, a fertőztelenitésről, az egészség ellenes dolgok megszüntetéséről szigorú parancsokat és utasításokat foglal magában megjelent. Az ellenőrző biztost kiküldöttek, hogy a reábizott territóriumon a házakat megvizsgálja. Itt megjegyezhetjük, hogy súlyos hiba volt e biztosok kiküldésénél úgy intézkedni, hogy mindegyik lehetőleg a maga lakóhelyének közelébe, abba az utcába küldetett ki, melyben lakik, vagy melyben esetleg, mint háztulajdonos ösmerős. Ezzel nagyon megnehezítették a biztosok ellenőrzését, mert minden ielkiösmeretessóg és kötelessógér- zés mellett is a jó szomszédok, régi ös- merősök ellen feljelentéseket tenni nem szép dolog, — legalább sokan bizonyára igy gondolkodnak — de meg az ilyen jó ösmerősnek Ígéretében is megbízunk, hogy majd jóvá teszi a mulasztást, helyre pótolja a hiányokat stb. Az ellenőrzés igy már is hiányos — mig, ha épen ellenkezőleg oly utcák házait kapták volna a biztosok, a hol ösmeretlenek, a kellő tárgyilagosággal járhattak volna el. — Hány meg hány esetet tudunk, a hol az ellenőrző biztos mindent rendben talált, és mégis oly állapotok uralkodtak, hogy a kerületi orvos külön intézkedésnek látta szükségét! . . De hát vegyük a kedvezőbb esetet. A kiküldött ellenőrző egyik ház udvarán rengeteg szemétdombot talál: felveszi a jegyzőkönyvet, beküldi a jelentést az előjáróságnak. A háztulajdonos utasittatik a szemét domb azonnali eltávolítására. A háztulajdonos azonban Pesten lakik, nem sokat törődik, hogy itt a budai házában milyen a levegő, mindent a régiben hagy. A lelkiösmeretes elöljáróság újból kiküldi megbízottját, hogy nézze meg. vájjon a rendeletnek eleget tettek-e. A jelentés bejön: nem. Erre az elöljáróság megidézi a ház- tulajdonost, rögtöni intézkedésre szólítja lel, egyszersmind eddigi mulasztásáért megbírságolja. A háztulajdonos sem nem intézkedik, sem nem fizeti a bírságot, hanem egyszerűen feile b b e z. Ez a fellebbezési rendszer tesz nevetségessé, illuzóriussá minden intézkedést. A fellebbezés a tanácshoz, onnan a minisztériumhoz szól. Mig ezen a procedúrán keresztül megy az akta, addig a szemétdomb marad a régi helyén, a hatóság intézkedése, a bűnös megbüntetése függőben marad. Oly komoly időkben, mint a mostaniak, különös intézkedések teendők. Egészségügyi dolgokban intézkedések és büntetések végrehajtásában a hosszas fellebbezési rendszernek helye nincsen. Ehhez járul még az a tapasztalat is. hogy a belügyminisztériumban cimboraA „BUDAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az ellenőr. Többféle ellenőr van. Almaim netovábbja volt az, hogy egyszer én is ellenőr lehessek. Gyerekkoromban különösen szerettem volna lóvasúti ellenőr lenni, azok sokat lóvasutaznak, azután úgy menet közben ugrálnak fel meg le a lóvonatról, aranyzsinóros sipkájuk is van és a lóvasúti kocsisok szalutálnak nekik. Később a mikor bálozni kezdtem, akkor nagyon aspiráltam a rendező bizottsági ellenőrségre, mert annak a nevét minden báli jegyre oda nyomtatják a pénztárnok neve mellé, és én szentül azt hittem, hogy minden bálozó kisasszonynak első dolga az, hogy megtanulja a jegyre nyomtatott neveket. Megbuktam, mást választottak meg ellenőrnek. Egy hitelszövetkezetnél is szerettem volna pénztári ellenőr lenni, voltak is reményeim rá, mert az előbbi ellenőrt a pénztárnokkal együtt becsukták: együtt sikkasztottak. Hanem a szóban forgó hitelszövetkezet tagjai nagyon élelmes emberek, a kik az eset után egyszerűen nem választottak többé elllenőrt, úgy gondolkozván, hogy a pénztárnok egymagában csak fele anynyit. sikkaszt, mint ha ketten vannak hozzá az ellenőrrel. Már már azt hittem, hogy sohasem lesz belőlem ellenőr, midőn egy szép napon meghívást kaptam a kerületi elöljárósághoz. Ez a meghívó nagyon megijesztett. Én ugyanis nagyon szeretem a kerületi elöljáróságot, de tudom, hogy oda csak akkor hivják meg az embert, ha valami baj van. Házi ur vagyok. Az „Illatos“ utcában van a házam. Rögtön megnéztem a házamat, nincs-e ott valami baj. A mióta ugyanis a kolera veszély fenyeget, két házi urat megbüntetett már az elöljáróság. Az egyiket azért, mert a házában egy túlzsúfolt pincelakás volt, a másikat pedig azért, mert az udvaron egy uagy szemétdomb volt, a hogy ez Budán igen sok helyen ősi idők óta dívik, s a mely szemétdombnak a kigőzölgése az elöljáróságnak nem tetszett. Igazán nevetségesnek találom ezt a terrorizálást. Először is a pincelakás azért pincelakás, hogy zsúfolva legyen, mert ha nincsen zsúfolva, akkor nem fizeti ki magát ilyen lakást a házban berendezni. A pincelakó nem fizet 600 frt évi bért, tehát nem is dukál néki olyan kényelem, mint az első emeleti lakóknak: had zsúfolódjanak hát egy kicsit. A szemetet pedig nem lehet a szobában tartani, s azt sem lehet kivánni egy szemét dombtól, hogy pacsuli szaga le- gyeu. En tehát mint említettem, okulva szomszédjaim példájából, megvizsgáltam a házamat. Abban is van pincelakás, de én nem találtam azt túlzsúfoltnak. Összesen 34 ember, asszony és gyerek lakik benne, a kik egészen kényelmesen elférnek, ha állanak — ha pedig lefekilsznek, akkor egymásra fekszenek úgy, hogy még bátran elférne egynéhány ember mellettük, vagy keresztbe rajtuk. Szemétdomb is van az udvaron, de ez sem egészségtelen — olyan tehénszag féle illata van, a mi még jó a raellbetegeknek, a hogy azt egy öreg szomszédasszony mondotta. Kissé megnyugodva mentem hát el az elöljárósághoz. Ott azután megtudtam hogy engem az elöljáróság az „ellenőrző bizottságba“ hivott be és én ezentúl ellenőrző bizottsági tag, röviden ellenőr leszek. Legforróbb óhajásom tehát — hála a kolerának — teljesedésbe ment. Rám bízták az Illatos-utcának az ellenőrzését. Meghagyták, hogy minden egyes házról jelentést tegyek, és a tapasztalt egészségellenes dolgokról beszámoljak. Nagyon büszke lettem új hivatalomra és minden tétova nélkül munkához láttam.
