Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-25 / 19. szám
Budapest, 1892. September 25 2 ság. rokonság révén igen sok esetben a leghallatlanabb és legveszélyesebb egészség elleni kihágások miatt kiszabott büntetéseket egyszerűen elengedik. Több ilyen esetről van biztos tudomásunk. így azután a hatóság, minden igyekezete mellett sem felelhet meg sürgős, nehéz feladatának. A rendeletek azonnali, esetleg karhatalommal való végrehajtása okvetlenül szükséges, ha lelkiösmeretesen akarunk felkészülni a járvány elleni védekezésre! Tudtunkkal ilyen kivételes hatalma van a járvány-bizottságnak. Ha úgy van: össze kell hívni mielőbb a járvány-bizottságot! Össze kell hívni már holnap, azonnal. A veszély elkerülhetetlen, a járvány fellépése feltétlenül bizonyos. Az, hogy milyen mértékben fog fellépni, mily fokú lesz a pusztítás, melyet emberéletben fog tenni, az attól függ, hogy mennyire leszünk elkészülve rá. Még talán van egy kis időnk a felkészülésre ! Használjuk fel! A fő- és székváros tisztifőorvosa: Gebhardt Lajos dr. nemcsak lelki- ösmeretes, képzett őre az egészségügynek Budapesten, de erélyéről is ösmeretes. Felhívjuk figyelmét az elöljáróságok nehéz feladatára, melynek azok nem felelhetnek meg, nem lévén a kellő végrehajtó hatalom kezeik között. Felhívjuk a tiszti főorvos urat, hogy látogasson el a kerületi elöljárókhoz, nézze meg a százával bejött feljelentéseket, tudakolja meg az elöljáróktól, hogy nem-e úgy áll a dolog, a hogy fentebb elmondottuk. Nézze meg, vájjon az elöljárók és hatósági orvosok tevékenységének meg van-e a látszata? Előre megmondhatjuk, hogy: nem. Az elöljáró,, a kerületi orvos intézkedhetik, javasolhat, rendelhet: mindez- írott, m o n d o 11 ma 1 aszt marad, mert a végrehajBUDAI HÍRLAP. fáshoz szükséges hatalom nincsen kezükben, a fellebbezés lehetősége, hónapokra, sőt évekre nyújt el olyan ügyeket, melyek legfeljebb 24 óra alatt kellene, hogy elintézést nyerjenek. Meggyőződésünk, hogy, ha a tiszti főorvos ur erről meggyőződik — miben nem kételkedünk — össze fogja hivatni a kellő hatalommal rendelkező járvány bizottságot. Ez vegye át az elöljáróságoktól a jelentéseket és intézkedjék sürgősen, végérvényesen. Ilyen, de csakis ilyen módon felelhet meg a hatóság azon nehéz és íele- lősógterhes feladatnak, mely a lakosság egészségi biztonságának érdekében e komoly napokban, a vész közeledtével reá vár. A budai mozgalom. A budapesti lövészegyesület kebeléből pártolásra méltó és remélhetőleg eredménydús mozgalom indult meg a fő- és székváros Bunajobb- parti részeinek érdekében ; a cél, a melyet maga elé tűzött, a feladat nagysága, de a fő- és székváros intéző köreinek ismert lassú ügykezelése is egyaránt kívánatossá teszik minden budai polgár köreműködését. Ebből kiindulva tartom kötelességemnek én is a budai érdekek emelésére megindított mozgalommal kapcsolatban erre vonatkozó nézetemet a nyilvánosság elé vinni. A mozgalom irányát, az eszközöket, melyekkel a célt elérni vélik, nem ismerem, de szerény nézetem az, hogy a mozgalom súlypontja a polgárok önkénytes működésének felébresztésére helyezendő. Legyünk azon minél többen, műié! többször és minél különbözőbb helyen és eszközökkel, hogy a polgárság annak felismerésére jusson, hogy anyagi jólétnek csak úgy örvendhet, csak úgy nézhet a biztos és állandó haladás elé, ha a viszonyok megváltoztatásában önmaga is tevékenyen részt vesz. Véleményem szerint a társadalom tevékenységének hármas irányba kellene érvényesülnie, hogy a további működés alapját megvetvén, sikerre számíthasson: reform a kereskedők tevékenységében, egyleti élet és az ennek kifejtésére mulhatlanul szükséges budai vigadó mielőbbi létesítése. Lássuk e három, kérdést egyenként. A budai részek iparának és kereskedelmének pangása régóta állandó panasza az érdekelt polgároknak; a jajveszéklés, a panasz, a kétségbeesés folytonos, de azt. hogy ennek az iparosok és kereskedők magok az okai, beismerni nem akarják, valamint megfoghatatlan közönynyei minden áron konzervatívak maradnak. Pedig a konzervatizmusnak, az ipar- és kereskedelem terén sehogy sincsen helye. Panaszkodnak, hogy a budaiak Pesten szerzik be összes szükségleteiket, — de azért nem tartanak raktárt, hogy a kellő választék meg legyen; nem áldoznak semmit, nincs bennök vállalkozási szellem; nem gondolnak arra. hogy kirakataik csinosak, tartalmasak, hogy üzlethelyiségeik külseje is tetszetős legyen; nem gondolják meg, hogy a budai is fővárosi embernek tartja magát, hogy igényei csak olyanok, mint a pesti lakosé, hogy ugyanazért a pénzért inkább oda megy, hol tetszetős dolgot tetszetős helyen és jó kiszolgálás mellett kaphat. Lássák be végre hogy a kereskedőnek mernie kell! Ha az iparosok és főleg a kereskedők a mozgalmat ez irányban kezdeményezik, akkor a fogyasztó közönség fel fogja őket keresni, idővel a budaiak is megszokják a Budán való vásárlást és igy az üzleti élet emelkedni fog. A második kérdés az egyleti életre vonatkozik. Sajnos tapasztalat, hogy Budán, dacára a sok egyesületnek — az egyesületi élet még számba vehető eredményeket nem tud felmutatni. Az iparos és kereskedő kevés kivétellel — szabad idejében korcsmázik és szaktársai körében — politizál, a helyett, hogy valamely polgári kör helyiségeit látogatná, ott polgártársaival találkozva és megösmerkedve e réven vevőkört szerezne magának Mert tagadhatatlan, hogy a kölcsönös érintkezésnek kihatása van az üzletforgalomra is. Szíveljék meg tehát iparosa,ink és kereskedőink saiát iól felfosrott érdeElöször is a hónom alá csaptam a nékem adott nyomtatványokat, melyeket ki kellett töltenem, a pápaszememet feltettem az orromra (Az igen emeli a tekintélyt) és megindultam ellenőri működésemet megkezdeni. Mindjárt az utca elejeu lévő házon kezdtem meg funkciómat. A ház tulajdonosa, régi jó cimborám volt, ugv hívják, hogy Malacki Jónás. Előadtam, mi járatban vagyok. — Nagyszerű! No az pompás, hogy épen ide küldtek téged a mi utcánkba. Legalább eljöttél megint egyszer hozzám, úgy is régen nem voltál idebenn. Pedig de pompás kis gugyim van: megállj csak, mindjárt itt lesz , . . Azzal rohant a gugyi után, melyet rögtön elém tett egy kis szalámi, s egy kis sódar kíséretében. A paprikás szalona is igen Ízletes volt, melylyel megkínált. Eldiskurálgattunk egyről is, másról is, többek közt a koleráról is és az ellenőrző bizottságról : — Hagyd el kérlek, kedves barátom, —■ szólt Jónás cimborám, — olyan lárifári ez mind. Éltem én már át kolerás időt, nem volt akkor ellenőrző bizottság, nem is ellenőriztünk semmit. és az emberek még is meghaltak, ha rájuk. jött a kolera. Most is meghalnának ellenőrzés nélkül is, ha majd itt lesz a nyavalya, —- . . . Minek hát az a sok ceremónia, komédia, irka-firka . . . Igyekeztem vitatkozni Jónással, de tagadhatatlanul oly súlyos helyzetbe juttatott vaskövet kezetességü logikája által, hogy tényleg bajos volt ellene argumentálni : zavarba jöttem. Zavaromból a déli harangszó segített ki, mely a közeli templom toronyból felhangzott. Heggel óta voltam ott, pedig még vagy 49 házam van ellenőrizni való ! Kijelentettem, hogy már most megyek, csak előbb megírom a jelentést. Elővettem a nyomtatványt, melyen a szükséges kérdések vannak és elkezdtem kérdezni a házigazdát szépen sorjába. 0 pedig felelt hűségesen. — Milyen a ház s udvara általában: rendes, vagy uera rendes ? Rendes, ob nagyon rendes ! Lelkiösmeretem megnyugtatására kinéztem az ablakon az udvarra. Egyik sarokban nagy rakás mindenféle volt felhalmozva: gyümölcs haj, régi csontok, papiros, por, elhajított éretlen diuyedarabok, egy elhunyt macska, ételmai’adé- kok és más efféle. Én az igazat megvallva szemétdombnak néztem ezt a gyűjteményt és kifejeztem ebbeli nézetemet Jónás barátom előtt: — Hová gondolsz! Szemétdomb az én udvaromon ! Isten ments ! Ez csak úgy i d e- i g 1 e n e s e n vau ott, a mig elviszik. — Vagy úgy. , Beleírtam a jelentésbe, hogy: rendes. — A kellő fertőtlenítésről gondoskodva vnn-e ? — Hogyne! — Te Jónás: de igazán?? — No, ha mondom, Vagy nem hiszed talán ? — Dehogy nem! csak kérdeztem. Az igazat megvallva én sem igen tudom, hogy hogyan kell fertőtleníteni: kiváncsi lettem volna megtudni, de nem akartam, hogy Jónás észre vegye járatlanságomat, azért hát óvatosan, de lehetőleg komoly, hivatalos hangon kérdeztem tőle: — Hát hogyan van gondoskodva nálad a fertőtlenitésről ? — Hm, . . . hogyan ? . . . Hát úgy, a hogy szokás, hisz tudod! . . . — Akkor jól van. Beírhatom, hogy: igen gondoskodva van. — Van-e istálló, s ha nem megfelelő, minő tekintetben kifogásolható ? — Az ón istállóm ! ? Kifogásolható ? Hová gondolsz ! ? A múlt héten csináltattam bele egy új jászolt. Nem hiányzik abból semmi sem! — Van-e szabályszerű trágyatartó ? — Persze, hogy van! Fogalmam sincsen, hogy milyen egy szabályszerű trágyatartó, ennélfogva beírtam, hogy: szabályszerű. Hiszen azt Jónás barátomnak jobban kell tudnia, én nem tartok lovakat.
