Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-04 / 16. szám
Vasárnap, September 4. I. évfolyam If», sz. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt 40 kr., 6 hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra 1 frt 10 kr. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Andreánszky Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I Bécsikapu-tér 7. sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára 10 kr. A kiállítás a Lágymányoson. Ha az ember a vén, kopasz Gellórtről eltekint délfelé, örömmel pihen meg szeme azon a gyönyörű lapályon, mely a Gellórt gerince s a budafoki hegy közt elterül. Valaha, mikor konalapitó őseink lovainak patkói taposták a dús legelőt, melyet akkor erdőkoszorús hegyek s a Duna szürke vize határoltak, itt pihenhette ki a kacagánvos Árpád a dűlő harc fáradalmait. Manapság e helyen székes fővárosunk egy újabbik része csirázik s a számitó nemzedék képzelete már látja a hatalmas városrészt, mely uj irányt szabna Budapest terjeszkedésének. E kép lebeg azok lelki szemei előtt, kik lelkesedni tudnak a székváros emelkedéséért, és serényen munkálnak e kép meg valósításán, mi talán nemsokára he fog következni. Ily emberek elméjében fogant meg az az idea, hogy ezredéves fennállásunk meg ülése alkalmából rendezendő országos kiállításunk e helyen legyen. Mi budaiak e kérdésben közvetlenül érdekelt fél vagyunk, s azért e kérdés taglalásánál a mi lokális érdekeinkből fakadó érveinket fel sem fogjuk emliteni, hanem erőnket az általános érdek követelményeiből fogjuk meriteni. A kérdés most forr. A hely megállapítására kiküldött bizottság most foglalkozik vele; s jól esett lelkűnknek tapasztalnia, hogy akadt ott a lágymányosi tervnek egy lelkes szószólója, nem kisebb ember, mint a székváros alpolgármestere : Gerlóczv Károly. Ez a pótolhatatlan ember, ki már akkor is helyesebben tud cselekedni, ha csupán az orra után indul, mint ha sok ember az eszecskóje után. E nélkülözhetetlen ember, kinek a hivatottak közül egyedül van helyes érzéke azon társadalmi mozgalmak iránt, melyek vezetésére a székváros kötelessógszerűeu van hivatva. Az ő éles szemei, bámulatos tapintata, nagyszabású gondolkozása azonnal belátták e terv óriási előnyeit. 0 volt az. ki e tervnek illetékes helyen kifejezést adott, nyíltan kimondván, hogy e tervért egyedül tud lelkesedni. Köszönjük. Elismerésünk — ismételjük — nem lokális érdekeinkből származik. Mert az, hogy a kiállítás a Lágymányoson legyen, egész Budapest érdeke s mert alkalmasabb helyet a t. bizottság keresve sem talál. Az 1885-iki kiállítás helye kicsiny; lia meg hozzáveszik az egész ligetet, kiegészítik a ló versenytérrel, vagy az államvasutak területével : roppant pénzre van szükségük, eltekintve attól, hogy a közönség elől elzárják egyedüli közelfekvő üdülő helyét. S az egész vagyont te vő alapozási munkálatok, szárazföldi hidak s egyéb földmunkák bosszúhosszú, talán örökidőkre odavesznek. Valóságos homokba fektetett vagyon, mely beláthatatlan időkön át egyebet, minthogy egy-kót megkötött talajú parkkal fogunk majd rendelkezhetni, haszonul hajtani nem fog. No meg. kárpótlásul a dunai hidakért, lesz majd szárazföldi hidunk á la Semiramis. A pókerdő messze, még költségesebb s nagyon problematikus. A Rákos pedig legfeljebb a peleskei nótárius fejében fordulhat meg. Ezekkel szemben ott a Lágymányos sikja. Szűz föld, melyen a mai polgárosodás csodás vívmányainak megvalósítására kötetlen kézzel lehet munkálni. Talajának nagy része jobb akármelyiknél, mely kombinációba került. Levegője jó, nagy vize közel, a hajókiállítás területe kész. Van sikjn, lejtője, hegye; az alkotóerő szabadon válogathat s tervezhet. . Hanem — sokba kerül, mondják, kik csak felületesen Ítélnek a dologról. Nagyon tévednek. A hidak kiállítás nélkül is felépülnek. Ez nem tartozik a számlájára. Egyáltalában a megfelelő A „BUDAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Domokos ur utazása. Mikor Gerőfalvi Gereö Domokos csip- szeredai közbirtokos és hétszilva fa tulajdonos nemes úr elolvasta a csip-szeredai Tárogatóból, hogy milyen nagy ünnepségek fognak történni nagy Budapest fő- és székvárosban a szent királynak neve napján egy megfoghatatlan keserűség fogta el, mely arra a gondolatra támadt benne, hogy ő még minden igaz magyarsága és hazafisága dacára sem látta sem ős Buda városát, sem pedig folyton épülő és szépülő testvérét, a Duna gyöngyét, a kelet büszkeségét Pestet! Ez a keserűség raegrontotta, az étvágyát, az álmát, meg még a pipázását is az ősi tajtpipából, melyben pedig a legfinomabb csempészett muskotály dohány égett s a melyből már másfél százévvel ezelőtt is egyik nagynevű őse pipált! — így folytak teltek a napok az öreg csak gondolkodott, csak múrfondérozott magába mig végre a sok gondolkodásnak az lett a vége, hogy elhatározta magában, miszerint felutazik a szép fővárosba, megnézni a nagy ünnepségeket a szent királynak porhadt- batlan jobbját. E gondolatnál megemelte kalapját, kivette szájából az ősit s stentori hangon kiáltott ki nyugodalmas fészkéből a konyhába. — Náni! — Tessék parancsolni tekintetes uram! Készítsd ki a bőrös ládámat, vasalj inge- j két, süssél pogácsát és főzzél sonkát mert el ! fogok utazni! — Jesszus Máriám csak nem messzire i talán ? — Egészen a fővárosba. — Szekéren ? — Dehogy szekéren, vasúton fiam még pedig zónával! — Jaj édes tekintetes ur ne tessék azt cselekedni majd megtetszik látni, hogy nagy baj fog ebből lenni! A múltkor is láttam egy képes újságban a mint két olyan ördögi masina a mit vasútnak, ueveznek egymásnak neki ment oszt az egyiken 27-én haltak meg, mi lesz akkor belőlem meg a gazdaságból meg a Szellő agárból meg a Juci borjúból? — Megmondtam, hogy elutazom pakkolj, vasalj, süss és főzz ez a te gondod ! — Hát akkor jó, de legalább tessék meg- i irui a végrendeletét, addig át szaladok a jegyző úrhoz meg a bíróhoz. — Jó, jó csak eredj már! A szegény Náni asszony pityeregve ment | i ki a szobából szentül meg lévén győződve, hogy | soha se látja többé az ö kedves gazdáját a kit i pedig már vagy harminc éve hűségesen szolgált, j Domokos ur pedig egy uj pipa dohányra i gyújtott s halkau dörmögte magában hosszú : haj, rövid ész igaz a! így rezonirozott magában az öreg úr I mialatt lelki szemei előtt megjelent a fényes Budavára az ő csillogó pazar pompájával, a királyi palota mely oly méltóságteljesen tekint le büszke helyéről, az agg Gellérthegy, melynek visz képét oly bámulatos szépen adja vissza az alatta komoly méltósággal lejtő Duna — p így azután nem is csoda ha olyan hamar eltelt az idő s a jegyző és biró megérkeztek. — Halljuk halljuk tekintetes ur. tekintetes úr. kezdé a jegyző kinek szokása volt minden szót megismételni, hogy végrendeletet tetszik csináltatni! Talán betegnek tetszik lenni? — Betegnek tetszik lenni, szólt a biró ki hűbb ismétlője volt a jegyzőnek, mint a bele kiabálónak a tihanyi hires viszhano-. — Tetszik az ördögnek! szólt mérgesen Domokos űr. — De hiszen, de hiszen Náni asszony Náni asszony mondta. — Hát mit hallgatnak maguk ő reá reám hallgassanak csupán. Most pedig jegyző ur hozzon a pincéből egy kis bort hadd búcsúzzunk el mert én holnap után vagyis 18-án elutazom Budapestre a fővárosba. — Igen hát utazni tetszik p — Utazni tetszik? szólt a biró. — Igen felmegyek a Szt. István napra, tudják szeretném már látni egyszer a fővárost is. — Ah de jó dolga lesz a tekintetes urnák szólt a biró, bár már egyszer nekem is juthatna aza szerencse, hogy felmehetnék meg-
