Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-06-26 / 6. szám
Budapest, 1S92. Junius 26. Az indítványok egyike a képviselői n a p i d i j a k lefoglal- h a t1 a n s á g á t óhajtja törvény ál- tal biztosi tani. Ezt az indítványt mi teljesen méltányoljuk. A képviselő anyagi függetlenségének, mely pedig szükséges tulajdonsága minden törvényhozónak, teljes — vagy legalább elegendő biztosítékát látjuk ebben. Ha a fizetés nem foglalható le, arra nem hiteleznek. A kinek nincsen hitelezője, annak nincsen adósága. A képviselő tehát, mindenét elpazarolhatná, de képviselői napidijai biztosak volnának: s ez épen elegendő a képviselői tiszt betöltésére. Ugyanezen elvből kiindulva óhajtanék a birák fizetésének lefoglalhatlan- ságát is kimondani a törvény által — természetesen itt állandó fizetésről, kenyérkeresetről lóvén szó, a birák fizetését annyira kellene felemelni, hogy vagyoni helyzetük rendes körülmények közt megfeleljen ezon állásnak, melyet a társadalomban elfoglalnak. Hangsúlyoztuk itt a kifejezést: „állandó fizetés.“ Mert a kép viselőház elé egy másik indítvány is került, mely a képviselőknek a n a p i d i j a k helyet rendes évi átalányt más szóval fizetést követel. Hát ez abszurdum. A képviselőség nem hivatal, mely kenyér keresztül szolgál — hanem bizalmi állás. Hogy igen sokan egyszerű üzletnek tekintették a mandátumot, melyet bizonyos összegért megvásároltak. (Választási költségek) hogy azután nyerjenek vele, mint biztos tőkével, — azt tudjuk. De ez abúzus és nem szabad, hogy törvényileg szankcionálva legyen! A képviselők napidiját átváltoztatni fizetéssé, annyit tesz, mint teljes szabadBUDAI HÍRLAP. 3 ságot adni nekik, hogy az ülésekre akár egyszor se menjenek el, hanem húzzák a rendes fizetést, amiért a „nagyságos képviselő urK cimet elfogadni és viselni móltóztatnak. A képviselői állás tekintélyének csökkentése, nem pedig mint azt többen tartják — emelése volna ez az ujitás. Itt tehát állandó fizetésről szó sem lehet józan gondolkodás mellett! Egyébként úgy látszik, hogy maguk a törvényhozók is ilyen nézetben vannak e kérdést illetőleg — legalább a szabadelvű párt tegnapi értekezletéről szóló tudósításokból azt olvassuk ki. A harmadik inditvány a képviselők napidijának felemelését célozza. A milyen abszurdum az előbbi, épen olyan méltatlan ez az inditvány. A képviselőknek napidijai elég tisztességesek. Hogy a mai viszonyok között azokból nem lehet uraskodni, az bizonyos — de ez nem is szükséges. A képviselői dignitásnak teljesen meg telel a mai jövedelem — viszonyitvaa többi társadalmilag egyenlő fokon lévő állások h o z. Annak felemelése csak akkor lenne indokolható, ha a viszonyok más állásoknál is javulnának. Azok, a kik a tudományukkal, szellemi munkájukkal, hivatalokban, vagy mint tanítók keresik keserves kenyerüket, ma anyagilag úgy vannak szituálva, hogy a 'legszükségesebbre is alig telik, — az állással pedig, melyet kénytelenek reprezentálni, épen nincsen arányban a fizetés seholsem! A hivatalnakok „fizetés javitása“ jövő hó elsején lép életbe. Tudjuk, hogy ez mily keveset — a legtöbb esetben épen semmit nem — jelent, de a pénzügyminiszter kimutatta, kogy egyelőre lehetetlen a helyzeten segíteni: nincs rá pénz. És most, mikor a ház asztalára az ország minden részéből érkezett fizetés javítási kérvények, melyeknek jogosultságát senki nem tagadhatta, érveik helyességét mindenki beösmerte, elintézetlenek maradnak — illetőleg azzal a végzéssel kerülnek vissza a kérvényezőkhöz : „nem lehet!“ — most gondolnak az országgyűlés tagjai a maguk fizetésének emelésére: Annyira meglepő, annyira frappáns ez a mozgalma a képviselőknek, hogy szinte megdöbbenünk rajta. Oly rideg eguizmns, oly leplezetlen haszonlesés nyilatkoznék az esetben, ha a képviselők önmagukat igy megajándékoznák, hogy nézetünk szerint e javaslat törvénynyó nem is lehet. Az egyes pártok politikai állása e kérdésben teljesen közömbös és igy azok tagjaira csakis az ildomosság, a méltányosság és az igazság érzete gyakorolhatnak befolyást: ezek pedig azt kívánják, hogy a képviselő urak ne vágják zsebre azt a mit a hivatalnokoktól és tanítóktól megtagadtak. (HU A vak. Ő méltósága, vigán beszélget kollegáival a kaszinóban : • ' r . — Olyan asszonyka nincs több a földtekén, mint az éu kis feleségem. Olyan jó szive van, mint a vaj. Nem volnék képes megtagadni egyetlen kérését sem, mert tudom, hogy csak jót akar. Képzeljétek most mit csinál ? A múltkor egy szerencsétlen vak emberrel találkozik, megsajnálja és most attól vesz zongora leckéket Í . . . — Hiszen úgy iudom, hogy a feleséged igen szépen zongorázik. — Hát persze ! De az a vak, annyira önérzetes fiatal ember, hogy semmiféle alamizsnát el nem fogad. Keresete pedig most nincsen : az én kis feleségem drága pénzen vesz tőle zongora leckéket — igy segiti . . . Nincsen több olyan angyal a világon ! A tanácsos úrnak boldogultságtól ragyog az arca és a homloka — az a magas, magas homlok, mely az egész fejtetőre kiterjed. A másik kaszinóban arról a különös dologról beszélnek, hogy Gyula úr egv idő óta fekete szemüveget visel. Pedig rendesen evikkert szokott viselni hóditó hadjárataiban. Mert tudnivaló dolog, hogy Gyula úr állandóan hódi tó hadjáratot visel a szép nem ellen és a legveszedelmesebb dón Zsuán a Duna jobb partján. — Azt hiszi, hogy jól áll neki! — Affektálás az egész! — ügy hallom, trachomája van ! így foly a találgatás a fiatalság körében. Végre megjelenik maga Gyula : — Szervusz kedves barátaim! . . . Ne is törjétek a fejeteket. Bolondság az egész! Képzeljétek a kis X-né sehogy sem fogadhatott; a vén cerberus nagyon óvatos. Kénytelen voltam vak klavirmeiszternek felcsapni és most naponként zongora órákat adok uz asszonykának . . . Az a pikáns mosoly, melylyel Gyula úr fekete szemüvegét törölgetni kezdte, bizonyltja, hogy milyen kedvesek ezek a lecke órák őneki. A ki véletlenül mind a két helyen megfordúlt, az aztán töprenkedik azon, hogy melyik' is a — vak ? J—zsi. A hét eseményei. Vasárnap Juniús 26. A Hunnia kerékpáros klub kirándul Dunapentelére és Ercsibe; reggeli 4 órakor indulnak a Kál- vintérről. A magyar turista egyesület kirándul Visegrádra, onnét a Rókahegyen át Tahi-Tótfaln és Leányfalu érintésével a szentendrei szigetre a Horányi csárdához megy. Reggel 6 órakor a központi pályaházból, vagy délután 3 órakor a szent-endrei vonattal indu1- nak. Afő városi iparosok köre kirándul Visegrádra. A Koburg herceg hadas- tyán egyesület táncmulatsággal egybekötött alapitó ünnepet rendez a városligeti Kle- mens-féle vendéglőben. A j ő z s e f-v á r o s i kisded óvóegyesület délelőtt 11 órakor tartja ez évi rendes közgyűlését a Kun-utcza 3. sz. házában. Az új munkás önképz ő kör alakuló gyűlést tart délután 3 órakor a stáció-utcai 47. sz. házában. Hétfő Junius 27. A budapesti II. kér. áll. .főreáliskola végzett ifjúsága bucsúestélye a margitszigeti alsó vendéglő helyiségeiben. Kedd. Junius 28. A II. kér. kereskedelmi iskola végzett növendékei jótékony célú táncmulatsággal egybekötött bűcsú- estélyt rendeznek, a polgári lövölde termeiben. A mérnök és építész egyes ü let Rába szabályozása megtekintése végett kirándul. Indulnak : reggel 7 órakor a központi pályaúdvarból Új-Szőny-Győr felé. A budai ref. egyház helyi bizottsága délután 6 órakor ülést tart a Baldácsi teremben (Kalvin-tér 7.) T é r- zene délután 6 órakor a bástya-sétányon. Szerda Junius 29, A magyar testgyakorlók köre este nyolcadfél órákor a Lukács-fürdő vözlaui férfi-uszóbázában női és férfi úszó-versenyt rendez. Péntek Julius 1. Térzene délután 5 órakor a várkerti kioszk előtt. A magyar vöröskereszt-egyesületi sorsjegyek búzása délután fél 3 órakor lesz a Csekonics- féle palotában (IV. Kecskeméti-utca 10.) Terka persze hallgat és olyan vörös lesz, mint a rák. De elpirul az Alíszka és a Margit is, ők sem tudnának felelni, ha ezt a kérdést kapnák -— s ez a tudat pirítja őket el. — Hát menjünk tovább. — mondja a nagyságos úr nehány percnyi kincs pauza után s aztán Terka mamája felé fordulva vállának vonogatása, szemöldökeinek felhúzása és kezeinek az érthető mimikája által mutatja, hogy ő megtett mindent, nem tehet róla. A mama mérgesen elmegy. A Terkát leültetik s a vizsga tovább folyik. A vizsgálat után a nagyságos úr egy kis beszédet tart a kisasszony fáradozását megköszöni, módszerét dicséri és kitüntetésképen kezet is fog vele. Azután jön a bucsuzás. A kis lányok többnyire könnyes szemekkel mondanak Istenhoz- zádot a jó kisasszonynak; a mamák meleg kéz- szoritásojikal hálálkodnak; a kisasszony minde- niknek mond valami kedveset, a legkedvesebb tanítványait meg is csókolja búcsúztatónak s aztán haza vitteti az asztalára rakott szép virág csokrokat és cserép virágokat, melyeket a tanítványok hoztak el neki. A gyerekeket elviszik cukrászdába s ott aztáu a Torkával is találkozunk, a kit a mamája szintén elvitt. Egészen jókedvű és esze ágában sincsen olyan fanyar képet vágni, mint a mamájának. Minek is. Hisz a fagylalt épen oly jól izük neki is, mint a Margitnak,, meg az Alíszkának. Szí. a.
