Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-06-12 / 4. szám
Vasárnap, jnnius 12. !. évfolyam 4. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt 40 kr., (> hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra I frt 10 kr. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Andreánszky Jenő. Szerkesztőség és hiadóhivat il ; I. Bócsikapa-tér 7 sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára 10 kr. Hanyatlásunk oka. A magyar embernek másodtermó- szetóvó vált az, hogy a politikai kérdésekkel azonosítja magát. Bár az érdeklődés csak a nagyobb és jelentőségteljesebb kérdések megvitatásánál nyilvánul 1 á t- hatólag — de kisebb és jelentéktelenebb dolgok csupán kisebb körökben, vagy csendes poharazás közben lesznek megvitatva, anélkül, hogy ezzel nagyobb eredmények reprodukálását elérni szándékukban volna. Az oly ügyek a melyek az ország, egyes kerületek, politikai vagy talán az egyes társadalmi ágak érdekeit érintik, nemcsak a rendesen megszokottól eltéríteni képesek az egyéneket, hanem láthatólag belemennek azon társadalmi körökbe is — heves harcot és szakadást idézve elő — a mely körök más- külömben is azösszesóg érdekeit megvédeni vagy előmozdítani lennének hivatva. Nagy hibája a magyar embernek tehát az, hogy egyes társadalmi kérdésekben nem az összesé g, hanem az egyes kasztok, vagy pedig egyesek érdekeivel azonositja a maga érdekeit. Ezen állapotok teremtik azon visszás helyzetet, hogy az összeró elfe- csérésóvel egységes társadalmi élet, egységes működés létre nem jöhet. Tovább menve e kérdés megvitatásánál az egyének tevékenységét i n k á b b A „BUDAI HÍRLAP“ TARCZÁJA. A szerelem sötét verem.*) Kora tavaszszal, tehát nem nagyon régen egyszerre komoly gondolkozásba estem. Ilyen féleképen okoskodtam. Azt mondják, hogy a tavasz új életre fakasztja a természetet. Nekem is van természetem, akárhányszor mondták már, hogy „nagyon rósz természetem“ van, illő tehát, hogy én is „új életre fakadjak“ Egy nőtlen ember új életre igen könnyen fakadhat, csak meg kell nősülnie. En pedig nőtlen ember vagyok. A konzekvencia ebből elég világos. Jóbarátaim jó példával járnak előttem. Aladár, ki a legkicsapongóbb lump volt a kompániában, már másfél év óta csak a redut- kázéházba jár, de oda sem azért, hogy kártyázzék. vagy billiárdozzon, hanem hogy egy csésze kávét megigyék és kivárja, mig kis felesége végig lapozza az összes képes és képtelen újságokat ! Béla barátom, a kivel együtt mondtuk ki a szentenciát, hogy az ember főleg abban különbözik az ökörtől, hogy nem vizet, hanem bort iszik, és hogy felette kompromittáló olyan folyadékot meginni, amiben rendszerint mosdani szokás, ez a Béla barátom most ebédre, vacsorára egy fél pohár vizet iszik! Azzal exkuzálja *) Töredék a „Budavári Casino“ egyik estélyén tartott felolvasásból. a politikai, semmint a társadalmi kérdések abszorbeálják. Az országos kérdések megvitatása köztudomásúlag más faktorok kezébe van letéve, mintsem, bogy az azokba történt beleszólás egyesek részéről bármi kompetenciát is megállapíthatna; országos kérdések megvitatása tehát csak másodlagos kérdés lehet ott, a hol egységes és életképes társadalmi élet nem exiszták Nem az állapítja meg a társadalmi körök életképességét, hogy fenállásukat az évek számaival igazolni tudják, de az életképességet csak ott lehet konstatálni, a hol az egyesek műveltségi nivója annyira emelkedett, hogy a társadalmi kérdések megvitatásánál nem az ö n z ó s, nem egyesek, nem egyes kasztok, hanem az összesóg érdekeit tartják szem előtt. A társadalom alkotja az államot, egészséges állami intézmények csak ott lehetnek, a hol a társadalmi érdek is egységes, A duna jobbparti kerületekben egységes társadalmi élet fel nem lelhető. Társaságok, kisebb körök, a melyek inkább a napi vagy alkalmi események megvitatását gyakorolják előszeretettel, vannak szép számmal, — de egységes társadalmi életet nem tapasztalunk. A körök és kaszinók, a melyek hivatása inkább az összesóg érdekeit előmozdítani, csupán csak a politikai és nem a társadalmi kérdések megvitatását tűzik ki célul. —bár politikai akciót kifejteni alapszabályaik tiltják. És ennek mi az eredménye? Az, hogy a felizgatott párt- szenvedélyek azon csekély összetartó társadalmi kapcsot is széttörni képesek, a melyeknek egysége a kört alkotta. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a budai kerületekben nem a társadalmi szükségek kényszere alatt keletkeztek külömböző körök, de a pártszenvedélyek, az elégületlenség s a hiú törekvés a hegemónia után egyesitett kisebb csoportokat ilyenekké. A „Budai Hírlap“ első száma jelezte már azon kérdéseket, melyek megvitatása a kerületek égető szükségét képezik. Nem politikai kérdések azok, hanem társadalmiak. A társadalmi egység hiánya Pest városa fölényét megszerezte Buda felett. Közintézetek, hivatalok stb. a melyek Buda városa egykori fénykorának tanújelei voltak, a tespedt társadalmi élet folytán, az ifjú Pest városát diszitik. Nem a természeti fekvés, a mely Budának előnyt ád, de a kifejlett társadalmi élet az, a mely joggal megkövetelte, hogy mindazon faktorok, a melyek egy fejlődő város társadalmi igényeit kielégíteni hivatva vannak, Pest városa tulajdonáúl elismertessenek. Buda városa, a melynek évezre magát, hogy a felesége gondolatait akarja kitalálni; t. i. annak a pohár vizuek a másik felét drága nőcskéje issza meg előbb! Minden bizalmam Sándor barátomba volt helyezve. 0 arról volt nevezetes, hogy igen szépen tudott költeni. Ne tessék hinni, hogy pénzt; oh arról köztünk nem lehetett volna nevezetessé! Költeményeiben részint véghetetlen, hervadhatatlan örök szerelmet zengedezett szőke, barna, vörös, fekete és néha zöld istennőknek, tündéreknek, ! „rózsák“ -nak és „babák“nak — részint pedig kesergetta „hűtlen“ felett, ki elhagyta. = átkozta a hitszegőt, a ki megcsalta—és siratta a kegyetlent, a ki itthagyta öt reménytelen szerelmével e puszta földön, maga pedig a mennybe szállt — hétköznapi kifejezéssel: elpatkolt. De ez mind csak költészet volt, a valóságban Sándor hagyta el a „hűtelent“, öt átkozta a „hitszegő“ s öt siratta a „kegyetlen“, a kit a faképnél hagyott. 0 róla meg voltam győződve, hogy megmarad ilyen költői lénynek, a ki száll virágról virágra, j : de egy virágnál sem időzik soká, már csak azért ! | sem, mert igy elesnék egy csomó kesergő poe- ; mától. Aztán meg az igazi költő ideáljáról a mi szépet, jót túd, azt egyszerre elmondja mind. úgy hogy a következő verse már teljesen felesleges, ha csak az ideál nem más: ergo vagy költő valaki, vagy hu szerelmes. A végső csapást épen Sándor mérte rám, felkért vőfélynek a saját esküvőjére. Hát még ő is' Beláttam, hogy nincs más hátra, mint magamnak is megnősülni s igy új életet kezdeni. Az igaz, hogy csak dijnok vagyok és havonként harrnic forint a bevételem, de hát az mellékes! A szerelem tudvalevőleg mindent pótol s igy kell, hogy pótolja a kosztot, kvártélyt s más földi haszontalanságokat is, marad tehát a harminc forint szivarra és apró meglepetésekre jövendőbelim számára. A számítás elég világos. Tehát csak az kellett még, hogy szerelmes legyek. Egv újság „Apró hirdetései“ közt megtaláltam azt is: ..Előkelő, csinos, némi vagyonnal rendelkező fiatal nő szerelem után sóvárog, házasság nincsen kizárva. Levelek „Sóvárgó“ címen a kiadóhivatalba. Tudtam, hogy jó ízlésem van, s most Önök is tudhatják, ha megmondom, hogy a Sóvárgóba rögtön beleszerettem. Rögtön irtani egv szép levelet rózsaszínű papirosra, bevallottam szerelmemet s kijelentettem, hogy a házasság nem csak hogy nincsen kizárva, de sőt már az égben meg is van kötve, hát csak siessünk a földi formalitásokon is túlesni. Aláírtam pedig e szép nevet: Romeo. Poste-restante. Megjött a felelet is „Holnap délután 4—5 óra közt találkozunk a városligeti Stefánia úton. Ismertető jel egy ibolya mell-csokor. Önnek egy szegfű a gomblyukban. Sóvárgó Júliája.“ A holnap megjött. En már két órakor a városligeti Stefánia úton cirkáltam a szegfüvei. Gyönyörű szép meleg nap volt. Minél közelebb jött a 4 óra, annál izgatottabb lettem. Óh a szerelem, az egy kimondhatatlan magasztos érzés. Bennem pedig úgy nőt percröl-percre ez a magasztos érzés, mint egy vízbe dobott császár- zsemlye. Végre 4 óra lett.
