Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-11-06 / 25. szám

Budapest, 1892. Vasárnap, November 6. 1. évfolyam 25. sz. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt 40 kr., 6 hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra 1 frt 10 kr. Felelős szerkesztő .­Szerkesztőség és kiadóhivatal; I. Bócsikapn-tér 7. ss Hirdetések díjszabály szerint. Megjelenik minden vasárnap. Andreánszky Jenő. Egyes szám ára 10 kr. Mi történt eddig ? A budai kongresszusnak a tervezet szerint már Oktober havában kellett volna megkezdenie működését. Már November havában vagyunk, s még komolyabb előkészületekről sin­csen tudomásunk. Igaz, hogy a kolera járvány a kon­gresszus elodázását nehány héttel kellően indokolja, ele már az előkészületeknek a kolera sem lehet útjukban — helyeseb­ben itt ez a kifagás nem állja meg a sarat. Hanem valami történt mégis! Hogy: micsoda? Azt igen könnyű kitalálni : Bizottságot küldtek ki!!! Tehát eddig így következtek a bu­dai kongresszus dolgában az események. A lövószegylet tagjai között egy bizottság alakult, mely a kongresszus eszméjét felvetette és annak megvaló­sítását célul tűzte ki. Ez a bizottság kiküldött egy másik bizottságot, melyet a felhívás szerkesz­tésével és az előkészületek megtételével bizott meg. Az újabb bizottság Oktober végéig mindössze annyit tett, — tudtunkkal — hogy a felhívást még Julius havá­ban megcsinálta, azóta több egyletnek meg is küldte (másoknak meg nem küldte el) s ily módon a kongresszuson való­részvételre felszólította. A múlt hónap végével olvastuk egyik német lapban („Politisches Volks- blatt“), hogy a kiküldött bizottság egy értekezletet tartott. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az értekezlet egybehivói, kik a „Budai Hirlap“-ot még eddig egy betű­vel sem. értesítették hivatalosan az egész kongresszus-ügy felöl — úgy lát­szik — fontosabbnak tartják azt, hogy német kollegánk hozzon nehány sort sok névvel, mint azt, hogy ez az ügy lapunkban tárgvaltassék s a történtek felől a közönség kimerítő értesítést kapjon. Egvébb iránt ezt nem szerarehá- nyásképen hozzuk fel, mert az ügy anv- nyira fontos, hogy mi ahhoz még akkor is hozzá fogunk s •,ólául, ha nem. kérdez­nek, és ezentúl gondunk lesz -arra is, hogy habár a gyűlésekre, értekezletekre a „Budai Hírlap“ nem lesz is hivatalos, az ezen összejöveteleken történtekről, hozott határozatokról stb. közönségünk kimerítő órtesitést kapjon lapunkban. Ez külömben csak hírlapírói köte­lességünk s hogy azt ezúttal elmulasz­tottuk csak azon téves nézetünknek tud­ható be, melynek következtében mi azt gondoltuk, hogy a kongresszus tervezői es előkészítői a budai újságot fogják else sorban olyannak tekinteni, melylyel aj ügyet előmozdíthatják és annak propa­gandát csinálhatnak, annál is inkább mivel a „Budai Hírlap“ annakidején tá­mogatását előre is megígérte, szolgálatál az ügy érdé kében felajánlotta. [lát ez tévedés is, mulasztás is vol tőlünk — olvasóink talán meg fognál érte bocsájtani, különösen azért, mer német kollegánk tudósítása révén mi h közölhetjük az értekezlet eredményét. Mi ez az eredmény? Akár előre is megírhattuk volna bizonyos volt: Bizottságot küldtek ki!!! így tóhat teljesen meglehetünk nyug tatva es konstatálhatjuk, hogy öt hónap alatt a következő nagy munkálatok tör­téntek meg: 1. Szerkesztettek egy felhívást 2. A meghívást, mely minden tár­sas körnek, egyletnek volt megküldendő sok egyletnek, körnek (de nem mind- eg yiknek!) megküldtek. 3. Két értekezletet tartottak. melyeken a fenti dolgokat elintézték, el­A „BÜPAl HÍRLAP“ TÁRfÁJA. A halottit k-d i vatja. Bármilyen frivolunk lássék is, mégis úgy van. A halottaknak is divatjuk van Igaz, hogy helyesebben azt kellett volna mondanunk: Divat a halottaknak. Mert az élők csinálják itt is a divatot. Kezdve a koporsóban levő fejvánkostól egészen a gránit siremlékig minden a divatnak van alávetve. Itt is, mint minden téren a luxus az, mely a divatot teremti. A szegény ember fakoporsója, sirgödre, fejfája nincsen divatnak alávetve : olyan most is, mint volt régen. A gazdagnál ez másképen van. Az érckoporsók nagyságra és fényes kiál­lításra nézve versenyeznek egymással. A ravatal felállításánál is van divat: most a koporsót mentül magasabbra helyezik. Lép­csőkön keli felmászni a gyászoló család tagok­nak, ha még egy tekintetet akarnak vetni a szeretett halott hideg arcára. A gyászjelentések is a divatnak vannak alávetve. Most a két ujnyjszéles fekete szegély divatos, egyszerű kereszttel. Kevéssel ezelőtt még a sirhalom felett zokogó angyal, kezében a letört pálma ággal, vagy a lefelé tartott fáklyával lebegő halál angyala és más allego­rikus képek voltak a divatos partecédulákon ; ezeket, ugyan még ma is látjuk, de már nem — „elegánsak“. Volt egy idő, a mikor nagyon elegáns volt a fekete gyászjelentés ezüst nyo­mással, még régebben pedig a keskeny, alig fél cmnyi fekete szegély volt divatos. A halott szállítás is mekkora átváltozá­sén ment keresztül, mig a régi Szent-Mihály- lovából a mai ezüsttől ragyogó, nyolcfogatú gála-üveg kocsi lett! A nyitott halottas kocsikat a zárt üveg­kocsik teljesen kiszorították, s az annak Idején fekete függönyökkel eltakart lovak helyett ma vagy igazán feketék, vagy*? jól-rosszul be- subickolt sötét pejlovak húzzák a halottasko­csit ezüsttel kivert fekete szerszámban. Hát a koszorúk ! Taláu semmi féle téren nincsen olyan nagj luxus, mint a koszorúkban. Egy-egy előkelőség­nek, hiremesebb embernek a koporsójára nem is lehet már koszorút tenni másnap: az már künn szorul az előszobában és talán a harma­dik, vagy negyedik koszorús-kocsira fog majd csak kerülni. A koszorús kocsi is újítás, mely már jó formán minden nagyobb temetésnél szükséges kellék. Budapesten a legelső külön koszorús ko­csira Deák Ferenc temetésénél volt szükség — azóta már megszoktuk : minden vagyonosabb ember temetésén ott látjuk. A szallagok a koszorúknak szükséges at­tribútumai. Eleinte a szallagokra egész jelmondatok, búcsúszavak stb. voltak felírva: akkor az volt a divat. Ma minél kevesebbet írnak rá : a ha­lottnak — ez, vagy az. .Rokonok, jó barátok között csak a kereszt neveket divat kiírni. A koszorúk alakja is a divatnak van alá­vetve. Ma a hosszúkás, tojásdad, felül összehajló és alul nagy virágcsokorra! összekötött pílma levelekből álló koszorú küzd a szélesen kötött kerek alakú virágos koszorúval az elsőségért. Divatos mind a kettő, mert mind a kettő elég drága. De végre ki értünk a temetőbe. Az sem a régi többé. A ki a régi vízivárosi vagy krisztinavá­rosi temetőből az uj németvölgyi temetőbe megy: láthatja a külömbséget. A régi temetők sírjai össze-vissza, minden rend nélkül emelkednek a földből. A sírok fe­lett és mellett szomorú füzek és egyébb fák nyújtanak árnyékot és rejtik el a közülük ki-ki- fehérlő emlékköveket. Az uj turnét) sírjai szabályos egyenes utak által elválasztott parcellákban, sdnte ka­tonás sorrendben vannak egymás mellett. A sí­rok között sehol semmiféle fa — csak az utak szélén vanuak ilyenek kiültetve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom