Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-08-20 / 21. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 21. sz. Kisasszony hava (augusztus) 20. BUDA ás VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA Harc a szövetkezetek ellen. A zsidók Sándor (Schlesinger) Pál filisteuskodása alatt pártot ütöttek a szövetkezetek ellen, melyeknek fejlődését Áronok és Henrikek egyaránt érzik. Sok garas, sok forint, milliókra menő összegben hullt ki a zsebükből. Országos Magyar Kereskedők Egyesülete címen tömörültek a szövetkezetek megbuktatására. Ha ezek megbuknának, végkép a zsidó érdekeknek szolgáltatnék ki hazánk, ha ezek szaporodnak, erősödnek, meggyengülnek a zsidók. A kereskedelmi miniszter legújabb rendeletébe kapaszkodnak, mely szerint a szövetkezetek, ha nem tagoknak is árusitanak, a kereskedelmi törvény értelmében azonnal feloszlathatok. Enyhíti a rendeletet, hogy csak tag tehet erről jelentést és nem a közigaztás, hanem a törvényszék az illetékes. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület köriratban biztatja tagjait, hogy nyomozzanak és az eseteket haladéktalanul jelentsék fel, hogy az eljárást azonnal meg lehessen indítani. Ennek a kémkedési rendszernek más lesz az eredménye, mint amit a zsidók tábora vár. Csak használni fog a szövetkezeteknek, felébreszti a közönyösöket. Ha nem félnének a zsidók a szövetkezetektől, épp úgy észre nem vennék, mint a lármás antiszemitizmust. Ámde ettől a komoly dologtól félnek. Ma már Magyar- ország egy tized részében van szövetkezet, hol nem élhet meg a zsidó. Épp ezért élet-halál harcot fognak vívni s hogy ki lesz a győztes, az dönti el a zsidók erősebbek-e vagy a magyar törvényhozás. Meglátjuk majd a szövetkezeti törvény tárgyalásánál, hogy melyik képviselő van a zsidók zsebében vagy kegyében ? A fogyasztási szövetkezetek száma elég tekintélyes s ajánljuk mindenki figyelmébe a Hazánk következő szavait: „A Fölvidéken Pozsony, Nyitra, Sáros, Abauj, Zemplén, újabban Bars és Hont- megyék is, majdnem az egész Dunántúl, az Alföldön Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szolnok, Bács-Bodrogh, Arad, Temes- és Torontálmegyék, Erdélyben különösen a székely részek szövetkezeti szervezetekkel vannak behálózva. A budapesti hatalmasok, ha a napipolitika zivatarai és ködei meg nem fosztanák őket a tisztán látástól, ijedten kapkodnának a fejőkhöz, hogy ekkora tömeg választót mertek provokálni. De maguknak a szövetkezeti mozgalom vezetőinek is erejük tudatára kellene ébredniük, hogy erejük és önérzetük megduzzadjon.“ Nem csak hiszszük, de látjuk is, hogy a szövetkezeti mozgalom vezetőinek ereje duzzad és hatalmas ébresztő lesz a nemzetközi, valamint az országos szövetkezeti gyülekezés (congressus) . . . A szövetkezeti munkásságot nyílt beszéddel és sajtó agyon hallgatással üldözik a zsidók, pedig való igaz, hogy félnek tőle. Semmivel nem lehet jobban felingerelni a zsidót, mintha a szövetkezetét emlegetik, mely egyúttal a magyar faj önérzetének és összetartásának erő- sitője . . . Valóságos lázitást folytatnak a zsidók a szövetkezetek ellen, mert ha ezek szaporodnak, megélnek, úgy lesz okuk a kiköltözködésre. A belföldi vándorlás már úgyis megkezdődött. Azokat a községeket, hol a szövetkezet virul, elhagyják a zsidók. Ha mindenütt virul, úgy elhagyják az országot . . . Nem tudom hasznos-e vagy nem, hogy a szövetkezeti mozgalom vezetői és irói folytonosan tiltakoznak az antiszemitaság vádja ellen. Talán jobb volna a teljes őszinteség, de azt mondják minden ut Rómába vezet. Beszélik, Írják, hogy a zsidókkal össze kell vegyülni. Ez a nagy képtelenség sem halad előre. Alig 30—35 keresztényzsidó házasság fordul elő havonkint. És ez is nem az államfentartó rétegekben. A felszívás elvben igen szép, de gyakorlatban nem lesz belőle semmi, tehát minden szövetkezés zavarja a zsidóságot s előbb-utóbb vagy elpusztul, vagy kimenekül . . . Sándor (Schlesinger) Pálék erőszakoskodása, úgy hallom, már eddig is használt a szövetkezeteknek, mert több helyen tömegesen léptek be a szövetkezetbe. A nép vezérei legyenek rajta, hogy még többen lépjenek be és ne csak a homlokvágásokat, de az oldalszurasokat is igyekezzenek felfogni. A zsidó nem mindig oda vág, ahova néz, nem oda lép, amerre mutatja. Nyilt fegyverei nem oly veszélyesek, mint aknamunkája. Legerősebb oldala a törvény-kijátszás, a közvélemény félrevezetése, ami fényesen nyilatkozik a községi fogyasztási adók áttekintésénél. A fogyasztást, bor, hús jogot kiveszi a község és méreti a zsidó, s ha csak a fogyasztási jövedelem egy része van a kezében, tud bosszantva harácsolni. Herman Ottó irt a pókokról egy igen érdekes munkát, a halakról is. Lekötelezhetné nemzetét, hogy a zsidókról is ima egyet és megadná az ő teljes természetrajzi képöket. Erdélyi Gyula. Gróf Széchenyi István gondolataiból. Tulcsigázott, kockára bocsátott áldozatokra, melyek az ország csontvelején ütnek csorbát, ez okból tehát életbevágó szükségünk nincs: hanem csak olyanokra, melyeket a honi test egészséggel elbír. Óra, bármely mesterileg legyen is egyébként részleteire nézve készítve, nem járhat jól, ha részei egybehangzásban nincsenek, sőt éppen nem is járhat, ha valami akármily kicsi, de alkotó résznek hijjával van. Gazdaság vajmi kétes állapotban lebeg, ha kellékei között nem létezik bizonyos láncolat és néha egy kutásásra rosszul választott hely elég, a legköltségesb beruházásokon csorbát ütni. A főfeladat mennyire lehet „tollvonással“ se- gitni e bajon, azaz mindenekelőtt jó törvényekkel járulni a haza felvirágzásához. A középszerű, az aljas nem fogja kielégíteni keblünk vágyát, pillanatink pedig felette drágák és ekképp bizony, ha nem akarjuk mi, magyar kiváltságosak Isten és ember előtt megérdem- leni a here és trücsök címét, mely két bogárnak egyike semmi közterhet nem visel, másika ellenben nem bir elég belátással valamicskét előlegezni : akkor addig is, mig sokat vihetünk honunk investitiójára (beruházására), vigyünk legalább annyit, amennyit csontvelőnk csorbítása nélkül elbírunk. Sok szép szónak, meg nem egy mulatságos előadásnak néha a legkisebb haszna nincs; midőn olykor a legszárazabb elemezés is, mely nem aratott tapsot, elvégre mégis mindenkinek tetsző következményeket von maga után. Ha megrohanást valami erősség egyszer visszaVezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
