Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-08-10 / 20. szám
2. oldal 20. szám vért sajtolnál ki ebből s csakhamar végét vetnéd s ekképp egy huzamig jól kellene tartani azt, mihezképest előbb „fejős“ legyen : szintúgy vajmi felszínes és könnyelmű pénzember (fináncier) volna az, ki, mielőtt némileg adózási képességre emelkednék a nemzet, nagyobb adót vetne arra, mintsem amennyit tőkéjének csorbítása nélkül elbír; mert ahelyett, hogy tán némi pillanatnyi fel-felcsillámlás helyett tartós fényre emelné azt, egyenesen vérét és csontvelejét támadván meg, elpusztulását csak koritná, vagy ha ilyesnek még nem indult, egyenesen annak magvát vetné el. Keresztény szocializmus. Ha a keresztény vallás törvényeit betartanák, sem keresztény, sem más szocializmusra nem volna szükség. Legyenek csak jó, hivatásuknak élő s nem politikában s egyébben fürdőző lelki- pásztorok, a szocializmusra nem lesz szükség. Viruljon a keresztény emberszeretet és vallásos megnyugvás, megelégedés, úgy pusztában hangzanak el az álpróféták szavai. Fájdalom, ma már céheket kell állítani Jézus Krisztus elvei hirdetésére, mert a papság tekintélyét megingatták a zsidó izgatok és zsidó lapok. Ezért jogosult a keresztény szocializmus, ezért van erre égető szükség. A Jézus Krisztus igéi között ott van : „Imádkozzál és dolgozzál“ s „ Akinek két kenyere van, az egyet adjon a másiknak“. Tartsa be ezt az emberiség s a szocializmus elenyészik maga magától. Imádkozzék és dolgozzék a munkás. Adjon a társadalom munkát. Senki többre ne vágyjon, mint a mi, és hivatottságán, képességén túl ne várjon több jutalmat, bért vagy fizetést. Ismerje be mindenki, hogy mennyit ér és ne becsülje túl munkáját. A tőke ne használja ki embertelenül a munkát s a munka ne akarja megfojtani a tisztességes tőkét. Ha a zsidók nem kerekedtek volna felül, nem lett volna szociális izgatás soha, mert az emberséges, tiszta szocializmus a keresztény vallás, melynek tiszteletbeli, de nem valóságos követői megzsidultak. M. A. Vasárnapi munkaszünet. Nagy fába készül vágni fejszéjét törvényhozásunk : vissza akar térni a régi jó szokáshoz, melylyel atyáink évszázadokon keresztül erkölcsben, vallásosságban nem fogyva, de gyarapodva jó egészségben éltek. Az Árpádházi királyok közül I. Béla (bizonyosan kevés zsidaja volt) elrendelte, hogy vasárnapra mindenki vásároljon be szombaton. Ezt a törvényt kellene újra életbe léptetni, még pedig úgy, hogy a zsidók tartsák meg szigorúan már a szombati munkaszünetet is és szombaton zsidó bolt ne lehessen nyitva. Tartassuk meg szigorúan mindenkivel a maga vallását. A vasárnapi munkaszünet pedig minden keresztényre és zsidóra legyen kötelező. Baj lesz eleinte a magyarra, ha vasárnap a korcsmákat, pálinkaméréseket is becsukják s a korcsmárosok is rossz néven fogják venni, mert őket legjobban sújtja. Lehetne azonban őket kárpótolni adóleszállitással s a fogyasztási adó mérséklésével, annál is inkább, mert a vasárnapi szigorú munkaszünet bő forrást nyit a nemzeti vagyonosodásnak, s a vagyonosabb nép nemcsak vasárnap, de mindig költ. Ha a szeszzsidókat rászorítják, hogy szombaton és vasárnap csukják be üzleteiket, csak nyer vele hazánk,, mert két nap nem rebacholhatnak. A vendéglősökre is ráfér hetenkint egy napi pihenő. Az BUDA ÉS VIDÉKE a nemzet a gazdag, hol vasárnap tele van a templom és maga a vendéglős is ott üdíti lelkét. Szemle. (ny. p.) A zsidó lapok nagy zajt ütnek, ha egy történeti nevű család sarja megbotlik. Jól teszik. Ostorozzák a bűnt, de a magukét ne hallgassák el. Pedig elhallgatnak sokat és pedig nem helyszükiből, bár ezzel indokolhatnák, mert olyan gazdag a rovat, hanem mellékes okokból. Jó aratása lenne egy olyan állandó rovatnak, mely egy csomóba gyüjtené azoknak a zsidóknak a nevét, kikről az ajtót kivülről csukják. Egy hónapig kisértük figyelemmel a törvény- széki rovatot és a rendőri hireket: 98 százalék zsidó volt a szereplők között. És a zsidók még sem veszedelmesek, mégis beolvasztásról beszélnek és úgy mint magyarokról. Igaz, hogy a tetten kapott zsidók már nem olyan veszedelmesek, mint akik még kívül vannak. De hát sem ezek, sem azok nem jó anyagok arra, hogy a magyarságnak csak számbeli erejét is szaporítsák. Azok a lapok, melyek nem üresek, ilyenekről nem beszélnek. Meg lehet, hogy unalmas az állandó zsidófüstölés, de hasznos, mert mégis felébred rá egy-két jó magyar a szundikálásból. Legszomorubb, hogy ilyen, mondjuk balesetes faj gyermekeivel együtt tanitják a keresztény gyermekeket, nem gondolnak arra, hogy az erkölcsi betegség épp olyan ragadós, mint a testi. Az emberirtó pálinka rettenetes pusztításait látva, szomorúan tapasztalva, több emberbarát megalkotta az Országos Alkoholellenes Egyesületet, mely minden lehető eszközzel küzd a káros zsidó pálinka ellen, mely a véradó silány anyagának közvetlen oka. Több röpirat jelent meg erről a kérdésről, mit minden jó magyarnak szívesen kell fogadni, mert ha a hazafiak zsidó pálinkát inni nem fognak, a zsidók 50 százaléka elveszíti kenyerét és megy jobb hazát keresni. Legutóbb Szászvárosi V. Jenő a Budán székelő „Garay János-társaság“ elnöke adta ki az I. kerületi Krisztina-városi községi iskolában tartott nyilvános előadását: „Óvjuk gyermekeinket a szeszes italoktól“ címen, azzal a jelszóval, hogy a szesz több embert ölt meg, mint az ágyú. Ára 20 fillér. Kapható a Garay János társaság főtitkári hivatalában, II., Margit-körut 8. Iskolák a m. k. tanfelügyelőség és tankerületi főigazgatóságok utján ingyen kapják. Aki hazáját szereti, ha ezt a röpiratot, mely szépen, világosan van megírva, elolvassa, az sem maga nem iszik többé zsidó pálinkát és gyermekeinek sem ad. Nem fognak örülni a zsidók a gazdaszövetség köriratának sem, mely arra buzdít, hogy az aratók ne pálinkát kapjanak, hanem bort. Minden ember lehet termetére nézve hosszú vagy kurta. Lehet a koldus, a gazdag egyaránt. Lehet a nemes ember is. Kurta nemes azonban nem volt és nincsen. A nemesek jogaikra nézve mind egyenlőek voltak. Kurta nemesnek csúfolták némely helyen a kisebb birtoku nemes embert. Ha zsidó elbeszélő irók használnák a kurta elnevezést, nem szólnánk érette, de miután egy szintén nemes születésű elbeszélő Krúdy Gyula elbeszélésében olvastuk, meg kellett rajta botránkozni s meg is rójuk érte. Bántják, gúnyolják a magyar történeti nemességet a zsidók, de ne bántsuk mi magunkat és ne essünk Mikszáth bűnébe, ki szintén csak a nemesség közül a félszeg, hóbortos embereket vette tollára. Volt ott elég, kit szentnek is lehetne avatni. Játékhelyek. A legtöbb nagyvárosban nincsen a gyermekeknek játékhelyük. A bölcs városrendezők arról feledkeznek el, ami a legszükségesebb. Nem lesz edzett ifjú abból a gyermekből, aki nem játszik. így van Budán is. A gyermek mozoghat, járkálhat, van elég ut, de nincs tér. A Vérmező a katonaságé. A Marczibányi-rét kiesik a közlekedésből. A Városmajor szűk. Különösen a labdajátékra nincsen hely, már pedig ez edzi legjobban a gyermeket. A várbeliek a Lovas-utat használhatnák fel, de kevesen használják. Ajánljuk a városok figyelmébe, hogy a játékterekről ne felejtkezzenek el, mert elcsene- vészedik a jövő reménysége. Gróf Eszterházy János észrevevései. Gróf Eszterházy János, a lelkes magyar nemes ember, mint több lapban olvastuk, bejárta a felföldet és feljegyezte észrevevéseit. Sötét kép. Pusztulás mindenfelé. Sajnáljuk, hogy gróf Eszterházy János nem mutat a fájdalmas okok okozóira, a zsidókra. Ne kímélje őket, ha velük egy egyletben ül is. Minden igyekezet az Írott malasztnál nem kevesebb, mig a zsidók ellen nem fordulnak azok, kik népünkkel jót tenni akarnak és hivatott vezérei. Fájdalom, ezt a kérdést csak virágnyelven, körülírva érintik s nem nevezik meg maga nevén a mérget. A legnépszerűbb emberek, mint p. o. gróf Apponyi Albert, sem nyúlt még bele soha ebbe a darázsfészekbe. Ennek az elkerülése pedig csak ábrándos, tárgytalan, de nem valódi hazaszeretet. Át kell látni, hogy az antiszemitizmus számbaveendő kenyérkérdés. Nem kívánja azt senki, hogy izgassanak a zsidók ellen, mert az izgatás árt az ügynek, de ha a józan politikusok és társadalmi vezérek figyelmeztetnek erre a kérdésre, tükröt tartanak a zsidók elé és legalább is elérik azt, hogy a zsidók szégyenljék magukat, ne pedig hazafisággal kérkedjenek és arra oktassanak abban a hazában, melyet tönkre tettek. A derék a hatalomtól nem fél, népszerűséget nem keres. Változzon meg gróf Eszterházy János is, hiszen, ha látni akar, láthatja, hogy a zsidó csak árt és nem használ. Állatvédő-Egyesület. Krammer és Erhardt nyomdájából (Csömöri- ut 28, Garay-bazár) díszes és pontos kiállításban került ki az Állatvédők gyermeknaptára s Az Országos Állatvédő-Egyesület Évkönyve 1904-re. Az Állatvédők Gyermeknaptára gazdag, szép képekben és jó közleményekben. Az Állatvédő-Egyesület, melynek intézői között egyik legbuzgóbb vezér, Osztoics Mihály első kerületi városbiró a múlt évben is sokat tett az állatvédés terén, s példát adhatna, hogy az embervédésre is alakuljon ily buzgó és erélyes társaság. Visszaesés. Tíz évvel ezelőtt a Buda és Vidéke erősen megmozdította Budát. Kaszinók, egyletek, társulatok, asztaltársaságok sűrűén tárgyalták a budai dolgokat. Ma is tárgyalják — jobbára a közlekedési ügyeket — de ez csak halvány visszaverődése a régi melegségnek. Különféle körökkel szaporodtak meg társasköreink, folynak a dikcziók, uj érdekcsoportok buktatják meg a régieket. Csatároznak össze-vissza, de
