Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-07-30 / 19. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 19. sz. Szent-Jakab hava (julius) 30. BUDA és VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA Átokért áldás. Egy zsidókézre valló levelet kaptunk, mely csak szaporítaná azt a jelentékeny számú piszkolódó és átkozódó levelek számát — ha megőriztük volna — mely- lyel a zsidók antiszemita álláspontunk miatt megtisztelnek. Ez a levél is átko- zódás, amit nem viszonzunk átokkal, hanem áldással, kérve a jó Istent, hogy áldja meg a zsidókat faji önérzettel, múltjuk tiszteletével és vándorkedvvel. Az öregebbje megrögzött már itt, az itt is fog sírjában pihenni, de fiaikat neveljék történetük, fényes bibliai múltjukért való rajongásban, hogy az Uj Jeruzsálem fölépítéséhez hozzáfogjanak mielőbb. Mi- . lyen derék és az egész világ bámulatára méltó lenne ez az ország. Hát nem látják minden gazdagodás, hatalmi túlsúly dacára fajuk pusztulását, aminek az az oka, hogy nekik az európai éghajlat ártalmas. Mily szépen integetnek feléjük Libanon cédrusai: Jertek haza és építsétek fel az Uj Siont. Nem a gyűlölet beszél belőlünk, de a felebaráti szeretet, mert látjuk, mennyi béna, hülye, vér és elmebeteg van e tekintetben szegény zsidó polgártársaink között. Hiába látnak kivételeket, akik, mint már jeleztük, nem zsidók, hanem egyéb fajok, olyan janicsár-féle keverés — a faj pusztul és satnyul saját vérétől, saját véréből. Beteg a test, beteg az erkölcs. Európa olyan barbár nem lehet, hogy egy népfaj kiveszését a műveltség mai fokán tétlenül nézze, annál kevésbé, mert európai történetünk végjelenetei erkölcsi és testi betegségbe pusztítva rántják magukkal a többi népfajokat is. Szeretettel, de ha igy nem lehet, védekezéssel, még nagyobb elválással kell bennük a vándorkedvet éleszteni. Napról-napra szaporodik azok száma, kik a szegény zsidókat ki nem állhatják, kik nem akarnak horgaikra akadni. Ez egy kis háború a békében, mert enyészettel fenyegeti egy magát nagyszerűnek tartó népfajt. Elnézheti ezt a mohamedán, a bud- hista és minden pogány, de nálunk keresztényeknél részvétet ébreszt már a bibliai összeköttetésnél fogva. Egyelőre a békés védekezés, törvényes korlátozás is tolja ki őket egyik országból a másikba. A legműveltebbnek tartott nemzetek alkotnak olyan törvényeket, melyek szerint meg nem élhet a zsidó, ki önkénytelenül, természete szerint, tehát ártatlanul pusztít el nemzeteket kereseti módjával s a pálinkával egy évben többet, mint. évtizedekig tartó háború. A világbéke egyesület is tétlenül nézi ezt a fegyvertelen hadjáratot, mit folytat a zsidó és pusztítva pusztul. Minden évben tanácskoznak a világbékéről, s elfelejtik, hogy a gazdag zsidók nagyon sok hadüzenetet erőszakoltak ki. Nemsokára összeül a világbéke egyesület kongresszusa. Vájjon lesz-e oly nemesszivü emberbarát, ki a szegény zsidóság érdekében fel fog szólalni és figyelmezteti a nemzeteket, hogy minden törvényes eszközzel s különösen a szigorú és kérlelhetlen büntető törvényekkel és anyagi áldozatokkal is támogassák a Zionisták zsidó országot alapitó mozgalmát. Jutalmakkal buzdítsák erre a zsidókat, hisz már meg is pendüít indulóra a kóser lant. Kegyetlenség tisztelt interparlamentáris kongresszus elveszni hagyni szétszórt diadalmakban egy fényes múltú fajt és összetett kezekkel nézni, hogy öngyilkolja magát más fajokat gyilkolva a zsidóság. Mig a zsidóság nemzeti vándorkedvvel külön állammá nem alakul, addig hiába beszélünk örök békéről. A jogi rész is elintézhető. Azok, akik tisztességes utón keresték vagyonukat, kárpótlandók, de szervezkedjék egy nemzetközi bíróság, mely vizsgálja meg, mily utón gazdagodott meg egy-egy zsidó, s aki nem tisztességes utón jutott vagyonához, pénzéhez, az veszítse el. A munka nem lehet gyors. A kitelepülés eltarthat egy félszázadig. Azalatt mi is és azok a zsidók is, kikhez hozzászoktunk, itt fogunk porladni együtt, abban a földben, mit annyira szerettek vásárolni, történeti múltjából kifosztani s amit annyira akartak szeretni. Fiaink s az övéik is már áldva nézhetik az örök béke egyesület hasznos munkásságának eredményét s uj hazájában élni fog a zsidó és régi hazájában a magyar. Ha pedig az örök béke és emberszeretet nevében a zsidó faj megmentéséhez hozzá nem látunk, úgy együtt vész el a magyar a zsidóval s külön temetőjük lesz szeretett hazánk földje, melynek fen- tartásáért nekünk annyi vérünk s elveszéséért nekik annyi tintájuk és pálinkájuk folyott. Nekünk a nagy világon e kívül, nem volt számunkra hely, nekik ott volt régi hazájuk s az egész világ, de annyira szerettek, hogy velünk együtt temetkeztek és sirhantjaikon megzsidult magyar mozzanatu nótákat húz majd keservesen a cigány. Mi talán elmennénk régi hazánkba is, honnan Álmos apánk kivezetett, de nem találunk nyomaira. A történeti legendák azt tartják, hogy ettől is a zsidók kedvetlenítettek el. Akkor volt erőnk felkerekedni s uj hazát keresni, mert még együtt, egyben volt a magyar, ma szét- tagoltan erre képtelenek volnánk, ha ezredéves második hazánk földje nekünk oly édes nem volna, hogy igaz magyar inkább meghal érte, megsemmisül benne, de el nem hagyja. Uram Istenem áldd meg Izraeled igazi vándorkedvvel, hiszen választott néped, válaszd ki közülünk. Erdélyi Gyula. Egy jó főpásztor. A magyar keresztény katholikusokat érdekli közelebbről, de minden jó kereszténynek e hazában örülni kell, ha a jó Isten kegyessége hosszú és hasznos élettel áld meg egy valódi keresztény főpásztort, ki egyházának, a katholikus egyháznak dísze és büszkesége, jó hazafi, jó ember. Hosszú és példás lelkipásztorsága közben a Jézus Krisztus törvényei szerint élt, cselekedett és őrködött. Ez a kitűnő, jó főpásztor Boltizsár József, felszentelt püspök és esztergomi érseki helyettes, ki közelebb gyémánt miséjét tartotta. Az ez alkalommal rendezett ünnepélyeknek nem a külső fény adott igazi értéket, hanem az általános tisztelet és őszinte, lélekből, szívből fakadt hódolat, mely megnyilatkozott. Boltizsár József nincsen a közönséges dicséretekre szorulva; érdemekben gazdag és hosszú lelki-, valamint főpásztorkodása alatt kereszVezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
