Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-07-30 / 19. szám
tényi és hazafias tettekkel biztosította magának az utókor elismerését és az önmaga emelte fényes emlékoszlopát. Mi is szivünkből üdvözöljük őt és példájául állítjuk nemcsak a római katholikus, de minden felekezeti keresztény papságnak, a hazafiaknak és híveknek. Szomorú, hogy a keresztény felekezetek társadalmi széthúzása miatt a más vallásbeli jó keresztényt nem ünnepelik. Mi, akik az összes keresztény felekezetek társadalmi békéjét hangoztatjuk, tisztelettel iktatjuk lapunk hasábjaira keresztény társunk érdemes nevét, ki e sorok Íróját már fiatal korában barátsággal tüntette ki. M. A. _2. oldal____=__________=______ Gróf Széchenyi István gondolataiból.* Én felfogásom, ízlésem, politikai vallásom s. emellett saját előbb-utóbb bekövetkezhető anyagi hasznomnál fogva, valóban s minden fitogtatás vagy megsemmisítésére célzó tulhaj- tási ravaszság nélkül akarok az adóhoz járulni és fizetni, ha másképp nem lehet, legkisebb felelősség nélkül is, habár nem is tudom, mire s mennyit, nem bánom a holnapi naptól kezdve; féltéve mindazáltal, ha ezen minden adóhoz feltétel nélküli járás nem vétetik célba és teljesedésbe tatár modor szerint, melyhez képest csak a kisebb számú lelkesebbeknek kellene minden, vagy túlságos terheket viselni, hanem ha azt Magyarország minden lakosa, bárki legyen is az, ki e haza levegőjét szíja, egyet sem véve ki, minden különbség s kiváltság nélkül egyiránt, vagy határozottan mondva: tehetségéhez aránylag köteleztessék hordani vállain. Legyen csak bizonyos ok — s mily ok lehetne nagyobb, mint az érdek, — mely minket közelítésre kényszerit; s tüstént meg lesz vetve bizonyos közszellemnek legelső talpköve, melynek most, ha igen érzékenyen csalni nem akarjuk magunkat, teljes és mondhatni, szánakozásra méltó híjával vagyunk, mely nélkül egy nép sem emelkedhetik nemzetté s ekképp nélküle a magyar is, mint eddig, szintúgy ezentúl csak tengeni s dísztelen kora halálra érni fog s melynek életbehozását ehhez képest, én legalább azt hiszem, nem lehet semmi esetben is igen drágán megvásárlani; úgy hogy én inkább ma, mint holnap akarnék közerővel a honnak minden terhei alá állni s feltétlenül mindenhez fizetni, csakhogy mielőbb meglegyen rakva egy nagy és közös érdeknek szellemi sarkalata, mely nélkül semmi sem s melylyel minden lehet a magyar. Igen, az adónak közös viselése azon nagy „Egyesitő“, mely minden erőket, anélkül, hogy ezek mivoltát, fényét s tán elkülönzött hatáskörét megtörné, egybevon s melynek minden nép, egyet sem véve ki, köszöni nemzetté átalakulták midőn, de egyetlen egy nincs, mely ezen „Egyesitő“ nélkül felbirta volna küzdeni magát a müveit szabad nemzetek diszsorába. Valamint egyesek, úgy népek is, saját maguknak legnagyobb ellenségei s rendszerint csak akkor ébredeznek, csak akkor józanodnak saját legérdekesb hasznukra, mikor körmükre ég az Ínség s midőn nem ritkán már késő. Mennyire én fogom fel vérünk jobb részét, — ez jóllehet tán nincs ország a világon, hol aránylag annyi honszeretet, annyi nemes áldozat szinte minden haszon nélkül párolgott volna levegőbe, mint nálunk, — még ki nem fáradt azon szent érzetből, mely az embert hazájához * Adó És Két Garas 1844. BUDA ÉS VIDÉKE köti s forduljon csak egy kissé valóság felé mindazon gyönyörű álom, mely minket nemzetünk jövendője iránt oly bájteli reményekkel ringatott s nincs nehézség, melyet még most is a „romlásnak indult hajdan erős magyar“ legyőzni ne tudna. Mert valamint egykor dönte le maga előtt mindent, noha számban felette csekély; úgy él ma is benne, habár lappangva és soknemü elpuhultságok maszlagától békózva, elfojtva, azon nemes lelkűiét, azon isteni szikra, mely valamint csatáit biztositá egykor, úgy fogja ma polgári létének, nemzeti nagyságának is megvetni alapját, ha czélja nem undok középszerűségek közti, sok számítási fetrengés, mely annyi magyarnak, fájdalom mondani, úgyszólván életfeladása, ha czélja nem hiú dicsvágy, nem egyedül kéjálmok álmodása, nem élvkóros sybaritismus, de mindenek fölött áll előtte a haza; és ennek érdeke, ennek fénye azon lelki szomj, melyet mindenek előtt kielégíteni sóvárog. Horánszky Lajos beszéde. A hosszú szallagokért, sujtásokért, vitézkötésért való vetekedés valóságosan elrabolja az ország idejét, pedig az idő pénz, különösen hazánkban, hol pénz nincs, pedig majdnem ott állunk, hogy elkéstünk attól, hogy legyen. Nagy birodalmi álmok gyötrik felhőkben járó politikusainkat és csak kevesen érdeklődnek az alapvetésért a fajt biztositó, közembert mentő intézkedésekért. Horánszky Lajos felé, boldogult atyja kiválóságánál fogva is várakozással nézhetünk és joggal vártuk, hogy a nemzetmentés munkájából magának részt kér. 1904. junius 24-én tartott országgyűlési beszédét mi azért méltatjuk későbben, hogy emlékeztessük rá azokat, a kiket illet, hogy a beszédben inditványozottakhoz fogjanak és pedig a tettek mezején. A képzett és lelkes ifjú képviselő indítványai nem valók a papir-halálra, de azt érdemlik, hogy törvényben testesüljenek meg. Nem kevesebbről van szó, mint a kisbirtokos osztály sorsa javításáról. A magyar ingatlanokon Horánszky Lajos számítása szerint 7 milliárd korona teher van, a földön magán 5 milliárd korona, tehát értéke 33°/o-áig van megterhelve a magyar föld. Az összes hitelintézeti jelzálogkölcsönök 97%-a a kisbirtokokra esik. A parasztbirtokokra ebből 894 % jut . . . Figyeljük meg jól Horánszky Lajos adatait, melyek valóban elrémitőek, ha azt vesszük, hogy a hitelintézeti kölcsönök után egyéb kölcsönök, uzsorák stb. következnek. 44%-ra emelkedik igy az ingatlan teher, melyből a nagy- birtokosok vállára 17% nyugszik, 37% a kisbirtokost nyomja. Horánszky Lajos orvosságot is ajánl a kis- birtok tehermentesítésére egy országosan szervezett és decentrálizált hitelintézetet, mely a tulmagas kamatú terheket alacsonyabb kamatozású kölcsönre szállítsa le. Horánszky Lajos ezeket is mondotta: \ „Nekem szilárd hitem és meggyőződésem az, t. ház, hogy a kisbirtok és a kisbirtokos osztály gazdasági megmentésével egy oly adósságot ró le a törvényhozás azon nagy kötelességek terén, a melyeknek sikeres betöltését a nemzet bizalma ránk ruházta, hogy önérzettel és tiszta lelkiismerettel várthatunk Ítéletet munkásságunk felett, a melynek nyomán uj élet fakad a nemzeti fejlődés talaján, mert annak a nemzeti politikának sorsa és sikere biztosítva van, amelyet egy anyagilag, gazdaságilag erős és fejlődésképes nép és társadalom hatalmas 19. szám védbástyája támogat az alkotás nehéz munkájában.“ Elfogadjuk, aláírjuk Horánszky Lajos haza- szeretettől áthatott tanulmány gazdag beszédében inditványozottakat s ajánljuk minden hazáját szerető képviselő figyelmébe. Ne hagyják ezt elaludni, mert minden perc drága. Horánszky Lajos nem antiszemita, tehát nem csodáljuk, hogy a kis- és törpe birtokot elátkozott zsidó uzsoráról nem beszélt, pedig ingatlan terhek azért fojtják meg a birtokost, mert a telekkönyvben hátulról húzogatja a kötelet a zsidó. Ünneplések. A hercegprímás, Bubics Zsigmond, Császka György ünnepelték első egyházi szolgálatuk sok évekkel múlt fordulóját. A három hazafias érdemekben gazdag főpap neve általánosan ismert és tisztelt. A nyilvánosság előtt sokat fordul meg nevök, elismerésben is van elegendő részük. Mi a méltatásokat ismételni nem akarjuk, csak jó kivánatainkat tolmácsoljuk és Isten áldását kérjük hazánk e három apostoli férfiára. Sárosfürdő — Rudasfürdő. A főváros polgármestereinek és tanácsának végre sikerült számtalan akadályt és a törvény- hatósági tagok magán érdekét legyőzni és a Sárosfürdő és Rudasfürdő ügyét dűlő ut felé vinni, A pályázatokat most tanulja a tanács és azután majd nyilvánosságra kerülnek. A lapok azt hangsúlyozták, hogy minek mennek a terv- pályázatok a tanács kezébe, először kellene a nyilvánosság elé adni. A sajtó nem szeret megbízni a tanácsban ? Miért, mert a tanács igazságos, pontos, rendszerető, polgármestereinkkel együtt tisztakezü. Nem lehet előre megdolgozni a közvéleményt és hangolni a törvényhatóságot egy-egy terv érdekében. Csak hadd tanulja előbb a terveket a tanács. A fővárosnak azok az alkotásai a legsikerültebbek, hol a tanács becsületessége érvényesülhetett és nem a nagyhangú képviselő urak szeszélye, a magok vagy atyafiaiaknak érdeke. A mi fővárosi tanácsunk és polgármesterünk kifogástalanok. Mindig a székesfőváros érdekeit tekintik. A sajtó nem őszinte, a tanácsot sep- rüzi, amely erre nem érdemes, ellenben a törvényhatóságot udvarolja és dicséri és ennek a végtelen hibáit rákeni a főváros tanácsára, mely a legkitűnőbb fővárosi tanácsok egyike és kiállja az összehasonlítást úgy szeplőtlen jellem, mint szakértelem tekintetében bármely európai fő- és nagyváros tanácsával . . . Reméljük, hogy Buda emelésére oly fontos tervek tanulásánál a székesfőváros a legmagasabb színvonalra emelkedik és egy olyan alkotás keresztülvitelét fogja indítványozni, mely a Halász-bástya ízlésességéhez és remekségé'nez sorakozik. Mi nyugodtan várjuk a tanács tanulmányozásának eredményét, mert tiszta ész és tiszta kéz, megvesztegethetlenség vezeti az Ítélet meghozásában. M. A. Tihanyi Irma. Nemrégiben a lapok törvényszéki rovatában olvashattuk azt a hirt, hogy Tihanyi Irmát, ki voltaképen Treiber Irma és sokat beszéltet magáról s legutóbb Sturdt Demeter grófné név alatt szállt meg Budapesten, a IV-ik kerületi rendőrkapitányság 50 korona birságra Ítélte idegen név jogtalan hangzásáért. Ilyenek a törvényeink. Ha valakinek idegen hangzású neve
