Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-03-20 / 8. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 8. sz. Böjtmás hava (márczius) 20. BUDA és VIDÉKÉ KERESZTÉNYEK LAPJA Felhívás előfizetésre. Lapunk nem papirosmennyiséget ad előfizetőinek, nem öles cikkeket és csak havonként háromszor jelenik meg, igy is évenként 3—400 részét világítja meg a zsidókérdésnek s a keresztény felekezeteket kölcsönös békére, szeretetre, türelemre és összetartásra ösztönzi. Hozzászól, amennyire tere megengedi, a fajmagyarságot, ennek történeti méltóságát érintő minden dologhoz és tiltakozik a támadások és sértések ellen. Magyar gondolkodás, magyar szellem, magyar jellem ápolása, ébresztése a célja. Nehéz ebben a körben mozogni, mert a zsidó sajtó népszerűsíti az ezzel homlokegyenest ellenkező eszméket, de nem csüggedünk és Széchenyi István, a legnagyobb magyar eszméi, elveivel élesítjük fegyverünket. Cifra bűnökről, házasságtörésekről, botrányokról nem Írunk. A keresztény erkölcs az alapkő, mire építünk. Működésűnk a vizcseppéhez hasonló, mely kitartásával sziklát váj. Nem személyeskedünk, általános vonalakban az összes ég ellen folytatjuk harcunkat, melyben egyedül állunk és joggal számithatunk arra, a tehetősek nemcsak maguk, de mások számára is több példányban rendelik meg lapunkat. Nem nyerészkedünk. Évenkint sok ezer példányban osztjuk ki lapunkat, hogy az eszme minél tágasabb körben terjedjen. Budával, mely a király székhelye, sokat foglalkozunk és arra törekedünk, hogy a szellem országos központja zsidómentesen Buda legyen, hadd ragyogjon igazán a királyi trón és csak keresztények éljenek tekintélyben, hatalomban környékén . .. A gazdák és iparosok sorsa, a szövetkezés érdekében erőnkhöz képest síkra szállunk és küzdünk a zsidók túlsúlya, befolyása ellen. Aligha van más lap, mely a zsidókérdésbe bátran és őszintén nyúl bele . . . Fejlesztjük a keresztény vallásosságot, a hitélet tisztaságát egyházban és egyházon kivül. Ostorozunk mindenrendü keresztényeknek a zsidókkal való cimbo- rálását. Helyzetünk nehéz. Két ellenség áll velünk szem között: a zsidók és a keresztény közöny s csak ily terjedelemben és ily módon lehetséges, hogy lapunk, a kereszténység őrtüze el ne aludjon és tovább lobogjon. A zsidókban ébresztjük az önérzetet arra, hogy egyesüljenek és tömörüljenek és alkossák meg az Uj- Zsidóországot és ne legyenek hütelenek bibliai szép multjokhoz. Ezzel a zsidóság jövőjének többet használunk, mint azok, kik magukat barátaiknak vallják, szem között hízelegnek nekik és hátuk megett gyalázzák. Küzdünk az ellen, hogy a zsidókérdés megoldásához a népek erőszakos fegyverekkel lépjenek fel. A keresztények összetartása, szövetkezése megoldja ezt a kérdést és őket újra hozzájuttatja álmaik Ígérettőldjéhez egy szép és uj hazában, ahova szivünkből óhajtjuk és kívánjuk nekik az Isten hozzádot. . . Aki jó magyar, jó keresztény, az támogatja harcunkat és hozzájárul lapunk megerősítéséhez, annál is inkább, meri sem a keresztény nemesek, egyházi rend, polgárok és gazdák megcsúfolását nem engedjük. ^ szerkesztőség. Bagó. Majdnem mindennap nyugtázza egy lap az öreg honvédeknek küldött szivarvégeket, tehát a bagót. A honleány vagy honfi keble büszkén dobog, hogy az öreg hősök katonadohányba vegyitik azt a bagót, mit ők küldöttek. Elég olcsó hazafiság és javít is valamit az öregeknek nem éppen finom dohányán, talán áldják is, aki küldötte, úgy is nagyon középszerű kegyelem-kenyeret esznek. Mit cselekedtek ők ? Eleget tettek hazafias kötelességüknek, védték a hazát. Ezzel kérkedni nem való, de a hazának elfelejteni nem szabad. Ritkaság számba megy, hogy az öreg honvédeknek bagón kivül mást küldjenek, mint például egy, a hazafias tettekben kiváló magyar ur, ki jó és drága bort küldött nekik. Lehet, hogy más is küld mást, én nem hiszem. Az egykori hősök babérja ma a nyitvánosan nyugtázott bagó. Tejbe, vajba kellene őket füröszteni, kik a tettekben nyilvánuló hazafias felbuzdulás utolsó példái. A magyar virtus meg fog-e nyilatkozni, úgy mint ők megnyilatkoztatták ? Néhány száz nyegyvenkilenczediki hős van benn a honvédmenházban. Az állam megteszi szomorú pénzügyi viszonyai dacára amit megtehet, de magánosok, egyesek bagón kivül semmit sem juttatnak az öreg vitézeknek. Ha pedig juttatnak, ezt miért nem nyugtázzák ? miért csak a bagóról szól az ének? Vadászatokról olvasunk, hol ezrivel lövik a nemes vadat. Senkinek sem jut eszébe, hogy a honvédmenháznak küldjön. Mennyi disznótor van csak egy-egy faluban. Miért nem állanak össze és miért nem küldenek a szegény öreg honvédeknek? Jönnek a sátoros ünnepek, jut-e nekik egy kis kalács. Gondolnak-e erre a magyar gazd- asszonyok ? Töltött káposzta a valódi, pecsenye, gyümölcs, bor nem érkezik számukra. Mikor a főző és háztartási iskolák próbafőzéséről adnak hirt a lapok, mindig arra gondolok, milyen szép lenne, ha ezek a fiatal leányok a honvédmenház öreg hőseinek főznének egy jó ebédet. Hivják-e őket magánházakhoz? Nem. Pedig ez a történet élő oltára lenne. A gyermek hallaná a nagy idők emlékeit és a lelkesedés beleoltódnék. így, ahogy most van, fél elhagyatott- ság az ő sorsuk. Senkinek nem jut eszébe, hogy utolsó napjaikat megfényesitse . . . Melyik város vagy törvényhatóság tette azt meg, hogy meghívja az öreg hősöket és nyilvánosan ünnepelje őket és például mutassa az ifjúságnak? Hát nekik csak morzsa és bagó való ? A dicsőség, a győzedelmek tanúi és részesei csak ennyit érdemelnek? Rózsákat, virágokat kellene utjokra hinteni, ha kivonulnak, mint p. o. Budavár bevételének évfordulóján. De ki hintse a rózsákat, ha nincs honleány, ki ünnepelje őket, ha nincs honfiú ... Észre sem veszik őket, pedig egyenruhát viselnek. A nemzeti ünnepen nincsen közönség. Nincsen hazafiság, nem méltányolják a hazafi- ságot. A fiúnak apja üzleti tanácsokat ád, de nem edzi bele a hazafiságot. Mire jó a hazafiság ? Elég ha tele van a tarisznya. Élünk szép csendesen a megszokott kerékvágáson, a meg- zsidósodott Magyarország szépen nyögi a szolgajármot és nagy tettekre nem készül. A polgárok azt követelik, hogy a haza éltesse el őket, azt elfeledték, hogy a hazáért élni és halni kell és elfeledték azokat, kik a hazáért éltek, haltak és készek voltak meghalni. A hazafiság a szó nemes értelmében ma egy rossz üzlet. A történetnél érdekesebb egy csiklandós regény. A nemzet elfeledi a múlt hőseit, de ünnepli a nap gyáváit, eldobta ősei virtusát és felöltötte a zsidószellemet, párduc kacagány helyett nyulbőrt. Nem lelkesíti a Rákóci-induló, de ez a riadó : Handlé, mi van eladó ? Erdélyi Gyula. Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
