Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1904-03-20 / 8. szám

2. oldal Széchenyi népszerűsítése. A gróf Széhenyi István emlékének ápolására alakult bizottság a Széchenyi-emlékkönyv 1903. és 1904. évfolyamát egybefüzve, újra megjelen­tette több ezer példányban. A bővített és javított emlékkönyv szerkesztője, Nyesti Pál maga jár országszerte és gyűjt előfizetőket és helyezi el a könyveket. Ez a buzgóság teszi lehetővé, hogy az emlékkönyv tiszta kiadásai megtérül­nek. Nemcsak a műveltebb emberek, de az értelmes nép is örömmel fogadja a Széchenyi- emlékkönyveket. Iskolák, gymnásiumok, tanító­képzők, hatóságok rendelik meg a munkát, mely oly széles körben népszerűsíti Széchenyit, amint eddig nem történt. Nagy szükség van rá, hogy Széchenyit minden magyar ember megismerje és megtanulja, elveit, eszméit, gondalatait szivébe vésse. A fiatalság jellemének képzésére is nagy hatással van Széchenyi. Az emlékkönyv fogja felébreszteni a közönség kedvét Széchenyi összes müvei megszerzéséhez. Az összes müvekhez nem mindenki juthat, mert az drága fog lenni. Az emlékkönyv évről-évre egy-egy részletét mutatja be Széchenyinek s ismerteti Széchenyi­nek napról-napra szaporodó magyarázóit, vilá­gosítóit. Ezzel lehet megmivelni a talajt azok­nak a zászlóvivőinknek részére, kik hivatva vannak a nemzet szebb jövőjének felépítésére. Hasznos szolgálatot tesz tehát az, ki Széchenyi népszerűsítésében közreműködik. Nemesség az érdemnek. Ő felsége a király a Rökk-csa\ádnak Kelen­földi előnévvel magyar nemességet adományozott. Ez a kitüntetés valódi érdemnek jutott ezúttal. A Rökk-család pár éve gyárt eszközöket, gépe­ket a mezőgazdáknak és kitűnt azzal, hogy cikkei mindig kielégítették a közönséget s diadalt aratott a magyar gépiparnak. Mást beszél Bodóné. Európában a női lélek összes gyöngédsége, finomsága és jósága nem okozott akkora érdek­lődést, mint az a szennyeslelkü hercegnő, aki a világ előtt fetrengett a cigánya karjai közt. A szemérmetlenség és perverzitás e kábító fej­lettsége, különösségénél fogva, fölkeltett minden figyelmet és csodálatot. Lesi-e annyira a modern világ az európai nemzetek erőlködéseit a keres­kedelmi szerződéskötések mezején, ami pedig mindenki zsebét érenti, mint azt a különös hirt, vájjon igazán eldurrant-e egy királyi leány­unoka kezében az a pisztoly, amely megsebe­sített egy hercegi férjet és egy színésznőt? Az amerikai társadalom annyira izgalomban van, hogy az óceán alatt röpitteti magának a drága hirt; Prágában pedig egy katonai zenekar hang­versenyén a színésznőt, aki egy királyi unokától elrabolta a férje szivét, megtapsolták és meg­éljenezték. íme, a különös rossz, amely mámorba ejti az emberi lelkeket, mint a gyilkos abszint, amely átformálja az erkölcsi érzést. Ezeket a szép és nemes szavakat olvastuk egyik legelterjedtebb lapunkban. Figyelemmel kisértük, hogy követi-e azt az utat, mely ezek után követni való. Sajnálattal látjuk, hogy mást beszél Bodóné a bor ára kedvéért. A követésre méltó felszólalás dacára az elterjedett lap hozza legfrissebben és legterjedelmesebben ma is a királyi családok és egyéb halandók regé­nyeit. Szebb lett volna, ha olvasó közönségét elszoktatja és a családi regények és drámák BUDA ÉS VIDÉKE közlésével felhagy. A pletykától undorodik minden jó magyar lélek. Kérés. A lap tartalmát legjobban olvasói emelhetik azzal, ha röviden, de velősen, nem személyes- kedve, szorosan a tárgynál maradva, tudósítá­sokat írnak és lerajzolják azt a képet, amit vidékükön a zsidók mutatnak. A tudósítás alá nyomatjuk, ha tetszik, a tudósitó nevét, ha kívánja, elhagyjuk. Szívesen közöljük, mit tesz­nek egyes urak és lelkészek a keresztény szel­lem erősítésére, a szövetkezeti élet ébresztésére, szóval ami a zsidókérdésre vonatkozik, annak teret engedünk. Érdekes annak nyilvántartása is, mit vesz el a zsidó a községtől s a község a zsidótól. Kérjük a tudósításokat. Zsidó trafikosok szombati szünete. „A m. kir. pénzügyminiszternek 1904. évi 8253. sz. a. kelt határozata: A dohánytőzsdék nyitva- tartása tárgyában 1902. évi 42.732. sz. a. kör­rendeletéin ellen az izraelita vallásu dohány­árusok egy része által hitelvi szempontból minduntalan akadályok emeltetnek. Ezen körül­mények figyelembevételével és annak méltány­lásával, hogy azok a dohányárusok, akik az idézett körrendelet kiadása előtt nyerték el a jogosítványt, az újabb rendelkezések követel­ményeivel még nem számoltak, elhatároztam, hogy az izr. vallásu dohányárusok egy részére vonatkozólag ezen körrendelet visszaható erejé­től eltekintek. Ehhez képest kivételesen és át­menetileg megengedem, hogy mindazon izr. vallásu dohányárusok, akik az idézett körren­delet hatályba lépte, vagyis 1902. évi október 1. előtt nyerték el a jogosítványt és akik az uj rend alkalmazásában ortodox hitszabályaiknál fogva lelkiismereti kényszert és vallásuk szabad gyakorlatának akadályát látják, a dohányeladást szombati napon és vallásuk egyéb ünnepein ezentúl is a régi eljárás szerint gyakorolhassák. Kiemelem egyben, hogy az engedmény nem terjed ki azokra a dohányárusokra, akik 1902. október 1. után nyerték el a jogosítványt, ezek­kel szemben tehát a fennálló szabályok pontos betartásának erélyes ellenőrzését elvárom és szigorúan meghagyom az igazgatóságoknak, hogy jelen rendeletem kézhezvételétől kezdve csakis oly izr. vallásu kérelményezőknek szol­gáltassanak ki dohányeladási engedélyt, akik a vonatkozó szabályok betartására előzetes Írás­beli kötelezettséget vállalnak. Végül elrendelem, hogy az a dohányárus, aki az üzlethelyiségének zárvatartására megengedett szombati napon nem gondoskodik arról, hogy a fogyasztó kö­zönség a dohányárusitásra kötelezett idő alatt a készletbentartásra előirt összes fajtájú dohány- gyártmányokat ugyanazon épületben, melyben az áruda elhelyezve van, könnyen hozzáférhető helyen a zárvatartás alatt is kaphasson és a zárvatartott bolt ajtaján szembetűnő módon magyar és az illető községben divó nyelven elmulasztja megjelölni azt, hogy az épület me­lyik részében lehet kapni dohánygyártmányokat, avagy pedig azok kiszolgálását megtagadja, úgyszintén ha a dohánygyártmányokat üzleti helyiségén kívül a köztisztasági és közegész­ségügyi követelményeknek meg nem felelően raktározza el vagy bocsátja forgalomba, tetten­érés esetén a dohányárulástól azonnal elmozdí­tandó, amely intézkedés ellen csakis birtokon kívül élhet felebbezéssel.“ Közöltük ezt a határozatot és kérjük olva­sóinkat, hogy ezt ellenőrizzék és a pénzügy­8. szám őrségnél azonnal panaszt tegyenek, ha a zsidók meg nem tartják. Nagy haszon lenne, ha a dohányelárusitás a falukon a zsidók kezéből a szövetkezetek kezébe jutna. Orsz. Magy. Kereskedő Egyesület. Az Országos Magyar Kereskedő Egyesület nem henyél. Sürü egymásutánban tartja ván­dorgyűléseit. A cim ne téveszszen meg senkit, ez a szónokló népvándorlás nem egyéb, mint a zsidó kereskedők szövetkezése a keresztények érdekei ellen. Megdöbbenve látjuk, hogy fő­ispánok és más keresztény tekintélyek is csele­kedő részt vesznek ezeken a gyűléseken, melyek a zsidó szellem ébresztését szolgálják. Még megérjük, hogy némely tornyokban harangoz­nak is majd azok elé, kiknek legfőbb célja, hogy a zsidó kereskedők továbbra is kezükbe tartsák a magyar kereskedést. Közgyűlés. A „Méhkas“ Budai Takarék- és Hitelszövet­kezet (Budapest) f. év február 29-én tartotta dr. Hegedűs János törvh. biz. tag elnöklésével rendes közgyűlését a tagok szépszámú részvétele mellett. A közgyűlési jelentésből kiemeljük, hogy a szö­vetkezet különösen a budai kisiparosok érdeké­ben végzett hasznos munkát, amennyiben nem­csak anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatta őket. Rámutat a jelentés a fővárosban keletkezett szövetkezetek működésére, mely szerint ezek legnagyobb része a szövetkezetek egyenes arcul- csapásával a nyerészkedést tartják legfontosabb céljuknak, tekintet nélkül arra, hogy ezen törek­vésükkel a hitelt keresőket nemcsak nem segítik, de egyenesen a végromlásba kergetik. A „Méh­kas“ hitelszövetkezet céljául tűzte ki, hogy ameny- nyiben tőle telik, ezen uzsoraszövetkezeteket a fővárosban lehetetlenné tegye s hogy egyszers­mind mintául szolgáljon a szövetkezeti eszmét önzetlenül szolgálni akaró szövetkezeteknek. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet vezetősége oly kiváló egyénekből áll, mint dr. Hegedűs János, Szebeny Antal dr, Gamauf Géza stb., kik vala­mennyien előbbrevalónak tartják az erkölcsi jutalmat az anyagi haszonnál: reméljük, hogy ezen szövetkezet mihamarabb el fogja érni cél­ját. A Méhkasnak múlt év végével 387 tagja volt 1242 drb 50 koronás részjegygyei. A szö­vetkezet tiszta nyeresége 2178 kor. 94 fill, volt, melyből 5%os osztalékot fizetnek és 842 kor. 76 fillért visznek át uj számlára. Úgy az igaz­gatóság, mint a felügyelő-bizottság három évre lemondott mindennemű díjazásról. Rosenfeld Náci. A Hazánkban az amerikai magyarok állapotá­ról siralmas krónikák jelentek meg. Könnyeket facsart az ember szeméből, hogy milyen rossz világot élnek ott hazánkfiai közül többen. Most ugyancsak a Hazánkban jelent meg egy tárca, mely diadalének egy Amerikában jó sorsát meg­talált magyarországi zsidóról, Rosenfeld Náci­ról, kinek ott fényes vendéglője van, hol mesés fényűzéssel fogadják és látják el a vendégeket. Nincsen okunk, hogy Rosenfeld Náci jó sorsán örüljünk, mert Rosenfeld Náci zsidó és sajnál­hatjuk, hogy Amerikában is azt látjuk, hogy boldogul a zsidó és jó üzletet csinál az oda­vetődött magyarok között, kik ott sem kerülik a zsidót és nála költik el keservesen keresett pénzüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom